Most jött el az az időszak,

amikor a borsó és málna leérőben van ugyan, de még szedni kell, valamint tetőzik a ribizli és meggy, szóval van munka bőven. Erre írta nemrég Juhmeli, hogy kezd a kert a fejére nőni. Naná. Közben határidős kötős munkám is lenne, hurrá. De a jövő hét talán már lazább lesz.

Fejtett és zacskózott borsó, borsóleves (mostanában krumplival és sárgarépa nélkül, csak sóval és borssal fűszerezve), vödörnyi szárazásra váró ribizli, meg ehhez hasonló érdekességek helyett hozok inkább pár virágot.

A kedvenc rózsám. Egy kisebb kertrendezés miatt át kellett ültetni, de megúszta. Most még közelebb van a bejárati ajtóhoz mint eddig, és nyári reggeleken ha kilépek rajta, megcsap az illata. Szenzációs!
Bimbósan vörös és sárga, majd a két szín narancssárgává olvad össze. Ez utóbbi színt sajnos nem nagyon tudom fotózni, de valami ilyesmi.

 

Imádom a kapor virágát, szerintem gyönyörű! Jó sok van belőle.

Némelyik muskotályzsálya másfél méteresre nőtt, pompás illattal töltik meg az egész kertet,

 

és folyton zümmögnek körülöttük ezek a hatalmas bogarak. Egy-egy pillanatra állnak csak meg, gondolom, felhörpintik, amit találnak, és már repülnek is tovább.

Az utolsó levendulás képem idén. Kötöttem pár kisebb csokrot, a java pedig már szárad. A levendulás kávé pedig nagyon finom!

A törökszegfű igazi színkavalkád. A rózsaszín és a barack árnyalatok lemaradtak, azokat még képzeljetek hozzá.