Virágzik az eper, bogyósodik a ribizli

és hamarosan szedhető a málna. Üde és zöld a kert, ilyenkor nagyon szeretem.

A tavaly átültetett eper (itt írtam róla) szép levegős (felső kép), a régi telepítés viszont egy őserdőre hasonlít (alsó kép), de talán még azon is lesz termés. A fokhagyma viszont bejött, tavaly megrágott eper alig volt, úgyhogy ez a párosítás marad!

A rebarbara szintén egy őserdő lett, és ez teljesen váratlanul ért, szóval hely és hely, meg fény azért kell neki, bármilyen igénytelen is. A nyolc tőből az utolsó kettőre vetül árnyék, ezek látványosan kisebbek is. Eddig a mogyoróbokor alatt és a ribizlibokrok között volt, nem csoda, hogy nem mentek semmire.

Ilyen volt ősszel, ebben a bejegyzésben mutattam ezt a fotót és írtam az átültetéséről, és ebben a bejegyzésben írtam a rebarbara viszontagságairól. Úgy nézem, most végre sínen van!

Az április elején átültetett sóska (balra az átültetett, jobbra a régi) szépen megeredt (itt írtam róla).

Másodszor is egyeltem a mákot és nekem ez a többször átfésülős módszer jobban bejön, minta az egyszer, de sokat módszer. Idén ügyeltem rá, hogy a jobb helyen lévő, de valamivel kisebb növényt hagyjam meg, és ne a már most nagy, de a szomszédjához közelebb lévőt. Van még idő, hogy belehúzzanak, és már helyük is lesz hozzá elég. 

Könnyed kertészkedős délutánt terveztem,

aztán hamar kiderült, az egyik ágyásban kezd eluralkodni a káosz.

Megjelent a málna, amit évek óta próbálok onnan kiirtani (egyik szomszéd), a sóska (másik szomszéd), két tő eper, amit nem is értek, elég messze van az eperágyás, nagy csomóban az ibolya (ez egy nemesített faj egyenesen a szomszédból, mindent ellepne ha hagynám), és két szál tulipán (gondolom, az apró hagyma kipottyanhatott a dobozból ültetéskor, nem messze van a többi tulipántól). És mindez kb. 2 négyzetméteren, úgyhogy ideje volt rendet tenni.

A málna gyökérzete nagyon erős és szerteágazó, ezért nem könnyű megszabadulni tőle. A földben maradó részek újra és újra kihajtanak.

A két sor sóska mellé ültettem egy harmadikat, főleg olyan töveket, amelyiknek szép mellékgyökérzete is volt már.*

A sóskakupac kiásás után. Fiatal tövek, érdemes kísérletezni vele.

Szóval résen kell lenni, itt minden mindenhol nőne, ha hagynám!

*Gyökér. Kezdetben erős főgyökeret fejleszt, amely viszonylag mélyen – 40–50 cm-re – hatol le a talajba. Később a főgyökér elveszíti víz- és tápanyagfelvevő szerepét, amit a dúsan fejlődő járulékos gyökerek vesznek át. Ezek általában sekélyen, a talaj felszínének közelében helyezkednek el. Gyökértörzse megnyúlt, hosszúkás, orsó alakú, fásodó, idővel erősen elágazó. Forrás: Zöldségtermesztők kézikönyve