2012. január 28.

Hogy virágos sálat horgolok

Ildikó barátnőmnek ajándékba, az biztos volt, de hogy milyen fonalból, azt sokáig nem tudtam. Hiába nézetettem mindenfelé, nem találtam megfelelőt sem webáruházban, sem fonalasnál. A szerencse az utolsó pillanatban mellém szegődött, és a helyi fonalasnál megláttam Samantát. Származását tekintve cseh, összetétele mindenféle, erőssége a színe és vastagsága.


A fonal kis eltéréssel egyenetlen felületű, néhol szinte bütykös. A színe főleg narancs némi fehér és piros folttal, összességében fáradt narancsos hatást kelt. A címke ugyan egy mérettel kisebb tűt ajánl, de én több próba után az 5.0-ös mellett döntöttem.

A virágos sál az All shawlhoz hasonlóan népszerű darab, pár éve szinte mindenki horgolt magának egyet. Amikor augusztusban megláttam anyahajónál a korábbinál jóval kecsesebb, hordhatóbb változatot, tudtam, hogy nálam is lesz folytatás. Karácsonyra készült ugyan, de szinte tavaszi darab.


Jöhetsz tavasz!


(a névadással nem bajlódnak)
FonalSamanta - narancs árnyalat - 
60% pamut, 20% akril, 20% viszkóz -250 m/100 g
: 5.0 mm
Súly: 120 g

2012. január 27.

A sütőtökös gyűjtemény legnépszerűbb

darabja végül Jamie Oliver muffinja lett. A szezonnak lassan vége, de maga a tészta annyira finom, hogy sárgarépával is ki fogom próbálni. Elég nagy adag, Jamie elteszi a felét másnapra, én feleztem az adagot.


Sütőtökös muffin

Hozzávalók a tésztához (24 darab):

400 g kimagozott, durvára reszelt sonkatök
350 g barna cukor
4 nagyméretű tojás
csipetnyi só
300 g liszt átszitálás nélkül
2 púpozott kávéskanál sütőpor
maréknyi dió (kihagytam)
1 kávéskanál őrölt fahéj
175 ml olívaolaj

a tejfölös mázhoz:
1 klementin lereszelt héja
1 citrom lereszelt héja
1/2 citrom leve
140 ml tejföl
1 púpozott evőkanál porcukor
vanília
levendulavirág

Jamie aprítóba szórt bele mindent, én először lereszeltem a sütőtököt, majd kimértem a nedves hozzávalókat. A lisztre mértem a sütőport és a fahéjat, majd összekevertem a kettőt és belekanalaztam a papírral kibélelt muiffintepsibe és közepes lángon tűpróbáig sütöttem. Krémsajtból kikevert krémmel és a mandarinnal, citrommal ízesített tejföllel is finom, a levendula pedig nagyon jól kiegészíti.


Jamie Oliver receptje. A gyűjtemény többi receptje pedig itt olvasható.

2012. január 22.

Hogy miért is haladt olyan lassan

a hexagonok horgolása az elején? Mert valami nem stimmelt vele. Átvariáltam a mintát is és a színeket is, és sikerült, most már minden bontás, minden monitort bámulás, töprengés értelmet nyert, elégedett vagyok vele! És megint tanultam valamit.


Maga a hexagon egyszerűen túl tömör volt, hiányzott belőle a könnyedség, ezért az 1-3-3 kombinációt 1-2-3-ra cseréltem. Érdekes, így már egyetlen kör sem volt, amit elhibáztam, holott az elején elég sokat, és sehogy sem értettem, mit nem lehet ezen megjegyezni. A mélypont a bontás volt, úgy 30 kört felbontani nagyon nehéz, főleg úgy, hogy még fel is tudjam használni a fonalat.

A színekkel sem nem voltam elégedett. A Csipkebogyó és a Púder túl sötét volt ehhez a pasztell kombinációhoz, az Öcsi és a Denim pedig hangulatával sem illett hozzá. Rengeteget töprengtem azon, hogy melyik kéket kellene választanom a hatból, és a Tengerszemet azonnal kizártam, mert világosnak és hidegnek tűnt a képen, pedig nem az, kézbe véve gyönyörű! Persze rendelni nem rendeltem belőle, még jó, hogy a december végi kötős-horgolós találkozó a Barkában volt,amikor megláttam a polcon, azonnal tudtam, megtaláltam a megfelelőt!
A hiányzó narancssárga nagyon belekívánkozott még, és mivel Varga Gabi a mandala terítőjéhez vegyesen használta a Kabalát és a Gilicét, így gondoltam, kipróbálom, milyen két fonal párosítása. A köröknél még észlelhető némi méretkülönbség, de ez összehorgolásnál eltűnik. A Gilice Kajszibarackja pedig a Mimóza, és a Borsó mellett egyszerűen ragyog.


Az összehorgoláshoz nekem a legnagyobb segítséget Alice ábrája jelentette. A hatszögeket többféleképpen lehet összehorgolni, van hozzá leírás és rajz is, de nekem ez az egyszerű megoldás tetszik a leginkább. Eddig 12 kört horgoltam össze, további 26 kör van készen, és ez úgy kb. a szükséges fele.

2012. január 19.

A gyömbér nálam télen konyhai alapfelszerelés

a belőle készült tea igazi testet-lelket melegítő csodaszer. A fájó, kaparó torokra gyógyírként hat, mert nem csak a tea forrósága, hanem maga a gyömbér is hevítő hatású.


A friss gumó nálunk 12-15 dkg-os kis csomagokban kapható, a csomag fele kell két bögre teához. Meghámozom, vékony szeletekre vágom és 6-7 dl forró vízhez adom. 1-2 percig forralom, de már kis lángon és ügyelve rá, mert kifut. Lezárom és 5-10 percet áztatom, majd felforralom ismét. Mézzel, citrommal ízesítem, és forrón elkortyolom, vagy ügyelek rá, hogy aki issza, még forrón megigya. Nagyon finom, enyhén csípős íze van. Ha szükség van rá, még egy főzetet lehet belőle főzni, akkor már az ízanyagok kevésbé vannak jelen de még finom és a hevítő hatás is érvényesül.

A szárított gumót almakompóthoz és forralt borhoz használom, az őrölt változatát sütikhez, a frisset pedig reszelve húsételekhez, nyáron limonádéhoz.

Érdemes elolvasni, mi mindenre jó a gyömbér.

2012. január 17.

Ez már a baktus,

nem csak kötéspróba! Eredetileg egy gyönyörű kék és zöld nyakbavalót képzeltem el a Mediterránból, de nem ment. Elkezdtem két szemmel, ahogy Colette javasolta, és kötöttem, kötöttem, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy kötés.
Aztán elkezdtem öt szemmel, és megtanultam a szaporítást, de szép még mindig nem volt. Tűt váltottam, valamivel jobb lett, de még mindig nem volt jó. Aztán tűt és fonalat váltottam, három szemmel kezdtem, mindjárt ment. Szóval ez után ha a sokadik sor végén is úgy érzem, hogy kiesik a tű a kezemből, akkor tudni fogom, ideje tűt vagy fonalat váltanom, esetleg mindkettőt.


Húsz szemig szaporítottam minden második sima sorban, alakult is, de bepöndörödött. Gondoltam, ezt abbahagyom, blokkolom, meglátom, milyen lesz. Előtte azért még kötöttem pár fogyasztó sort, hogy azt is kipipáljam, blokkoltam, de gyanúgy pöndörödött. A vége teljesen, itt az ötvenedik szem környékén már alig, úgyhogy körbe kell horgolni, próbáltam, működik. Az ötvenedik szemnél tartok és most váltok kettő helyett három sima soronkénti szaporításra, mert ha így folytatnám, túl széles lenne.

Közben pedig azon gondolkozom, miből tudnék egy igazán tavaszi, színes baktust kötni.

Colette közben kiírta az Átkötés játékot, csőkígyót vagy baktust lehet kötni, átkötjük magunkat a télből a tavaszba, ez nekem tetszik, úgyhogy minden nap pár sort kötök, hogy elkészüljön. Meglévő fonal kell hozzá és március 1. a határidő, ez a két kitétel.

2012. január 16.

A fokhagymás csiga nálunk biztos siker,

általában még langyosan elfogy. Sütöttem már vendégvárónak, azonnal elfogyott az egész, de a hétvégi ebéd részeként készülő csigából se szokott estére maradni. Ez egy ilyen recept. 


Fokhagymás csiga

hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
3 dl meleg víz
2 dkg élesztő
1 evőkanál olaj
1 szűk evőkanál só
1 kávéskanál frissen őrölt bors
5 dkg apróra vágott fekete olajbogyó

a töltelékhez:
10 dkg puha vaj
1 kávéskanál só
2-4 gerezd zúzott fokhagyma

Kimérem a lisztet, a sót és a borsot a dagasztó táljába, majd hozzáöntöm a vizet és az olajat. Belemorzsolom az élesztőt és megvárom, amíg a gép fényes tésztává dagasztja. Az olajbogyót csak a végén, kézzel dagasztom bele, majd hagyom, hogy a duplájára keljen.

A vajhoz keverem a sót és a fokhagymát, akkor jó, ha kenhető állagú. A tepsit kivajazom és a megkelt tésztát átgyúrom. 1/3-2/3 arányban elosztom, a kisebbiket a tepsi formájához és méretéhez igazítva úgy nyújtom ki, hogy a tepsibe téve pereme is legyen, a nagyobbikat pedig hosszúkás téglalappá nyújtom, rákenem a fokhagymás vajat és feltekerem.
Egyforma nagyságú csigákat vágok belőle és a lappá nyújtott tésztára rakom. A tészta alig tartalmaz zsiradékot, azt a vaj pótolja, de egy része kifolyik belőle, a tészta azért kell alá, hogy ezt felszívja. Az ropogós alja a legfinomabb! 


A csigákat duplájára kelesztem, majd pirosra sütöm. A recept szerint tojással is meg kellene kenni, de én nem szoktam. A rozmaringot szintén kihagyom a tésztából, szerintem az olajbogyó és a fokhagyma elég, ezt már nem kell turbózni. Aki nem bírja a fokhagymát, annak inkább a hajtoványt ajánlom, mint ennek a sajtos változatát, egyszer sütöttem felesbe, de fokhagyma nélkül éppen a lényege veszett el.

Stahl Judit receptje.

2012. január 12.

A fonal elfogyott, a mintakendő kész,

de a tanulmányaim ezzel korántsem befejezettek. Eddig úgy tudtam, ha tudok simát és tudok fordítottat, akkor mindent tudok, azért ezt most cáfolnám. Nem hiába, a Barka Kötősuli a 33. leckénél tart.

Én az első kettő után rögtön a 16. leckére ugrottam, ami nagyon bátor dolog volt, a tanultakat azóta is emésztem. A Bandana ugyanis korántsem olyan egyszerű, mint gondoltam. Körülbelül úgy érzem magam, mint egy három hónapos gyerek, akinek hat hónaposnak szánt játékot adtak a kezébe. Fel se fogom, bár mindegy, mert közben nagyon jól szórakozom.

De nézzük először a kötésmintát. A lustakötés megy, ez kipipálva. A sima-fordított, vagy harisnyakötés:-) szintén. Egy-egy szem néhol gondot okozott (konkrétan: elveszett), de ennek oka inkább a gyakorlatlanságom, és a fonal szerkezete. Szinte semmi sodrás, kicsit vattaszerű, de úgy a kötésminta közepére megbarátkoztunk egymással, így a később elveszett szemek már másnak tudhatók be. 

 

Aztán jött a 4 sima, 2 fordított. Anyukám éppen ezzel a mintával kötött egy mellényt magának, gondolta, ez a minta jó lesz nekem is. Háát, ez minőségi ugrás volt. Először is, képtelen voltam megkülönböztetni a szemeket. A harisnyakötés után bizony számolni kellett, meg figyelni, ráadásul nyolc soronként kettőt jobbra csúszik a minta, minden kezdődik előröl. A második sor után már csak a szemeket kell figyelni, jól látszik, hogy melyikre kell simát és melyikre kell fordítottat kötni, de én csak az ötödik ismétlésnél tudtam hibátlanul megkötni a kezdő sort, majd a teljes nyolcast.
Az pedig az én ötletem volt, hogy a két széle meg legyen lusta, rossz ötlet volt, ugyanis a fordított és a lusta szemek között eleinte semmi különbséget nem láttam. Azért a végére belerázódtam, sőt, az ötödik ismétlésnél már az eredeti lusta szemeket is visszavarázsoltam.
Ezzel ki is pipáltam a feladatot, és a sok számolás után addig kötöttem a harisnyamintát, amíg a fonalam tartott. Néha belenéztem a Barka Kötősuliba és megállapítottam, sem a szemfelszedést, sem a leláncolást nem úgy tanultam, mint a leckében, de majd tanulmányozom azokat is.

Itt egy egész alakos kép, csak a tetejét tűztem ki, azért néz ki olyan furán az alja, a minta viszont így érvényesül.


A tanulás tehát folytatódik, a kötőleckék és a hexagonok közé pedig pihenésképp talán beiktatok egy Baktust, amiben se rövidített sor, se magic loop. Mert ha már tudok kötni, hát kötök is. Colette úgyis játékot hirdetett, az egyetlen kötöttség, hogy meglévő fonalat kell felhasználni, határidő sincs, úgyhogy nekem megfelel.

Ez pedig a 4 sima, 2 fordított gyakorlott változata Kabalából.


A kötős okosságok böngészése közben egy nagyon kedves bejegyzésre bukkantam Ercsunál arról, hogy milyen kezdő kötős emlékei vannak, érdemes elolvasni.

2012. január 10.

A Ság hegyen

jártam, január elején is csodálatos. A színeket figyeljétek!

2012. január 8.

Mindig örülök, ha bekukkanthatok

egy-egy blogger műhelyébe, vagy olvashatok kicsit a műhelytitkaikról. Követem a beszerzéseket, a lázas készülődéseket a vásárokra, és mindig szívesen olvasom egy-egy különleges darab történetét.

A műhelyek pedig? Szezon van, úgy tűnik, a sok-sok év végi munka után a pihenés és évkezdés egy kis műhelyalakítást is hozott.

Julcsinak új műhelye van. A nyitott szekrények tele szebbnél szebb anyagokkal, a varrógépen gyönyörű huzat, minden színes és vidám. Nekem legjobban a ládákból készített polcok tetszenek, lehet, hogy nyáron én is bevetem itthon.

A Fércművek még a nyáron készült, most pedig egy sokfiókos redőnyös iratszekrénnyel egészült ki. A színére én is kíváncsi leszek.

Zelnice még májusban mutatta meg, mit lát a székéből. Hegedűt, filcpöttyöket, fűrészt, apró horgolt terítőt, és a figyelmes szemlélő a Titkos vágy sablonját is felfedezi az asztalon.

Hozzám legközelebb pedig  Emma Lamb műhelye áll. Fehér alapon csupa szín és öröm. Ilyen lehet egész nap horgolni? :-)

A Fairysteps műhely láttán pedig leesett az állam, illetve leesik mindig, ha egy-egy újabb képet látok.

2012. január 4.

Azt tudtam, hogy rózsaszín nyakmelegítővel

lepem meg Szabinát karácsonya, de hogy pontosan milyen is lesz az a nyakmelegítő, azt csak nagyon sok ötletelés után döntöttem el. Mert nyakmelegítőből nagyon sokféle van.


A minta egyértelmű volt, legyező, de abból is nagy a választék. Több horgoláspróba után döntöttem a pikkelyminta mellett, amiben egymás mellett váltakoznak a két-két pálcát egy láncszemmel összekötő, és az egy-egy pálcát két láncszemmel összekötő elemek, a kész munkán azonban ez a szigorú mértani szabályosság már egyáltalán nem látszik.


Azt, hogy milyen jól mutat egy felfelé keskenyedő nyakmelegítő, azt a tangledhappy.com oldalon láttam korábban. Ezt persze meg kellett oldani, de szerencsére a legyezőminta elég szabadon alakítható. Úgy a harmadánál arányosan elosztva kijelöltem három mintaegységet és négy soron keresztül hol egy láncszemet, hol egy-egy pálcát vettem el a mintából, így a negyedik sorra érzékelhetően szűkült, majd még az utolsó sorokban ugyanígy szűkítettem, ezzel a kezdeti 31 cm a tetejére 23 cm lett és összesen 22 sorból áll.

A kitűző pedig egy kis ellenpont a sok-sok rózsaszínen. Egy nagy és kerek virágot képzeltem el hozzá, a 100 kötött és horgolt virág című könyvben találtam is pár lehetséges virágot. A fodros rózsát horgoltam meg először, de nem tetszett, majd a büdöskével, végül a krizantémmal is hasonlóan jártam, aztán beláttam, valami kisebb, egyszerűbb kell. A krizantémnál jutottam odáig, hogy kitűző alapra varrtam, de ezen a könnyed nyakmelegítőn túl hangsúlyos és nehéz volt. Ekkor jutott eszembe a barna sapkámat díszítő virág, ez már szépen mutatott Gilicéből is és a kitűző alapon szépen megállt. Ismét jóval hosszabb volt a tervezés fázisa, mint a kivitelezés:-)


Minta: Pikkelyminta A horgolás bibliájából
Fonal: Barka Gerlepár - mályva árnyalat - 
50% bambusz, 50% pamut, 76 m/50 g
: 4.0 mm
Súly: 107  g

2012. január 1.

És most már kötök is

Annyi fantasztikus kötött kendőt, nyakmelegítőt, kesztyűt látok, hogy úgy döntöttem, ebből én sem maradhatok ki. Eddig is elgyöngültem párszor, de ellenálltam, aztán amikor Varga Gabi november végén a nyakmelegítős, sapkás hétvégi inspirációs bejegyzését közölte, akkor végleg eldöntöttem, megtanulok kötni. Vagyis újratanulok, mert gyerekkoromban volt a kezemben kötőtű, de akkor még semmi fantáziát nem láttam benne. Most anyukámtól tanulok, aztán az alapok után végignézem a Barka Kötősulit, mert páldául ilyen lábszármelegítő nekem is kell.

Két dolog tetszett meg nagyon a bejegyzésben, az egyik a Bandana cowl, a másik pedig a wham bam thank you lamb! neckwarmer. A wham bamot anyukám megkötötte nekem, így az kipipálva, a Bandana cowl pedig az első kötésem lesz.

Az első pár szemet rögtön kötésmintának szántam. Még december elején vettem egy szürke, rózsaszín, fehér színátmenetes fonalat (Red Heart Damaris Color), amiből valami nyakmelegítőt szerettem volna magamnak. Próbáltam horgolni, de ez a röviden színátmenetes fonal pont az, ami inkább kötve mutat. A fonal kicsit laza szerkezetű, és néhol olyan, mintha elfelejtették volna megsodorni, így aztán gyorsan letettem (vagy inkább: anyukám kivette a kezemből), és kaptam helyette egy utolsó gombolyagot, ami inkább megfelel egy első kísérlethez.


Igazán elégedett vagyok magammal:-) egész jól megy. Addig kötöm a simát, amíg már úgy érzem, rögzült (valami belőle). Hibák itt-ott vannak benne, észreveszem, csak még nem mindig időben. Egy sokat horgolós bátorságával képes vagyok a sor közepén letenni a kötést, aztán a kezdő gyakorlatlanságával nem tudom melyik irányba kell kötni, úgyhogy már a szemek visszaszedését is tanulom.

A horgoláspróbáimat nem szoktam eltenni, mindig felbontom, van már olyan Catania gombolyagom, ami öt-hat próbán és bontáson túl van, ezt azonban elteszem. Megfogadom Anyahajó tanácsát és néha előveszem, hogy lássam, mennyit fejlődtem:-)

Ezt a kötéspróbát anyukám kötötte, ilyen lesz, ha ügyes leszek:-)


És közben nyitva tartom a szememet, mert van egy gombolyag őszi avar színű Bucilla fonalam, abból pedig valami egyszerű kendőt szeretnék, mondjuk mint Zazáleáé, bár jelenleg fogalmam sincs mi a zoknikötés, de majd lesz. A cél: őszre legyen meg!

A kötés mellett persze horgolok is. A hexagonokat a karácsonyi ajándékok miatt félretettem, azt most újra előveszem, sőt kicsit át is szabom. Karácsonyra két horgolt ajándék készült, egy virágos sál és egy mályva nyakmelegítő, ezeket pedig most már mutathatom, hozom is őket hamarosan.

Újévi fogadalmat sosem teszek, de hogy mik az idei céljaim, azt már tudom. Szeretnék megtanulni kötni, szebb fotókat csinálni, kihozni mindent, amit csak lehet a masinámból, és folytatnom kell az angolt, mert nagyon zavar a stabil tudás hiánya. A legnehezebb az angol, mert ahhoz nagyon kemény munka és tanár kell, a többi könnyebben fog menni. Az eredményt majd úgyis látjátok:-)