2011. október 31.

Valami meleg kiegészítőre vágytam

amióta csak horgolok. Nem kendőre, nem sálra, valami másra. Az etsyt böngészve találtam rá a rendkívül egyszerű vállmelegítőkre. A lényege: horgolj egy hosszúkás, kellően széles téglalapot, tegyél rá pár feltűnő gombot, aztán tekerd a nyakad köré tetszés szerint. A készítők a képeken bemutatnak pár lehetőséget, hogyan lehet hordani, de a használat során úgy érzem, a lehetőségek száma bővülni fog.


Ami nekem leginkább megtetszett, az egy nagyon egyszerű, egyszínű, vastag fonalból készült vállmelegítő. Az egyráhajtásos pálcából horgolt munka csíkos lesz, amit én nem szerettem volna, ezért kerestem hozzá egy laza mintát. A MyPico oldalon találtam is egy kétsorosat, amiben az egyráhajtásos pálcák fölé a következő sorban egy ív kerül, majd erre a következő pálcacsoport. A pálcák egy irányba néznek, így a csíkos hatás kiküszöbölve.

Az All shawl után biztos voltam benne, hogy nekem a Gerlepár kell, a színt pedig a Mediterrán kendő horgolása közben választottam. Gyönyörű színek és árnyalatok váltakoznak egymás után, ami viszont engem teljesen lenyűgözött, az a később Madárláttaként beazonosított szín. A Gerlepár a pamut és bambusz keveréke, a matt pamutszálak között megjelenik a fényes bambusz, ez közelről látható, messziről viszont csak az összhatás érvényesül.


Hat gombolyag Madárlátta, 2×52 sor, 6.0-os tű és körülbelül egy hét kellett ahhoz, hogy elkészüljön.

Minta: Multi-color # 1003 a MyPicoról
Fonal: Barka Gerlepár - madárlátta árnyalat - 
50% bambusz, 50% pamut, 76 m/50 g
: 6.0 mm
Súly: 278 g


A vállmelegítőt blokkoltam, a blokkolás előtti mérete 34×102 cm, blokkolása utáni mérete pedig 40×120 cm.

Blokkolás előtt:


Blokkolás közben:



A vállmelegítő kisebb változatát nyakmelegítőnek hívják, így szezonban ez fog következni...

Október 31.









2011. október 26.

Anyalkák


Kiss Ottó: A vonatsínek

A vonatsínek
egymás mellett
mennek,
de valahol messze
összeérnek.
Apa szerint
csak a végtelenben.
 
Apa és anya
is egymás mellett
mennek,
mert én vagyok a végtelen,
ahol ők összeérnek. 
  

2011. október 24.

Kóstolónak kaptam egy üveg savanyúságot

hazavittem, megkóstoltam, elkértem a receptet, ma már egy adag üvegekben van.


A receptre először rácsodálkoztam, savanyúság nálunk eddig mindig főzött lével készült, a nyers zöldségeket felforralt, fűszeres lével öntöttük le. Erre viszont csak rá kell önteni az ecetet, másnapra így is elég levet enged ahhoz, hogy üvegekbe lehessen tölteni. Aztán kicsit hagyni kell állni, hogy szépen összeérjenek az ízek. 40 dkg cukrot adtam hozzá 60 dkg helyett, nekem az eredeti kicsit édes volt, így viszont tökéletes.


Káposztás céklasaláta

Hozzávalók:
2 kg káposzta
2 kg cékla
1 kg vöröshagyma
10 dkg reszelt torma
7 dl 10%-os ecet
40 dkg cukor (eredetileg 60 dkg)
5 dkg só
1 kávéskanál szalicil

A káposztát, céklát, vöröshagymát felaprítottam, a tormát lereszeltem, az ecethez hozzákevertem a cukrot, sót, szalicilt. Egy nagy tálban összekevertem és leöntöttem a lével. Egy napig állni hagytam, másnapra üvegekbe töltöttem, néhány nap érlelés után pedig már fogyasztható.

2011. október 21.

A fürdőszobai kiegészítőket

nagyon régóta nézegetem, most végre ez is sorra került. Szerintem szuper ajándék, a jól megválasztott szín egyénre szabhatóvá teszi és minden fürdőszobában jól mutat egy ilyen kiegészítő.


A Barka Vitorlás fonalából horgoltam, ami pamut, len és bambusz keveréke, szerkezetileg 20 szálból áll és a szálak kábelszerűen van feltekerve. A fonal erőteljes, karakteres megjelenésű, talán ezért, és a vastagsága miatt (70m/50g) az egyszerű minták nagyon szépen mutatnak belőle. Egy-egy gombolyag Ananász és Cukorborsó elég hozzá, az Ananász elfogyott, a Cukorborsóból maradt egy kevés. A pamacsot és a szappanbugyrot 6.0-os tűvel horgoltam, a sárga virághoz elég volt az 5.0-ös tű is.


A szappanbugyor a mobiltokhoz hasonlóan készült, de az oldala egyráhajtásos pálcákból áll, áthurkolt, így a pálcák nem egymás fölé, hanem egy-egy pálca közé kerülnek, ettől ilyen laza hatású. Az utolsó előtti sorba minden pálca közé két pálcát horgoltam egy-egy láncszemmel elválasztva, majd erre az utolsó sorban két-két kispálcát, minden ötödik fölé pedig 3 láncszemből álló pikót.


 

A szett legbájosabb darabja az arctisztító korong, aminek a hátuljára egy kis gyűrűt horgoltam. Két szemben lévő pálcára egy 10 szemből álló láncszemsort, majd erre egy sor kispálcát horgoltam.


A pamacs nemcsak hasznos, hanem nagyon jópofa kiegészítő is. Horgolni nagyon egyszerű, mindössze egy sorból áll, bár az jó hosszú. A technikáját ez a fényképes leírás nagyon jól szemlélteti. Az első kör után magasítás nélkül haladtam tovább úgy, hogy minden szembe két szemet horgoltam. Kicsit talán kevesebb is elég lett volna, de a zölddel körbehorgolva már ilyen dús lett. Az utolsó sort már inkább díszítésnek szántam, ott csak hébe-hóba szaporítottam.

2011. október 18.

Székszoknyából sokféle van,

mindenkinek jut belőle bőven. A pilleszékre horgolt nagyon jó ötlet volt, lássuk milyen jó ötletek vannak még!

A legkisebbeknek az ikeás székre egy harsány darab kell, a kéket, zöldet át lehet kombinálni akár csajosra is, bár én ezektől a színektől augusztus közepe óta nem tudok szabadulni.

Ha nincs elég idő, egy horgolt zokni a minimalizmus jegyében nagyon gyorsan elkészíthető, a vidámság így is garantált.

A színes lábtartó szerintem tuti ajándék, de nálunk senkinek nincs. Idén karácsonyra veszek egy lábtartót, jövő karácsonyra pedig körbehorgolom.

Az én kedvencem pedig az asztalkára, stokedlire horgolt kis fehér csipkés csoda. Kell ennél több?

Anyahajó freeform huzatot horgol a fotelra, itt nemcsak a kreativitás és a technikai tudás, de még a teljes fonalkészlet is bevethető!

2011. október 16.

Kártyatartót úgy egy éve

használok, csak egy sima pénztárcám van, én azt szeretem, a kártyáimat viszont csak kell tenni valahova. Kísérletnek szántam, nem hittem benne, hogy zárás nélkül működik. Amikor elkészült, nem tudtam, hogyan zárjam, gondoltam, használat közben csak lesz valami ötletem. Nem lett, közben viszont rájöttem, nem is kell rá semmi.



Az előző változat fekvő helyzetű volt és egy kicsit lazább, mégsem esett ki belőle soha a bankkártyám. Ezt szorosabbra horgoltam és álló helyzetűre, hosszában kicsit kisebbre, mint maga a kártya, így könnyen ki tudom venni, amikor kell.

A horgolást itt is az alján kezdtem. Arra kell ügyelni, hogy a láncszemsor kicsit hosszabb legyen, mint a kívánt méret, mert a kispálcák összehúzzák. Az első kispálcasor után nem visszafordultam, hanem az utolsó láncszembe három kispálcát horgoltam (sor utolsó szeme, kártyatartó oldala, alsó sor első kispálcája), majd a láncszemsor alját végighorgolva kialakítottam a kártyatartó másik oldalát is. Az utolsó szembe kettő kispálca került (utolsó szem és oldala).

Magasítás nélkül haladtam tovább és a kellő magasságig horgoltam, majd szegélynek az utolsó sorba minden kispálca közé egy-egy láncszemet horgoltam.

A pöttyökhöz 8 kispálcát horgoltam a kezdő hurokba és úgy vágtam el a fonalat, hogy még rá tudjam erősíteni vele az alapra.

A mobiltok és a kártyatartó is díszíthető gyönggyel, szalaggal vagy bármilyen applikáció horgolható rá, csak a méretre kell ügyelni. A fogmosópoharakhoz horgolt kisautót például a Zauberauswolle blogon találtam, a bejegyzésben van még nyuszi, karácsonyfa, kutyus, a halacskát pedig ravelry-n találtam.  Ügyelni mindössze arra kell, hogy ráférjen a mobiltokra, kártyatartóra.

A mobiltok horgolása itt olvasható.

2011. október 13.

Két kisebb befejezett munka

és két nagyobb, folyamatban lévő horgolás, vagyis úgy hat elhorgolt gombolyag után a tapasztalataim a Kabaláról a Fonalválogatón.

2011. október 10.

Mostanában pöttyösbe botlok

mindenütt. Julcsi másfél óra alatt varrt magának egy fantasztikus szoknyát, pöttyös terítőn fotózza az őszi dekorációt, Zelnice összepöttyözia noteszeit, de Réka tásákája sem megy ki a fejemből nyár óta.
Pöttyöset viszont csak blogokon látok, venni semmit nem tudtam, úgyhogy mostanában egy pöttyös mobiltokon törtem a fejem, hogy végre valami pöttyösöm nekem is legyen. Zazálea minimalista stílusú virágos mobiltokja adta az utolsó lökést, csak semmi virágszár, az nekem túl bonyolult, elég pár pötty is, hogy feldobjak egy sima alapot. 


A mobiltok a Kabala Palacsintájából készült csupa kispálcából. Az első kísérlet 3.0-as tűvel készült, de kicsit elméreteztem és úgy feszült, mint egy kinőtt nadrág, ezért felbontottam és a következőt már 3.5-ös tűvel horgoltam. Kicsit lazább lett, és végre tökéletes méretű.

Az én mobiltokjaimon se gomb, se hajtóka, ellenben passzentos, így alul két ujjal összecsípve könnyű kivenni belőle a telefont. Korábban már horgoltam pár mobiltokot, de most kicsit finomítottam a technikán.

Eddig az alap középvonalánál kezdtem és körbe-körbe haladtam, de így minden sor sarkainál bonyolódott a helyzet. Most pedig alapnak egy megfelelő méretű téglalapot horgoltam,


amit végül körbehorgoltam, így sokkal könnyebb méretezni, hiszen ilyen apróságnál minden szem számít.


A kész mobiltok alja pedig így néz ki:


A körbehorgolás után az első sorokat horgolva úgy tűnik (főleg kisebb szemeknél), mintha tovább terülne, de nem, pár sor után szépen megemelkedik és láthatóvá válik az oldala. Ekkor érdemes még egyszer méretet venni, ha nem stimmel, könnyű visszabontani. Az alap körbehorgolása után már csak a sok-sok kispálca van hátra, ha pedig egyszínű lesz a mobiltok, még a sorzárással, magasítással sem kell törődni, lehet spirálisan haladni. A díszítés pedig lehet bármi, amit csak szeretnénk.

Hogy maradjak a minimalista stílusnál, az utolsó sorban a kispálcák közé egy-egy láncszemet horgoltam.

A karácsony bizony közeledik, ha valaki horgolt ajándékot is szeretne adni, kisebb daraboknál már fejben kell készülődni, a nagyobbaknál pedig már a fonallal, színnel, mintával kell foglalkozni. Az elkövetkező hetekben pár olyan bejegyzést teszek közzé, amivel a karácsonyi készülődésben szeretnék segíteni. Lesznek horgolt apróságok, karácsonyi dekoráció és receptek. Személyre szabható apróságok sora, amik jól jönnek így karácsony táján.

Kártyatartó párja itt olvasható.

2011. október 7.

A sütőtök azon kevés dolgok

közé tartozik, amit nagyon szeretek a télben. Idén egy darab sem termett a kertben, mert a fiatal növényeket kitúrta egy vakond, és mire észrevettem, el is pusztult. A nagydobosit szeretem a legjobban, de ha az nincs, jöhet bármilyen, csak finom legyen. Tavaly két nagyon rossz sonkatök után (valószínűleg éretlenek voltak) feladtam, idén talán nagyobb szerencsém lesz. Eddig csak gyűjtögettem a recepteket, idén végre ki is próbálom őket.



Ételek sütőben sütve:
a csirkés változat Dolce Vitatól származik, azonnal megtetszett, aztán feledésbe merült, még jó, hogy Limara eszembe juttatta. Megsütöttem, nagyon finom! Amitől féltem, hogy tömény lesz, de nem, tökéletes lett. A letakarással óvatosan kell bánni, csak az elején kell, amíg levet kezd engedni, mert a csirkében és a sütőtökben is elég sok a víz. Én túl későn vettem le a fóliát, nagyon leves lett, ezért jóval tovább kellett sütnöm, mint a megadott egy óra. Jó sok lilahagyma mehet rá, a tök édessége miatt a sózásra oda kell figyelni, a végeredmény pedig egyáltalán nem édes. A zsálya a recept alapköve, lehetőleg friss legyen.

Gorgonzolás receptet BéVénél találtam, lilahagymás, fokhagymás, a rozmaringot lehet hogy zsályára cserélem.

Limara csodálatos lepényt sütött szintén lilahagymával, ha egy kis ropogós tésztára vágyom, ezt fogom kipróbálni.


Süti szekció is van, természetesen. 
A karácsonyinak tűnő mascarponés sütivel talán nem várok karácsonyig. Az angol-amerikai sütiknél gyakran szerepel krémsajt vagy mascarpone, citrommal vagy naranccsal és némi porcukorral ízesítve nagyon finom. A répatortának, sárgarépás muffinnak is elengedhetetlen kelléke (na jó, elengedhető, de finomabb vele), itt a tekercs töltelékeként szerepel. A tortánál, muffinnál összeérnek az ízek, valószínűleg ezt is érdemes kicsit pihentetni.

Jamie Oliver sütötte valamelyik sorozatában a sütőtökös muffint, nagyon megtetszett, idén kipróbálom ezt is. Hatalmas adag, ő a bekevert muffin felét eltette másnapra, én felezni fogom az adagot.Úgy emlékszem, sütőtökös receptjei neki is vannak, talán a Jamie természetesen című könyvében, majd belenézek, ha megvan a könyvtárban.

A zabpelyhes keksz iránti rajongásomról már írtam, ez a recept nagyon szimpatikus, a télen sorra kerül ez is.

És a hétpróbás kedvenc, amit idén is megsütök, a whoopie pie. Elég bele egy csésze cukor, hiszen már maga a sütőtök is nagyon édes. Fahéjjal, gyömbérrel és krémsajttal ez egy tökéletes téli süti, mosolygok, ha csak rágondolok. Habzsákból szoktam adagolni a tésztát és az eredeti méretnél jóval kisebbeket sütök, olyan négy-öt centi átmérőjűt, mert az amerikaiak megasüti mániáját nem osztom. A krémsajttal esténkét szoktam a másnapi adagot betölteni, ami nálam a megadott recepttől eltérően vajat nem tartalmaz (a krémsajt maga elég zsíros), porcukrot is csak keveset, és pár csepp citromlevet, ami még inkább kiemeli a kekszeben lévő fűszerek ízét.

A süti szekció jóval hosszabb, de az ételek is sütőben készülnek. Jellemző!

2011. október 2.

Szombaton kosárfonást tanultunk, íme

az eredmény. Nagyon élveztem és remélem lesz folytatás. Az óra rendszertelenül és ritkán van, november közepén lesz a következő, én biztos ott leszek!

A kosárkák peddignádból, az aljuk pedig egy új bútor kiszuperált egységéből készültek. Ezt a nádat csak egy-két percre kell beáztatni, nagyon könnyen fonható, kezdők ezen tanulják a kosárfonást.
Először a vezérszálakat fűztük be, majd hármas fonással fontuk az oldalát, a kosár teteje pedig a vezérszálból készül dupla fonással. Az ovális kosárka alján látszik a kezdő szál. A legnagyobb kosár sötét sávjához a nád hagymahéjjal lett megfestve.