A karácsonyi gömb is a terveim

között szerepel már egy ideje, de mivel pár éve a hagyományos fa helyett patchwork kép a fám, nincs mire aggatni. Szeptember közepi határidővel vettem részt egy őszi/karácsonyi cserebere ajándékozásban, így az augusztusi pihenőm alatt esténként gömböket kötöttem.

A gömb technikai kivitelezését itt találjátok, a mintákat pedig a Pinteresten.

Kötés közben pedig eszembe jutott, hogy idén kell pár új dolgot készítenem, vennem karácsonyra, és nem ártana, ha lassan eldönteném milyen legyen:

• Az ajtódíszt évek óta szeretném megújítani, ideje elkezdeni ötletelni hogy milyen legyen, mert tavaly rútul kifutottam az időből. Ez volt egyébként eddig a kedvenc, az első évben szép is volt, kibírt két-három hetet, aztán a következőben három nap alatt töppedt apróra a párától. Lehet, hogy idén is csinálok egyet, de nem a bejárati ajtóra.
• Adventi koszorú (évek óta üvegtál, mécsestartó, gyertyák, idén hagyományosat szeretnék fenyővel és tobozokkal).
• Új fát szeretnék varrni (2015-ben dobtam össze az utolsó pillanatban egy nagyon egyszerű patchwork fát, aztán 2016-ban idő hiányában nem készült el az új/javíott/szebb/jobb), de idén azért jó lenne.
• Izzósort is kell venni, tavaly december közepén már nem volt választék, a régi még kibírta, de az újabb szezon már kétséges.

Szerintem minden rekordot megdöntöttem,

sapka ilyen sokáig még nem készült. Először nem tudtam eldönteni, hogy milyen fonalból kössem, úgyhogy volt pár tesztkötés mindenféle fonallal.

Aztán hogy hány szemmel kezdjem (fele már elkészült, amikor kiderült, hogy kicsi lett), lebontottam, majd a tetején a fogyasztás nem tetszett (középhangsúlyos, vagyis minden második sorban kettőt fogyaszt), ezért ismét bontottam.

Este 10-kor többet nem bontok, nem ment elsőre (ezzel a módszerrel bontottam, csak elcsúsztam a soron), majd második nekifutásra úgy a sapka fele maradt meg. Végül a fogyasztás után két ismétlő sort iktattam be, így pont jó a hossza és tetszik a teteje. Hurrá, őszre van új sapkám!

Minta: Schuyer by Jennifer Burke

Fonal: Drops Karisma 

Tű: 3.5 és 4.0

Fonalfalás, új technika,

gyakorlás, testre szabás, szóval ez a ruhácska (legalább) egy négy az egyben projekt volt. Fonalfalás, mert elfogyott mindkét szín, új technika mert fair isle mintát nem kötöttem még síkban (meg azt hiszem, nem is fogok többet), és testre szabás, mert persze a minta nem ehhez a babához készült. 

Az eredeti zöld cipőcske ehhez a rucihoz már nem passzol, így horgoltam hozzá azt is, a fejdíszhez viszont már nem maradt narancs (azért nem adom fel, kutatok még a dobozaimban, hátha egy virág még lesz belőle). 

A ruhácska mintáját itt találtam. 

Jó ideje szeretnék

kötni valamit saját kútfőből, csak úgy. Ez lett az első darab. 

A babát álmoDóra-tól nyertem a PIF csoportban, és még tart a lendület, úgyhogy hamarosan jön a következő ruhácska, hogy Virág babát lehessen öltöztetni.

A Barka Takaró maradékából készült, 26 g, 4.0 tű, felülről kezdve.

Kellett persze kötni egy

színeset is. Barik lila ködben.

A hópelyhek jótékonyan lágyították az egyébként nagyon sötét lilát.

Adatok a ravelryn. A minta itt tölthető le. 

Hetek óta jár a fejemben, hogy kellene

egy sapit kötni magamnak. Ja, hogy kötöttem már? Tényleg! A Shroomot hordtam szinte egész télen, és van a padlizsánszínű Vienna is, de mindkettő nagy lett, hátul kissé buggyos. Egy cuppanós/kicsike a vágyam. 

Nem hittem, hogy baris lesz mostanában, mert nem volt hozzá fehér fonalam, de aztán a barátnőmnek is megtetszett, úgyhogy érdemessé vált beszerezni a hiányzó színeket. Neki a két bespájzolt szürke mellé egy harmadikat, nekem a bézs mellé egy barnát, és két gombóc fehéret. 

A fonal is és a minta is haladós, így gyorsan elkészült mindkettő. Az enyém persze kétszer, mert a kezdést ugyan jól saccoltam (88 szem, 8 sor passzé), de aztán a tetejét a végén kezdtem csak nagyobb ütemben fogyasztani, majd végül inkább lebontottam a barik feletti részig és a 19. sor után a 26. sorral folytattam, így tökéletes lett.

Minta: Baa-ble hat

A fonal Nepal, és minden további adat a ravon. 

A szürke sapkáé itt, a barnáé pedig itt. 

Januárban végre előkerültek

a fonalaim, és már nemcsak tervezgettem, hogy kötök valamit, meg is valósítottam pár régi tervemet. A hideg idő beköszöntével eszembe jutott a félbehagyott takaróm, és már csak pár sor kellett hozzá. A száleldolgozás két este volt, úgyhogy január közepére el is készült.

Menet közben a szálak egy részét eldolgoztam ugyan, de utólag már nem tetszett, úgyhogy ezeket kihúzkodtam és inkább tűvel varrtam el.

Itt látszik milyen a menet közben eldolgozott szálvég,

ilyen pedig az utólag tűvel elvarrt. Ezt a technikát használtam.

604 g fonalat evett meg, 86×108 cm, a fonalmaradékoknak pedig keresem a helyét. A kék egy részéből kesztyűt kötöttem (a sötétkék el is fogyott), a pink is teljes gombóc volt, de már átalakult (olyan jó lett, hogy külön mutatom), és a szürkéhez is van már ötletem. 

Tavaly csak néha néztem

a kötő- és horgolótűim felé, meg csak ha nagyon muszáj volt, de most újra kedvet kaptam a kötéshez és talán egy kis horgoláshoz is. Nagy dolgokat nem tervezek, viszont szívesen tanulok új technikát. 

A fair isle sapka dupla kezdéssel indul, Alpacából nagyon nehezen hoztam össze, nem is lett hibátlan, úgyhogy a következőhöz inkább megtanultam az ideiglenes kezdést. Tökéletes lett, csak aztán ott meg a színek nem működtek.

Ezt a technikát választottam, mert persze az ideiglenes kezdésnek is van egy csomó változata. A horgolótűm 1,5 számmal volt nagyobb, mint a kötőtűm, így könnyen fel tudtam szedni a láncszemeken keresztül a kezdő szemeket.

A napokban befejezem a csíkos takarót is. Marad némi Takaró fonal, de nem bánom, terveim vannak vele. Lehet például kesztyűt kötni belőle (közben elkészült a hiányzó ujja is és már hordja az unokaöcsém). És közben rájöttem, kesztyűt kötni jó, úgyhogy talán magamnak is köthetnék például a sokat hordott Scalene sálamhoz. A narancsosból alig maradt, de egy kesztyűt még éppen meg lehet csíkozni vele.

Ahama könyve segítségével kötöttem a kesztyűt, de a zongorakesztyűt fel is tette.

Annyit ötleteltek a kötős csoportokban,

hogy ki milyen új projekttel indítja az évet, hogy végül én is kedvet kaptam valami újhoz.

A fair isle régi vágyam, de hogy miért pont ezt választottam a rengeteg tervem közül? Talán Éva baris sapkája miatt...

A kezdő mintát a Purl Soho oldalán találtam és a tesztalany egy este elkészült, az Alpacaból készülő sapkára viszont több idő kell.

Néha sokáig nem áll össze a kép,

de aztán sokszor megállapítom, érdemes volt várni!

A kézzel festett Bucit még 2011-ben vettem, de sehogy sem találtam hozzá formát. A kék Ottocapiból volt egy kis maradék, éppen csak annyi, hogy egy próbát tegyek és lássam, a kettő milyen jól passzol egymáshoz. A mintát pedig egy korábbi csereberére vettem, aztán mégis másikat választottam.

Decemberben végre összeállt a kép, január elején el is készült, azóta hordom.

Ez az elnyújtott háromszög forma egy kis csavarral nekem nagyon bejött.

Minta: Scalene by Carina Spencer

Fonal: kézzel festett Buci és Lana Gatto Ottocapi

Tű: 4.0

Súly: 184g

További adatok és képek a raverly adatlapon.

November vége felé kezdtem kötni a takarót,

hosszú ötletelés után, amikor végre megértettem, neki kell állni, aztán majd meglátom. A fonalat apránként vettem, mindig is az volt a tervem, hogy takarót kötök belőle, de minden koncepció nélkül, az aktuálisan megtetsző színből vásároltam általában 2-2 gombócot, aztán egyszer csak megszűnt az utánpótlás.

Többször elővettem, tervezgettem, elképzeltem mindenféle variációt belőle, majd eltettem, mert előbbre csak nem jutottam. Kivettem színeket, de a maradék már nem lett volna elég egy tisztességes méretű takaróhoz. Ekkor döntöttem úgy, mivel rengeteg szín van, mindössze a csík adja a mintát.

Lemértem az összes színt (itt a lista) és kiderült, a szürke hatalmas túlsúlyban van, tehát azt komolyan be kell építenem. Mivel a mennyiség alapján 7 színes egységre 3 szürke jut, úgy döntöttem, megpróbálom a 2-2-3 bordás csíkokat elválasztani 1-1 szürkével. Dögunalom, jelentem. Nézni is és kötni is, úgyhogy hamar módosítom az eredeti tervet.

Jöttek a kicsit vastagabb csíkok (kevesebb fonalvég, hurrá!), és tetszett. Aztán elkezdtem még bátrabban csíkozni, minden szabály nélkül. Melyik színt használtam régen? Mennyi van még belőle? Milyen vastag legyen? Hogy olvadjon össze az előzővel?

Előre tervezni lehetetlen, többször elhatároztam már, hogy mi lesz a következő, majd mire csatlakoztatnom kellett az új színt, másik szín került a kezembe. A szürke arányára azért figyelek, szeretném a teljes készletet felfalni. 

Az elején a nem tudom mi lesz ebből/talán mégiscsak le kellene bontani érzés sokat kerülgetett, de már jó ideje elszállt minden kétségem, sőt, örülök, hogy az elejét nem bontottam le, látom az átmenetet, a fejlődést, nagyon tetszik, élvezem ezt a játékot.

Elkészült

az év projektje: az első alulról kezdett kardigán, az első bevarrott ujjak és a régóta tervezett csavart mintás, vastag kardigán egyben!

A nyakát szeretem a legjobban, tökéletes lett.

 Az ujja szépen sikerült, bár ez lett a gyenge pontja (kicsit hosszabb lett, mint terveztem, de még nem zavaró).

És ilyen a háta. 

Minta: I Heart Cardigans by Tanis Lavallee

Fonal:  Rial Filatti Relax - 

70% gyapjú, 30% akrill - 166m/100 g

Tű: 4.5, 5.0

Ravelry adatlap

Azt meséltem már,

hogy milyen régóta szeretnék egy kötött takarót magamnak? Meg is találtam hozzá a tökéletes fonalat, csakhogy közben megszűnt, úgyhogy most van egy doboz mindenféle színű fonalam, ebből kellene kihozni valamit.

A kérdés régóta foglalkoztat (meg sem tippelem, hányszor vettem már elő a dobozt, rakosgattam a fonalakat ilyen-olyan sorrendbe, majd tettem el ismét), de most indul a szezon, úgyhogy próbálok végre kikeveredni ebből a tanácstalanságból és dönteni, hogy milyen is legyen a takaróm. A sokféle szín és az eltérő mennyiségek azonban nagyon behatárolják a lehetőségeket.

Kockás

Régóta a szívem csücske ez a blokkokból kötött darab, számos előnye van: apróbb darabokból áll, tehát nyáron is köthető, sőt, bárhol köthető, nem úgy, mint az egy darabban készülő. Hátránya viszont, hogy sok-sok szürke kellene hozzá, és bár pont abból van a legtöbb (a világosból 6, a sötétből 2 gombolyag), ehhez mégsem elég. Ha veszek hozzá szürkét  (pl. ez a fonal jöhet szóba) a színesből nagyon sok megmarad. 

Hullámos 

Szeretem a hullámos takarót, de annyit horgoltam, hogy most talán másra vágyom. Vagy mégsem? Ez a minta pl. nagyon szép. 

Egyszerű csíkos

Ez például sima ügynek tűnik, de tényleg az? A sok színt összehozni nem egyszerű. Sikerült már a nyeregsapkánál, úgyhogy azért van remény.

A csíkosnak egyébként rengeteg változata van, például ez a sarkánál kezdett is versenyben volt egy ideig, aztán elvetettem. 

És akkor a legkínzóbb kérdések: 

1. 

A legtöbb problémát a szürke aránylag nagy száma okozza. Csíkként (mondjuk 2 sor két szín között) vagy színként (pont mint a többi) kezelem? Tömbbe vagy elosztva használjam? Felhasználjam mindet, esetleg hagyjak ki belőle pár gombócot?

2.
Szélesebb csíkok legyenek, vagy gyakrabban váltsak színt? Előbbi egyszerűbb, utóbbi viszont finomabb felületet ad. 

Nem kevés ötlet és kötéspróba után még mindig ez a sok kérdés!

Október elején elkezdtem

kötni a régóta tervezett csavart mintás kardigánt és egyszer csak azt vettem észre, hogy félretéve minden mást, csak kötöm és kötöm.

Kihívás, mert alulról kezdett, tehát egész más a technikája, mint amit eddig alkalmaztam, izgulok is rendesen, most fogok hozzá az egyes részek szétválasztásához.

Az alulról kezdett darabok első nagy előnyét pedig már meg is találtam. Hét ismétlés után nem volt energiám a mintaegységenkénti 48 csavarásra figyelni, így lazításként hozzáfogtam az ujjához, az egyik majdnem el is készült.

A fonalam viszont vészesen fogy (jellemző, ugye), az utánpótlás talán hamarosan érkezik.

Minta: I Heart Cardigans és Relax fonal.

A tegnapi bejegyzésemet sikeresen töröltem, ez egy helyreállított verzió, a hozzászólások viszont sajnos elvesztek. 

Az idei év Isabell Kraemer éve,

a kötés szempontjából mindenképp. A Driftwood, a Ravello és a Paulie után most(anában, ha kötőtű kerül a kezembe) a Caramelt kötöm.

 

Azért valószínűleg beelőzi egy nyári pulcsi, ami most hordhatóbb darabnak tűnik, csak tudnám, hogy Ambiente, Jasseron, vagy egy nyáriasított Ravello legyen.

Több kép a ravelryn. 

Április elején

azt gondoltam, ebben a hónapban szép kényelmesen befejezem a megkezdett projekteket, de így a hónap közepén mintha már rezegne a léc. A ravellon kívül egy fél babatakaró és egy negyed zokni vár még rám, remélem, sikerülni fog!

Lassabb ütemben ugyan, de haladok a ravelloval. Mivel a driftwoodnál az ujja hosszát kicsit elméreteztem, így most nem láncoltam le, hanem majd a végén, próba után együtt a kettőt.

Hónapok óta kinéztem

ezt a pulcsit, és ha marad ez a vacak idő, akkor még hordani is tudom.

A nyaka rövidített sorral indul, úgyhogy tovább már nem lehetett halogatni, meg kellett tanulnom. A w&t módszert írja a minta, ez alapján a videó alapján tanultam meg (jobbra lent a kötős videók között is megtalálható). Eltartott egy ideig, amíg begyakoroltam, de így már egyszerűnek tűnik.

Explorerben a képre kattintva zavar nélkül jelenik meg a kép.

A szemszámokat módosítottam, úgyhogy kíváncsi voltam, jó lesz-e, ezért az ujját is elkezdtem. A Drops Baby Merino szintén fonalfalás, még tavaly vettem, így kötés közben nagyon elégedett vagyok vele.

Most már csak kötni kell...

Több kép a ravelryn.

Az apró részletek kialakítása

a gyengém, bár ezt szerintem már mondtam. Most a gomboláspánttal piszmogtam egy keveset. Az eredeti sorszámmal nem akart összeérni, aztán tettem a gomblyuk alá egy plusz sort, tettem fölé, variáltam a gomblyukak számát, inkább a hátsó szemből vettem össze a két szemet és végül a testhez képest egy egész mérettel kisebb tűvel kötöttem meg az egészet. Az alsó persze elsőre gyönyörű lett, csak kicsi, de a fonalat meg azonnal elvágtam.

Szóval a lehetőségek széles tárháza adott egy 24 szemes gomboláspánt kialakításánál.

Szerencsére a nyaka már simán ment. Nem, a pulcsi még nincs kész, csak a gombvásárlás miatt előbbre hoztam a nyakát.

Isabell Kraemer - Driftwood - Barka Gerlepár.

Már csak a gomb hiányzik,

és kész a kardigánom!

Az ujjak után még a gomboláspánt és a nyakrész kialakítása maradt hátra. A szemfelszedés az egyetlen nehezebb művelet, főleg mert az egyes szakaszokon eltérő módon kell felszedni őket. Főként arra ügyeltem, hogy szemre egyenletes legyen a szemek eloszlása.

Az alján a lustakötés 20 sora 10 bordát alkot, úgyhogy ott összesen 10 szemet szedtem fel, aztán a kardigán testén a simakötésből 12 soronként 8 szemet (kb. minden harmadik szemet átugorva), a lustakötésből ismét bordánként egyet, majd a nyakkör (ezek a szemfelszedés szemei) szemeiből szintén egyet (tehát itt a szemfelszedésnek megfelelő szemszámot kaptam).
 

A gomboláspántot és a sálgallért szintén új gombolyag fonallal indítottam, de alig fele kellett bele, viszont nekem csak nyúlfarknyi maradékaim voltak, egyik sem lett volna elég.

A leláncolással együtt elég volt egy gombolyag sárga fonal. A gomb mérete az én esetemben 15 mm, venni azonban még nem tudtam.

Két délután és este kellett

hogy a Driftwood ujjait leválasszam, nem is értem ezt a tempót.

A vállmegoldás a contiguous módszert követi, nagyon változatos, mert a szaporítás több rövid szakaszra van osztva és hol itt, hol ott kell szaporítani, semmi maratoni sorismétlés! 

A Gerlepárt már sokszor elővettem, majd eltettem, de most megtaláltam ennek is a helyét, sőt, így kötve már most nagyon tetszik.

A minta szerint a gomboláspánt nem csak ekkora, de én az ujjak leválasztásával együtt körré is kapcsoltam a testet. Amikor észrevettem a hibát, alaposan megnéztem a ravelryn a többi projektet, és úgy döntöttem, ez most így marad, de a következőn se lesz olyan hosszú gomboláspánt, mint amit a minta ír.