2015. július 28.

A sok egyenes vonal után

ez a táska elég nagy lépés volt, de némi bontás és fejvakarás után csak összehoztam. A külső kék anyag egy hónapok óta rakosgatott kedvenc, a pöttyös bélés szintén. A fülénél a kettő együtt már sok lett volna, úgyhogy a pöttyöst szürkével párosítottam.


A szabásminta tartalmaz egy négyzetet, miszerint ha az 3 inch, akkor jó, ha nem, rossz a nyomtató beállítása. Az enyém 3,5 inch, úgyhogy egy ismétlés mindenképpen lesz kicsit kisebb (ez malaclopó méret) verzióban. Kíváncsi vagyok, második nekifutásra könnyebben veszem-e az akadályokat.


A szabásminta: Laney Hobo Bag.

2015. július 22.

A forróság nem enyhül,

és még napokig bírni kell. Remélem, a végén kapunk egy nagy esőt, mert most minden túlélés üzemmódba kapcsolt. 

A virágok nagyon hamar elvirágoznak. A narancsos rózsámon egyidejűleg negyven bimbót számoltam meg, nyíltak is sorra, de csak két-három napig bírták. A hajnalkáért tavasszal nagyon megdolgoztam. Két zacskóból mindössze tíz bújt ki, aztán végül nyolc tövet tudtam kiültetni  a drótkerítés tövébe. Fut ugyan, de szenved. 

Tavasszal virággal vetettem be egy új ágyást, sárgaviola, sóvirág és oroszlánszáj került bele, a petúnia ráadás. Az oroszlánszáj egy hét alatt levirágzott, a sóvirág viszont hetekkel ezelőtt szökött szárba, és még mindig csak bimbós, de úgy tűnik, jól bírja a meleget. A sárgaviola kelt a legszebben, bőven palántáztam az ágyásból máshova is, de kétnyári, idén csak zölden díszít(ene, ha nem lenne ekkora hőség). A bársonyvirágból hatalmas, dúsan virágzó tövek lettek, úgyhogy az idei év hőse nálam egyértelműen a sóvirág és a bársonyvirág.


A dézsás virágok úgy ahogy kinéznek. Jól bírja a cserjés margaréta, az estike viszont csenevész. Zöldje alig, egy-egy tő virágzik itt-ott, holott ilyenkor már erdő szokott lenni.


A zöldségek is esőért kiáltanak. Sorol a zöldbab és kikelt a cukkini (tavasszal csak a gömbcukkini bújt ki, most próbálkoztam simával). A csili nagyon szép és remélem, hogy a kápián is lesz termés. A szeder tele éretlen gyümölccsel, de eső nélkül csak pár szem lesz. Rengeteg lenne a szilva is, de már potyog, pedig csak szeptember elejére érne be. A sárgabarackért viszont már nem kell aggódni, napok óta dunsztban van.


Fürtökben lóg már a paradicsom, de érni nem érik.

 

És a hét termése: gömbcukkini, spárgatök, hagyma és őszibarack.



2015. július 18.

Ki se számolom, mennyi ideig

készült a barátnőm szülinapi táskája, de íme, elkészült!

Először nem kaptam hozzá anyagot*, aztán bélést. Közben törtem a fejem, sokat, mert szerettem volna valami újdonságot (nagyot kért és a bevásárló fazonban egyeztünk meg). Végül, mert nem lett volna szerencsés minden ötletemet ezen a táskán kipróbálni, maradt ez a kis díszítés.

Kicsit aggódtam, fehér zsinórt nem kaptam hozzá, ez a B terv, de kár volt, a barátnőmnek tetszik.


A 70 cm anyagból lejött a füle (2×6 cm, mert mindkét oldala a külső vászon), a maradékból pedig kiszabtam a táskát. A béléshez szintén 70 cm anyagot vettem, aztán szabáskor jöttem rá, a világítótornyok így furán fognak állni. Sebaj, vasmacska, mentőöv, kormánykerék rendben :-)


*végül az IKEA-ban találtam

2015. július 15.

Még tavaly kezdtem kicsit foglalkozni a fával,

akkor írtam is a méhviaszos pasztáról. Utána körülnéztem, hogy az asztalon kívül van-e még valami, aminek jót tenne egy kis kezelés, a nagyanyámtól örökölt kisszék rögtön jelentkezett is. 

Finom smirglivel lecsiszoltam a teljes felületét majd lenolajjal többször átkentem. Méhviasszal még nem kezeltem, de a különbség már így is látszik. (Ezen a korábbi fotón kicsit belóg a lecsiszolt felület.)

A nagy kánikulában az egyik kisebb ablak is kapott plusz árnyékolót, de kellett hozzá valami pálca, és szintén ráfért egy kis ápolás. Egyet kezeletlenül hagytam, hogy legyen mihez viszonyítani, az eredmény engem is meglepett. A felső lenolajjal, az alsó lenolajjal és méhviasszal lett kezelve. 


2015. július 7.

Szinte bizsergett az ujjam,

annyira szerettem volna már valami újdonságot varrni, de mindig volt valami fontosabb. A kánikulának köszönhetően a hétvégén ki se dugtam otthonról az orromat (az élményfürdő nekem nem alternatíva, vízpart inkább, de az meg nincs), úgyhogy (majdnem) befejeztem egy két hete készülő táskát, meg összedobtam ezt a prototípust.

Két fazont kombináltam, mert ennek a táskának nagyon tetszik a külső zsebe és a fülmegoldása, de bélés nélkül készül, úgyhogy a bevásárlótáskán alkalmazottak szerint én azért varrtam bele bélést is.


A füle elég sok fejtörést okozott. Adott a hevederpánt, de itt kaland az élet*, úgyhogy varrtam helyette. Ez a kifordítós módszer elég macerás és rettenetesen gyűri az anyagot, úgyhogy a hevederpánt csak jó lehet. A zsebet belül egy köper csíkkal megerősítettem, szerintem jót tett neki.

Most a nappaliban lóg egy fogantyún és ha elmegyek mellette, mindig arra gondolok, vajon mit szól hozzá a két éve nem látott barátnőm. Meglátjuk!



*A rövidáru szabadságon, erről meg hogy értesülnék máshogy, mint hogy az ajtaján olvasom a kiírást. A függönyös tudja mi az, van is fekete, úgy általában, most éppen elfogyott, és nem, más színről ne is álmodjak! A méteráru hétfőn nyitva sincs, úgyhogy azt már útba se ejtettem a kánikulában. Maradt a fabtextil, mert ott van olyan is hogy étcsoki meg olajzöld, úgyhogy a következő táskámra már lesz hevederpánt, és nem fekete.

2015. július 5.

Ez a hét tényleg lazább volt,

legalábbis a kertben. A málna lassan leérik, kellett volna még neki egy kis eső, bár így is szép termést hozott. Sárgul a kajszi, de az örömbe némi üröm is vegyül, mindkét fáért aggódunk, úgy tűnik ideje gondoskodni az utánpótlásról. A szeder már fürtökben lóg, de érni még nem érik. Mondjam-e, hogy esőért kiált? 

A tökök közül a spárgatök gyönyörű, már puhatolózunk, ki kér, annyi lesz. A heti tökfőzelék kipipálva, négy adag már a hűtőben, a jövő héten innen folytatjuk. A gömbcukkini is szép, az első adag indiai cukkini is megsült már, a sima cukkinim viszont sehol. vagyis növény van, terméskezdemény van, és itt megbicsaklik a dolog. Bízom benne, azért lesz cukkini is. 


A virágok közül most nyílik a kála, bimbós a sóvirág és kinyílt az első oroszlánszáj. Mindent elborít a kakukkmák, de az estike még mindig nem virágzik. A sokat dédelgetett hajnalka viszont fut, de messze még a cél. Az esővíz viszont elfogyott, úgyhogy nagyon várom a szerdát és a beígért esőt.