Az elmúlt években rengeteget kutattam

a Savaria Karneválon kóstolt kukoricaprósza receptjét (itt írtam róla először). Sok ismerőst megkérdeztem, minden szembe jövő receptkönyvbe belelapoztam, és főleg: sokat agyaltam azon, hogy mit kellene még változtatni rajta. A második verzió után tudtam (itt írtam róla), már csak valami apróság hiányzik.  

A korábbihoz képest elhagytam a darát (pedig az eredetiben tényleg volt valami szemcsés), növeltem a kefír mennyiségét és rizslisztre cseréltem a teljeskiőrlésű lisztet, vagyis bónuszként még gluténmentes is lett. Valószínűleg mindegyik változtatás hozzájárult kicsit, hogy ez már tényleg karneválira sikerüljön.

Egészen Karneváli Kukoricaprósza

2 bögre kefir (1 bögre 2,5 dl)
1/2 bögre tej
4 evőkanál olaj
1 egész tojás
3 evőkanál cukor
1 kávéskanál só (szűken mérve)

2 bögre kukoricaliszt
1 bögre rizsliszt
1/2 kávéskanál sütőpor
1 kávéskanál szódabikarbóna

A hozzávalók sorrendjében mindent egy tálba mértem és villával összekevertem. Sütőpapírral bélelt,  21×24 cm-es tepsibe öntöttem és forró sütőben 20-25 perc alatt világosra sütöttem (tűpróba). Két dologra kell ügyelni: összekeverés után azonnal a sütőbe kerüljön (mert a kefir hatására a sütőpor és a szódabikarbóna elkezd dolgozni) és ne süljön túl (a kevés zsiradék miatt kiszáradhat).

A gluténmentes sütis gyűjteményem itt érhető el.

A karneváli kukoricaprósza recpetjét

még mindig kutatom, és néhány hete az Égigérő paszulyra tévedve remek receptet találtam a korábbi finomításához.

A recepten kicsit változtattam, mert én szeretem, ha a prószában van kukoricadara, a cukorból csak annyi, hogy ne legyen sós, és a liszt teljes kiőrlésű hogy ne legyen csibesárga. Az új változat íze, állaga már majdnem karneváli és a recept üzembiztos, az elmúlt hetekben szinte egymásba ért nálam az utolsó kocka és az új adag sütése, és mindig ugyanazt az állagot és ízt kaptam.

Mostanában nem macskatiprással sütöm, mert az kicsit macerássá teszi az amúgy nagyon egyszerű sütemény készítését, viszont készült például bodzaszörpös sziruppal bőven meglocsolva (bodzaszörp és sok citromlé), nagyon finom volt!

Kukoricaprósza

1 bögre kukoricaliszt
1 bögre kukoricadara
1 bögre Graham liszt
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 kávéskanál sütőpor

1 bögre kefir
1 bögre tej
2-3 evőkanál cukor
1 egész tojás
1/2 kávéskanál só
4 evőkanál olaj


Ehhez mindig kis poharas (175 g) kefirt használok és minden további hozzávalót a kefir poharával mérek ki.
Egy tálba öntöm a kukoricadarát és a Graham lisztet, majd hozzáadom a kefirt, a tejet, a cukrot, a sót és a tojást, és villával összekeverem. Utolsóként a kukoricalisztet mérem ki, majd elkeverem benne a szódabikarbónát és a sütőport, mert a kefirrel azonnal reakcióba lépnek a térfogatnővelők. Összekeverem, kivajazott tepsibe öntöm (18×24 cm) és tűpróbáig sütöm (kb. 25 perc). A sütésnél arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki, amikor a tűn már nem hagy nyomot, azonnal kiveszem a sütőből.

Kukoricaprószát macskatiprással

először a Savaria Karneválon ettem, úgy öt éve. Régóta terveztem már, hogy sütök, enni nem ettem soha, gondoltam, megkóstolom, milyen is az. A receptjét azóta keresem.

Több alkalommal nekiálltam már, elolvastam számtalan receptet a neten is, szakácskönyvekben is. Az idei Művészetek völgye újabb lökést adott, a túracsapat tagjai nagyon lelkesen ették ugyanazt a prószát, amit a Karneválon is enni szoktam. A recept viszont kicsit más volt. A karneváli valamivel tömörebb, laposabb, rusztikusabb, a színe enyhén barnás volt, a völgyi egy kicsit magasabb és könnyebb, már-már sütemény jellegű, és néhány túrószemcse is felbukkant itt-ott. Nekem mindegy, melyik recept, de valamelyik kell, úgyhogy kísérletezésbe kezdtem.

Úgy tűnik, a prószának két típusa van: a  csak darából készülő, azt leforrázó, és az összekeverős változat. Amit ettem, az egészen biztos, hogy nem csak (kukorica)lisztből készült és valószínűleg az összekeverős változat volt.

Először duende receptjét próbáltam ki. Ez a leggyakrabban előforduló recept és Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek című könyvében is ez szerepel némi változtatással: duende liszt helyett darát használ. Finom, de nem ezt keresem. A szerkezete kicsit robusztusabb, mint a vásári és a színe csibesárga. Ez szerintem két dolgot jelent: a dara nagy részét le kell cserélni lisztre, viszont nem is csak kukoricalisztre, mert ezt a sárga színt valami más, valószínűleg némi teljes kiőrlésű liszt elfedi.

Amikor a receptben a dara háromnegyed részét lecseréltem kukoricalisztre, akkor már éreztem, ebből lesz valami. A múlt héten pedig a barátnőmnél rám mosolygott a szerencse. Az asztalán ott hevert a nagymamája receptfüzete, amibe nekem természetesen bele kellett lapoznom. Nemcsak kézzel írt, hanem újságból kivágott receptek is voltak benne szép számmal, köztük az aludttejes prósza. Ebben az aludttej mennyisége a duplája, túrót is ír, és csak kukoricalisztet használ*. Megsütöttem, finom, de a keresett recept valahol félúton van a kettő között. Összegyúrtam a két receptet és az eredménnyel elégedett vagyok, ez már-már a rusztikus változat.

Erika szerint - aki a legnagyobb drukkerem volt a kísérletezéskor, és minden fázisreceptet ki is próbált - aludttejjel jobb, de nála ez adott, nálam szervezést igényel. Duende lekvározási technikája nagyon praktikus, de csak folyós lekvárral működik. Ki fogom próbálni. 

Kukoricaprósza macskatiprással (15 szelet)

a prószához:
11 dkg kukoricaliszt
7 dkg kukoricadara
7 dkg Graham- vagy rozsliszt
1/2 kávéskanál só
1 csapott kávéskanál sütőpor

450 g kefir
1 egész tojás
125 g túró
1 evőkanál méz
3 dkg (liba)zsír vagy olaj

a macskatipráshoz:
bármilyen hagyományos készítésű lekvár

A liszteket és a darát kimérem és belekeverem a sót és a sütőport. Egy nagy tálban - akkora legyen, hogy később ebbe önthessem a lisztet - összekeverem az összes nedves anyagot: a kefírt, a túrót - elég egy villa hozzá - a tojást és a mézet, végül a megolvasztott zsír. Beleszitálom a lisztet és a kizsírozott vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe (29×32 cm) öntöm. A lekvár csak akkor kerül rá, ha már félig megsült, különben lesüllyed az aljára. Tűpróbáig sütöm, ez közepesen meleg sütőben kb. 25-30 perc.


Nálunk nagyon nagy a sikere, sós változatot is fogok sütni és számtalan ötletem van még, de ha valaki ismer másik receptet, van ötlete a völgyi változatra, örülnék ha megosztaná velem.


*Az újságból kivágott recept: 1 l aludttej, 1 tojás, 1 csomag túró, 50 dkg kukoricaliszt, só, pár kiskanál zsír vagy olaj és 1 pohár tejföl és 1 tojás keveréke a tetejére


A javított verzió itt olvasható.