Még tavaly kezdtem kicsit foglalkozni a fával,

akkor írtam is a méhviaszos pasztáról. Utána körülnéztem, hogy az asztalon kívül van-e még valami, aminek jót tenne egy kis kezelés, a nagyanyámtól örökölt kisszék rögtön jelentkezett is. 

Finom smirglivel lecsiszoltam a teljes felületét majd lenolajjal többször átkentem. Méhviasszal még nem kezeltem, de a különbség már így is látszik. (Ezen a korábbi fotón kicsit belóg a lecsiszolt felület.)

A nagy kánikulában az egyik kisebb ablak is kapott plusz árnyékolót, de kellett hozzá valami pálca, és szintén ráfért egy kis ápolás. Egyet kezeletlenül hagytam, hogy legyen mihez viszonyítani, az eredmény engem is meglepett. A felső lenolajjal, az alsó lenolajjal és méhviasszal lett kezelve. 

Ezt a kedves kis asztalkát nemrég

zsákmányoltam, és mivel a tetejére ráfért egy kis bútorápolás, végre kipróbáltam a jó ideje kinézett méhviaszos bútorápolót.

A kezdeti állapotról annyit, hogy elég fakó volt, bútorápolóért kiáltott, a mostani pedig kifogástalan.

Az időtetriszen talált bútorápolót (itt a bejegyzés) rekonstruáltam emlékezetből, úgyhogy az arányok mások, talán 1:5 és szobahőmérsékleten szilárd, de kenhető állagú. Használat előtt kicsit felmelegítettem, így még könnyebb vele dolgozni.*

Ez pedig az éjjeliszekrényem, amiről az olajozást sajnálták le, vagyis a tetejéről mindenképp, az ajtajának adtak rendesen, a többi részen csak hanyagul. Olívaolajjal (ha valakinek több ilyen bútora van: a lenolajat használják általában) átkentem, a tetejét alaposan, a többi részt az ajtó kivételével nagyjából, összesen kb. 1 evőkanál ment rá.

A kép ez után az első olajozás után készült. Egy hét várakozás után a tetejét újból átkentem olajjal (itt tartok most), várok pár napot és ezt is lekenem a méhviaszos ápolóval.

A méhviaszos ápolás után már nem lehet olajozni, nem szivárog be a fába, úgyhogy a sorrendre érdemes ügyelni.

Ez pedig itt az alapanyag, amivel szintén volt egy plusz köröm. Elég szennyezett állapotban kaptam a méhviaszt, nem akartam úgy tárolni, ezért két konzervdoboz és egy szűrésre alkalmas szálsűrűségű anyagdarab segítségével megtisztítottam.

A forró sütőben a rácson melegítettem (a közvetlen hő túl sok, a vízfürdő túl körülményes), majd a szűrőn keresztül átöntöttem egy tiszta konzervdobozba. Az alján semmi szennyeződés nem volt, úgyhogy mehetett a szilikonformába, amiből könnyen kivehető, miután megszilárdult.

A bútorápolóm pedig így néz ki. Az olaj minőségére érdemes ügyelni, és ha valaki igényli, pár csepp illóolajjal lehet illatosítani is a pasztát. A átkenés után pár napig érezhető a méhviasz illata.

*Amúgy a bejegyzés azon részét, miszerint fél évig áll el a hűtőben nem értem, sem az olívaolaj, sem a méhviasz nem ilyen romlékony, elég stabil keveréknek látom, úgyhogy én a kamrapolcon és szerintem fél évnél tovább fogom tárolni.