Az esős és napos késő ősz

után lassan itt a tél. A kert már csak foltokban zöld, de ami van, az szép: a kapor, a petrezselyem, a sóska és a spenót még az első fagyokig szedhető. A sárgarépa, a cékla és a (főleg a zöldje miatt nevelt) zeller kiszedve, a fiatal fák törzse hálóval körbekerítve.

A cékla.  A kép ne tévesszen meg senkit, ez bizony bébicékla. Sütőben sütve köret lesz belőle.

A petrezselyem talán soha nem volt ilyen szép, az összeboruló sorokat akár kaszálni is lehetne. Majd jövő nyáron, ha csak pár szál lesz itt-ott az ágyásban, ezt a képet fogom nézegetni...

De nézzük, mi marad.

A mák. Idén szépek a sorok, de tavaly ilyenkor kicsit nagyobb volt.

Az eperindák a sok esőtől szépen erőre kaptak, remélem, szép tavasz lesz és sok termés, évek óta nem főztem be epret. 

A rebarbara levelei már elfeküdtek, az is kezd visszahúzódni. A sárga margaréta viszont még mindig nagyon jól bírja, pedig az éjjel gyenge fagy is volt.

Kóstolónak kaptam egy üveg savanyúságot

hazavittem, megkóstoltam, elkértem a receptet, ma már egy adag üvegekben van.

A receptre először rácsodálkoztam, savanyúság nálunk eddig mindig főzött lével készült, a nyers zöldségeket felforralt, fűszeres lével öntöttük le. Erre viszont csak rá kell önteni az ecetet, másnapra így is elég levet enged ahhoz, hogy üvegekbe lehessen tölteni. Aztán kicsit hagyni kell állni, hogy szépen összeérjenek az ízek. 40 dkg cukrot adtam hozzá 60 dkg helyett, nekem az eredeti kicsit édes volt, így viszont tökéletes.

Káposztás céklasaláta

Hozzávalók:

2 kg káposzta
2 kg cékla
1 kg vöröshagyma
10 dkg reszelt torma
7 dl 10%-os ecet
40 dkg cukor (eredetileg 60 dkg)
5 dkg só
1 kávéskanál szalicil

A káposztát, céklát, vöröshagymát felaprítottam, a tormát lereszeltem, az ecethez hozzákevertem a cukrot, sót, szalicilt. Egy nagy tálban összekevertem és leöntöttem a lével. Egy napig állni hagytam, másnapra üvegekbe töltöttem, néhány nap érlelés után pedig már fogyasztható.