2012. április 27.

Azt hittem, majd mellette kicsit kötögetek,

de a takaró nem hagyta, csak horgoltam és horgoltam, a hetedik csíknál meg már csak nem torpantam meg. Mindkét új technika nagyon bevált, mert nem kellett kisebb horgolótű, hogy a láncszembe szúrjam az utolsó szemet és színváltásnál egyszerre csak egy színt kellett eldolgozni.

Szerda este befejeztem, csütörtök délelőtt pedig megszületett Ágnes, használja egészséggel, legyen szép és boldog élete!

 
Minta: Lucy által lerajzolt,
a fogyasztások és a szaporítások között tíz önálló pálca van
Fonal: Barka Kabala -  Viola, Ametiszt, Púder, Curry, 
Palacsinta, Tengerszem és Fjord színek -100% pamut, 180 m/50 g 
Méret: 62×88 cm
  Horgolótű: 3.0 mm
Súly: 282 g

2012. április 25.

A levendula nagyon szépen hajt,

jót tett neki az őszi metszés. Ez az a rész, amit visszavágtam, és szemmel láthatóan megfiatalodott. Erőteljesebbek a levelek, szebb a színe és sűrűbb, úgyhogy ősszel folytatom a metszést.


Ilyen a felkopaszodott, elfásodott rész, még van mit metszeni.

 


Most csak pár ilyen darabot vágtam le, ezek már a földön voltak, de sokat nem mertem, csak apránként, nehogy elpusztuljon az egész bokor.



2012. április 21.

A kelt tészta olyan, mint a horgolás,

először ugyan meg kell horgolni pár dolgot, de ha az ember ráérez az ízére, már megy magától, bármerre. Lehet sós és édes, lehet töltött vagy sima, apró vagy egészben sült, a kelt tészta az, amiből tényleg bármi lehet. Kalács, kenyér, fánk, kifli, pogácsa, aranygaluska, bukta, hajtovány, bagel, pizza, zsemle, tubica, mind-mind szeretjük.

Ez pedig egy mákos kalács, amiben 80 dkg töltelék került. A bő 20 dkg darált mákoz adtam egy reszelt almát kissé kicsavarva, mazsolát, citromhéjat, citromlevet, a birssajt utolsó darabkáit, cukros forró tejet, csipetnyi fahéjat (minden mákosba teszek egy csipetnyi fahéjat), kekszmorzsát. A töltelék jó nedves lett, gőze átjárta az egész kalácsot és frissen is tartotta, amíg el nem fogyott.


És mennyi minden van, amit még nem próbáltam ki! Itt a fiamminga, amit a mélyedésekért kell enni, ezt már régóta tervbe vettem, és itt egy új, az észt kringel, micsoda látvány és micsoda nevek ezek!

Ha pedig valaki az út elején jár, mindenképpen Limara pékségét ajánlom!

2012. április 20.

Nagyon hosszú ideje


szeretem a türkizt, de sokáig nem volt divatszín, így gyakorlatilag lehetetlen volt bármihez hozzájutni ebben a színben. Az elmúlt pár évben azonban nagyon felkapták, én pedig csak ámulok. Vásárolni óvatosan vásárolok, de rengeteget gyönyörködöm benne, hiszen mindenhol felbukkan. Pár napja az Urban:Eve blogon Via ajánlotta Erint, aki a türkiz megszállottja, én pedig azóta sem tudok betelni ezzel a csodával. Az egyes színkombinációk, a visszafogott türkiz és szürke, az üde türkiz és kék, a nőies és vidám türkiz és lila, vagy a vagány türkiz és narancs pedig segítségül címkeként szerepel, hogy mindenki kedvére csemegézhessen.

És hogy lehet férjhez menni hagyományos fehérben, mégis sok-sok türkizzel? Nézzétek meg! A vőlegény kiegészítőjére (nem, nem a díszzsebkendőre gondolok) meg már szavam sincs:-)

A blog mostantól az oldalsávban elérhető.

2012. április 16.

Az idei medvehagymát


Anyukám szedte az egész családnak. Az előző években a száras levelekből egy csokorral mindig tettem vízbe is, mert úgy hűvös helyen egy hétig friss marad. A tépett, ömlesztett levelekből már nagyon nehéz válogatni, így idén szépen csokorba szedte és összegumizta már szedéskor. Gondolom, nem kell ecsetelnem, egy ilyen csokorral mennyivel könnyebb bánni, mint az ömlesztett kupaccal.


A medvehagymát még mindig frissen szeretem a legjobban, meg a belőle készült pestot, de Limara pogácsája nagyon csábító, talán a napokban megsütöm.

2012. április 14.

Nagyon szeretek takarót horgolni,

de elég nehéz eldönteni, hogy a sok-sok jó ötlet közül éppen melyiket valósítsam meg. Színeset és hullámosat szerettem volna mindenképpen, aztán amikor megláttam ezt a kötött változatot, tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt! A cél, hogy a takaró se lányos, se fiús  ne legyen, mert a baba a napokban várható, de még nem tudjuk, hogy kislány lesz-e, vagy kisfiú.

A Kabala szinte minden színéből van otthon egy-egy gombóc, és amikor elővettem a fonalakat, kiderült, hogy az árnyalatok szinte azonosak. A Púder az egyetlen, ami kicsit kilóg, ott valami erősebb málnaszín kellene, de a Gilicéből ezt az egy gombócot nem akartam beletenni, így maradt a Púder. A Violával és az Ametiszttel kezdtem, így először a lányosabb szakaszt horgolom, de a Curry, Palacsinta, Tengerszem és Fjord olyan jól kiegészíti ezeket a színeket, hogy végül szerintem egy nagyon színes, kislányhoz, kisfiúhoz egyaránt illő takaró lesz a végeredmény.


A Púder gombolyag kicsit bezavart, hiányzott már a gombócból, úgyhogy itt elgondolkoztam, hogy a csíkok ritmusán változtatok. A szimmetriát mindenképpen meg akartam őrizni, és ha hiányzik, akkor már csak a rövidebb csík maradt, a méret megtartása miatt viszont a Curry színt kellene megnövelnem ugyanolyan mértékben, amilyen mértékben a Púdert és a Palacsintát csökkentettem. A problémát az egygombócos vásárlás okozta, Curryből is csak egy gombócom van, és a képen látható maradék fonal nem sok mozgásteret ad. A fantáziám beindult, de a fonalak jelenleg nem rendelhetőek, így maradt a drukk, végül aztán elég volt a Púder is.

A Szeretetvarázs takaróhoz képest a mintán annyit változtattam, hogy az egyes szakaszok között tíz-tíz pálca áll, ezért a hullámok jóval szélesebbek, egy-egy csík pedig tizennégy sorból áll.

A csíkos munkák legizgalmasabb része, amikor az egyik szín után jön a másik. Az első pár szem nagyon furcsa, hiszen a vastag csík után a megkezdett sor furcsán hat,


aztán elkészül az első sor, és sorba a többi, a színek egyre inkább kiegyenlítik egymást. 


Ezt a két új technikát pedig ezen a takarón gyakorlom, nekem nagyon tetszik mindkettő.
A láncszemekkel történő magasítás helyett egy pálcát imitáló magasítást használok, egyszerű és szép a végeredmény. A szem a láncszemnél kicsit lazább, így nem kell kisebb tűt használni az utolsó szemnél, ahova most a minta miatt két pálcát kell horgolni.




Színváltásnál mindig gondot okozott, hogy két szálat kellett egyszerre eldolgozni, ezzel a technikával ezt el lehet kerülni. Egyszerű és szép a végeredmény.

Hasznos videók címszó alatt a bal oldalon már van néhány videó. Az egyes technikákról a kötős-horgolós FB csoportban sok szó esik, aztán amikor tényleg kellene, már nem találom, úgyhogy a legfontosabbakat összegyűjtöttem, és ezentúl bővítem a listát, ha egy-egy nélkülözhetetlen videót találok. 

A kész takaróról itt olvasható a bejegyzés. 


2012. április 11.

Óvodás kori boleróm

kicsiben, rózsaszínben, egyéves méretben.


Az eredeti pár hónapja került újra a kezembe, amikor Anyukám  keresett valamit, már többedszerre, és ezt találta helyette. Kötött és horgolt, egyszerű alap némi vidámsággal feldobva, ez az én terepem!



Nem tudom, hogy azért emlékszem rá, mert sokat hordtam, vagy azért emlékszem rá, mert sokszor a kezembe került szekrénypakoláskor, de már egy apró részletéből is azonnal tudtam, hogy ez micsoda. Mondjuk ilyen piros színt utoljára talán ekkor hordtam:-)


Nagyon praktikus darab, egyszerűen elkészíthető, úgyhogy kötöttem-horgoltam egy Balerina változatot. A rugalmas, kötött rész már a próbán is nagyon szépen mutatott, de akkor még a horgolás hiányzott róla. Arányaiban az enyémen nagyobb a horgolás, de egy egyévesnek talán elég ekkora.

Kíváncsi vagyok, hogy a kötött rész mennyire lesz rugalmas. A Libikóka ajánlott kötőtűmérete 3.0-3.5, ezt 4.5-ös tűvel kötöttem, a próbán mégis úgy éreztem, kicsit akár lazább is lehetne. Kötve nagyon puha, könnyű darab, sokkal finomabb, mint a belőle készült sapka, sál.

Remélem, Annán is tudom fotózni, nagyon szeretném, de 50 km-re lakik tőlem, így nem egyszerű.


Fonal: Barka Libikóka -  Balerina árnyalat -
100% superwash gyapjú, 165 m/50 g
Kötőtű: 4.5 mm
Horgolótű: 3.5 mm
Súly: 90 g

A játéknak pedig két nyertese van, mert én nem tudom eldönteni, hogy ez most boleró, vagy kacagány (ha valaki tudja a különbséget, nagyon kíváncsi vagyok rá), úgyhogy Zsuzsa és Katus is kap egy-egy kötött és horgolt mosogatórongyot és valami apró meglepetést. Köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, én nagyon élveztem!

Hasonló kacagányok pedig készülnek máshol is, anyahajó óriási körből készült kardigánja még télies kivitel, most pedig tavaszi változatban készül Dónak is, hímes tojás színekben. Ez meg itt az első, amire emlékszem, azt hiszem, ekkor kezdtem beleszeretni a kacagányba. A műfaj úgy látszik, kimeríthetetlen!

2012. április 6.

Mi készül itt?

Akinek van kedve játszani, írja megy egy megjegyzésben, szerinte mi lesz ebből? Annyit elárulok, hogy 100 szem, két sima és két fordított, összesen kb. 108 sor, 4.5-ös tű és most már a leláncolás következik. 


Ha senki  sem találja ki pontosan, hogy mi lesz belőle, akkor a legfantáziadúsabb ötletet díjazom szigorúan szubjektív alapon egy kötött és egy horgolt mosogatóronggyal és valami meglepetéssel, amiről még én sem tudom, mi az (van rá esély, hogy ehető lesz).


A hozzászólásokat 2012. április 12. éjfélig várom itt a blogon. A megjegyzés írásához nem kell bejelentkezni és nincs szóellenőrzés sem, ha esetleg éppen hibaüzenetet ír ki (sajnos néha előfordul), gyere vissza később.

2012. április 4.

Sokáig ellenálltam, és nem kértem el

ennek a sós rudacskának a receptjét, de ezt már én sütöttem. A hideg hozzávalókat csak össze kell gyúrni, kicsit pihentetni, és hajtogatás nélkül is csodás leveles és ropogós lesz. Szerintem sajttal a legfinomabb, de nagyon jól mutatnak rajta a magok is. Gyorsan fogy.


Sajtos rúd

a tésztához:
30 dkg liszt
25 dkg hideg vaj vagy margarin
8 dkg reszelt sajt
1 evőkanál ecet
6 evőkanál hideg víz
1 kávéskanál só

a tetejére:
1 egész tojás felverve
sajt, szezámmag, vagy bármi, amivel meg lehet szórni

Kimértem a lisztet, ráreszeltem a sajtot (olyan legyen, ami nem kenődik a reszelőn, ebben Edami van), majd a hideg vajat is (a kupacot néha megszórom liszttel, ezért nem tapad össze). Végül hozzáadtam a sót, kissé elmorzsoltam a vajat, hogy a hosszú szálak összetörjenek, hozzáadtam az ecetet és a hideg vizet is. Gyorsan összegyúrtam (ne melegedjen át a tészta a kéz melegétől), majd pár órára betettem hűtőbe.
Vékonyra nyújtottam (úgy 2 mm vastagra, sütéskor úgy a háromszorosára nő), megkentem a felvert tojással, az egyik felére sajtot reszeltem, a másik felét megszórtam szezámmaggal, majd pizzavágóval ujjnyi vékony csíkokra vágtam. Sütőpapírral kibélelt tepsin közepes lángon pirosodásig sütöttem (kb. 25 perc).


2012. április 3.

Az eddigi legjobb, és legfinomabb répatortám

így sikerült. Jót tesz neki, ha kicsit pihen a torta, mert a fűszerek (én szerecsendiót is reszeltem bele) összeérnek. Egyszerű, finom és egy kis dekorációval akár alkalmi tortát is készíthetünk belőle. Egyedül a sütésére kell figyelni, gyenge közepes tűzön hosszabb ideig kell sütni a sárgarépa nedvességtartalma miatt, mint egy átlagos kevert tésztát. Másfél adagot tettem a 21 cm-es tortaformába, ez már családi méret.


A recept a Csak a puffinon olvasható, az ibolya kandírozásához pedig Fűszeres Eszter bejegyzésétajánlom.