2012. július 27.

Az Olimpia ideje alatt is

együtt kötünk és horgolunk, ma este, a megnyitóval egy időben startolunk. Kendőkötés sportágban a Marával indulok, szóval hosszútávon, és mivel most kezdtem ezt a sportágat, nálam a részvétel a fontos.
A búcsúzó Dívára esett a választásom, lássuk, mit tudunk együtt!


Akinek van kedve, csatlakozzon a Fonalimpia nevű csoporthoz a Facebookon, vagy egyszerűen csak kössön, horgoljon az Olimpia ideje alatt is!

2012. július 23.

Sütőben sütni a lekvárt

nagyon kíméletes módszer, gyümölcsre, háziasszonyra tekintettel egyaránt, mindössze néhány apróságra kell ügyelni. Nem kell folyamatosan felügyelni, csak néha a tetejéről a gyümölcsöt egy villával a lébe nyomkodni, mert ezek a gyümölcsdarabkák egyébként kiszáradnának.

Szilvát sokszor sütöttem, a legtöbb tapasztalatom ezzel kapcsolatban van, de mostanában kísérletezni kezdtem, és a joghurthoz készült meggyöntet is így készült.

A lekvárt lassú tűzön kell sütni, időt hagyva hogy szép csendben elillanjon a leve. A sütőben a hő egyenletesen és kíméletesen éri az edényt, nem a láng, hanem csak a hő éri, ezért lassabban készül el, de nem kell, sőt, tilos kevergetni.

A legfontosabb talán, hogy a lábasban a gyümölcs ne legyen tömörítve, mert akkor hajlamos leégni. Ha kicsit több a gyümölcs, mint amennyi lazán belefér, semmi gond, amikor kicsit összeesett a sütőben lévő adag, mehet rá a maradék. Lefedni nem szabad, mert a lényege, hogy elillanjon a leve, fröcsögni, futni lassú tűzön nem fog!

Rebarbarát és epret rendszeresen sütök süteményhez, szinte azonnal és sok levet enged, lapos jénaiban sütöm, hogy nagy legyen a felülete és jobban tudjon párologni. A meggy magozáskor elég sok levet enged, ez elég az aljára, a szilvához pedig egy kevés ecetet ajánlanak (a lábas alján legyen egy kevés, ez a sütés végére elillan, az ízén nem fog érződni).

Szilvát (és eddig általában a gyümölcsöket) nem szoktam aprítani, csak a szükséges mértékben. A szilvát felezem, a meggyet magozom, a rebarbarát az eper méretéhez hasonlóra vágom, az epret csak felezni szoktam. A szilva kevésbé leves gyümölcs, néha nem is habzik. Mindig a hagyományos, érett, apró szemű (nem ringló) szilvát használom, ami éretten nagyon édes, cukrot, tartósítószert nem teszek a szilvába, csak dunsztolom, soha nem romlott meg.

A meggy hamar nagyon sok levet enged, a gyümölcs úszik a tetején és enyhén habosodik, de mire habosodni kezd, arra már összeesik annyira, hogy elférjen a lábasban. A hab egy kicsit rásül a peremére és az oldalán a lé húz egy csíkot, ami megbarnul, ahogy a gyümölcs egyre koncentráltabb lesz. Ez a barnaság 5-10 perc áztatás után szinte egy mozdulattal (szinte, úgyhogy kell hozzá három, de sikálásra semmi szükség) könnyen lejön, a foltok eltávolításától tehát nem kell tartani.

A cukrot soha nem a főzés elején adom a gyümölcshöz, a meggyhez például akkor adtam, amikor a lé fele elillant, így újra folyósabbá vált, főztem még, amikor megkaptam a kívánt állagot, lezártam. A cukor folyósít, de a leégéstől a cukor hozzáadása után sem kell tartani.


Azt persze nem mondom, hogy így SOHA nem ég le az így készülő lekvár. Én nem hagyom felügyelet nélkül otthon, vagy főzöm éjszaka, de nekem egy egyszerű, egygombos sütőm van, semmi hőfok, légkeverés, meg ilyenek. Rendszeresen ellenőrzöm, eddig nem volt gond, de ha valaki órákig felé se néz, nyilván itt is adódhat probléma.


A sütés ideje a gyümölcs fajtájától, nagyságától és nedvességtartalmától függ. Hosszabb sütési időnél a sütés több szakaszra osztható. Volt hogy a szilvát három este sütöttem, a meggyet most este kezdtem és reggel fejeztem be. Így hűléskor is párolog, lassabb, de jó módszer.

Mivel a nedvesség java így távozik, a kész lekvár mennyisége a meggyéhez hasonlóan a kezdeti mennyiséghez képest bizony elég kevés. Néha meglepően, főleg az első alkalommal. Másodszor már az ember számít rá, hogy a lábas alján gőzölgő szilva a lekvár, a többiből meg illat lett, mert persze az illatok, azok terjengenek. És ugye emlékeztek, a szilva a sütés előtt több volt, mint amennyi belefért a lábasba.

A továbbiakban a lekvár kezelése semmiben nem különbözik a hagyományostól. Üvegbe töltés, ki hogy szereti (kés, tálca, stb. én simán csak üvegekbe töltöm), lezárás, fordítás vagy nem, majd dunsztolás.

2012. július 19.

A hullámos takaróhoz hasonló

vastag csíkokat terveztem, a hexagonok óta azonban gondolni sem akarok a gyakori színváltásra:-)
Külön dobozban tárolom a Kabalákat (a Bella lánykori neve), így könnyű áttekinteni a készletet. Sok szín van ugyan, de szinte mindenből csak egy-egy gombóc. A hexagonoknál is használt színekből azonban maradt is, volt is, így azokból egy kicsit több. Csajos színek, tehát kiválogattam őket, lássuk, milyen lesz csíkos takarónak!


Kipróbáltam ugyan egymás mellett a színeket, szépen is mutatott, végül mégis úgy döntöttem, horgolok közéjük egy-egy vékony, semleges csíkot.

 Most, ezt a bejegyzést írva úgy gondolom, a hexagonok miatt jött az ötlet, hogy az egyes színeket összekössem a vajszínű Palacsintával, akkor azonban a Szín-tan-tunika alapszíne járt a fejemben. Milyen jó ötlet egy semleges csíkkal összekötni az élénk és határozott színeket! Gyakran használt megoldás, mert ezek a vékony sávok elválasztják és összekötik az egymás melletti csíkokat, kiemelik és finomítják az árnyalatokat.


A narancssárgából 90, a zöldből 104, a rózsaszínből 70 g volt készleten, a sárgából pedig pont egy gombóc. Ha mindezt szimmetrikus, vastag csíkokként szeretném elhorgolni, akkor oda kell figyelnem a mennyiségekre, vagyis csíkonként lemérem, mennyi fogyott, most azt mondom, menni fog! Ügyelek az arányokra, bár lehet, hogy egy kicsit hosszabb lesz, mint terveztem.

És azt észrevettétek, hogy Lucy szinte soha nem használ fehéret?

2012. július 16.

Újabb babatakarót horgolok,

most csíkosat, kicsit vastagabbat, kislányosat.


Eredetileg kötni akartam Takaróból, aztán inkább úgy döntöttem, fonalfalót játszom. A hullámos nagyon jól bevált, úgyhogy a mérete hasonló lesz, szépen alakul.

A csíkokról később, addig lehet találgatni, milyen színek lesznek még!

2012. július 12.

A kakukkfüves csirke

az egyik kedvencem, gyorsan elkészül és sokféleképpen felhasználható étel. Só, fokhagyma, kakukkfű és némi párolás, ennyi az egész.

A húst megmosom és megtörlöm, hogy ne legyen vizes, majd megsózom. A serpenyőbe egy kevés olajat öntök, a húst egy kicsit megpirítom, majd lefedem és hagyom a saját levében párolódni. Miközben párolódik, megpucolom hozzá a fokhagymát és egy szép darab kakukkfüvet is letörök hozzá.


A fokhagymagerezdeket keresztben elfelezem és vágott felével teszem a hús tetejére, majd erre a kakukkfüvet. A kakukkfüvet mindig egészben használom, így a főzés végén könnyen ki lehet venni és csak az íze marad.
Ha már a saját leve elfőtt, pótolom, de mindig csak annyi vizet öntök hozzá, hogy a serpenyő alján egy ujjnyi legyen, így a csirke csak párolódik. A fokhagyma és a kakukkfű végig a tetején marad, de a gőze így is szépen átjárja a húst és csodás íze lesz. Ha omlósra párolódott, akkor a levét elfőzve a végén csodálatos szaft marad.

Gyerekkoromban mindig rizzsel ettük, talán ez a köret illik hozzá leginkább, de nagyon sokféleképpen használható. Zöldbabhoz és tökfőzelékhez is nagyon szeretem, kenyérrel még frissen vagy másnap hidegen, apróra tépve pitában.


Csirkecombból csinálom a leggyakrabban, de minden olyan hús jó hozzá, ami tartalmaz egy kis zsírt. A combot mindig bőrrel, csonttal használom, mert ettől a szaft hidegen kocsonyásodik és akár kenyérre is kenhető.

Nagyanyám receptje.

2012. július 7.

Magozáskor eltettem minden

egyes meggymagot, most van egy szép adag, még jó, hogy időben utánanéztem, nem csak megszárítani kell, hanem előtte áztatni, főzni is.

Itt találtam róla információt, ami nagyon kevésnek tűnt. Az elején sehogy se értettem, hogy fog az a sok meggyhús lejönni a magról és hogy lesz ennyire világos, de már értem, az utolsó fázis a lényeg, a többi csak előkészítés.
Két nap sós vízben áztatás után főztem kb. fél órát, de szemre semmi változást nem láttam, esetleg annyit, hogy erősen habosodott. A szag (nem büdös, de furcsa) miatt szódabikarbónát tettem bele, működött (Katbo-Réka üstben főzte, ez nagyon jó ötlet).
Hagytam kihűlni, majd a két tenyerembe fogva elkezdtem összedörzsölni a magokat úgy, hogy közben peregtek az ujjaim között. Úgy húsz perc és többszöri öblítés után szinte tökéletes lett. Bent szárítottam, mert az első adagot kint ellepte valami bogár. Négy-öt nap szárítás után tüllzsákba tettem, télen jövök a folytatással.




2012. július 4.

A kiskert sokadik előnye, hogy a betakarítás

gyorsan megvan, nem kell egész nap a hőségben görnyedni. A levendulaaratás se tartott húsz percnél tovább a szokásos metszőollókereséssel együtt. Ez egyébként külön hobbim.

A tavalyi képet elnézve egyértelmű, hogy idén szép volt ugyan a bokor, de jóval kevesebb virágot hozott. Nem volt olyan dús, mint tavaly, és sok apró volt közte. Ennek okaként az egyetlen, amire gondolni tudok, az a tavaszi hideg. A levendula melegkedvelő és a májusi hideg éjszakák úgy látszik éppen a virágképzésben akadályozták. Vagy ehhez még a szárazság is hozzájött? Télen alig volt csapadék, tavasszal se sok, talán ez is megviselte.
Úgy döntöttem, a további metszést tavaszra hagyom, idén már csak a földre hajló ágakat próbálom feltöltéses bujtással gyökereztetni.


Minden évben kötök pár csokrot, ami aztán évekig illatozik. A tavalyi kicsit már megfakult ugyan, de még mindig finom illatot áraszt.


Az idei újítás a szirup, Limara javított verziós receptjét készítettem el, szörpként sok citrommal óriási sikere van, kár volt a kipróbálását eddig halogatni. És nézzétek, még az árnyéka is milyen szép!


2012. július 1.

A lekvárfőzés az a terület,

ahova nem sok újdonság tört be tartósan az elmúlt években. A Konyhaasztal Különleges lekvárok fórumát évek óta olvasom, egy-egy üveg erejéig kipróbáltam mindenfélét. Tettem a lekvárba csokit, fűszert, marcipánt, talán még banánt is, de az ízlésem ezen a téren mérhetetlenül konzervatív. Finom volt, elfogyott, ennyi.

Hagyományos ribizlizselé, baracklekvár, sütőben sütött szilvalekvár az alap, aztán ehhez jön a szeder, az eper. Pár éve főztem szőlőt is, nagyon finom volt, de megfelelő szőlőfajta hiányában nincs utánpótlás. Tavaly kibővült a repertoár málnalekvárral. A hagyományos, hosszan főzött után adtam egy esélyt a zselésítőnek, és szuper lett!

Pár hónapja működik a facebookon a Befőztünk! csoport, a tagok jobbnál jobb recepteket hoznak, de eddig mindössze a pitypang zselé csábított igazán, arról viszont lemaradtam. Aztán Zazálea jött a meggyizéjével, és elvesztem. Évek óta szedres joghurton élek és éppen a tavasszal fogalmaztam meg, hogy most már valami mást is ki kellene találni.


Hagyományos módon készült a joghurtba szánt meggyöntet is, csak sütőben sütve. A szilvalekvár nálunk mindig így készül, és a rebarbara-eper kombinációt is sütöm, gondoltam, a meggyel is teszek egy próbát. Az este 8 körül induló befőzéshez nagyon jó technika. Be lehet fejezni másnap reggel, ha van rá idő, vagy akár másnap este is. Most szólok, a zselésítős változathoz képest az így készült lekvár mennyisége elsőre sokkoló lehet, de ez a hagyományos befőzés bája. A fél kert elfér a spájzban.

Ha valakinek újdonság a sütőben sütés, nagyon szívesen leírom a technikáját, csak szóljon!

A hétvégi melegre való tekintettel pedig már készül a joghurtfagyi, természetesen meggyöntet lesz a tetején.