Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 

Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 

Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 

A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 

Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  

Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon. 

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik

Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás

Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz

Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás

Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!

Amikor végre megkaparintottam,

két nap alatt olvastam el a Rend a lelke mindennek című könyvet. Hiteles, életszerű és nincs túlírva. Lássuk, mi ragadott meg a leginkább! 

Életmódváltás

Az alaphelyzetről, miszerint életmódot kell váltani, nem rendet tenni, engem nem kellett meggyőzni, tudtam magamtól is. Sőt, ez az életmódváltás már meg is volt, vagyis elindult, mert ez szerintem egy hosszú folyamat. Belátható időn belül a rendrakás/selejtezés végére fogok érni, és működik, mert számos területen (nemcsak fiókban, hanem életmódban is) fenn tudtam tartani a kezdeti állapotot. 

Rendet tenni csak egyszer szabad!

Stimmel. Ahol selejteztem, már nem gyűlik a kacat és nincs káosz.

Azt tartsuk meg, ami örömet okoz

Igen, nagy általánosságban így van. Meg van az a kategória, amin nem kell elgondolkozni: adóbevallást öt évig, hivatalos iratok, számlák. És kb. ennyi.

Semmi nem hiányzik

Tényleg nem, ezt már meg is állapítottam, amit selejteztem, többet nem keresem. 

Mindennek legyen helye

Ezt meg kell tanulnom, tényleg a legapróbb dolgoknak is legyen helye, mert ha nincs, akkor csak leteszem valahova, vagyis rendetlenség lesz és ha (majd valamikor) keresem, a hosszas keresés után vagy megtalálom, vagy nem.

"Még ha nem is vagyunk ennek tudatában, a holmijaink nagyon keményen dolgoznak értünk. Nap mint nap végzik a dolgukat, hogy megkönnyítsék az életünket."

Ezért cserébe Marie megbecsüli a holmijait. Mindennek van helye, tárolás közben a ruhái össze vannak hajtva/fel vannak akasztva, hogy pihenhessenek. Mindig megbecsültem a holmimat (pénzbeni értéküktől függetlenül) de azért még itt is van fejlődési lehetőség. 

Tartsd egy helyen, ami összetartozik

Ez rendkívül egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Viszont bevezetem. 

A szezonális ruhák elpakolása idejétmúlt szokás a légkondicionáló és a fűtés miatt

Ezt vitatom, rajtam otthon télen pulóver van, sőt, a munkahelyemen is. Ha valaki 25 °C fokot csinál télen, tegye, én nem fogok.

Könyvek

Marie szerint is a legnehezebb döntés, én viszont már évek óta csak a legszükségesebb és legfontosabb könyveket veszem meg, vagyis ezen a területen sincs nagymértékű beáramlás, rendben van. Ja, hogy mégse? Tizenegy könyvet még így is leemeltem a polcról. 

A könyvet elolvasva megállapítottam, három komoly gyengém van: a hazaérős rutin, a táskám és a ruhatáram. 

Hazaérős rutin

Egyszerűen lenyűgöző, ahogy leírja, mi nála a munka utáni hazatérős rutin. Hazaér, feltesz egy teát, átöltözik, lepakol, kipakol, és persze minden azonnal a helyére kerül. Mire lepakol/kipakol/átöltözik, iható a tea. Na, ez az azonnal a helyére kellene nekem, ez a titok nyitja. Nem részletezem a korábbi gyakorlatot, csak annyit, sürgősen változtatni akarok rajta. 

Válltáska

Hazatér, mindent kipakol és elteszi az aznap hordott táskáját. Nos, az a veszély, hogy én minden nap más táskával keljek útra, egyelőre nem fenyeget, és a munkám is más típusú, de az, hogy a nap végén kiürítsem a táskámból a csak aznap szükséges dolgokat, az nagyon meg kellene tanulnom. Legutóbb egy fontos számlát és egy banki tranzakciós papírt hurcoltam egész héten át, és persze itt az is veszély, hogy bárhol kiránthattam volna. 

Ruhatár

A szekrényem tele, de zömét nem hordom/nem szeretem, viszont eddig nem selejteztem, mert hátha még/egyszer felveszem. Nem fogom, ha viszont szelektálok, a ruháim kényelmesen elférnek és jobban átlátom az aktuális holmikat. Hamarosan szezonváltás, legkésőbb azzal egybekötve megcsinálom. A minimalisták már rádöbbentettek, nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Ez persze nehéz kérdés, de dolgozom rajta.)

És végül egy évek óta megfogalmazott probléma, aminek immár tudom a megoldását:

"A tény, hogy nem kell keresgélnünk, valójában felbecsülhetetlen értékű stresszoldó. A rendetlenség részben azért emészt fel bennünket, mert már azért is mindent át kell kutatnunk, hogy megtudjuk, hogy a keresett tárgy egyáltalán megvan-e, és sokszor nem is kerül elő, bármeddig keressük is."

Igen, ez a spájz! Tele, de selejtezni alig lehetne valamit, mert főleg különböző típusú élelmiszerek (lekvár, száraztészta, ecetek, konzervek, stb.) és konyhai eszközök vannak. A bármi előfordulhat bárhol típusú kijelentés azért nem igaz, de tény, hogy fix helye nagyon kevés dolognak van. Mindent oda teszek, ahol éppen van egy kis üresedés, és ez három zsúfolt polcot jelent. Ha keresek valamit, mindhármat át kell néznem, hogy megtaláljam, vagy feladjam a keresést. Az első kisebb átszervezés már megtörtént, a három fontos polcon ki vannak jelölve a helyek és csoportosítva vannak a holmik, most tesztelem a rendszert, és ha jön egy kis jó idő, átrendezem a többi polcot is. 

A háztartás átszervezése

tovább folytatódik, és nagyon jó irányba halad, úgy érzem. 

Selejtezés

Ez a legfontosabb szerintem, apránként haladok. Mostanában az irataimat selejteztem például az adóbevallás kapcsán, és a kezembe került papírok felétől szabadultam meg. Vagy pár hete rendet tettem a komódomnak abban a kis fiókjában, amit egyéb fióknak is nevezhetnék (oda szórtam be mindent, amit máshova nem tudtam). Annyira tele volt, hogy már féltem kihúzni, és persze sose találtam meg benne semmit. Kb. 20% iratot és 30% ritkán használt kreatív cuccok tettem a helyére, 35% ment a kukába és maradt 15% szükséges holmi a fiókban. Heuréka, a hálószobámban van jegyzetlap! Több tömbnyi. Évek óta hiányoltam, legalul volt. 

Spájz

A kiürült üvegek már a pincében vannak (címke leáztatva, tetővel lezárva, papírdobozokban, hogy ne lepje a por), elég sok az üres hely, hamarosan átböngészem, mi maradt még. 

Mélyhűtő

Eredetileg december közepén akartam egy leltárt csinálni, de rájöttem, felesleges, tömve volt. Aztán a karácsony/újév kapcsán látványos volt a fogyás, majd januártól apránként csökken a készlet. Zöldbab, borsó, tök is már csak pár zacskónyi van, úgyhogy hamarosan ki lehet húzni a hűtőt meggyszezonig.

A barátnőmnél láttam egy rendrakásról szóló könyvet, pár lap erejéig beleolvastam, most várom, hogy kiolvassa, nagyon érdekesnek tűnik, ha tetszik, beszámolok róla. 

A képen pedig a bimbóskel, ami alig egy hét alatt bújt ki. A paradicsomok és a szárzeller még várat magára.