2016. február 26.

Kellett persze kötni egy

színeset is. Barik lila ködben.


A hópelyhek jótékonyan lágyították az egyébként nagyon sötét lilát.



Adatok a ravelryn. A minta itt tölthető le. 

2016. február 20.

Hetek óta jár a fejemben, hogy kellene

egy sapit kötni magamnak. Ja, hogy kötöttem már? Tényleg! A Shroomot hordtam szinte egész télen, és van a padlizsánszínű Vienna is, de mindkettő nagy lett, hátul kissé buggyos. Egy cuppanós/kicsike a vágyam. 

Nem hittem, hogy baris lesz mostanában, mert nem volt hozzá fehér fonalam, de aztán a barátnőmnek is megtetszett, úgyhogy érdemessé vált beszerezni a hiányzó színeket. Neki a két bespájzolt szürke mellé egy harmadikat, nekem a bézs mellé egy barnát, és két gombóc fehéret. 


A fonal is és a minta is haladós, így gyorsan elkészült mindkettő. Az enyém persze kétszer, mert a kezdést ugyan jól saccoltam (88 szem, 8 sor passzé), de aztán a tetejét a végén kezdtem csak nagyobb ütemben fogyasztani, majd végül inkább lebontottam a barik feletti részig és a 19. sor után a 26. sorral folytattam, így tökéletes lett.


Minta: Baa-ble hat
A fonal Nepal, és minden további adat a ravon. 

2016. február 16.

Januárban végre előkerültek

a fonalaim, és már nemcsak tervezgettem, hogy kötök valamit, meg is valósítottam pár régi tervemet. A hideg idő beköszöntével eszembe jutott a félbehagyott takaróm, és már csak pár sor kellett hozzá. A száleldolgozás két este volt, úgyhogy január közepére el is készült.


Menet közben a szálak egy részét eldolgoztam ugyan, de utólag már nem tetszett, úgyhogy ezeket kihúzkodtam és inkább tűvel varrtam el.


Itt látszik milyen a menet közben eldolgozott szálvég,


ilyen pedig az utólag tűvel elvarrt. Ezt a technikát használtam.


604 g fonalat evett meg, 86×108 cm, a fonalmaradékoknak pedig keresem a helyét. A kék egy részéből kesztyűt kötöttem (a sötétkék el is fogyott), a pink is teljes gombóc volt, de már átalakult (olyan jó lett, hogy külön mutatom), és a szürkéhez is van már ötletem. 

2016. február 9.

A sok hideg és sötét téli nap után

mindig nagyon várom a februárt, mert érezhetően hosszabbak a napok, jobb az idő és egyszerűen érződik a tavasz fuvallata*. A hétvégére táskavarrást terveztem, egy vidám, tavaszias, virágos táska igazán jól jönne. Elő is vettem a szóba jöhető anyagokat, és akár neki is állhattam volna egy táskának, de aztán döntésképtelennek bizonyultam.


Legyen a levendulás, szerelemvirágos csíkos béléssel? De az inkább őszies. Legyen az apró virágos? Szép, de nem lilát képzeltem el tavaszi táskának. Legyen a sárga? A tavasz rendben, de hol a virág? Legyen a pinkes? Az meg olyan ritkás, egyáltalán nem praktikus táskának. Szóval nincs tavaszi, virágos anyag, így nincs táska se, majd legközelebb.

És ha már így alakult, a hétvégén varrás helyett lemostam a benti ajtókat, összeraktam az anyagaimat, sütöttem tubicát meg ribizlis morzsát,  közben feltöltöttem a kifogyóban lévő tárolókat, elmostam, ami ki is fogyott, úgyhogy a héten minden liszt, fűszer és más alapanyag kéznél lesz, ha főzök. Elraktam a sok elővett fonalamat**, fiókot selejteztem (csak egyet, de ezzel több éve halmozódó kacattól szabadultam meg), a helyére raktam, ami kallódott. 


Jól indul a hét.


*Az esetleges mínuszoktól, hótól és télies időtől függetlenül a február már igenis február!
**Nagyon akartam kötni valamit mostanában, de sehogy se tudtam összehozni a színt, a fonalvastagságot és a mintát, sőt, táskát is akartam horgolni, a Drops lenes foanla nem először volt a kezemben, de most se lett belőle semmi.

2016. február 2.

A minimalisták című könyv olvasása után

elgondolkodtam, mi az a tulajdonságom, ami sok gondot okoz, de odafigyeléssel talán kezelhető lenne. Nem kellett sokat töprengenem ahhoz, hogy megnevezzem: a halogatás. Hogy mi mindent lehet halogatni? Meséljek?

- Felvenni az előszobában leesett akármit (talán gyertyatartó akar lenni, de annak használhatatlan, formája alapján dísztárgy, de inkább érdekes, mint szép). Beesett a szekrény mögé talán két hete, aggódtam, hogy eltörte a járólapot, mert hatalmasat csattant, de szerencsére nem. Felvettem, kikukáztam (nem, az ég világon semmi szükségem rá), és ha már elhúztam a komódot, felsöpörtem mögötte. Két perc volt az egész.
- Adóbevallást akkor beadni, amikor már harmincadszor jut eszembe, hogy ideje lenne.
- Elrakni valami apróságot végre a helyére. Nem okoz gondot, nem okoz rendetlenséget, letettem, mert éppen sürgős volt valami más, majd nagyon sokszor elmentem mellette anélkül, hogy a helyére tettem volna.
- Megvarrni a zoknimat. Van egy csomó zoknim, így nem gond, ha egy kihasználatlanul hever, viszont az a legcsíkosabb és legnarancssárgább, úgyhogy talán nekiállhatnék.

Ahogy elgondolkoztam azon, hogy mi mindent lehet halogatni, és közben ez milyen rossz érzés, végiggondoltam azt is, mennyivel jobb lenne, ha belátható idő alatt felvenném ami leesett, sorbanállás nélkül nyújtanám be az adóbevallást, megstoppolnám végre a zoknimat, mert már a maci is előbújt. Több mint fél éve ügyelek rá és teszek ellene. 


Pár példa arra, hogy mit nem halogattam mostanában:
- Ősz végén a ruhatáramat nagyon gyorsan cseréltem. Vékonyak elrakva, téli előszedve. Volt, hogy decemberig halogattam, mert amúgy nem szeretem ezt sem, de közben minden nap utáltam, hogy még mindig nem csináltam meg.
- A karácsonyi képeslapokat nem az utolsó előtti munkanapon adtam fel. Korábban úgy december elején szokott eszembe jutni, aztán kezdődött a halogatás.
- Elővettem végre a csíkos takarót, átnéztem a maradék fonalat és rájöttem, már csak pár sor van hátra, mert ezzel a csíkozással a többi fonal már nem használható, a maradékoknak pedig találtam más célt. Változatosabbat. 


Nagyobb dolgok is vannak, hozok egy munkahelyi példát:
Minden évben kell egy kb. 500 tételes listát produkálnom, itt persze nem maga a lista a lényeg, az már csak az elvégzett munka adminisztrációs változata, és a hozzá kapcsolódó munkát nagyon nem szeretem. A legrosszabb esetben az év vége felé észbe kaptam, majd gyorsan megcsináltam. Egyrészt szenvedtem, másrészt a munka minősége is megsínylette.

2016-os verzió:
Ha elkap az ihlet (igen, elkap néha, mert ennek a munkának bizony van értelme, és sok-sok előnye), olyankor nem fogom vissza magam, hanem bővítem kicsit a listát. Idén már 86 tételes, szóval az év vége felé (amikor egyébként is a szokottnál több munka van) biztos nem fogok pánikolni, hogy jaj, ennek még neki sem álltam.

A lista nagysága egyébként rám van bízva (húha, ez egy remek lehetőség, hogy a végtelenségig halogassam), csak ha nem csinálom meg, a következő évben már a dupláját kell. Szóval most már időben megcsinálom, apránként, alaposabb vagyok és közben még örülök is neki.

Ti halogattok? Na és mit?

Adél a témáról épp a napokban írt hasonlót.


2016. február 1.

A játék lezárult, sorsoltam is

gyorsan. Köszönöm mindenkinek, aki játszott, örülök, hogy megismertem pár
új olvasómat :-)

A nyertest idén is a random.org segítségével sorsoltam, a szerencse pedig idén


Zsuzskának

kedvezett! 

Zsuzska, kérlek írj egy címet valamelyik elérhetőségemre (gmail vagy fb),
és máris postázom a táskát.