2012. február 28.

Virágos hexagon

kééééééész!


A blokkok összehorgolásánál mindössze arra ügyeltem, hogy a harmadik sorban lévő színek ne kerüljenek egymás mellé. Mivel összesen öt színt használtam és minden blokknak hat szomszédja van, a színek nyilván ismétlődnek. Az összehorgoláshoz a Palacsintát használtam, ez a szín telitalálat!


A szegélyen már az elejétől fogva törtem a fejem. Hogy Kajszibarack lesz, elég hamar eldőlt. A kék és a zöld inkább fiús, a rózsaszín túl sablonos, a sárga pedig túl világos. A Kajszibarack önmagában is gyönyörű árnyalat, de a többi szín szinte életre kelt mellette.



Először csak a kispálcás körbehorgolásra gondoltam, de az nagyon jellegtelen lett, ezért úgy döntöttem, valami kis habos, csipkés sort még horgolok rá. A második sorban minden második kispálcába öltöttem egy-egy kispálcát és közéjük két láncszemet horgoltam. Azért, hogy az összehorgolásnál ne hullámosodjon, levegőszemmel kapcsoltam össze a két szomszédos hexagon fölött a szegélyt. További részletek a hexagonok horgolásáról itt olvasható.




Minta: futuregirl craft blog (ábrával, videóval)
Fonal: Barka Kabala Puncs, Mimóza, Borsó, Tengerszem,
Palacsinta és Barka Gilice Kajszibarack
: 3.5mm
Súly: 232 g

2012. február 25.

Az első baktusom nagyon érdekesen

tekeredik, mondhatnám, csőkígyó baktus. Vagyis nekem sikerült az, amit Colette ki se mert írni, legyen csőkígyó is és baktus is, egyben.


Reménytelenül bepöndörödik, pedig körbehorgoltam, kimostam, blokkoltam. A kötés szorossága a baktus felénél már engedett, de mindkét fele egyformán tekeredik, így nem ezzel van összefüggésben, talán nagyobb tűt kellett volna választanom. A téltemetés megvolt, nagy hidegben kezdem el, most pedig itt a tavasz, a harisnyakötést alaposan begyakoroltam, a baktussal még terveim vannak, meg a kötéssel is, a tanulás/kísérletezés folytatódik, de most valami kisebb darabbal.





Minta
harisnyakötés kispálcával és pikóval körbehorgolva
Fonal: „Sensatione” Knitting yarn 
100% polyakril 1200m/400g,
: 3.5 kötőtű és 4.0 horgolótű
Súly: 118 g

2012. február 22.

A pendrive tok

is elkészült, végre, nagyon megérdemli, sok használt veszem. Ugyanúgy készült, mint a mobiltok és a kártyatartó. Négy szemmel kezdtem, az alja mindössze két sor, körbehorgoltam, majd ezt magasítottam, amíg kellett. 


Mivel az oldala nem egyenes, szaporítottam egy-egy szemet mindkét oldalán, hogy beleférjen. Pont passzentos, így a pendrive nem esik ki a tokból, és mivel világos, a barna béléses táskámban egy szempillantás alatt megtalálom, legyen bárhol is.

2012. február 21.

Az idei tél slágere nálunk

egyértelműen a linzertészta volt, szerencsére sok változata van. A diós és a mákos szaggatós, ahhoz idő kell, de a tepsis nagyon hamar elkészül.

A kakaós linzertorta receptjét nagyon sokáig kerestem. Gyerekkoromban rácsos kapu néven a nagyanyám nagyon sokszor sütött hasonlót, a különbség, hogy ő szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezte. A fűszerezés nyitjára még nem jöttem rá, a tésztáját viszont megtaláltam. Pont olyan omlós, mint az övé volt, ha teszek bele zsírt is fele-fele arányban. A rétesliszt kötelező!


És ami legutóbb került be a legek közé, az Limara málnás linzere. Még jó, hogy ez a recept csak három hónapot várt a kipróbálásra, és nem három évet, egymás után kétszer sütöttem, nyerő darab. Tavaly először csináltam málnalekvárt, szuperfinom, idén is főzök, az biztos!


********
A blog közben megszűnt, a kakaós linzertorta receptje:
15 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 1 tk. sütőpor, csipet só, 10 dkg cukor, 1 egész tojás, 2 dkg kakaópor, 15 dkg vaj

2012. február 17.

Az apró, színes blokkok

horgolásánál kivédhetetlen a rengeteg fonalvég, és minden egyes fonalvéget el kell dolgozni. Sokfajta módszer van, a hosszú töprengés alatt az eldolgozáson is módosítottam. A fő szempont az volt, hogy biztosan rögzítsem, így a végén a fonalszálakat kétfelé vettem és megcsomóztam.
Ezt a módszert először a Vitorlásból készült mosogatórongyoknál próbáltam, ott különösen fontos, hogy a használat során a fonalvég biztosan rögzítve legyen. Ezt persze csak akkor lehet alkalmazni, ha a fonal több szálból áll és a szálak könnyen szétbonthatóak. 


Sokat számít persze, hogy mit horgolunk éppen, a minta alapvetően meghatározza az eldolgozást. A lazább és színes blokkoknál arra is ügyelni kell, hogy a munka hátulján dolgozzuk el a fonalat, hiszen a hexagonok elemei között például látszana a fonal, ami ráadásul minden sorban más színű.

Mióta horgolok, a nagyinégyzeteknél azt a módszert alkalmazom, hogy a következő sort nem ott kezdem, ahol az előzőt befejeztem, hiszen ott már amúgy is van egy csomó, a kezdés pedig egy újabb csomót eredményez. A hexagonoknál viszont mivel a fonalszálakat kétfelé vettem, és úgy csomóztam, a csomó jóval kisebb lett.


Az összehorgolásnál dupla-szimpla négyzetek váltakoznak, a dupla egység alatt pedig jobban el lehet dolgozni a fonalat, így mindig azzal kezdtem, és ügyeltem arra is, hogy az előző sor eldolgozása fölé is dupla kerüljön.
A csomózás nagyon praktikus, de olló nélkül már nem bontható, itt már biztosra kell menni.

Amikor a hatszögek összehorgolásán törtem a fejem, körülnéztem, milyen lehetőségek vannak. Persze több is, a kérdés, hogy nekünk éppen melyik szimpatikus.

Böngészés közben egy nagyon érdekes, cikk-cakkos összehorgolást találtam. Apró színes blokkokat jól összefog ez a módszer, hiszen az egyes színeket egy alapszínnel el lehet választani egymástól, ez viszont kellő távolságot ad a két szín érvényesüléséhez is. A kész takaró így néz ki. Rengeteg apró blokk cikk-cakkal összefésülve.

Egy másik technikával pedig nem összehorgolni, hanem összevarrni lehet a blokkokat. Többször belefutottam már, érdemes jól megjegyezni, mert láthatatlan. Ennél a technikánál viszont már ügyelni kell arra, hogy milyen színek kerülnek egymás mellé, hiszen itt nincs alapszín, amely jótékony távolságot tart két szín között.

2012. február 14.

Ez a recept két évet várt arra,

hogy végre kipróbáljam, aztán nyomban kedvenc lett, azóta gyakran készítem. A scone-nal sült csirkeragu elsőre kicsit komplikáltnak tűnik, talán a sok hozzávalótól. Az előkészítés kissé hosszadalmas, onnantól már egyszerű. Hús és köret egyben, nem háromszemélyes adag, másnap is nagyon finom. A raguból talán csak a kischet lehet kihagyni, a pirospaprikát például semmiképp. Egyszer kimaradt, onnan tudom.


A sconet sütöttem magában is, finom, de amikor a ragu gőzében sül, az páratlan. Készítettem már úgy, hogy a ragut előző nap megcsináltam, másnap már csak a sconet kellett összeállítanom, így gyorsan elkészült.

2012. február 8.

A blogok egy része kinyítja előttünk

a világot, más része pedig bepillantást enged a blogger életébe. A Fairysteps ez utóbbi, Ren pedig alkot. Főállásban csodálatos cipőket és táskákat varr, kikapcsolódásképpen pedig köt és horgol. Ha a képeit nézegetem, mindig úgy érzem, mesevilágba csöppentem. Nagyon egyszerű, letisztult és színes világ ez.

Az erdőben sétálva nem lepődnék meg, ha egy tündér ilyen vállmelegítőben ücsörögne egy kidőlt fán, és egy ilyen sapkát viselő kobolddal diskurálna.

Pulóverei közül ez a kedvencem, szeretem a színét és a nyakkivágása elbűvölő.

Kötött nyakmelegítői rafináltan bájosak és vidámak. A legújabb kedvencem pedig ez a manósapi.



És amin legelőször megakadt a szemem, az egy egyszerű, horgolt kacagány némi kötött passzéval. Akkor neki is álltam egy próbahorgolásnak, aztán félretettem, de most nagyon időszerűnek tűnik, és már a passzé is menni fog, úgyhogy ez lesz a következő darab, amit horgolni fogok. Késő esti olvasáshoz, fázós kezűeknek nagyon megfelelő darab.

2012. február 5.

Ez a kosár azért lett ilyen gyönyörű,

mert az én copfomban volt egy hiba, persze az elején, láttam ugyan a hibát, de kijavítani nem tudtam, aztán a oktatónk felbontotta (egy pillanat alatt) és újra megcsinálta (két pillanat alatt). Aztán megcsináltam a copf alját, hibátlanul, de lazán, úgyhogy azt meg meghúzta.


Neki 25 perc egy ilyen kosár, mi 2 órán keresztül kötöttük, bár az ügyesebbek 1,5 óra alatt kész voltak.

Az egyik tanulótárs azon nevetgélt, az első ceruzatartót milyen büszkén vitte haza annak idején, most meg úgy látja, tele van hibával. Fejlődünk.

2012. február 1.

A február nálam fordulópont,

akkor is ha hideg van. Reggel korábban világosodik, 5 óra körül kezd csak sötétedni és minden nap egy kicsivel több a fény. Mire itt a tavasz, arra pedig én már egész jól fogom kötni a simát.

Kell ez a gyakorlás, egészen egyszerűen már a tű is máshogy áll a kezemben. Minden szem a helyén és egyre ritkábban vétek el valamit. A kezdeti szorosság engedett kicsit, lazábban pedig könnyebb kötni. Az ötvenedik szem környékén váltottam a minden második sima soronkénti szaporítás helyett háromra, 67 szemig szaporítottam, így a baktus fele 85 cm hosszú. Meleg darab lesz, inkább téli, most pont jól jönne egy ilyen.


Ha valaki a szaporításnál vált, mint ahogy én is, mindenképpen érdemes egy szemjelölőt tenni, vagy felírni a szemszámot, visszafelé pedig fejben tartani, hogy hol is kell áttérni a három sima soronkéntiről a kettőre. A váltás az íven nem látszik.


Ez pedig a gombolyagőr. Kapható mindenféle anyagból és lehet otthon is gyártani. Van, aki mindenféle trükköt bevet, és az üveg fedelén csak egy lyuk van, hogy a gombolyag ne ugorjon ki, de nekem ez a magas falú üveg teljesen bevált, soha nem gurul el a fonalam.


A fonal pedig: „Sensatione” Knitting yarn 100% polyakril. 1200m/400g, ajánlott tűméret: 3-4. Különleges nyomástechnika – egyenes kötéssel Jacquard minta keletkezik. Ennyi a címke magyar nyelvű felirata. Egy hatalmas gombolyagban árulták két éve a Lidl-ben, azóta sem rémlik, hogy láttam volna hasonlót.