2016. május 28.

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés
Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      
Minden mindennel összefügg
De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 


Kis lépésekben haladok
Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás
A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 
 
Lista
Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 
Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 
A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

2016. május 26.

Végre elkészült a varrós szobába is

a római roló. Kicsit megakadt a projekt, mert elég nehezen választottam ki az anyagot, no nem ezt, mert ez nem volt kérdés, hanem azt, amiből végül mégsem lesz roló, maximum párnabelső.

Ez viszont nemcsak szép, praktikus is, a varrásnál sokat segített a geometrikus minta. Nagyon könnyű anyag, de elég is, az ablak előtt áll a cseresznyefa, így a varrógépet csak a tűző naptól kell megvédeni.

konyhaira négy, erre három szalagot varrtam, jó így is és úgy is.



Ez pedig az új karnis. Olyan könnyű az egész, hogy elég egy-egy ponton rögzíteni.



Nem ér le teljesen, de nem is baj. A konyhai egyébként ennél is rövidebb, de ott fűszernövények vannak az ablakban (ja, itt meg virágok, csak még nem tettem vissza őket), így kényelmesen elférnek.

2016. május 23.

Újabb olvasmányok,

és mivel elég lassan készült el a bejegyzés, hamarosan hozom a következő adagot. 



Margherita élete pont annyira nyugodt és unalmas, amennyire egy tinilányé csak lehet egy unalmas kisvárosban. Egy napon azonban a szomszéd üres telken hirtelen egy fura ház emelkedik ki a semmiből, és a benne lakó család lassan beférkőzik a mindennapjaikba, mégpedig annyira, hogy a családtagok már mással sem foglalkoznak, csak azzal, hogy hogy is tudnának megfelelni nekik. Az egyetlen kivétel ez alól Margherita, aki sehogy sem érti, mi folyik körülötte és miért fordul fel fenekestül a család addig hétköznapi módon folyó élete. A kérdés innentől már csak az, hogy vége lesz-e ennek a lassan kibontakozó őrületnek, és ha igen, hogyan. 

Adott a nagymama és a lánya, mindkettő varázserővel bír, csak éppen nagyon másféle. Ezt a másféleséget kell valahogy megérteni és elfogadni egy nyolcéves kislánynak, aki szintén nem átlagos. A nagymama mesél és mesél, majd egy idő után kiderül, minden mesében van valami az életből. Elza ezeken a meseszálakon indul el és térképezi fel a családját, keresi meg a barátokat, és ismeri meg az életet. Elvarázsolt, beszippantott, még jobban mint Ove, egyszerűen nem bírtam távolságot tartani.
Unalmasnak semmiképpen nem nevezném, de ha Churchill élete ilyen könyvben, akkor milyen lenne az enyém? Aprólékosan, kronologikus rendben végigveszi Churchill gyermek és ifjúkorát, a végén ott az első és második világháború, és tényleg, mintha lett volna valami köze hozzá, de sokkal több szó esett arról, hogy éppen hova költöztek, meg miért (elárulom, anyagi gondok). Szóval családtörténetnek is gyenge. Felszínes, távolságtartó és szinte közönyös. Nem is értem, hogy lehet így írni a 20. századi történelem ilyen fontos alakjáról!

A Churchill-dinasztia után azonnal keresnem kellett egy újabb Churchill életrajzot, hogy helyre álljon a világ rendje. Boris Johnson könyve végre igazi csemege. Színes, alapos és szenvedélyes. Kiemeli erényeit, elismeri gyengeségeit és felsorakoztatja azokat a tulajdonságokat, amiért ma kárhoztatják, és mindezt lenyűgöző részletességgel. 
Alaposan körbejárta Churchill életének minden fontos mozzanatát, mégpedig minden oldalról. A hős katonát, a jól fizetett újságírót (úttörő volt ebben a műfajban), írót, politikust, hadvezért, diplomatát. Az első pár fejezet laza, néhol szinte bulvárba (nem az bulvárlapok színvonalán lévő bulvárba) hajló, aztán alaposan bekeményít. Bepillantást nyerünk a brit politika működésébe, a birodalom hanyatlásába és mindezt úgy tárgyalja a szerző, mintha egy barátjának mesélné a történetet. Boris Johnson, igen, a most leköszönt londoni polgármester, akiről a legutolsó hír az, hogy megnyerte az Erdogant gyalázó limerick versenyt, az ezt megelőző pedig, hogy az EU-ból való kilépést támogatja. Kíváncsian várom, hogy alakul politikai karrierje! 

A két író 2008-ban találkozott először, levelezésük ez után kezdődött. Megtárgyalják az első benyomás fontosságát, a világgazdasági válságot, az emlékezet és feledékenység viszonyát, bőven kibeszélik a sportot (rám a legnagyobb hatással ez a téma volt, újra és újra visszatértek rá, újabb és újabb megvilágításba helyezték - hőskultusz, győzelem és vereség, csapat, esztétikum, sportágak kialakulása mind-mind előkerült), néha felbukkan egy-egy szakmai kérdés (a szereplők névadásáról írnak például, vagy az anyanyelvhez fűződő viszonyukról és annak jelentőségéről), a családi rituálé (a karácsonyi vacsora), barátság  és annyi minden más, hogy bőven sorolhatnám. Sok mindent egészen más megvilágításba helyeztek, mint ahogy általában tálalják, van, amit korábban nem értettem, most elfogadóvá váltam vele szemben. Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben. 

2016. május 16.

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik
Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás
Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz
Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás
Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!

2016. május 9.

A varrós eszközeim egy részének

sehogy sem találtam a helyét jó ideje, pedig volt már pár ötletem. 

Próbáltam elpakolni, de nem ment. Ha elpakoltam, később nem találtam. Szóval fix helye nem igazán volt mindennek, inkább csak eltüntettem, hogy ne legyen szem előtt. 

Próbálkoztam egy magas falú tálcával is. Karácsony környékén a sokféle anyagomat abban tároltam hogy kéznél legyen az apróságokkal együtt - olló, tűpárna, vonalzó -  de nem működött. A vágólapomnak meg egyszerűen nem találtam a helyét. 

Régebben volt a házban pár ehhez hasonló tároló, de bárhol volt is, funkcióját nem töltötte be, csak a káoszt fokozta. Hetek óta törtem a fejem, tényleg jó ötlet-e, de aztán csak hozzáfogtam és varrtam egy fali tárolót a varrós eszközeimre méretezve. Ami nem látszik, belül van egy hatalmas zseb a vágólapnak, ez az, ami miatt igazán kellett. A legtöbb fejtörést a rögzítés okozta: hova és hogyan rögzítsem? A varrós székem hátuljára akartam eredetileg, a mérete stimmelt és szerintem jól is mutatott volna, de a vágólap súlya miatt szépen rögzíteni nem tudtam, a teteje csúnyán húzódott. Hirtelen ötlet volt a szoknyatartó, átmenetinek szántam, de jónak tűnik. Egy újabb hirtelen ötlettel pedig a varrós asztalom oldalára akasztottam, ennél jobb helye pedig aligha lesz. 



Ha pedig valaki nem érti, mit keres a varrós eszközöknél két kötőtű, akkor elárulom, azzal fordítom ki a sarkokat.

2016. május 3.

A tavalyi túltermelés után úgy tűnik, idén

jobban belőttem a kívánt palántaszámot. 71 pohárban, 7 tejesdobozban és egy balkonládában várják a növendékek a kiültetést. A tejesdoboz, úgy tűnik bevált. Kevesebb föld kell bele, kisebb a helyigénye és könnyebben mozgatható. 

Bimbóskel
Idén először ültettem és valami hiba csúszott a rendszerbe. Napok alatt kibújt, pohárba tűzdeltem majd sárgulni kezdett. Az okát nem értettem, próbáltam utánanézni, van-e valami különleges igénye, de nem találtam semmit. Veszett fejsze nyelének véltem és kiraktam a teraszra. Jó két hét után magához tért, visszatért a színe és hozza az új leveleket. Kíváncsian várom, mi lesz belőle. 


Hajnalka
Idén nem egy, hanem 2-4 napot áztattam vízben a magokat, és valószínűleg ez a titok nyitja, mert tavaly alig lett pár szál, idén viszont úgy tűnik, a két zacskó minden szeme fejlődésnek indult. A második nap a szépen csírázásnak indult magokat ültetem csak pohárba (kettesével), aztán vártam a többivel, volt néhány kérdéses, de a negyedik nap úgy döntöttem, a szépek pohárba, a többi egy tejesdobozba kerül. Jövőre két tejesdoboz kell nekik.



Évekig kerestem a magot, most végre a Vaterán találtam, és az ára sem volt több, mint a közönséges magoké. Az igénye és a felhasználása kb. a paradicsommal megegyezik, az ízét meg meglátjuk. Egy cserépbe vetettem és vártam, vártam és vártam. Már ki akartam hajítani (erről ezennel ünnepélyesen leszoktam), mert három hét kellett neki hogy megmozduljon, míg végre zöldülni kezdett. Aztán meg alig fejlődött, de most végre megindult és látványosan fejlődik. 


Paprika és paradicsom
A paradicsom alig akart kibújni, a paprika meg először tényleg ki se kelt. Mostanra a paradicsom tűzdelve és szálasan is szépen fejlődik, a kápia viszont elég sovány. Most visszanéztem, tavaly is ezt csinálta, aztán csak lett belőle valami, igaz, csak őszre, de ehhez már a száraz nyári is hozzájárult.
Paradicsomból a szálasat idén korábban akarom kiültetni, van bőven, ha baj érné, tudom pótolni. 


Sóvirág, bársonyvirág, legényrózsa
A kinti bársonyvirág elfelejtett kikelni, úgyhogy ültettem tejesdobozba is, az persze három nap után megmutatta magát. A sóvirággal sem volt gond, gyorsan és szépen megindultak. Pár nap után mindkettőt két másik tejesdobozba tűzdeltem úgy, hogy az eredeti dobozt alaposan kiritkítottam. A képen a sűrűbb sóvirág a magvetéshez használt doboz, a ritkább a tűzdelt bársonyvirág. A legényrózsa egy balkonládában van, remélem, nem bánja a nagy sűrűséget.


A kertben meg persze mindig virágzik már valami. A sárgaviola az idei meglepetés, tavaly ültettem, bőven lett, úgyhogy átültetéskor elég sűrűn és sokat ültettem. Az illata bódító, a színeit pedig látjátok ti is. Minden nap rácsodálkoztam.