Ez a táska kétharmadnál

még kinézett valahogy, befejezve az egyetlen érdeme, hogy tanultam valamit.
Az oldalán a lusta szemek sehogy se mutatnak, de a táska felénél legalább már nem kellett memorizálnom, hogy most sima, vagy fordított soron vagyok, meg tudtam különböztetni a szemeket.

Az alja újrakezdve szintén sima lett, ami kevesebb fonalat eszik, és így meg lehetett valósítani a csíkok harmadolását (úgy fél méter maradt), de a tartásának nem tett jót. Bár tartása egyébként sincs, kisebb tűvel (ez 4.00-es) kellett volna kötnöm.

A legnehezebben a felső harmadot kötöttem, a lustára váltva annyira laza lett, hogy a kötőtűk minden igyekezetem és figyelmem ellenére állandóan kicsúsztak, a szemek pedig le. A fogójához több szemet szedtem fel, mint amennyit lekötöttem, tehát az ív rendben van, viszont a szemfelszedés még annak ellenére is túl laza lett, hogy nagyon igyekeztem szoros(abb)ra húzni. De legalább ment, az előzőnél segítséget kellett kérnem.

Ha körkötőtűvel kötöm, akkor szemjelölőt kell használnom az oldalához, de nem csúsznak le állandóan a szemek.

A korábbi táska teteje az egy sima, egy fordított szemekkel sokkal szebb lett (sőt, kifejezetten szép), ez pedig olyan, mint amikor egy kirakós játékban valaki nem találja egy elem helyét, de azért odateszi.

Vitorlásom ugyan van még, de táskát mostanában nem kötök...

Ezek készülnek

mostanában. Lassan haladok és nem mindegyik sikerül, de mindegyikből tanulok valamit.

Ebből táska lesz. Olyan biztos nem, mint amilyet elképzeltem, mert már látom, ahhoz kevés a fonal, de az arányok sem stimmelnek (az alapja túl nagy lett, 10×16 cm), úgyhogy valószínű visszabontom az egészet.

A picike bagoly akart lenni, de ahogy elnézem, nem lesz. A táska korábbi, azt 4.5-ös tűvel kötöttem, a nemezeléshez túl szoros lett, a baglyocskát 6.0-os tűvel kötöttem és nagyon biztatóan nézett ki, de ennél is nagyobb tű kellett volna, hogy szépen nemezelődjön. Ezt most félreteszem, aztán ha egyszer hímzőtűt veszek a kezembe, kidíszítem, talán egy pici tároló lesz belőle.

A szilvás süti viszont tökéletes lett! Hedonism receptjét használtam, fél adag elég a 28 cm-es tortaformához, a tészta most mák nélkül készült. A szilvát nem, csak a kihűlt tészta tetejét cukroztam, hogy a levesedést elkerüljem, így viszont keményítő sem kellett hozzá. Eredetileg fahéjas cukorral akartam megszórni, de aztán olyan fantasztikus illata volt, hogy letettem róla.

Szerintem minél kisebb egy munka,

annál precízebbnek és annál gyakorlottabbnak kell lenni, így a mosogatórongyon még van némi egyenetlenség, de a negyedik darabon azért már látszik a fejlődés. 

Az első alkalommal még a nálunk hagyományos láncszegélyt alkalmaztam, és dupla szembe böktem szemfelszedéskor (mint ahogy pl. itt is magyarázzák), így a hátulján elég vaskos csík húzódott. A képen a váltás látszik, az utolsó blokkot már egyetlen, a felém eső szembe bökve szedtem fel. Ez később csak a leláncolás oldalán volt fontos, mert a széleket lekötöttem.

12 szemmel és 20 sorral kezdtem, majd minden egyes blokk 12-12 sor. A szemfelszedésen kívül a leláncolást is nagyon jól lehet ezzel gyakorolni, mert minden egyes blokk leláncolással fejeződik be, majd 90 fokkal balra fordulva szemfelszedéssel indul a következő sor.

Főleg a szélekre kell ügyelni, ott látszik a leginkább, ha nincs meg a szem, vagy nincs a helyén.

Ennek a szélszemnek viszont a hibája (legalábbis nekem probléma volt), hogy az utolsó szem mindig nagyon laza lett. Ezt a szélén felszedett szem korrigálta, illetve az utolsó blokknál a szálelvarrás.

Blokkonként két szál és négy mosogatórongy, szálelvarrás begyakorolva. Nagyon szép képet ad, teljesen biztosnak tűnik és szinte láthatatlan.

 Nöné mindenes gyűjteményében találtok további elvarrásokat. 

Színesedik...

És a mosogatórongy még mindig

mos. Na ez kb. úgy hangzik, mint egy vacak reklám, de jobbat írjanak a kreatívok. Kicsit elszíneződött, amiben nagy szerepe volt, hogy megsikáltam vele egy olyan tepsit, ami még a nagyanyámé volt, és ha már azt sütőpapír nélkül nem használom, akkor talán a mosirongyommal se kellett volna nekiállni. A fonal szerkezetileg bírta ugyan, de foltos lett, ami azért szép lassan kopik, nemsokára olyan lesz, mint újkorában:-) Sérülés semmi, de arra mindig ügyelek, hogy a kés élét, reszelő élét nem ezzel tisztítom.

Az eredeti ajánlásban szereplő kezelési útmutató szerint ugyan 30°C-on és kíméletesen mosható kézzel és géppel, de mosogatni nyilván nem kézmeleg vízben mosogatok, tehát a meleg vizet jól bírja. A fehérítés a színének nem tesz jót, ez egyértelmű, szükség szerintem nincs is rá. A gépi szárítás, vasalás, vegytisztítás egy mosogatórongynál nem nagyon jön szóba. Gépben még nem mostam, a kísérlet kedvéért már terveztem, de mindig elmaradt, nem látom igazán szükségét.
A mosogatás végén minden alkalommal átmosom tiszta vízben mosogatószerrel, kicsavarom és a mosogató szélére teszem, hogy meg tudjon száradni. A száradást pl. a hasonló fürdőszobai kesztyűknél azért ajánlják, mert a nedves közegben tudnak megtelepedni benne a baktériumok, és ettől pl. büdösödik. Arra tehát ügyelni kell, hogy két használat között kiszáradjon, de ha ez működik, akkor tartós lesz. A zsírosodás problémát felvetette valaki, az enyém egyáltalán nem zsírosodik.
November közepe óta használom, most már négy hónapos, és még mindig nem fordult meg a fejemben, hogy le kellene cserélni, arra, hogy ilyen jól bírja a strapát, nem is számítottam. És a mosirongy erényeinek taglalása végén egy új távlat: a nemezelt edényfogó. Nagyon tetszik az ötlet!

Ez pedig már a harmadik, immár rizsmintával keretezett (hurrá!) és lyukacsos (csipkének azért nem nevezném) mosogatórongyom. Néhány hibát itt is elkövettem, látszik is. Rögtön az első, hogy azt hittem, az öt sor egyenlő az öt szemmel, vagyis hogy a kezdő öt sor és a mosogatórongy oldalán lévő öt szem arányos lesz. A második hiba, hogy az öt páratlan, tehát ott nem kezdhettem volna a mintát.

Rizsmintánál ugyan nem lőttem nagy bakot, mivel a színe és a visszája egyforma, viszont ez volt az alapvető oka, hogy végül fordítva láncoltam le. Észrevettem ugyan a hibát, hogy a visszája van felém, és a ficak (a felszedett szemek vége/a fonal eleje ami kötés közben ficánkol, a szakszót nem tudom) sincs jó helyen, de este 11 óra körül úgy döntöttem, hogy be akarom fejezni és egy mosogatórongy esetében a leláncolás iránya nem kardinális kérdés. A Kötősuliban viszont erre is van megoldás, a leláncolásnak is két iránya van, na már ezt is tudom!

Szóval ebben a hónapban kipipálhatom a rizsmintát, aminek a gyakorlása többszörösen is hasznosnak bizonyult, a csipkekötés alapjait, a szemfelszedést és az öt tűvel kötést. A következő hónapban az alapok gyakorlása következik, most úgy tervezem.

Kötős tudásomat

kisebb darabokon próbálom továbbfejleszteni, hogy haladjak is, ezért kinéztem a barkás mosirongyokat, de már a szegélyen elakadtam. A Jucuu által kitalált mosogatórongyokat nagyon szép rizsminta keretezi, de nem tudtam úgy megkötni azt a pár sort, hogy ne lett volna benne hiba. 

És hogy miért? Mert a rizsmintában minden pont fordítva van, mint a korábban kötött egyszerű mintákban. A szemek első ránézésre össze-vissza állnak, és erre a szem fordítottját kell kötni. Egy sima, egy fordított, majd a visszáján a simára fordított, és a fordítottra sima kerül.

Az első pár sorban ugyan káosznak tűnt az egész, de szép lassan megláttam benne a rendet. Ha 28 szemből áll egy sor, akkor ez nem is olyan sok. Minden bontást beleszámítva összesen úgy két mosogatórongynyit kötöttem, a másodikat, ami végül el is készült, már öröm volt kötni, ráadásul  az egymás mellett álló sima és fordított szemeket már nagyon jól meg tudom különböztetni. 

Nagyon szép, kissé tömör, aprólékos minta, megéri foglalkozni vele!

És hogy folytassam a sort, kipróbáltam a már begyakorolt minták váltogatását is, na ez se ment olyan egyszerűen, mint gondoltam. A lusta után harisnyát kezdeni még hagyján (az első sorban sima, a harmadikban már fordított sima), de aztán az egy sima, egy fordított patentmintánál már figyelni kellett (és fordított simát kötni), majd a patentminta után minden szemet hátulról vettem le a színén (fordított sima), de itt még csak megfordulnak a szemek és nem látni a mintát, de a következő sorban már igen. Az egyik váltásnál az egész sort rosszul kötöttem le, de a szemeket már én szedtem vissza, ez már egészében az én munkám. 

JÁTÉK

A mosogatórongy nekem nagyon bevált, szeretem, jól használható és bírja a napi használatot, ezért játékot hirdetek, hogy más is ki tudja próbálni. A képen látható három mosogatórongyot fogom kisorsolni azok között, akik ehhez a bejegyzéshez megjegyzést írnak. A határidő: december 16., éjfél.

+ A Színre szín Facebook oldalán is lehet hozzászólást hagyni, ha valaki a blogon technikai okok miatt nem tud!

Még mindig az első mosogatórongyot használom, harminc nap használat után így néz ki (enyhe elszíneződést és lazább szerkezetet kell látni:-).

A kézműves blogokat böngészve

nagyon sokféle inspiráció ér. Valaki mindig feldob egy új témát, hoz még valami hasznosat, érdekeset, szépet. A környezetvédelem pedig sokszor ott van a háttérben. Rendszeres téma az újrahasznosítás, a maradékok felhasználása és a természetes anyagok használata.

 

A környezetvédelem azonban nagyon összetett dolog, egyedül nem megy. Ahol nincs kihelyezve szelektív hulladékgyűjtő, ott az ember házon belül hiába gyűjti külön az üveget, a papírt és a műanyagot, és ha egy kisvárosban nincs biokuka, akkor a sok-sok kerti hulladékot valahogy el kell tüntetni, mert a komposzt nem elég. Pár éve vannak már nálunk is szelektív hulladékgyűjtő pontok és végre tavaly bevezették a biokukát is. A használt háztartási sütőolaj leadása sem probléma már, hiszen a MOL 150 kútnál helyezett el speciális gyűjtőhordót, hogy komáromi üzemében bioüzemanyagot gyártson belőle. Ha az ember keresi a lehetőségeket, mindig talál egy újabbat, amit kihasználva még egy lépést tehet a környezetvédelem érdekében.

VKOrsi még augusztusban írt a kötős-horgolós facebook csoportban arról, hogy a mosogatószivacs mennyire megterheli a környezetet. Ha belegondolok: nagyon könnyen a kukába kerül, évente sok, becsülni sem tudom mennyi. Orsi alternatív megoldásként a kimustrált törölközőt ajánlotta, némi gyakorlattal 3 perc alatt mosogatórongyot varr belőle, 6 perc alatt felmosórongyot a viledára és 8 perc alatt gumis betétet a  gőztisztítóra. Ez bizony nagyon megfontolandó.

Amikor a hozzászólást olvastam, tudtam, hogy ezt kipróbálom. Azt nem mondom, hogy innentől nálam mosogatószivacs nincs, de a számuk jelentősen csökkenni fog, az biztos. Varrás vagy kötés helyett én persze horgoltam inkább párat a Barka Vitorlás fonalából. A fonal szerkezetéből és összetételéből adódóan különösen tartós, a leírás kifejezetten spa termékekhez ajánlja, fürdőszobai pamacsként már bevált, remélem, mosogatórongyként is jól funkcionál.

Kipróbáltam több mintát, kombináltam a színeket, de ezek a fáradt színek és a fonal összetett szerkezete szerintem leginkább az egyszerű mintával és egy színből érvényesül a leginkább. A horgolás bibliája szőttes hatású mintaként említi az egy kispálca egy láncszem variációt, amivel a Vitorlásból egyenletes és tömör szerkezetű négyzetet lehet horgolni. A minta egyszerű, ügyelni a magasításra, sorkezdésre kell, és az első pár sornál arra kell figyelni, hogy hol is van pontosan az előző sor láncszeme.

A minta rajza,

ᴑ	+	ᴑ	+	ᴑ	+	ᴑ
+	ᴑ	+	ᴑ	+	ᴑ	+
ᴑ	ᴑ	ᴑ	ᴑ	ᴑ	ᴑ	ᴑ

és a Barka Vitorlás Páva közelről:

A variációk közül az egyetlen, amit meghagytam, az a klasszikus nagyinégyzet, körbehorgoltam és került rá néhány pikó is. Leginkább arra vagyok kíváncsi, a lazább, lyukacsosabb mosogatórongy vajon használható-e, jobb-e, vagy egyáltalán: mire használható. Próba indul, a tapasztalatokról beszámolok.

A fürdőszobai kiegészítőket

nagyon régóta nézegetem, most végre ez is sorra került. Szerintem szuper ajándék, a jól megválasztott szín egyénre szabhatóvá teszi és minden fürdőszobában jól mutat egy ilyen kiegészítő.

A Barka Vitorlás fonalából horgoltam, ami pamut, len és bambusz keveréke, szerkezetileg 20 szálból áll és a szálak kábelszerűen van feltekerve. A fonal erőteljes, karakteres megjelenésű, talán ezért, és a vastagsága miatt (70m/50g) az egyszerű minták nagyon szépen mutatnak belőle. Egy-egy gombolyag Ananász és Cukorborsó elég hozzá, az Ananász elfogyott, a Cukorborsóból maradt egy kevés. A pamacsot és a szappanbugyrot 6.0-os tűvel horgoltam, a sárga virághoz elég volt az 5.0-ös tű is.

A szappanbugyor a mobiltokhoz hasonlóan készült, de az oldala egyráhajtásos pálcákból áll, áthurkolt, így a pálcák nem egymás fölé, hanem egy-egy pálca közé kerülnek, ettől ilyen laza hatású. Az utolsó előtti sorba minden pálca közé két pálcát horgoltam egy-egy láncszemmel elválasztva, majd erre az utolsó sorban két-két kispálcát, minden ötödik fölé pedig 3 láncszemből álló pikót.

 

A szett legbájosabb darabja az arctisztító korong, aminek a hátuljára egy kis gyűrűt horgoltam. Két szemben lévő pálcára egy 10 szemből álló láncszemsort, majd erre egy sor kispálcát horgoltam.

A pamacs nemcsak hasznos, hanem nagyon jópofa kiegészítő is. Horgolni nagyon egyszerű, mindössze egy sorból áll, bár az jó hosszú. A technikáját ez a fényképes leírás nagyon jól szemlélteti. Az első kör után magasítás nélkül haladtam tovább úgy, hogy minden szembe két szemet horgoltam. Kicsit talán kevesebb is elég lett volna, de a zölddel körbehorgolva már ilyen dús lett. Az utolsó sort már inkább díszítésnek szántam, ott csak hébe-hóba szaporítottam.