hogy kilátszik a földből. Nem
viccelek, egyeléskor csak gugolva láttam a szálakat, most meg már az ágyás
szélén állva is látszik a sor. Hogy ez mire elég, meglátjuk. Tavaly januárban ekkora volt (és nem decemberben nőtt meg, az biztos).
Az articsóka viszont
gyönyörű! A nyáron alig nőttek valamit, de ősszel úgy belehúztak, hogy
mára hatalmas, élénkzöld bokrokká fejlődtek, a sok tagolt levél széle
pedig ezüstösen csillog. Mindez egy novemberi kertben, ahol már csak
lombjukat vesztett bokrok, fák, felásott föld és gizgazos részek váltják
egymást. Sajnálom, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.
Sóska már kevés, spenót viszont bőven volt egészen mostanáig, meg borsmustárt, tárkonyt és kaprot is lehetett még szedni. A tavasszal átültetett zsálya is megerősödött.
A
virágok közül pár kisebb* bársonyvirág tartotta magát egészen idáig. Lehet, jövőre vetek a nyár végén, mert már csak ez, és a
margaréta virágzott az előkertben. A rózsák közül a narancssárga hozott még egy-egy virágot, de ki már csak a vázában nyílt.
A nyáron a sok szépség között alig látszott az oroszlánszáj, most pedig ez az egyetlen színfolt a hátsó kertben.
*a nyári csenevészek