2014. július 30.

Ezt a kedves kis asztalkát nemrég

zsákmányoltam, és mivel a tetejére ráfért egy kis bútorápolás, végre kipróbáltam a jó ideje kinézett méhviaszos bútorápolót.

A kezdeti állapotról annyit, hogy elég fakó volt, bútorápolóért kiáltott, a mostani pedig kifogástalan.

Az időtetriszen talált bútorápolót (itt a bejegyzés) rekonstruáltam emlékezetből, úgyhogy az arányok mások, talán 1:5 és szobahőmérsékleten szilárd, de kenhető állagú. Használat előtt kicsit felmelegítettem, így még könnyebb vele dolgozni.*


Ez pedig az éjjeliszekrényem, amiről az olajozást sajnálták le, vagyis a tetejéről mindenképp, az ajtajának adtak rendesen, a többi részen csak hanyagul. Olívaolajjal (ha valakinek több ilyen bútora van: a lenolajat használják általában) átkentem, a tetejét alaposan, a többi részt az ajtó kivételével nagyjából, összesen kb. 1 evőkanál ment rá.

A kép ez után az első olajozás után készült. Egy hét várakozás után a tetejét újból átkentem olajjal (itt tartok most), várok pár napot és ezt is lekenem a méhviaszos ápolóval.

A méhviaszos ápolás után már nem lehet olajozni, nem szivárog be a fába, úgyhogy a sorrendre érdemes ügyelni.


Ez pedig itt az alapanyag, amivel szintén volt egy plusz köröm. Elég szennyezett állapotban kaptam a méhviaszt, nem akartam úgy tárolni, ezért két konzervdoboz és egy szűrésre alkalmas szálsűrűségű anyagdarab segítségével megtisztítottam.

A forró sütőben a rácson melegítettem (a közvetlen hő túl sok, a vízfürdő túl körülményes), majd a szűrőn keresztül átöntöttem egy tiszta konzervdobozba. Az alján semmi szennyeződés nem volt, úgyhogy mehetett a szilikonformába, amiből könnyen kivehető, miután megszilárdult.


A bútorápolóm pedig így néz ki. Az olaj minőségére érdemes ügyelni, és ha valaki igényli, pár csepp illóolajjal lehet illatosítani is a pasztát. A átkenés után pár napig érezhető a méhviasz illata.


*Amúgy a bejegyzés azon részét, miszerint fél évig áll el a hűtőben nem értem, sem az olívaolaj, sem a méhviasz nem ilyen romlékony, elég stabil keveréknek látom, úgyhogy én a kamrapolcon és szerintem fél évnél tovább fogom tárolni. 

2014. július 28.

A júliusi szép

Limara Napraforgója lett.


Fele kolbászos, fele pedig sajtos egy kevés rozmaringgal. Finom.

2014. július 25.

A korábbi blogos ötletek után újabban

a főzős műsorok adják a konyhai inspirációt.

Nigella és Hugh Fearnley-Whittingstall az abszolút kedvenc, minden sorozatukat szívesen nézem. Mellette szemezgetek abból, amit éppen adnak. A sütemények mesés világát, Jamie vidéki konyháját, a Két éhes olaszt és a Világbajnok ízeket mindig szívesen nézem. Néha megakad a szemem egy-egy ételen, amiről még nem hallottam, de jó lenne kipróbálni, eszembe juttat egy régit, látok egy használható fűszerpárosítást, vagy egyszerűen csak elröpít mondjuk Indiába és kedvet kapok a vajas csirkéhez

Így vettem elő újra a céklás csokitorta ötletét, amit nézegettem ugyan korábban, de a hatalmas mennyiségű csoki és vaj láttán arra gondoltam, akkor inkább egy brownies. Fiona Cairns valamivel könnyebb tortát sütött (a recept itt olvasható), kipróbáltam, finom. 

Gordon Ramsay a focacciához adott mostanában új inspirációt. Korábban már sütöttem, de vékony tésztából szerintem csak frissen jó, a kenyeret pedig több napra sütöm. A családi vacsorához jó vastagot sütött (itt az ő receptje), úgyhogy saját kútfőből én is sütöttem egyet. 25 dkg öregtészta, 15 dkg liszt, víz, borsónyi élesztő, 2-3 ek. olívaolaj, só. A második kelesztés végén jó mélyen szúrtam bele a tölteléket (vékony cikk vöröshagyma, fekete olajbogyó, rozmaring, végül a tetejére durva szemű só) és a nagy része szépen bele is sült. Sütés előtt és után is kapott kevés olívaolajat, főleg a töltelék köré locsoltam. 



2014. július 20.

Van néhány növény a kertben,

amiért alaposan meg kell dolgozni. Ilyen az édeskömény, ami pár éve nagyon jól sikerült, aztán azóta se. Egy darab se. A begónia szintén, évekig érte mindig valami, idén végre sikerült, szépen virágzik.

És itt újabb, egy majdnem sikerült projekt, ami évek óta fut. Az elején ki se kelt, aztán elfagyott, aztán leették a csigák. Idén végre sikerült! Úgy a második képen látható állapotában kellett volna betakarítani, de nem, lássuk inkább milyen az articsóka, ha virágba borul. A projekt persze folytatódik, de a többit már nem hagyom virágba borulni.




 Az első kép június közepén, a harmadik július 17-én készült.

2014. július 17.

Már korábban is megfordult a fejemben,

hogy a kedvenc San Marzanom mellé kellene egy másik fajta paradicsom is a nagyobb biztonság érdekében, de a gondolatot tett nem követte. Április végén azonban érkezett Juhmelitől egy kis csomag, és a csokimenta mellett három tasak paradicsommag is volt benne. Még aznap elvetettem, és mivel napfény ekkor már bőven érte, kelt is szépen.

Úgy gondoltam, nem tűzdelem, hanem a ládában hagyom, sok ilyen palántát lehet kapni a piacon, kipróbálom ezt a módszert is.  

kiültetéskor - 2014. június 11.

Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor kiültettem, gyökere ugyanis alig volt. A 2-3 leveles paprikáé, bazsalikomé már tűzdeléskor majdnem a láda aljáig ért, de a hatalmasra nőtt paradicsomtöveknek alig 2 centis kis bajsza volt. Leültettem jó mélyre (a paradicsom a szárán is képes gyökeresedni) és beöntöztem. Mindez a fűszerpaprikával egy napon, és igen, jött a 6 °C. 

Katasztrófa, vegetálás, pusztulás. Július első napjaiban a 40 mm eső ezt is helyretette, és kapott még apránként további 60 mm-t, most újra harsogóan zöld és fejlődik. Némelyik már virágzik, úgyhogy kíváncsian várom a szív alakú, a lila és a sárga paradicsomokat. 

2014. július 6.

2014. július 6.

2014. május 6.


2014. április 26. 

2014. július 12.

Az elmúlt héten két nagy,

áztató eső is volt (összesen úgy 80 mm), úgyhogy a másodvetés szépen kel, a paradicsom fürtösödik és a szeder is helyrejött a tavaszi károk után.

Málna
A száraz meleg nagyon jót tett neki, szépen termett. Idén két adag málnalikőrt csináltam, a többi a mélyhűtőbe került, mostanában főleg joghurtként eszem. Metszeni most fogom, a letermett vesszőket tőből kimetszem, ritkítom, négyzetméterenként 5-7 darab 60-100 centis sarjat hagyok. 

Mák
Valamivel kevesebbet vetettem, mint tavaly, és a májusi vihar sokat ártott neki, úgyhogy az 1,3 kg mákkal igazán elégedett vagyok. A helyén már kel a zöldbab. 

Szeder
Tavasszal nagyon megviselte a vihar, tőből törte ki a hosszú, levelesedő indákat, úgyhogy akkor azt hittem, idén semmi termésre nem számíthatok, de mostanra szépen helyrejött. Az eső után most sok napfény kell neki, hogy beérjen.   


Rebarbara
Csak ámulok, hogy micsoda gyönyörű, nagyon jót tett neki az átültetés (itt írtam róla). A kép alsó sarkában felmagzott mángold.
 

Paradicsom
Idén időben elkezdtem a kacsozást (itt lehet jó összefoglalót olvasni róla), úgyhogy a növény nem a hatalmas zöldtömeg kitermelésére koncentrál, hanem termést is hoz időben. A kiadós eső után most talán jön a sok napsütés és beérik végre az első fürt.


Cukkini
Tömegesen még nem terem, de egy-egy cukkini már van. Ha nem éri semmi, túltermelési válságnak nézek elébe.

2014. július 9.

Az idei fűszerpaprika kísérlettel

kapcsolatban panaszra semmi okom, izgalomból kijutott bőven.  

A paradicsom tűzdelése után vetettem, hamarosan tűzdeltem, de nem volt elég poharam, úgyhogy minden pohárba két paprika került. Az ablakban jól is érezte magát, aztán az első virágok megjelenésekor sürgőssé vált a kiültetés. 

kiültetés előtt - 2014. június 7.
Az előrejelzéseket figyelve mindig halogattam a kiültetést, aztán az aktuális viharos szél elvonulása és a beígért eső elmaradása után csak kiültettem egy szombati napon. Hétfőn hajnalban pedig jött a 6 °C fok. Hát a június eleji lehűlést nem így képzeltem!

A levelek először sárgulni, majd barnulni és pöndörödni kezdtek, azt hittem, elpusztul mind. Nem pusztult, csak vegetált egy ideig, a 40 mm eső június első napjaiban azonban helyretette, úgyhogy most már csak fejlődésben visszamaradta paprikának és nem elhanyagolt, satnya kórónak tűnnek. Némelyiken már apró paprika is van, bízom benne, hogy legalább mutatóban lesz fűszerpaprikám. 

alakul - 2014. július 6.

Az alsó levelek fáztak meg, még mindig látszik a nyoma

2014. július 6.

A fűszerkert bőségesen ellát

friss fűszerekkel, mostanában van miből választani.


Bazsalikom
Most olvastam (ebben a bejegyzésben), hogy 20 cm körül vissza kell vágni, hogy elbokrosodjon, sőt, a hajtások vége vízben gyökeresedik. Már tesztelem, hogy működik-e. Az első vetésre igencsak ráfért a visszavágás, úgyhogy hamarosan csinálok egy adag pestot a zsenge levelekből (túlérett levélből gyorsan romlik), a maradékból pedig szirupot. 

Tárkony
Hatalmasra nőtt, már virágzik. A levágott rész könnyen szárítható, érdemes szárával, szebb lesz a végeredmény. Tavaly már szárítottam, a télen teszteltem, jól használható. A fűszervajat meg el ne felejtsem kipróbálni!

Zsálya
A zsályát is visszavágtam már június közepén, hogy ne nőjön hatalmasra. Szárításkor elég sok szürkül, az íze kevésbé jó, viszont nagyon sokáig szedhető, azt hiszem, én maradok a friss változatnál.

Kapor
Zsengét már alig találni, de tökfőzelékbe és kovászos uborkába használható a virágzó is. Ősszel szokott még kelni, de lehet, hogy idén nem várom meg, vetek egy keveset hamarosan.


Citromillatú kakukkfű
A tavasszal elég rosszul nézett ki, a nyár elejére megerősödött, akkor kicsit visszavágtam. A levágott részeket összekötöttem és megszárítottam, jó illata van, remélem, télen tudom használni. Szirupot is főztem már belőle, finom mindenféle nyári italhoz.

Csombor
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy virágzáskor nem szedtem azonnal a téli adagot (nagy volt a szárazság, egy kis esőre vártam, de hiába), sokat vesztett az ízéből. Most kezd virágozni, úgyhogy a szárításra szánt adagot hamarosan begyűjtöm. 

Az évelő csombort (tényleg az lesz az ismeretlen bokor, itt megtaláltam) és a kakukkfüvet ritkábban használom, de nagyon szépek, főleg, ha tele vannak virággal (itt mutattam). 

2014. július 4.

Két részletben 40 mm eső esett,

úgyhogy ismét van értelme dolgozni a kertben. Mostantól a másodvetésnek kell drukkolni, meg a második körös paradicsomnak és paprikának, de előbb jöjjenek a virágok. 
  
A dáliának hosszú története van, és ebben a történetben rengeteg csiga és mindenféle földben élő, gyökeret rágó kertlakó szerepel. Az idei újítás: cserepet, később kaspót, majd végül vödröt kaptak éjszakára, így a csigáktól sikerült megóvni őket. Ez volt a múlt héten az első, 


majd a héten pedig a fehér mutatta meg magát.


A kert leglilább/bordóbb színfoltja ez a kála.  Nagyon tartós vágott virágként is.
 

Négy nagy, és egy kisebb dézsában 26 bimbót számoltam meg a szerelemvirágon, ez az első nyíló virág, a dömping jövő hétre várható.
 

Sötét narancs és mélybordó  liliom is van, de nekem ez a kedvencem.