2011. december 23.

Sokáig gondolkoztam azon,

hogy kell-e (persze hogy kell, de hogy néz ki rajtam?) pár gombolyag patak a nyakamba, aztán úgy döntöttem, legyen, legfeljebb felbontom. Horgolás közben már sejtettem, hogy nem bontok, mert ahogy haladtam a horgolással, a kék jeges árnyalata úgy változott át valami egészen mássá.

 

Duplán a nyakamba tekerve szeretem hordani a leginkább, így viszont szinte már vállmelegítő. A minta egy láncszem eltéréssel ugyanaz, mint a Négy évszak nyakmelegítője, mégis, mintha teljesen más lenne. Mivel itt nem vízszintesen, hanem hosszában fut, összetekerve minden szabályossága elvész, sőt, inkább játékossá válik.


A madárlátta vállmelegítőm tanulsága volt, hogy a 6.0-os tű nagy ehhez a fonalhoz. Blokkolás után túl nagy lett és túl vékony. A minta szép maradt és arányos, nem megnyúlt, hanem egyszerűen csak már nem olyan vastag és meleg, mint amilyent szerettem volna. Vállmelegítőből átment stólába. Van azonban még egy esélye, a FB kötős-horgolós csoport legújabb kedvence ez a cseles és mutatós stóla, kipróbálom működik-e, aztán ha nem, új formát választok neki.

Ehhez a vállmelegítőhöz 4.0-es tűt használtam, blokkolás után ugyan jelentősen megnőtt a mérete, de a végeredmény tökéletes lett. A szélessége 14 cm helyett 21 cm lett, a hossza pedig 142 cm helyett 156 cm.



(a pálcák közé csak egy láncszem került)
Fonal: Barka Gerlepár - patak árnyalat - 
50% bambusz, 50% pamut, 76 m/50 g
: 4.0 mm
Súly:  204 g



Ha pedig végzek mindennel, amit karácsonyra szántam, akkor előveszem a kötőtűket, mert az nem lehet, hogy én ebből kimaradjak.



Idén bejegyzéssel már nem jelentkezem, 

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONY KÍVÁNOK MINDENKINEK, 

aki erre jár!

2011. december 20.

A sorsolás hasonló körülmények

között zajlott, mint a korábbi. A hét fenyőfa már a borítékban, a feladót már ráírtam, csak meg kell címezni és feladni.

A sok cetli közül pedig 

 Eryka

nevét húztam ki.

Gratulálok!



Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a játékban!

2011. december 17.

Elkészült-e a horgolt girland?

Vagy most készül? Esetleg hozzá sem fogtál, de nagyon szeretnél egyet? Bárhogy is van, most nyerhetsz egyet, csak írj egy hozzászólást ehhez a bejegyzéshez december 19-én éjfélig.


A kép csak illusztráció, postára hét darab horgolt fenyőfát adok (bár tényleg zöld lesz), és damilt, ha nincs otthon.
20-án szeretném feladni, tehát aki pályázik, figyeljen, ha gyorsan kapok címet, gyorsan feladom.

A három és az egy átlaga éppen kettő,

úgyhogy két nyertes van és két-két mosogatórongyot kapnak, de hogy azért három is legyen, került még a borítékba egy kis apróság is. Éjfélkor csak kiscetli van, meg kupac, se fotó, se sorsolóbizottság, se jegyzőkönyv, se hosszú bejegyzés.


A nyertesek pedig:

arszi és Nina


Gratulálok!

Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a játékban, aki pedig örülne egy karácsonyi girlandnak, itt az újabb játék.

2011. december 15.

Ránézésre a stollenre hasonlít,

de elkészíteni jóval könnyebb ezt a sütemény. Édes túrós cipó néven találtam az egyik Dr. Oetker szakácskönyvben és karácsony táján mindig megsütöm. Jól tárolható, szépen szeletelhető és dekoratív sütemény. 


Majdnem stollen

Hozzávalók a tésztához:
125 g vaj
125 g cukor
2 tojás
kevés só
kevés reszelt citromhéj
150 g sovány túró

350 g liszt
4 csapott teáskanál sütőpor

200 g aszalt és kandírozott gyümölcs aprítva

a kenéshez:
50 g olvasztott vaj

a szóráshoz:
3-4 evőkanál porcukor

A tésztához a vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a tojásokat, majd folyamatos keverés mellett a sót, a citromhéjat és a túrót is. Kimértem a lisztet és összekevertem a sütőporral, majd - ezt már fakanállal - a tésztához kevertem. A négy teáskanál sütőpor kicsit soknak tűnik, de kell ennyi, mert a tészta elég masszív és sok nedvességet tartalmaz.

Az aszalt gyümölcsök közül a sárgabarackot nem szoktam beáztatni, a többit azonban egy-két percre mindig beáztatom, majd szűrőben lecsepegtetem. Sütöttem már csak sárgabarackkal, nagyon finom volt, de a színeket hiányoltam belőle. Vörösáfonyát, mazsolát, kandírozott narancshéjat szoktam tenni bele vegyesen, mikor mi van otthon, vagy melyik zacskó van éppen megbontva.

A sütőformát bőven kikentem vajjal. A tésztához adtam a gyümölcsöket, kézzel belegyúrtam majd a formába tettem és közepes lángon megsütöttem. A recept légkeveréses sütőnél 160 °C-t és 50 percet ír, ennél kicsit tovább sütöttem, úgy fél óra után pedig egy darab alufóliát borítottam rá, hogy ne barnuljon meg a teteje.
A sütemény kritikus pontja a sütés, a hosszú sütési idő miatt arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki. Tűpróbáig sütöttem, majd kivettem a formából, megkentem a vajjal, majd bőven porcukroztam. 

2011. december 14.

JÁTÉK

A mosogatórongy nekem nagyon bevált, szeretem, jól használható és bírja a napi használatot, ezért játékot hirdetek, hogy más is ki tudja próbálni. A képen látható három mosogatórongyot fogom kisorsolni azok között, akik ehhez a bejegyzéshez megjegyzést írnak. A határidő: december 16., éjfél.

+ A Színre szín Facebook oldalán is lehet hozzászólást hagyni, ha valaki a blogon technikai okok miatt nem tud!


Még mindig az első mosogatórongyot használom, harminc nap használat után így néz ki (enyhe elszíneződést és lazább szerkezetet kell látni:-).

2011. december 12.

Az elmúlt pár héten rengeteg jó

karácsonyi ötletet gyűjtöttem, megvalósítani azonban már csak egyet-kettőt tudok ezek közül.


A Pardon my Chaoson talált kis karácsonyfáról rögtön tudtam, ez kell nekem! Én a kandiscukor pálcikájára tűztem fel az egyráhajtásos pálcákból horgolt szalagot és egy parafadugóba szúrtam. Első kísérlet, a forma variálható, nálunk karácsonykor az ünnepi terítéket fogja díszíteni.

Ez a színes, sálat formázó papír dekoráció rengeteg apró ötlet forrása lehet. Mellesleg Owen Glidesleeve szerint ez az ősz. Nagyon tetszik!

A lécekből összeállított fa most nagyon divatos, ehhez hasonlót adventi újságokban is láttam. Egyszerű, színes és vidám, engem teljesen elbűvölt. Idén már biztos nem lesz, de jövőre nagyon szeretnék egyet.

Ez a lenyesett ágakból barkácsolt dísz szintén sokoldalúan használható. Nagyobb, üres falfelületen, szobaajtón akár ennél nagyobb méretben is jól mutatna, kisebb változata pedig szinte bárhova kifüggeszthető. A pöttyös vicces, de meg tudnám szokni.

Varrósok! Kinek van otthon több méter, évek óta (maradjunk csak éveknél) fel nem használt szalagja? Itt a remek lehetőség, most néhány métert el lehet passzolni. Meg levágott farmerszárat is, mellesleg.

Ezzel a fával nincs különösebb tervem, csak néha megnézem. Talán egyszer rajzol nekem valaki egy hasonlót.

2011. december 9.

A linzer mákos változata

nagyon lágy, több türelmet igényel, mint az isler. A tésztát csak hidegen lehet formázni, szaggatni, ezért az összegyúrt maradékot mindig elnyújtom úgy 1 cm vastagra, és visszateszem a hűtőbe. A kisebb, elnyújtott darab könnyebben lehűl és ismét nyújtható, szaggatható.
A tészta előnye, hogy nagyon sok formában készíthető el. Nálunk a lekvárral összeragasztott virág és az apró kiszúrókkal kiszúrt, csokizott egyaránt gyorsan fogy. A tészta utolsó darabjaiból lehet kifliket sodorni és melegen porcukorba forgatni, vagy apró kis golyókat formázni belőle, mélyedést nyomni a közepébe és lekvárral megtölteni.



Mákvirág

Hozzávalók a tésztához:
330 g vaj
140 g porcukor
1 egész tojás
400 g finomliszt
140 g darált mák
1 vaníliarúd kikapart belseje

A töltelékhez:
lekvár (nálunk ribizli)

A díszítéshez:
vaníliás porcukor
csokoládé

A tésztához a vajat robotgéppel habosra keverem, beleszitálom a porcukrot, majd amikor a gép már ezt is habosra keverte, hozzáadom a tojást és a vaníliát. A lisztet átszitálom, hozzámérem a mákot és több részletben a vajas masszába keverem. A tészta elég lágy, a keverőtálból úgy kell kikaparni. Két részre osztom és zacskóba csomagolom, 4-5 centisre nyújtom, hogy minél előbb áthűljön.
Legalább 2-3 órát kell hűteni, hogy a vaj visszaszilárduljon, de a recept egy éjszakát ír. A hűtőből kivéve két sütőpapír között kinyújtom. Lisztezni így is kell, de csak keveset szabad, mert a tészta mindent felvesz és a sok liszttől keményedik. A maradékot gyorsan összegyúrom, zacskóba teszem és elnyújtom.

A sütésnél arra kell ügyelni, hogy ne süssük túl, mert akkor kiszárad és nem omlós, hanem kemény lesz. Közepesen meleg sütőben addig sütöm, amíg az alja egy kis színt kap, majd 2-3 percet még a tepsiben hagyom hűlni. Két tepsivel dolgoztam, amíg az egyik sült, addig a másikba szaggattam a tésztát.

Szerintem több türelem kell hozzá, mint például a hatlaposhoz, ezt ugyanis újra és újra ki kell nyújtani, szaggatni, a maradékot gyorsan összedolgozni, ellapítani, hűteni. A mérettől függően rengeteg lesz belőle.
Egy hét pihenés nagyon jót tesz neki, nálunk erre az időre gyakorlatilag elfogy, vagy ha karácsony előtt sütöm, akkor külön dobozban tárolom a családi adagot és külön az ajándékozásra szánt adagot. A dobozokba a rétegek közé sütőpapírt teszek, így szép marad és nem borul össze.


Lajos Mari receptje.

2011. december 7.

Karácsony előtt van pár

ember, akit mindig megajándékozok egy-egy doboz sütivel. Tuti ajándék, mindenki örül neki. A dobozokba kerül újdonság is és jól bevált, klasszikus sütemény is. A családi kedvencek egyike, amit advent idején egészen biztos, hogy megsütök, az isler.


Isler

Hozzávalók a tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg tisztított, darált dió
15 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 evőkanál rum

A töltelékhez:
20 dkg lekvár (nálunk mindig ribizli)

A bevonáshoz:
15-20 dkg csokoládé

A hozzávalókat gyorsan tésztává gyúrjuk ügyelve arra, hogy a kezünk melegétől ne melegedjen át. Hideg helyen legalább ½ órát pihentetjük, majd úgy ½ cm vastagságúra nyújtjuk, kerek kiszúróval kiszúrjuk és gyenge tűzön aranyszínűre sütjük. Ha kihűlt, megtöltjük a lekvárral és addig pihentetjük, amíg beszívja, hogy csokizáskor ne csússzon el az alja és a teteje.
A bevonáshoz a csokit a használati utasítás szerint gőz felett felolvasztjuk (vagy egy tábla csokihoz adunk egy evőkanál étolajat) és teljesen belemártjuk a korongokat. Rácsra téve megvárjuk, míg megköt a csokoládé. Ha marad, még langyosan zacskó sarkába töltjük, nagyon apró lyukat vágunk rajt és csíkokat húzunk az egymás mellé helyezett islerek tetejére.
Fémdobozban sokáig eltartható.

Horváth Ilona szakácskönyvében mint Isli-fánk szerepel. A következő recept a mákos változat lesz.

2011. december 5.

Ez most nem is tudom, hányadik

sapkám. Az első jó, vagy kb. az ötödik kísérlet? Egy van nekem, még Bóbitából, használható, de még vannak hibái. Párszor felbontottam, mire passzolt. Volt még egy kísérletem Négy évszakból, összehoztam, de nem fogom hordani. Némi gyakorlatom van tehát sapkahorgolásban (jó sokat bontottam), de még van mit tanulnom. 


Ez a sapi a harmadik kísérletre lett jó. Az első alkalommal csak elkezdtem, a próbánál derült ki, hogy fejtetőnél szűk. Felbontottam, szinte az egészet meghorgoltam, de túl nagy lett. Ekkor viszont egy brossal megtűztem ott, ahol passzolt, így az utolsó sor szemszámát le tudtam számolni. Az utolsó sor szemszámával (108) és két kísérlettel a hátam mögött harmadszorra hibátlan lett.

Amire ennél a sapinál rájöttem:
a 21 sorból az első 7 sorban sokat szaporítottam, szinte egy lapos kör lett belőle, majd a következő sorokban már alig valamennyit. (1-7 sor: 14, 25, 36, 46, 57, 67, 74 pálca)
A szaporításnál arra kell ügyelni, hogy ne essenek egymás fölé. Még a fogmosópoharaknál jöttem rá, hogy ha szabályosan szaporítok, akkor hullámosodik, buggyos lesz, ha pedig össze-vissza szaporítok, akkor szépen kisimul.
Az általában ajánlott három láncszem magasítás helyett én csak kettőt magasítottam, viszont amikor összekapcsoltam az utolsó szemmel, a harmadikba böktem, így a sor zárása szép szabályos lett.
A sor zárása végig egyenes lett, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy minden sorban szaporítottam legalább egy-két szemet. (A mamusznál a sorzárás addig szép egyenes, amíg szaporítani kell, aztán megdől.)


A sálon sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott a takaró mintája. Böngészés közben valahol, valamikor láttam egy ilyen sálat egy tíz év körüli kislányon, horgolt körökkel volt díszítve a két vége. A méretet csak saccoltam, de elsőre tökéletes lett. Arra gondoltam, hogy egy hat hónapos babának nem kell egy sálra se rojt, se bojt, a lényeg, hogy a kabát alatt kényelmesen elférjen és melegítsen.


Fonal: Barka Libikóka -  Balerina árnyalat -
100% superwash gyapjú, 165 m/50 g
: 3.5 mm
Súly: 52 g

2011. december 2.

Ez egy beszéljenek helyettem

a képek bejegyzés.


 



 

 


És egy kis háttérinfó: a zöld Catania, a többi Barka Kabala, minden más tudnivalót A girland régi vágyam... bejegyzésben leírtam, vagy kérdezzetek, ha valami kimaradt. A csillagból tizenkettő, a fenyőfából hét (itt elfogyott a fonalam), a szívből szintén hét készült, ezekből már elég hosszú füzért lehet kifüggeszteni.


2011. november 29.

A hatlapos nálunk

családi kedvenc. A nagyanyám sokszor sütött, gyerekkoromban gyakran ettünk. Az ő receptjében azonban a tésztánál az amennyi lisztet felvesz meghatározással nem nagyon tudtam mit kezdeni, megkérdezni pedig már nem tudtam, így sok évig nem ettünk. Amikor dolgozni kezdtem, az egyik kolléganőm a nyugdíjas búcsúztatójára zseniális hatlapost hozott, el is kértem a receptjét azonnal.


A recept szerintem egyszerű és nagyszerű, elsőre is ugyanúgy sikerült, mint most, sokadszorra. Aki a lapokat számolgatja, csalódni fog, csak öt. Én persze kezdetben hat lapot sütöttem (felszoroztam a mennyiségeket), aztán beláttam, azt már nehéz átharapni, úgyhogy most már nálunk is csak öt lapból áll a hatlapos. A lapok sütése némi türelmet igényel, de a rövid sütési idő miatt gyorsan elkészül. Langyos krémmel betöltve gyorsan puhul, szépen azonban csak másnap szeletelhető.

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg liszt
10 dkg zsír
10 dkg cukor
1 csomag szalalkáli
2,5 dl langyos tej

és a krémhez:
1l + 0,5 l tej
15 dkg cukor
6 evőkanál liszt
5 dkg holland kakaó
5 dkg vaj
vaníliás cukor

A tésztához a száraz hozzávalókat egy tálba kimérem, a zsírt vékony csíkokra vágom, a lisztbe morzsolom, majd a langyos tejjel tésztává gyúrom. Ha a tészta nagyon ragad, egy evőkanál liszttel korrigálható, ez azonban nagyon ritkán fordul elő. Öt egyenlő részre osztom, cipókat formázok belőle (a felülete kicsit rücskös) és egy órát hagyom pihenni.

Amíg pihen, megfőzöm a krémet. A liter tejet a cukorral felforralom és kicsit hűlni hagyom. A lisztet és a kakaót átszitálom, hozzáöntöm a hideg tejet (0,5l) és elkeverem. Ha kicsit csomós, az sem probléma, akkor szűrőn át kell a meleg tejhez önteni. Kis lángon krémmé főzöm, a végén hozzáadom a vajat és a vaníliás cukrot, majd hideg vízbe állítva lehűtöm. Amíg meleg, gyorsan bőrösödik, ezért a lapok nyújtása közben néha át kell keverni.

Párhuzamosan mindig két lapot nyújtok, mert ha kicsit pihen, szebben nyújtható. Tehát először egyet félig kinyújtok, aztán egy másikat is elkezdek nyújtani, majd visszatérek az elsőhöz és a tepsi méretéhez igazodva kinyújtom. A tepsit vajjal átkenem, majd ráteszem a tésztát. A tepsi hátán a tészta még igazítható, ha túlnyúlik, kicsit összébb húzható, vagy ha kicsi, a pizzanyújtóval nagyon jól igazítható.

Közepesen meleg sütőben addig sütöm, amíg a széle enyhe barna színt kap. Amíg az egyik lap sül, nyújtom a következőt. A legszebb lapot kiválasztom, mindig az kerül a tetejére. A krémet elég nehéz elosztani, egy jó merőkanál kell hozzá, amit mércének használhatunk. Egy decis merőkanalat használok, abból három kanál mehet egy lapra. A lapon a krémet úgy simítom el, hogy a szélén fél centit kihagyok, ráteszem a következő lapot, kicsit (nagyon kicsit) megnyomogatom, majd elkenem a következő adag krémet. Puhulás közben néha ránézek és a sarkait lenyomogatom (vagy a felsorakozó családtagoknak levágom).

2011. november 28.

Kosárfonás másodszor


Nem is olyan egyszerű. Próbáltam egy kiszélesedő kosárkát csinálni, az enyém (a nagy) nem sikerült, a kisebbet anyukám fonta, az szép lett. Az enyém íve nagyon elcsúszott, de egy tepsi pogácsát azért talán majd elbír. 


A füles kosárkára viszont nagyon büszke vagyok, a fület teljesen egyedül csináltam, mert az oktatónk éppen egy vesszőből font kosár befejezésében segített. Akkor már belejöttem, és persze egyáltalán nem nehéz, mondom utólag, akkor azért kicsit megtorpantam. 



2011. november 25.

Évek óta szerettem volna valami hozzám illő

adventi koszorút és ajtódíszt kreálni, de ez eddig nem nagyon sikerült. Ötleteim voltak ugyan, próbálkoztam is ezzel-azzal, de igazán elégedett egyikkel sem voltam. Most azonban Colette megmutatta végre a megfelelő irányt: készítsünk adventi koszorút az újrahasznosítás jegyében.

 
Az első ötletem nekem is az volt, ami Zelnicének: csíkokra vágok egy kimustrált inget, betekerem vele a koszorút és néhány gombbal díszítem. Filcem nekem nincs, az nálam szóba se jöhet:-) Aztán további inspirációként Colette összedobott egy koszorút, ami annyira megtetszett, hogy idén teljes egészében az ő ötletét valósítottam meg. A koszorú legnagyobb előnye, hogy a hengerek  megadják a színes, és különböző ideje égő gyertyák illúzóját, viszont a mécseseket biztonságosabb meggyújtani, mint a gyertyát. Nem csepeg, nem folyik és bármennyit égethetem.

Az ajtódísz még hátravan, de ötletem már van. Két dolog tetszett meg nagyon a sok-sok ötletből, amiket az elmúlt hetekben láttam: a keksz kiszúrók és a fonalgombolyagok díszként való felhasználása. A kiszúrókat több módon láttam: egyszerűen szalaggal felfüggesztve, koszorúvá összeragasztva, vagy egy-egy kiszúrót díszként használva. A fonalgombolyag is szerepelhet díszként, vagy akár a fonalgombolyagokból összeillesztett koszorú is nagyon mutatós. A kivitelezés még hátravan, de a koncepció már világos, csak le kell ülni és megvalósítani.

2011. november 20.

A kézműves blogokat böngészve

nagyon sokféle inspiráció ér. Valaki mindig feldob egy új témát, hoz még valami hasznosat, érdekeset, szépet. A környezetvédelem pedig sokszor ott van a háttérben. Rendszeres téma az újrahasznosítás, a maradékok felhasználása és a természetes anyagok használata.

 

A környezetvédelem azonban nagyon összetett dolog, egyedül nem megy. Ahol nincs kihelyezve szelektív hulladékgyűjtő, ott az ember házon belül hiába gyűjti külön az üveget, a papírt és a műanyagot, és ha egy kisvárosban nincs biokuka, akkor a sok-sok kerti hulladékot valahogy el kell tüntetni, mert a komposzt nem elég. Pár éve vannak már nálunk is szelektív hulladékgyűjtő pontok és végre tavaly bevezették a biokukát is. A használt háztartási sütőolaj leadása sem probléma már, hiszen a MOL 150 kútnál helyezett el speciális gyűjtőhordót, hogy komáromi üzemében bioüzemanyagot gyártson belőle. Ha az ember keresi a lehetőségeket, mindig talál egy újabbat, amit kihasználva még egy lépést tehet a környezetvédelem érdekében.

VKOrsi még augusztusban írt a kötős-horgolós facebook csoportban arról, hogy a mosogatószivacs mennyire megterheli a környezetet. Ha belegondolok: nagyon könnyen a kukába kerül, évente sok, becsülni sem tudom mennyi. Orsi alternatív megoldásként a kimustrált törölközőt ajánlotta, némi gyakorlattal 3 perc alatt mosogatórongyot varr belőle, 6 perc alatt felmosórongyot a viledára és 8 perc alatt gumis betétet a  gőztisztítóra. Ez bizony nagyon megfontolandó.

Amikor a hozzászólást olvastam, tudtam, hogy ezt kipróbálom. Azt nem mondom, hogy innentől nálam mosogatószivacs nincs, de a számuk jelentősen csökkenni fog, az biztos. Varrás vagy kötés helyett én persze horgoltam inkább párat a Barka Vitorlás fonalából. A fonal szerkezetéből és összetételéből adódóan különösen tartós, a leírás kifejezetten spa termékekhez ajánlja, fürdőszobai pamacsként már bevált, remélem, mosogatórongyként is jól funkcionál.

Kipróbáltam több mintát, kombináltam a színeket, de ezek a fáradt színek és a fonal összetett szerkezete szerintem leginkább az egyszerű mintával és egy színből érvényesül a leginkább. A horgolás bibliája szőttes hatású mintaként említi az egy kispálca egy láncszem variációt, amivel a Vitorlásból egyenletes és tömör szerkezetű négyzetet lehet horgolni. A minta egyszerű, ügyelni a magasításra, sorkezdésre kell, és az első pár sornál arra kell figyelni, hogy hol is van pontosan az előző sor láncszeme.

A minta rajza,



+
+
+
+
+
+
+

és a Barka Vitorlás Páva közelről:


A variációk közül az egyetlen, amit meghagytam, az a klasszikus nagyinégyzet, körbehorgoltam és került rá néhány pikó is. Leginkább arra vagyok kíváncsi, a lazább, lyukacsosabb mosogatórongy vajon használható-e, jobb-e, vagy egyáltalán: mire használható. Próba indul, a tapasztalatokról beszámolok.

2011. november 15.

Ha sapka, sál és kesztyű kell,

akkor szerintem teljesen mindegy, milyen hónap van, itt a tél. Ez a nyakmelegítő pedig pont az első téli napra készült el. Meleg, nekem pedig télen ilyenre van szükségem.


Ebből a fonalból sapkát, sálat terveztem, de az eddigi próbálkozásaimnak bontás lett a vége. Amikor kipróbáltam belőle a legyezőmintát, tudtam, jó úton járok, a fazonra azonban még várnom kellett egy kicsit. Próbáltam színesíteni is, de a minta nem engedte. 17 elég széles és laza sor, egy-egy sor Nugát sehogy se mutatott benne, szabályos csíkosat pedig nem szerettem volna. Az utolsó soroknál már úgy éreztem, ez a fonal mindig is ilyen nyakmelegítő akart lenni.

A legyezőminta úgy tűnik, az új kedvencem. Nagyon sok variációja van, ez egy szellősebb típus. A kezdő láncszemsor minden negyedik láncszemébe került egy-egy pálcacsoport, mégpedig úgy, hogy a két-két egyráhajtásos pálca közé egy láncszemet horgoltam. A következő sor láncszemcsoportja a két-két egyráhajtásos pálcát elválasztó láncszemekbe került, a sor végén pedig levegőszemekkel haladtam a következő legyező közepéig, magasítottam, horgoltam mellé egy pálcát, majd a láncszemet, és így tovább...

A Négy évszakban a Gerlepárhoz hasonlóan a matt szálak között van egy kevés fényes (bambusz) is, de a pamuton és a bambuszon kívül ebben 15%  gyapjú is van. Első tapintásra nem olyan pihe-puha, minta a Gilice, de én egyrészt már így is szeretem, másrészt egészen biztos, hogy mosás után sokkal puhább lesz. Blokkolni nem blokkoltam, ilyennek szeretném, amilyen most, meglátom, használat közben hogy viselkedik. A fonalból még van egy-egy gombolyag Puncs, Szamóca és Nugát, szerintem ideális téli fonal, remélem, hamarosan formát öltenek ezek a gombolyagok is.


Minta: Ír minta a Horgolás bibliájából
Fonal: Barka Négy évszak - Mézeskalács árnyalat - 
50% bambusz, 35% pamut, 15% gyapjú, 77 m/50 g
: 6.0 mm
Súly:  98 g

2011. november 13.

A fertődi Esterházy-kastélyban

még október végén jártunk. Se csoportok, se nyüzsgés, se zsivaj, se sietség.


Három ütemben négymilliárdos felújítás zajlik, mi az első ütembe csöppentünk, vicces volt, hogy míg az egyik terem szét van döntve, a másikban már gyönyörűen felújított padló és frissen aranyozott díszítés fogadott minket. A belső udvar korábban fehér kővel volt felszórva, ma zöld gyep és szépen beültetett virágágyások díszítik.


Ezen a folyosón szinte még érződött a festék szaga.


Közelről sajnos nem fotóztam, de a villanykapcsoló (khmm) mellett az a kihagyott rész egy orosz katona rajza. Repülők.


Mi ezt az épületet a Bábszínházként azonosítottuk, a kastély honlapján viszont az szerepel, hogy a volt Marionett színház épülete ma magtár.A felújítás mindenesetre elkezdődött, itt valami lesz.


A kastélyt megcsodáltam, pompázatos és mesébe illő, ami viszont a szívembe lopta magát azonnal, az a kert. Semmi mesterkéltség, nincsenek mértani vonalak, a gyep nem harsogó, olyan otthonos az egész.





Ez a kőpad pedig a szívem csücske, elég sok volt belőle, mindenütt két fa közé állítva.


Régen ügyeltek a részletekre...


A kastélylátogatás után még tettünk egy sétát, kiépített kerékpárúton sétáltunk át Fertőrákosról Fertőmeggyesre (Mörbisch).  A határ magyar oldalán áll a Mithras-szentély, sajnos csak nyáron látogatható. Az elmúlt években szépen felújították (a linken látható kép tehát régi) és egy emlékmű őrzi Tóth István nevét, aki 1971-ben felhívta a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek figyelmét a pusztuló emlékműre.

Fertőmeggyes jelentős turistaparadicsom, Fertő-tavi színpadán rendezik nyaranta a Burgenlandi Ünnepi Heteket, mesterséges strandja és kikötője van. Október végén a yukka még virágot hozott, a leanderek, a levendula és a hortenzia még gyönyörű volt.



A központ felé vezető széles utcáról apró kis mellékutcák ágaztak le, amit a házak szorosan beépültek. Talán ez az udvarköz, amiről a Wikipédia ír. Minden mellékutcának más-más színei, hangulata volt, érdekesen keveredett a tengerparti üdülőváros és a hegyvidéki kisváros hangulata.