2011. május 25.

Elkészültek a fogmosópoharak,

mert a határidő a legjobb múzsa. Április közepe óta többször elővettem őket, horgoltam rajtuk ezt-azt, de főleg: sokat tervezgettem, így amikor Krisztivel és Timtimivel megegyeztünk az időpontban, a fejemben már összeállt tervek pontos kivitelezése volt csak hátra.


Azt hittem, hogy a virágos rét lesz a legegyszerűbb, de aztán ezen dolgoztam a legtöbbet. Hogy nem úgy néz ki? Dehogyisnem! Erre mondják: letisztult. Úgy képzeltem, hogy a réten apró virágok vannak, meg úgy általában: apró akármik. Ennek megfelelően próbáltam minél kisebb virágokat horgolni, de először nem ment, aztán ment, de nem tetszett. Vettem rá apró virág alakú gyöngyöket, de végül nem tettem rá, szerettem volna rá venni apró katicát, mert ezen a réten katicák is röpködnek, de nem kaptam, vettem viszont két  kis békát, aztán a végső verzióra az sem került fel.
Catania fonalból apró, könnyed és légies virágot csak úgy lehet horgolni, hogy például egy nagy táskára tesszük, akkor azon apró és légies tud lenni, egy pici fogmosópoháron viszont semmiképp. Anyahajó tanácsa alapján horgoltam hímzőfonalból virágokat, sárga színátmenetes fonalból, nagyon szép, tényleg apró és légies kis virágok lettek, csak a Catania alapon nem mutat.
Volt még egy ötletem, amikor már azt hittem, ezen a réten egyetlen virág sem fog nyílni: pillangót kellene rá horgolni. Nagyot, ami repül, és tulajdonképpen ezzel az ötlettel nagyot léptem előre, mert korábban a fejemben minden apró akármi rásimult a pohárra, a pillangó szárnyai viszont kiléptek a térbe. Innentől már el tudtam fogadni, hogy egy virág kiléphet a térbe.
A virág, amit végül horgoltam rá, tengeri csillagnak indult, de a tengeri csillagot aztán nem használtam fel, viszont mire elkészültem vele, rájöttem, virágnak is szép. A lagúna színű tengeri csillagom az első kísérletre formás darab lett, aztán amikor a kezembe vettem a sárga fonalat, talán négyszer is nekiálltam, mire elkészültem vele. Kicsit kisebbet akartam, ott volt a hiba, mert az apró dolgok horgolása nekem nem megy.


Az autópályát gondolatban gyorsan kipipáltam, aztán mégse volt olyan egyszerű. Az eredeti koncepció maradt, de azért futottam pár kört. A szürke út és a felezővonal ugyan simán ment, de ez így nagyon szürke és nagyon lapos lett. Visszabontottam és horgoltam rá inkább kék eget, hogy színesebb legyen. A kisautót is ránézésre horgoltam, mint a virág alakú polipot, készült pár darab, de végül sikerült egy megfelelőt horgolni. Volt például kisebb verzió, de azon a kerék nem mutatott, meg volt kék, de aztán a kék ég miatt az se mutatott. Próbáltam még belevinni valami színt, vonalat, de sehogy nem ment például az ablak, illetve menni ment, csak szép nem lett, sőt hímezni is próbáltam, de az se tetszett. Aztán úgy döntöttem, a kevesebb néha több, a kisautó pedig kész.


A tengeren úszó hajó esetében pedig a tenger okozta a legtöbb problémát, sőt úgy általában is ez okozta a legtöbb problémát. Próbálkoztam mindenféle hullámmal, de aztán rájöttem, felesleges. A megoldás pedig milyen egyszerű! Egy érdekes kék szín, sok egyráhajtásos pálca és kész. Hullámok aztán mégis lettek, a tetején, mert a tengeren úszó hajó megfeneklett és tenger alatti világ lett. Az apró akármikről itt már letettem, a tengeri csillag szép lett, de a sima tengeren a sima csillag sehogy sem mutatott, gyöngyökkel akartam feldobni, mert egy tengeri csillag nagyon szép színes is tud lenni, de amikor rátaláltam erre a kis halacskára, tudtam, hogy itt a megoldás. És lett halacska, első blikkre, ha már a tengeren annyit dolgoztam. Csak fotózáskor tűnt fel, hogy a halacska csíkja ugyanaz a kék, mint a tenger, de ebbe a színbe beleszerettem, és mivel először volt a halacska, aztán a sokadik, immár egyszínű tengert is lecseréltem valami szebb és élénkebb színre, így végül azonos színű lett mindkettő. Kicsit nagy, de szépen úszik.



4 megjegyzés:

mirkka írta...

Ó, nagyon jól néznek ki! És a háttérrel, amin fotóztad még jobban érvényesül. Gratulálok! :)

florentine írta...

Köszi! Szeretem a színeit:-)

homebird írta...

Nagyon ötletes! :)

florentine írta...

Köszi! Ezekre a mai napig büszke vagyok:-)