Nagyon örülök, hogy tavasszal nekiálltam

a rendszerezésnek, selejtezésnek, az otthonom is és az életem is rendezettebb volt később a kitörő káoszban, mint nélküle lett volna. Pont a legnagyobb zűrzavarban állapítottam meg, mennyivel egyszerűbb rendet tenni, elővenni valamit, vagy csak úgy általában, élni a mindennapokat. 

Az iratok átnézése nem volt egyszerű. Egyrészt egy halom irat volt a komódom egyik fiókjába bezsúfolva az utóbbi hónapokból, másrészt a meglévő mappák némelyike kissé káoszos volt. Az alapok jók voltak (pl. a munkaviszonyomhoz kapcsolódó papírok egyetlen mappában voltak), viszont elég sok (kevésbé fontosnak ítélt) irat kallódott a mappákban rendetlenül, szóval a rendszerezés volt a fő feladat.

A garanciális háztartási cikkek papírja nem kérdés, én viszont megtartottam a régebbi, de mai napig használt eszközökét is. Egyszerűen örülök neki, hogy tudom, valamit pl. 2009 óta használok. A memóriám ezen része ugyanis működésképtelen. Hogy pl. a csizmámat januárban vettem, azt tudom, de hogy hány éve, meg nem tudnám mondani. Örültem, amikor megtaláltam a blokkját, úgyhogy besoroltam a többi közé azt is. 

Eltettem még a banki egyenlegeket kezdő számlatulajdonos éveimből (öt év időtartam). Most nem nyitottam ki őket, mert nem volt időm elmerengeni (a fizetésem és a vásárlási szokásaim felett), de hátha lesz kedvem hozzá valamikor. Az elmúlt években elhanyagoltam, de mostantól mentem az újakat. Minden benne van, lényegében az életem lenyomata, tele hivatalos kifizetésekkel. 

Az orvosi papírok közül a fontosakat tettem el. Egy évekkel ezelőtti laborleletnek, amin apróbb eltérések vannak, nincs túl nagy jelentősége. 

A biztosítós és banki iratok közül eltettem mindent, ezt még át lehet nézni, nyilván nem mind fontos (éves hosszabbításra, befizetésre hívja fel a figyelmet). Nem nagy tömeg, és most nem volt annyi időm és energiám, hogy ezeket is figyelmesen átnézzem és eldöntsem, mi mehet és mi nem. 

Eltettem a szolgáltatók hírleveleit általában. Most volt váltás, a vízszolgáltató pl. elég fontos dolgokat szedett össze a hírleveleiben. Összegyűjtöm a havi számlákat, de sokáig nem őrzöm (előző év még igen). Átutalással megy, tehát a befizetést ott is tudom igazolni.

Nagyjából ezek azok, amik gyűlnek. Mappában rendszerezve tárolom őket (lefűzve vagy genotermbe), a korábbiakban minden elfér. A mappa tetejére ráírtam, hogy mi a tartalma (munkaviszony, egészség, bank, biztosítás, garancia, stb), így azonnal látom, melyik mappát kell kihúznom a kosárból. 

Remélem, a következő bejegyzésre nem kell egy hónapot várni. 

Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

Nekem csak a könnyebbik fele jutott

a feladatnak, párnát kellett varrnom, a csipkét édesanyám horgolta.

És egy kis KonMarie - mire jó a gombgyűjtemény alcímmel.

Gomboláshoz a gyűjteményemből akartam választani négy különböző, de azért társítható gombot. Vagy húsz perc gombtologatás után feladtam és elővettem a kedvenc gombjaimat. Persze ebből sincs négy, kettesével adták vegyesen, de ez már nem akadály.

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 

Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 

Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 

A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 

Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  

Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon. 

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés

Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      

Minden mindennel összefügg

De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 

Kis lépésekben haladok

Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás

A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 

 

Lista

Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 

Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 

A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik

Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás

Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz

Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás

Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!

Amikor végre megkaparintottam,

két nap alatt olvastam el a Rend a lelke mindennek című könyvet. Hiteles, életszerű és nincs túlírva. Lássuk, mi ragadott meg a leginkább! 

Életmódváltás

Az alaphelyzetről, miszerint életmódot kell váltani, nem rendet tenni, engem nem kellett meggyőzni, tudtam magamtól is. Sőt, ez az életmódváltás már meg is volt, vagyis elindult, mert ez szerintem egy hosszú folyamat. Belátható időn belül a rendrakás/selejtezés végére fogok érni, és működik, mert számos területen (nemcsak fiókban, hanem életmódban is) fenn tudtam tartani a kezdeti állapotot. 

Rendet tenni csak egyszer szabad!

Stimmel. Ahol selejteztem, már nem gyűlik a kacat és nincs káosz.

Azt tartsuk meg, ami örömet okoz

Igen, nagy általánosságban így van. Meg van az a kategória, amin nem kell elgondolkozni: adóbevallást öt évig, hivatalos iratok, számlák. És kb. ennyi.

Semmi nem hiányzik

Tényleg nem, ezt már meg is állapítottam, amit selejteztem, többet nem keresem. 

Mindennek legyen helye

Ezt meg kell tanulnom, tényleg a legapróbb dolgoknak is legyen helye, mert ha nincs, akkor csak leteszem valahova, vagyis rendetlenség lesz és ha (majd valamikor) keresem, a hosszas keresés után vagy megtalálom, vagy nem.

"Még ha nem is vagyunk ennek tudatában, a holmijaink nagyon keményen dolgoznak értünk. Nap mint nap végzik a dolgukat, hogy megkönnyítsék az életünket."

Ezért cserébe Marie megbecsüli a holmijait. Mindennek van helye, tárolás közben a ruhái össze vannak hajtva/fel vannak akasztva, hogy pihenhessenek. Mindig megbecsültem a holmimat (pénzbeni értéküktől függetlenül) de azért még itt is van fejlődési lehetőség. 

Tartsd egy helyen, ami összetartozik

Ez rendkívül egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Viszont bevezetem. 

A szezonális ruhák elpakolása idejétmúlt szokás a légkondicionáló és a fűtés miatt

Ezt vitatom, rajtam otthon télen pulóver van, sőt, a munkahelyemen is. Ha valaki 25 °C fokot csinál télen, tegye, én nem fogok.

Könyvek

Marie szerint is a legnehezebb döntés, én viszont már évek óta csak a legszükségesebb és legfontosabb könyveket veszem meg, vagyis ezen a területen sincs nagymértékű beáramlás, rendben van. Ja, hogy mégse? Tizenegy könyvet még így is leemeltem a polcról. 

A könyvet elolvasva megállapítottam, három komoly gyengém van: a hazaérős rutin, a táskám és a ruhatáram. 

Hazaérős rutin

Egyszerűen lenyűgöző, ahogy leírja, mi nála a munka utáni hazatérős rutin. Hazaér, feltesz egy teát, átöltözik, lepakol, kipakol, és persze minden azonnal a helyére kerül. Mire lepakol/kipakol/átöltözik, iható a tea. Na, ez az azonnal a helyére kellene nekem, ez a titok nyitja. Nem részletezem a korábbi gyakorlatot, csak annyit, sürgősen változtatni akarok rajta. 

Válltáska

Hazatér, mindent kipakol és elteszi az aznap hordott táskáját. Nos, az a veszély, hogy én minden nap más táskával keljek útra, egyelőre nem fenyeget, és a munkám is más típusú, de az, hogy a nap végén kiürítsem a táskámból a csak aznap szükséges dolgokat, az nagyon meg kellene tanulnom. Legutóbb egy fontos számlát és egy banki tranzakciós papírt hurcoltam egész héten át, és persze itt az is veszély, hogy bárhol kiránthattam volna. 

Ruhatár

A szekrényem tele, de zömét nem hordom/nem szeretem, viszont eddig nem selejteztem, mert hátha még/egyszer felveszem. Nem fogom, ha viszont szelektálok, a ruháim kényelmesen elférnek és jobban átlátom az aktuális holmikat. Hamarosan szezonváltás, legkésőbb azzal egybekötve megcsinálom. A minimalisták már rádöbbentettek, nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Ez persze nehéz kérdés, de dolgozom rajta.)

És végül egy évek óta megfogalmazott probléma, aminek immár tudom a megoldását:

"A tény, hogy nem kell keresgélnünk, valójában felbecsülhetetlen értékű stresszoldó. A rendetlenség részben azért emészt fel bennünket, mert már azért is mindent át kell kutatnunk, hogy megtudjuk, hogy a keresett tárgy egyáltalán megvan-e, és sokszor nem is kerül elő, bármeddig keressük is."

Igen, ez a spájz! Tele, de selejtezni alig lehetne valamit, mert főleg különböző típusú élelmiszerek (lekvár, száraztészta, ecetek, konzervek, stb.) és konyhai eszközök vannak. A bármi előfordulhat bárhol típusú kijelentés azért nem igaz, de tény, hogy fix helye nagyon kevés dolognak van. Mindent oda teszek, ahol éppen van egy kis üresedés, és ez három zsúfolt polcot jelent. Ha keresek valamit, mindhármat át kell néznem, hogy megtaláljam, vagy feladjam a keresést. Az első kisebb átszervezés már megtörtént, a három fontos polcon ki vannak jelölve a helyek és csoportosítva vannak a holmik, most tesztelem a rendszert, és ha jön egy kis jó idő, átrendezem a többi polcot is.