2015. december 24.

A karácsonyi ajándékok idén

időben elkészültek*, van, amit már át is adtam, kép persze a nagy részéről nem lesz**, de majd mesélek róla. Írok majd pl. halogatásról, időbeosztásról, és tervezésről, ez a bejegyzés sem született még meg, de már csak januárban, mert én most elvonulok karácsonyozni. Pihenek, ajándékozok, vendég leszek és vendéget fogadok, behozom a december eleji lemaradásomat olvasás terén, megnézem a mákültetvényemet, meg ami még adódik, meglátom.

Áldott, békés karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!


*kötős koromban a fa alatt még valamit biztos be kellett fejeznem

** négy ilyen párna készült, ez volt az első, ez az egy, amit még nem adtam át

2015. december 6.

A lista egyik feladata

kipipálva, az unokahúgom karácsonyi pólója kész. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elkészül, nagyon örülök neki!


Ez volt a kísérleti példány, ebből talán párna lesz.


A kísérleti darabnál használtam közbélést, a pólónál hosszú tanakodás után nem, de kellett volna. Nagyon vékony a póló anyaga, nem ártott volna még egy kis tartás neki. Legközelebb...

Az új játékszerem neve pedig a kétoldalas ragasztóháló, ami nélkül mindez nem jöhetett volna létre.

A póló ötlete a pinteresről származik, ezt és ezt hoztam össze.

2015. december 5.

A karácsonyi készülődést idén

fahéj illatú fenyőfácskákkal kezdtem, és képeslap helyett ezeket postáztam. Nem hagytam az utolsó pillanatra, mint eddig mindig, és a csomagolást se szeretném, de valami biztos marad, kíváncsian várom, mi lesz az.


A további tervek között szerepel az unokahúgomnak egy karácsonyi póló, a barátnőmnek egy új fazonú táska, folyamatban van egy kapcsos táska, kötök egy zoknit, amivel kicsit lemaradtam, úgyhogy nagyon be kellene már fejezni, és persze kellene varrni valami karácsonyi dekorációt is a nappaliba. Ezek jó része újdonság, úgyhogy el lehet bíbelődni velük. 

A csomagolás pedig idén valami ilyesmi lesz

A fenyőfákhoz itt találjátok az útmutatót.

2015. november 27.

A mák már akkora,

hogy kilátszik a földből. Nem viccelek, egyeléskor csak gugolva láttam a szálakat, most meg már az ágyás szélén állva is látszik a sor. Hogy ez mire elég, meglátjuk. Tavaly januárban ekkora volt (és nem decemberben nőtt meg, az biztos).

Az articsóka viszont gyönyörű! A nyáron alig nőttek valamit, de ősszel úgy belehúztak, hogy mára hatalmas, élénkzöld bokrokká fejlődtek, a sok tagolt levél széle pedig ezüstösen csillog. Mindez egy novemberi kertben, ahol már csak lombjukat vesztett bokrok, fák, felásott föld és gizgazos részek váltják egymást. Sajnálom, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.

Sóska már kevés, spenót viszont bőven volt egészen mostanáig, meg borsmustárt, tárkonyt és kaprot is lehetett még szedni. A tavasszal átültetett zsálya is megerősödött. 


A virágok közül pár kisebb* bársonyvirág tartotta magát egészen idáig. Lehet, jövőre vetek a nyár végén, mert már csak ez, és a margaréta virágzott az előkertben. A rózsák közül a  narancssárga hozott még egy-egy virágot, de ki már csak a vázában nyílt.

A nyáron a sok szépség között alig látszott az oroszlánszáj, most pedig ez az egyetlen színfolt a hátsó kertben. 


*a nyári csenevészek

2015. november 23.

Nekem 2015-ig kellett várnom,

hogy Jane Austent felfedezzem magamnak, de azonnal a kedvencek közé is került. 

Párszor már beleolvastam egy-egy regényébe, de aztán mindig kerestem valami mást helyette. Idén azonban, amikor újra a kezembe került a Büszkeség és balítélet, szinte le se tettem. Úgy faltam, mintha nem ismerném a történetét, pedig Simon Langton feldolgozását sokszor láttam. Folytattam az Értelem és érzelemmel, majd szembejött velem Jane Austen levelezése, és persze hogy lecsaptam rá.


Nagyon örültem, hogy némi bepillantást nyertem az életébe, de ez inkább csak apró ízelítő volt. Nővére, Cassandra ugyanis Jane halála után nagyon sok levelét megsemmisítette, és precíz nő lehetett, mert a hátrahagyott levelezés olyan tárgyilagos és távolságtartó, mintha Jane nem is a saját életéről írt volna. Ruhák átszabása és javítása, cselédek, háztartás, családtagok egészsége, születések, szomszédság, kötelező rokonlátogatások, ártatlan pletykák váltják egymást.

Alkalmanként két-három levelet olvastam, ezért elég sokáig tartott, és alaposan felkeltette a kíváncsiságomat. Innentől már kerestem a Jane Austenről szóló könyvet is.

Claire Tomalin Jane Austen élete lenyűgözően alapos és mindenre kiterjed. Hatszáz oldalon keresztül végigveszi családját és minden rokonát (bőven volt neki), szomszédságát, életének nemcsak főbb, hanem apróbb eseményeit is. Hihetetlen mennyiségben ontja az adatokat, az érdeklődésem azonban végig fennmaradt. Már az utolsó oldalaknál tartok, és szinte sajnálom, hogy csak ennyi. Vagy mégsem? Most ugyanis azt tervezem, elolvasom A mansfeldi kastélyt és a Meggyőző érveket, aztán talán újra belenézek, mert olyan tömény, hogy több olvasáson át kitart.

Tomalin könyvével párhuzamosan elolvastam a Szerelem és barátság című válogatást*, amiben Austen csonkán maradt, ifjúkori műveit gyűjtötték, és közben azt gondoltam, ha ez pár évvel korábban kerül a kezembe, biztos elhajítom. Kigúnyolta korát és minden olyan tradíciót, ami őt magát is gúzsba kötötte, és mindezt oly fiatalon, amikor szinte még fel se foghatta, milyen korlátozottak a lehetőségei.

Szóval Jane Austen még jövőre is velem marad.

*A Helikon most megjelent kötetét olvastam, teljesen más a tartalma, minta a Lazi által 2006-ban kiadott könyvnek, úgyhogy azt is elolvasom. 

2015. november 17.

Gondoltam, a varrógépem

már igazán megérdemelné azt a takarót, amit még tavaly augusztusban megígértem neki, úgyhogy végre hozzáfogtam. Valami színesre vágytam, de azért ennyire talán mégse. Kicsit sok lett a jóból, úgy érzem, úgyhogy végiggondoltam, legközelebb mit kellene változtatni.


Minta
A mintát egy nagy takarón láttam, azon ráadásul a csíkok egyszínűek, a hiba talán innen ered. Bár Eszteré is hasonló, igaz, nála vékonyabbak a csíkok és a csíkokat nem, csak az alapot tűzte.

Szegély
A szegély túl széles lett és túl hosszúak az egyes csíkok, ami még zsúfoltabbá teszi az egészet. Talán az egyik egyszínű anyaggal kellett volna szegni és legközelebb nem talpszélességen varrom le.

Tűzés
Szerintem rontott rajta, bár előtte nem fotóztam, így már nem tudom összehasonlítani. Túl sok, az biztos, és tovább zsúfolja az összhatást. Az egyszínű anyagon elüt a fehér tűzés. Talán mindegyiket a saját színével kellett volna tűznöm? Vagy az egyszínűt nem is szabadott volna, csak a mintás csíkokat?


Ja, és a dolog szépséghibája, hogy mértem ugyan, de közben optimista is voltam. A sárga anyagból ez volt a leghosszabb csík, amit ki tudtam szabni, így már a felénél tudtam, a varrógépre végül kicsi lesz. Mióta elkészült, a fotelom hátulján hever, lehet, hogy ott is marad.




A javított verzió már készül.

2015. november 8.

A hétvégi történetből meg kimaradt,

hogy mindeközben milyen jót játszottam az fb Pay It Forward Játék csoportjában. Először is lecsaptam egy filcbabára, majd az én felajánlásaim közül a táskára 2 perc alatt csapot le Dóra :-)

Dóra köt, és az éppen készülő köteményének szeretett volna egy táskát. Némi egyeztetés után eldőlt, milyen anyagból és mekkora legyen. A cél 35 cm széles, 15 cm mély és 25 cm magas táska volt jó hosszú füllel, hogy kényelmesen matathasson benne, miközben a vállán lóg*.


Két zsebe van egymással szemben, az egyikben el kell férnie a tűtartónak, ezért azt nem osztottam meg, így kapott egy gombos zárást. Az aljra pedig varrtam még egy merevítőt. Ezt ugyan külön nem fotóztam, de a prototípusát igen, amit a bento táskámhoz varrtam, ott meg tudjátok nézni. Egy műanyag lapot bevontam vatelinnel (a cipzár talppal könnyen le lehet varrni), majd a táska bélésével. A bento táskámnál nagyon jól bevált.



Szerdán postáztam, pénteken megérkezett, Dóra nagyon örült neki :-)

* az én sárga táskám hasonlóan hosszú füllel készült, a csípőmnél van a táska teteje és szerintem bevásárláshoz tökéletes

2015. november 2.

Szombat reggel benéztem a helyi

méteráruba, hogy a karácsonyi kínálatot megnézzem, jelentem, találtam szép anyagot és az egyik rögtön párna akart lenni.


Párnát még nem varrtam, így körülnéztem a Pinteresten, milyen megoldások vannak, végül a gombos mellett döntöttem. Csereberéltem ezeket a gombokat, így nincs három egyforma belőle, de a három különböző is megteszi.
Tervben volt, hogy a két anyag találkozására varrok pl. szalagot, de aztán lebeszéltem róla magam.


Szebb mint a régi. Sokkal...

2015. október 27.

Egy hosszú hétvégébe

annyi minden belefér, ha süt a nap, hogy összeszedni is alig lehet.

Főleg a kertben voltam, a szederre például már nagyon ráfért a csinosítás. A rengeteg rászáradt gyümölcskezdeményt az őszi párás, nedves időben ellepte a szürkepenész, csak ebből két zsáknyit vágtam le, plusz a letermett vesszők. A mák kikelt, de olyan apró, hogy az egyeléssel még várni kell. Nem baj, helyette kiástam egy árnyékos helyen lévő ribizlit, közben letört róla egy fiatal rész, akkor már kerestem neki helyet, ahova elültethetem. Innentől meg már nem volt megállás, a régi tövek nagy részét lecseréltem. Közben törtem a fejem, a telek majdnem 20 éve a miénk, amikor először láttam őket, akkor sem voltak fiatalok, legalább 30 évesek lehetnek, de inkább több.

Elraktam a nyári ruháimat (vagyis a vékonyakat), és elővettem a télieket. Egy halogatós, nemszeretem feladatot is kipipáltam tehát. Sőt, kettőt, mert a spájzban is csináltam egy kis rendet. Összeszedtem az üres üvegeket, és a helyükre a magasabb polcokról vettem le lekvárt, savanyúságot. A száraztészta, rizs, hüvelyesek, aszalványok egy hatalmas ládában vannak, átnéztem, miből mennyi van, a tetejére tettem a megkezdett zacskókat, összerendeztem a hasonlókat és ellenőriztem a lejárati dátumokat. Most több a hely és gyorsabban megtalálom, amit keresek.

Szombaton Zirc környékén túráztunk. Dimbes-dombos, lankás arra a vidék, pont nekem való, és gyönyörű napsütéses időnk volt. A szánk be nem állt közben, öt nő, gondolhatjátok :-)

A kinti programokra sütöttem turbó kiflit és browniest, a hétre pedig tökmagos kenyeret.


Minden belefért, mondom én.

2015. október 23.

Legyen egyszerű fazonú, szürke

és a bélés oldja kicsit az egyszerűségét - gondoltam, amikor ezen a táskán törtem a fejem. Körülnéztem, melyik anyag jöhet szóba és milyen fazon, végül ez lett belőle.


A szürke vászonból már varrtam táskát (egyik és másik), a maradékból pont kijött még ez a fazon. A fülhöz és béléshez a csík pont annyi anyagot evett meg, mint a táska maga. Mindig meglep, hogy ezek a járulékos részek milyen anyagigényesek.


A pöttyös anyagot eredetileg nem táskabélésnek szántam, ezért csak 30 centit vettem belőle, ez a belül osztott megoldás viszont kijött belőle (egy 35 centis darab maradt, ez most a maradékos dobozban várja a sorsát). 

A hosszú pánthoz nekem ez a csatlakozás a legszimpatikusabb.


Születésnapi ajándék lett, a megajándékozott örült neki :-)

2015. október 18.

Az őszi kert elég vegyes

képet mutat. Lopva lehetett csak kimenni a kertbe, először a meleg, majd a szárazság miatt, most pedig több mint egy hete esik. 4-én ültettem végre mákot. Jó lett volna korábban, de nem volt eső, így sem a talajt előkészíteni, sem vetni nem lehetett.

A paradicsomot szintén október elején húzkodtam föl. Hatalmas, egészséges zöldje volt rengeteg apró paradicsommal, de ilyen időben termésre már nem számítottam. 


A rózsák szeptember végén magukhoz tértek, bőven hoztak virágot ismét, de ez az eső most elcsúfította őket. A dáliák is próbálják behozni a lemaradást, pedig lassan fel kell szedni. A gumósok nagy része már fedett helyen van, vagy leszáradóban a zöld rész, vagy már be is van dobozolva, hogy aztán a pincében várják a tavaszt. A büdöske még virít, a hajnalka már kevésbé, bár még tartja magát. Az estike szintén.


Bazsalikomot szeptember elején gyökereztettem, szépen bokrosodott, aztán most ellepte  valami, nem tudom, idén is kibírja-e a telet.

Az articsóka gyönyörű! Földkupac, avar, kéreg - kb. ezekkel takartam, remélem, jövőre találkozunk. A tavasszal igencsak pusztulásnak indult zsályából sikerült szaporítanom, sőt, egy szürkét vettem is a nyár végén, remélem, jól bírják az első telet.  Csili rengeteg lett, a füzérek már a konyhában száradnak.


Kérdés, milyen lesz az október vége és a november. A mákvetés után rengeteg eső esett, kellene még egy kis meleg, hogy meg tudjon erősödjni, különben nem bírja ki a telet.

2015. október 10.

A horgolás, majd a kötés úgy felemésztette a szabadidőmet,

hogy korábbi kedvenc időtöltésemre, az olvasásra egy ideig alig szántam időt. A kedv azonban nem hagyott el, csak alábbhagyott, hogy aztán ismét visszatérjen. Úgy tűnik azonban, ez az időszak sem volt hiába, egész máshogy választok ma már könyvet, nemcsak a egész, a részletek is érdekelnek.

Sokáig csak ötlet volt, hogy a kedvenc szerzőim életrajzával is megismerkedjek, de az utóbbi időben szinte maguktól találnak rám ezek a könyvek. 

Az első ilyen Agatha Christe Életem című memoárja volt. Tizenéves korom óta olvasom a könyveit, időnként előveszem őket és újraolvasom. Idén nyáron a vonatutakra mindig tőle vittem valamit, meg aztán ha egyet olvastam, kedvet kaptam egy másikhoz is. 

Az Életem kiolvasása után még hetekig eszembe jutott egy-egy részlete, teljesen a hatása alá kerültem. Nem kerestem ugyan további életrajzi könyvet, de a kezembe került az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című könyv, amiben aztán Jared Cade újságíró nemcsak arról az eltűnésről ír, amit Agatha Christie meg sem említ memoárjában, hanem végigveszi az életét is.

Annyi ellentmondás van a két könyvben, hogy muszáj feloldanom valahogy. Tervezem, hogy elolvasom Laura Thompson életrajzi könyvét és ha még mindig tart a lelkesedés, meg a kíváncsiság, akkor John Curran két könyvét. Curran Agatha Christie kéziratos hagyatékának feldolgozója, és az ajánló szerint rajongói sok feltett és fel sem tett kérdésre választ kapnak ezekből a könyvekből.

Aki pedig már rengeteg krimit olvasott, és magáról a műfajról is szeretne olvasni kicsit, Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek című könyvét ajánlom. Olyan jó a stílusa, hogy az ember észre sem veszi, hogy irodalomtörténetet olvas. A hatására el is olvastam pár nagy klasszikust, és kedvet kaptam például A nagy négyeshez, amit Christie a válását követő nagyon nehéz időszakában írt, és még ő maga is csak úgy emlegetett, hogy "az a rohadt könyv". 

Az életrajzát és Miklós Ágnes Kata könyvét ismerve már egész más lesz olvasni, vagy nem, mert tuti, hogy volt már a kezemben és letettem. Én ugyanis a letevős fajta vagyok, a könyvek nem azért vannak, hogy szenvedjünk tőlük, hanem hogy élvezzük. 

2015. október 4.

A bento doboz régi vágyam volt,

szeptemberben kaptam egyet, és nem is én lennék, ha erről nem a táskavarrás jutna eszembe. Hát persze, hogy másnap varrtam neki egyet.


Lemértem a dobozt és ahhoz igazítottam a méreteket. A bélés színével kapcsolatban voltak kétségeim, de ez az egy vízhatlan anyagom volt, és gondoltam, egy bento doboznak szánt táska bélése igazán lehetne vízhatlan. Mire elkészült, úgy döntöttem, jó lesz.

A pöttyös anyagból fél méterem van, kiszabtam a táskának való darabot (36×56 cm), majd a maradékot feleztem, ebből lett a füle. Ehhez a mérethez legközelebb azért kicsit rövidebb és kicsit szélesebb fület szabok. Vékony vatelint is varrtam bele, hogy a rázós bicikliúton (tele van repedéssel meg hibával) ne sérüljön a doboz.


Siettemben kimaradt a patent, de szélén varrhatóval később pótoltam. 

Bő két hete tesztelem, bevált!



Kiegészítés

Ez pedig az aljára utólag varrt merevítő. Műanyag lap, vatelin, bélés. A vatelint a cipzár talppal tudtam könnyen levarrni. 

2015. szeptember 29.

Amikor a csomagolópartiról olvastam

A minimalisták című könyvben, azt hittem, én ilyet soha. Pedig de, vagyis majdnem, ráadásul évek óta! Csak nem tudtam, hogy ez a csomagolóparti. A munkahelyemen minden év augusztusában le kell csupaszítanom a hatalmas íróasztalomat, de teljesen. 
Korábban egyszerűen összecsomagoltam mindent, elraktam szem elől, aztán amikor lehetett, az összes kacatot, már nem aktuális iratokat és mindent, ami ott parkolt már egy ideje, szépen visszaraktam. Idén viszont rájöttem, ez maga a csomagolóparti, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és az asztalom tartalmának 90% nem került vissza az elmúlt négy hétben. 

A maradékot átnéztem, ami még kell, a helyére került (ami nem az íróasztalom teteje), a többit pedig kidobtam. A fiókjaimat is átnéztem, az arány hasonló, az ott lapuló dolgok túlnyomó többsége vagy a helyére, vagy a kukába került. Mostantól pedig ügyelek, hogy ne halmozódjon fel újabb kupac. Időnként átnézem, mi parkol nálam, és ha szükséges, marad, ha nem, a helyére kerül.

És van még pár újabb minimalista apróságom. 

Anyagok vásárlása és felhasználása terén már ügyesebb vagyok, nem halmozok (hm. mondjuk olyan mértékben, mint a fonalaknál). A levendulapárnák például a táskák leeső csíkjaiból készültek, így a régi darabok az utolsó centiig elfogytak. És ha belegondolok, nagyon sok olyan anyagom van, amit már elhasználtam. Az anyagmaradékokat ebben a dobozban tárolom és itt nézek körül először, ha  apró darabra van szükségem.


A mélyhűtő aktuális készletének apasztásában is előre léptem a nyáron. A meggyet eddig mindig elfelejtettem, pedig abból mindig sok van, tehát sok helyet is foglal. Gyümölcsleves készült persze párszor eddig is nyaranta, de zöme télre maradt, ami viszont nem jó. Süteménybe sok volt a maradék, gyümölcslevest pedig télen nem főzök. Idén a meggyes rétes volt a varászszó, a nagy melegben gyorsan elkészült, a helyére pedig idén tök, szilva és barack került. A málna is fogy, csak a ribizli alig. Gyümölcslevesbe csempésztem néha pár marékkal, de a nagy részéből zabpelyhes morzsa lesz a télen. Kíváncsi vagyok, a mélyhűtőt mikor tudom kihúzni. Idén a meggyszezon előtt egy hónappal, remélem, jövőre ennél korábban.

Nem vagyok nagy dokumentáló, és az idén már kísérletet sem tettem arra, hogy számoljam, hány meggy, ribizli vagy tök került be a mélyhűtőbe, sokkal fontosabb, hogy mi és mennyi van mondjuk decemberben, amikor már jó esetben megfogyatkozott, és hogy lehet a maradékkal úgy gazdálkodni, hogy minél előbb elfogyjon. Szóval majd decemberben (be)számolok.


Az ajándékvásárlás szintén nehéz kérdés. A legdrágább az utolsó pillanatban vásárolt, ráadásul olyankor már bármit megveszek. Általában ha meglátok valami ajándéknak valót, megveszem, elteszem, aztán ha jön az alkalom, már csak be kell csomagolni. Amióta előkerült egy kinőtt állatfigurás papucs, már fix helye van az előre megvásárolt ajándékoknak, és ezzel pl. a hova is tettem a sztorikockát elnevezésű keresőakció is megszűnt. Izgalmas volt, elismerem, de hiányozni nem fog. Nálunk most szezon van, szeptember, október születésnap, november névnap. A szeptemberiek már megvannak és ha megyek valahova, nyitott szemmel járok, remélem, időben be tudok szerezni mindent.

2015. szeptember 23.

Magam is meglepődtem, milyen siker

a facebookon a táska sorozat. Már 60 fölött járok, és még mindig van pár a tarsolyomban. A szívem csücske viszont a takaró. Hogy mikor merek nekiállni egy takarónak, igazán nem tudom, de az ötleteket már most gyűjtöm, úgyhogy jöjjön egy újabb sorozat.

És hogy milyen mintákra lehet számítani?

Mondjuk szivárványra, háromszögekre sokféle verzióban (pl. sárga-fehér meg nagyon színes), dróton ülő madarakra, könyvespolcra, házikóra.

Ez pedig még nem takaró, de valahol el kell kezdeni. 

2015. szeptember 18.

Az idei évben a virágokra

fordítottam több figyelmet, és hiába a nagy meleg meg a kevés eső, szinte csak sikerekről tudok beszámolni.

Bársonyvirág
Egyértelműen az idei év legsikeresebb próbálkozása. Könnyen nevelhető belőle palánta és sok mindent kibír. A forró nyarat például, ha pedig kap egy esőt, rögtön ilyen szépen mutat. A csigarágta példány is és pár elszáradóban lévő is később tőből kihajtott. Rengeteg magot szedtem róla, jövőre is ültetek.



Ez a csoport pedig már szabadföldi vetés, a palántázott tövek kiültetése után szórtam el a magokat, most ezek a frissebb, szebb tövek, érdemes tehát több ütemben vetni. 



Sóvirág
Szép, és ha ránézek, mindig arra gondolok, ha nem ilyen forró és száraz a nyár, teltebb lenne. Tavasszal palántát neveltem, aztán kiültetve már lelassult a fejlődése és elég sok tő döntött úgy a nagy melegben hogy nem szökik szárba azonnal, úgyhogy jó része most virágzik. Jövőre színkeveréket veszek.



Hajnalka
Két zacskó hajnalkamagot vetettem, de az eredmény csak nyolc tő lett. Az áztatáson nagyon sok múlik, már akkor látható, melyik magot érdemes elültetni. A második kísérletnél már több volt a fény, a magok jó része egy nap alatt kicsírázott a vízben, úgyhogy nem érdemes korán ültetni. Nagyon nagy a gyökere, sok földet kíván, ennek megfelelő pohárba kell ültetni.
Kiültetve a forróságot rosszul tűrte, de legalább életben maradt. Augusztus közepéig nem is virágzott, és most is csak egy tő, amit a szomszéd locsolója elért (ő egész nyáron napközben is, bőven öntözött). A többi esténként kapott kannából, nyilván kevesebbet, ezek mostanra dús és szép lombot hoztak, de virágot nem. A hideg hajnalokat nem szereti, így sajnos sokáig már nem örülhetek neki. Jövőre jobban kell ügyelnem rá palántázáskor, és ha nem ilyen forró lesz a nyár*, bőven hoz majd virágot.



Esktike
Ezt a nyarat többszörösen megsínylette, idén alig van, jövőre nagyobb figyelmet kell fordítani rá. A nyár elején a kakukkmák teljesen elnyomta, pedig többször is kigyomláltam. Aztán jött a szárazság, ami szintén nem tett jót, úgyhogy mostanra tért magához az a pár tő, ami van. Az átültetést nem szereti (ahol dúsan hajtott, onnan ültettem át még kétleveles korban, de hetekig meg sem mozdultak ezek a tövek). A talajt viszont tavasszal meg kell lazítani, úgy tűnik, csak akkor csírázik ki az ősszel elhullott mag.

És a törökszegfű is gyönyörű volt a nyár elején.


* legyünk optimisták

2015. szeptember 13.

Az életmentők közé tartozik

ez a csokikrém, mert a gyorsan valami csokisat és a gyorsan valamit, amivel meg tudom kínálni a vendégeket kategóriának is a győztese. A csoki krémes, a málna savanykásan pikáns, a keksz ropogós, és ez így együtt villámgyorsan fogy. Ha minden hozzávaló van otthon, pár perc alatt elkészül.



Málnás csokikrém

Hozzávalók személyenként:
3 dkg csoki 
3 dkg krémsajt (a csoki minőségétől és ízléstől függően esetleg kicsit több)
1-2 kk porcukor (étcsokihoz szoktam csak, a tejcsoki elég édes)
1 marék málna (érdemes jól lecsepegtetni)
keksz (Zabfalatok, Amarettini, vagy bármi, ami van otthon)

A málnát kiolvasztom, a nagyobb darab kekszet összetöröm. A csokit gőz fölött megolvasztom, majd ha már csomómentes, leveszem a gőzről, kanalanként hozzáadom a krémsajtot és simára keverem. Poharakba rétegezem és kész is. 

2015. szeptember 9.

Úgy tűnik, mintha a kertet

mostanában hanyagolnám, pedig csak az idei nyár nem kedvezett a kerti munkáknak. Panaszra azért nincs okom, a mélyhűtő és a spájz már így is tele van.

Végre itt a szilvaszezon, már sül az első adag szilvalekvár, rengeteg szilva termett, úgyhogy a hétvégére is tervezek még egy adagot. Az őszibarack még kemény, rengeteg van abból is. Kompót csak pár üveg kell, én már azt várom, mikor lehet enni.  

Főzőtök még mindig terem, a másodvetett cukkiniról is szedtem már, bár egyelőre inkább csak virágzik. Gyengebab alig lett, a krumpli apró, a szeder rászáradt a tövekre. Az eső után a spenótot eredetileg csak szellősebbé akartam tenni, a vége viszont az lett, hogy felhúzkodtam, a nyár eleji, megnyúlt tövek alatt rengeteg fiatal tő volt, azok még talán megerősödnek. Sóska viszont most is van bőven.

Idén a sárga paradicsom a kert dísze. Bőven terem és nagyon finom. Igaz, a nyáron paradicsomos ételt nem nagyon ettem, de legalább friss paradicsomot nem kell venni. A San Marzano nem remekel, zöld van, de be nem nagyon érik, az Ökörszívről pedig egy épet sem tudtam leszedni (eső után azonnal reped), nagyon érzékeny az időjárásra.


A Kápia csak az augusztus végi eső után tért magához, addig egyetlen szemet sem tudtam róla leszedni, de most végre terem, igaz, csak pár szemre számítok. A csili viszont gyönyörű.  


Itt az ősz, esőt is mond, lehet epret, ribizlit átültetni, telepíteni, mákot vetni. Hamarosan jövök a virágokkal! 

2015. szeptember 4.

A varrásban a legjobban a szabadságot

élvezem. Szeretnék egy fali tárolót? Pont ilyet? Miért is ne? 

Adott volt a tároló, és két kifakult sötétítő függöny, amiből hátha jó lesz. Nézegettem egy ideig az anyagot, latolgattam a lehetőségeket, aztán nekiálltam. Lépésről lépésre haladtam, mindig csak a következő feladattal törődtem, és íme, elkészült.

Anyag
A színe teljesen kifakult, így a visszájával dolgoztam. Az alapja fakó sárga, ezen pedig élénk, kisebb-nagyobb virágok. A szabásnál ügyeltem rá, hogy a rózsák a sarkokra essenek, ez persze a mérettől is függ, de itt pont kijött. A zsebek szabásakor szintén ügyeltem a mintára.

Steppelés
Ezt élveztem a legjobban. Egy korábban használt vékony kartont (8 cm széles) használtam a jelöléshez. Végigcsíkoztam, gombostűvel rögzítettem, majd levarrtam. A két anyag közé vékony vatelint tettem.


Háta
Külön hátlapot szabtam, hogy a varrás a színén ne látszódjon, így a tároló három réteg anyagból és a vatelinből áll. Lehetett volna tűzni az alapon és vatelinen, de volt anyag bőven, és a stabilitáshoz is jól jött a plusz réteg, így a steppelt részt felül behajtottam, nem vágtam. A szélekhez bőven hagytam anyagot.

Rögzítés
Az eredeti rögzítése egy léc és rajta két csavar, bár én inkább léccel (vagy a képen látható pálcával) és a két végén a lécre csomózott zsinórral oldanám meg. Előbbi esetében rejtett a léc, utóbbinál kilóg, persze a fő kérdés, adott helyen mi fér el.  


Szerintem jó lett.

2015. szeptember 2.

Az első, valóban működő

cipzárasom. Időnként kicsit akad, mert a bélést túl közel varrtam a cipzárhoz, de legalább tudom, kell a távolság.



Ezt az útmutatót követtem. (A link jó, csak néha nem működik.)

2015. augusztus 25.

Egy éve ilyentájt kezdtem varrni,

aztán következett néhány hónap, amikor leginkább csak pihent a varrógép, május óta azonban elég sok időt töltöttem mellette. Az évfordulós táskát varrva pedig végiggondoltam, mi mindent tanultam egy év alatt.


Mire elfogyott az első 1000 yard fehér cérnám és elgörbült az első tűm, szereztem némi jártasságot, úgyhogy a kezdeti tanácstalanság alábbhagyott, ha valami apróságról van szó. Ügyesebben választom ki a cérna színét, rájöttem, hogy lehet beosztani 6 orsót, hogy mindig legyen az újabb színnek is, és a legapróbb anyagmaradékot is érdemes eltenni (a patent alábélelésére pl. biztosan elég).

Kipróbáltam a gomblyukvarrást, felhajtottam egy nadrágot, varrtam árnyékoló függönyt terítőből, és mindig találok valami, amit szeretnék kipróbálni, megtanulni, megvalósítani.

A cipzár következik.

2015. augusztus 9.

Dolgozom a válltáska projekten,

és mondhatom, ez a kisebb, hosszított fazon már közelít az ideálishoz.


A korábbi bevásárlótáskánál egy lépéssel tovább mentem és a táska oldala külön van szabva, ráadásul nem is egy, hanem három darabból (így anyagtakarékosabb de több odafigyelést igényel). Először magát a csíkot varrtam össze (az alsó rövidebb, az oldala kicsit hosszabb), aztán az összevarrást az alján kezdtem a hátlappal, majd a két oldalát, végül ugyanez az előlappal.


A fő anyagot és a zsebeket vasalható közbéléssel (nem szőtt fajta) erősítettem meg, amit a külső zseb varrásakor azért kicsit vastagnak éreztem, de valószínűleg legközelebb is így csinálnám. Végül egy vékony, nem ragasztós közbélést is (vatelin) kapott, puha, de alaktartó lett a végeredmény.

A fülét belül ripsszel erősítettem meg, rávarráskor elgörbült az első tűm (10 réteg), úgyhogy ezen mindenképpen változtatni kell.

Belül mindkét oldalán van zseb, az egyik egész nagy, osztott, a vele szemben lévőbe viszont éppen csak egy telefon fér.


Olyan szép lett, hogy egy hete csak nézegetem. Talán őszre jó lesz.

Ez a táska tetszett meg annyira, hogy megvarrjam magamnak. 

2015. augusztus 3.

Találkoztatok már Joshua Fields Millburn

nevével? Pár hete egy újságcikket olvastam a minimalista életformával kapcsolatban és a cikk úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy rögtön el is olvastam A minimalisták című könyvét.


Joshua 30 éves korára leszámolt az Amerikai Álommal (költs többet, mint amennyit keresel) és kialakított egy ezzel szöges ellentétben álló életformát. Kilépett a cégtől, ahol már addig is szép karriert futott be és az ezt követő években a jóval kevesebb jövedelméből elég gyorsan felszámolta adósságait és teljesen új elvek szerint szervezte át az életét.

Ne egy amerikai típusú megmondókönyvre, hanem egy memoárra számítsatok. A gyerekkorát szerintem kicsit bő lére eresztette, de azt túlélve kifejezetten élvezetes írás. Röviden talán ezzel az idézettel tudnám bemutatni milyen is ez az élet:

Már nincsenek olyan dolgaim, amelyek nem képviselnek értéket az életemben. Minden ruhámat hordom, minden edényemet használom, minden egyes vagyontárgyamat élvezem, mert szándékosan csak azokat tartottam meg, amelyeknek funkciójuk van a a mindennapokban. Minden más eltűnt. Mindannyian különbözőek vagyunk, így ami számomra értéket jelent, az nagyon különbözik attól, ami valaki más életében képvisel értéket.

Nézzetek be hozzá, itt az otthona, szerintem sok mindent elárul róla.

A könyvet olvasva hamar rájöttem, ezt az utat járom már egy ideje, csak eddig nem tudtam hogy minimalista vagyok.

Évek óta nem hatnak rám a reklámok, nincs tele a fürdőszobám kozmetikumokkal, a tisztítószerek javát rég ecetre és szódabikarbónára cseréltem, a fogyasztási cikkeimet akkor cserélem le, amikor már nem üzemképesek, amit lehet, javíttatok. Sok mindent használtan veszek (és még évekig használom), a telefonom mindig a legolcsóbb és kártyás, mert keveset használom, alap kábelcsomagom van (és a tévém se mai darab), soha nem volt számomra jutalom hogy megvehettem valamit (nem is értem mi a jutalom abban, ha én fizetem ki?). A ruhatáramat már jó ideje úgy bővítem, hogy hozzám illő ruhát veszek és nem a divat az elsődleges szempont.

És pár dolog, amit a könyvet elolvasva fogalmaztam meg magamnak a jövőre vonatkozóan:

  • A kertben megtermelt élelmiszerekből igyekszem a lehető legtöbbet frissen felhasználni (most pl. minden süti málnás vagy meggyes és leginkább a cukkinit várom, rengeteg étel van, amibe fel lehet használni). A fagyasztót - ha már teleraktam - többet nyitogatom a tél elején, mint szoktam, hogy ne áprilisra, májusra ürüljön ki, szerintem lehet az akár február is. 
  • Kicsit fáraszt már a gyűjtögetés. Mostanában pl. állandóan méteráruba és rövidáruba rohangálok. Hol ez, hol az hiányzik éppen, de igyekszem mindenből annyit venni, amennyi szükséges, és ez néha már egész jól sikerül. Tanulható, csak gyakorolni kell egy kicsit. Így viszont nem kell rakosgatni a maradékot, amit aztán később pl. nem találok vagy elfelejtem hogy van, és veszek másikat. 
  • Nem spájzolok és nem halmozok. Ezt elég sokszor el kell mondani magamnak, de alakul. Sütéshez, főzéshez kelléket az elmúlt 2 évben pl. nem nagyon vettem, előtte pedig folyton vágytam valami tálra, sütőformára, eszközre, de a javát alig használom. 
  • Szimpatikus a könyvtára és az elv, hogy az olvasás a fontos és nem a vásárlás. Ő továbbadja az újonnan megvásárolt könyveket, én könyvtárba járok és rukkolázok. Évek óta csak a számomra leginkább fontos könyveket veszem meg, gyűjteni már nem gyűjtöm őket, a meglévő könyveimet viszont át kellene fésülni, szerintem jó pár feleslegessé vált. 
  • Joshuának nincs kertje és nagyon úgy tűnik, soha nem is volt köze hozzá. Szívesen megkérdezném, van-e olyan területe az életének, ahol nem tud minimalistaként élni, mert akármennyit is gondolkodom, a kert az, ahol képtelen vagyok bármilyen minimalista irányelvet meghatározni. Ki ne szeretne még valami szép virágot (most sem férek már el, de azért csak találok neki helyet), új zöldséget, korábban sosem használt fűszernövényt csak a kihívás és a kíváncsiság miatt?

És hogy ki mindenki minimalista még? Olvassátok el Thomas Jefferson 10 pontját, én igencsak meglepődtem rajt.

2015. július 28.

A sok egyenes vonal után

ez a táska elég nagy lépés volt, de némi bontás és fejvakarás után csak összehoztam. A külső kék anyag egy hónapok óta rakosgatott kedvenc, a pöttyös bélés szintén. A fülénél a kettő együtt már sok lett volna, úgyhogy a pöttyöst szürkével párosítottam.


A szabásminta tartalmaz egy négyzetet, miszerint ha az 3 inch, akkor jó, ha nem, rossz a nyomtató beállítása. Az enyém 3,5 inch, úgyhogy egy ismétlés mindenképpen lesz kicsit kisebb (ez malaclopó méret) verzióban. Kíváncsi vagyok, második nekifutásra könnyebben veszem-e az akadályokat.


A szabásminta: Laney Hobo Bag.

2015. július 22.

A forróság nem enyhül,

és még napokig bírni kell. Remélem, a végén kapunk egy nagy esőt, mert most minden túlélés üzemmódba kapcsolt. 

A virágok nagyon hamar elvirágoznak. A narancsos rózsámon egyidejűleg negyven bimbót számoltam meg, nyíltak is sorra, de csak két-három napig bírták. A hajnalkáért tavasszal nagyon megdolgoztam. Két zacskóból mindössze tíz bújt ki, aztán végül nyolc tövet tudtam kiültetni  a drótkerítés tövébe. Fut ugyan, de szenved. 

Tavasszal virággal vetettem be egy új ágyást, sárgaviola, sóvirág és oroszlánszáj került bele, a petúnia ráadás. Az oroszlánszáj egy hét alatt levirágzott, a sóvirág viszont hetekkel ezelőtt szökött szárba, és még mindig csak bimbós, de úgy tűnik, jól bírja a meleget. A sárgaviola kelt a legszebben, bőven palántáztam az ágyásból máshova is, de kétnyári, idén csak zölden díszít(ene, ha nem lenne ekkora hőség). A bársonyvirágból hatalmas, dúsan virágzó tövek lettek, úgyhogy az idei év hőse nálam egyértelműen a sóvirág és a bársonyvirág.


A dézsás virágok úgy ahogy kinéznek. Jól bírja a cserjés margaréta, az estike viszont csenevész. Zöldje alig, egy-egy tő virágzik itt-ott, holott ilyenkor már erdő szokott lenni.


A zöldségek is esőért kiáltanak. Sorol a zöldbab és kikelt a cukkini (tavasszal csak a gömbcukkini bújt ki, most próbálkoztam simával). A csili nagyon szép és remélem, hogy a kápián is lesz termés. A szeder tele éretlen gyümölccsel, de eső nélkül csak pár szem lesz. Rengeteg lenne a szilva is, de már potyog, pedig csak szeptember elejére érne be. A sárgabarackért viszont már nem kell aggódni, napok óta dunsztban van.


Fürtökben lóg már a paradicsom, de érni nem érik.

 

És a hét termése: gömbcukkini, spárgatök, hagyma és őszibarack.