2013. szeptember 28.

Az időjárás kedvezett néhány

őszi munkának, úgyhogy végre ültettem epret (a régi ágyásból kiszedett indákat telepítettem új ágyásba) és vetettem mákot (tavaly részletesen írtam ebben a bejegyzésben a mákvetésről).


A tavaszi spenót és a saláta pedig már szépen kikelt. A spenót a képen felül, a rendezett, ám kissé hiányos sorokban, jobbra lent pedig a kihullott magról kelt borsmustár (ez egyébként az árvakelés, amikor a még be nem takarított termény elhullajtott magja később kikel).


Még a nyár közepén, közvetlenül a borsó után lett elvetve a cékla, de sokáig nem kelt ki. Most is csak itt-ott az ágyásban, akár meg is számolhatnám, hány darab. Ez itt a legszebb pélány egyébként, szóval nagy termés nem várható...


Szépen beindult viszont a zöldbab, ha kicsit elkerülnek még minket a hideg hajnalok, a hűtőbe is kerül pár zacskó.

A szilva után a gyümölcsfák több munkát már nem adnak, de a befőzés végére azért csak rákapcsoltam, a sok szilvalekvár mellett tettem el egy adag körtelekvárt is. Tárkonnyal, tárkony nélkül és vaníliával is nagyon finom.

2013. szeptember 25.

A tegyük egyszerűbbé az életünket program

keretében a milyen szép ez a fonal, és milyen jó ára van most típusú vásárlásról szép lassan leszoktam  az elmúlt hónapokban.

Először volt a gondolat, hogy ez így nem jó, mert van ugyan a sok fonalam, de ha valamit meg akarok kötni vagy horgolni, akkor egyik sem jó. Ha megfelelő az összetétel és a vastagság (és ez  már nem kevés), akkor jön az, hogy nem elég a fonal, vagy a legjobb, hogy na, pont nem ebből a színből szeretném.

Valamikor január környékén hagytam abba az efféle vásárlást*, aztán az elmúlt hónapokban azért már sikerült a meglevő fonalhoz megfelelő mintát találni. Kicsit gyakorolni kell, aztán csak belejön az ember. 

Volt például két gombóc Fabelem, ami kezdetben kendő akart lenni, de hamarosan kiderült, hogy rossz ötlet, így hányódott egy ideig (jó egy évig), majd jött  a Vanilla latte, és végre zokni lett belőle.

Meg van például hét gombolyag Alpacam, ami sokáig Plain and simple akart lenni, később aztán csak tengődött a dobozban céltalanul, ám most újra látom a jövőjét. 

És jön az ősz meg a tél, kell pár kesztyű, nyakmelegítő, sapka, szóval a sok gyapjúfonalam hamarosan előkerül a dobozból.


* nem, a higgadt gondolat jóval korábbi volt

2013. szeptember 17.

Kezdem felfedezni

a babaholmik világát. A gyors siker garantált, csak a méret miatt kell egy kicsit izgulni.

A Puerperium kardigán története pedig hamarosan folytatódik, mert ahány fonal annyi változat. És miért is ne, az elsőt igencsak mellélőttem.



Minta: Puerperium Cardigan by Kelly Broker
Fonal: Barka Takaró - Gombóc Artúr és Levelibéka - 
50% merino, 50% akrill - 113m/50g
: 4.5
Súly: 58 g
Ravelry: adatlap itt

2013. szeptember 13.

Az augusztus végi negyven,

és a hét eleji tizenöt milliméter eső megtette a hatását, a kert kezd magához térni.

Már augusztusban sem értettem, hogy maradt életben a zöldbab egy része, de valahogy átvészelte a hosszú, forró heteket, majd az első eső után rögtön virágot hozott, most meg lassan szedhető lesz. Nem sok, de friss és finom.
 
A korai spenótból pár felmagzott, és a kihullott magok kikeltek, úgyhogy alakul a kora tavaszi spenóttermés (meg egy kicsi vetve is lett), rucolát viszont nem vetek, ami a magszedéskor kihullott, az bőven elég lesz.

Kikelt a mák, ezt nem is gondoltam volna. Szóval hullott abból is mag, de hiába, máshova kerül, annak kell a vetésforgó.

A cseresznyefa felső ágai augusztus közepén már nagyon lankadtak, pedig az is kapott vizet néha, aggódtam miatta rendesen, de helyrejött. Rita fajta amúgy, ha még nem említettem, csak ajánlani tudom. (A szintén fiatal meggyfa simán átvészelte a nyarat.)
 
Végre szép a hajnalka. Több év kemény munkája, íme.


A szeder hiába szép, annak már későn jött az eső, szilva és őszibarack viszont rengeteg van.

Itt az ősz, reggel hűvös és párás az idő, jönnek a gombabetegségek, ezért a  paradicsomok egy részét felhúzkodtam. A San Marzano maradt, úgy nézem, az jobban ellenáll a betegségnek. A Zömökkel sehogy sem tudtam megbarátkozni, palántaként szerettem utoljára, jövőre nem vetek. 

És mintha én is kezdenék magamhoz térni.

2013. szeptember 10.

Az augusztus mintha egy szempillantás alatt

tovatűnt volna*, úgy érzem, sőt, így visszatekintve a gasztrotúra egy éve is. Voltak sikeresebb hónapok, amikor nagyon lelkes voltam, és volt olyan, amikor éppen csak és a gasztrotúra kedvéért hoztam össze a három receptet. A célt sikerült megvalósítani, felráztam kissé a laposodni látszó gasztroénemet, úgyhogy most jöhet a szinten tartás időszaka.
 

Mostanában szívesebben lapozgatom inkább a szakácskönyveimet, mint járok gasztroblogokra, de így is mindenütt felcímkézett receptekre bukkanok. Rengeteg recept van még talonban, rengeteget soroltam fel itt az elmúlt hónapokban, úgyhogy lesz miből mazsolázni a továbbiakban is.

Az augusztusban elkészült ételek:

(41) Hugh pizzája készült sok gombával és paradicsomszósz nélkül, megállapítottam, gyakrabban kellene pizzát sütnöm!

(42) a madeira torta megsütésével szintén egy nagyon régi tervemet valósítottam meg, egyszerű, finom és jól variálható, úgyhogy sütök még ilyet

 (43) a tönkölyös szendvicszsemle is nagy sikert aratott, aztán kipróbáltam kenyér formában is, finom minden változatban

* igaz, közben nem így éreztem

2013. szeptember 6.

Ahogy elnézem a kötős és horgolós társadalmat,

a jelentős részük érzelmileg kötődik a kötemények egy csoportjához.

Vannak a kendőkötők, az amigurumihorgolók, a csipkekötők, aztán a zoknikötés kapcsán kiderült az egyik csoporttárunkról, hogy idén a harmincnyolcadik zokniját kötötte velünk (igen, idén!), aztán vannak a pulcsi és kardigánkötők, stb. Általában kötnek mást is, de a kendő/amigurumi/csipke/zokni/pulcsi az igazi öröm. 

Rólam hamar kiderült, hogy nem leszek se kendőkötő, se horgoló, az amigurumiknak neki se álltam, a csipkével csak a kötésmintáig jutottam (vagy addig se), a zoknival egész jóban vagyunk, na de a pulcsikötés, hát az mintha kezdene beszippantani. Csak ámulok, hogy felszedem a szemeket a nyakánál, aztán szép szabályosan szaporodnak a szemek, majd leválasztom az ujjakat (vicces, ahogy várja a sorát valami harsány színű fonaldarabon), kötöm a törzset, majd az ujjakat.  

Nagy tapasztalatom persze még nincs, mert kötöm ugye február óta az Odettet, van egy fél Arleenem, meg most éppen egymás után két Puerperiumot is kötök (nagyon elszámítottam magam), de már most azon ábrándozom, hogy ha végre megkötöm az Odettet és az Arleent (meg minden más sürgős és fontos következőt), akkor bizony egy kardigánt fogok kötni.

Csak azt az egyet, semmi mást, elkezdem, kötöm és kötöm, hogy végre megtudjam, mennyi idő alatt készül el egy kardigán, ha azt már azt tudom,
hogy mennyi idő kell egy takaró horgolásához.

2013. szeptember 4.

Az idei tervem az, hogy kicsit átgondoltabban

szervezem az életemet és jobban beosztom a munkámat. Alaposabban átgondolom, mire van szükség, és megpróbálom a szükséges és a fontos dolgokat megcélozni. A legjobban talán a befőzésnél valósítottam meg az elképzeléseimet.

Tavaly egyértelművé vált, hogy a családi hagyományoknak megfelelő méretű befőzés ma már szükségtelen, ezért idén jobban átgondoltam, mit és mennyit kellene befőzni. A kerthez persze igazodni kell minden évben. Idén rengeteg szilva lesz, tavaly viszont egy gombócnyi mennyiséget sem lehetett összeszedni, pont mint a sárgabarackból.

Idén 4-5 üveg meggy és szederzselét főztem (ezek az ötperces lekvárok), meg 3 üveg málnát és 5 üveg ribizlit. A tavalyi hagyományos főzésű ribizliből maradt elég, így a többit inkább a hűtőbe tettem el, mint megfőztem.

A sárgabarack szépen termett, abból most 16 üveg lett, és a tapasztalatok alapján lehet, hogy ezt a mennyiséget két évre kell beosztani. Már kora tavasszal figyelem a barackfákat és néha már virágzáskor lehetett tudni, hogy a befőzés elmarad, ilyenkor egy gyors átcsoportosítással néhány üveg lekvár a legfelső polcra kerül. Ez a bevált technika nálunk.

Sok újítást a nyáron ezen a téren nem vezettem be. A bodzás alma még a nyár elején készült, és a tárkonyos körtelekvár receptjét is akkor találtam, de a körtére kicsit még várni kell. Az érő körtéből viszont készült 4 üveg befőtt, nem is emlékszem, mikor ettem utoljára körtebefőttet (barackot gyerekkoromban sokat, de már azt se teszek el).

Nagyon szeretem az ecetes szilvát, és mivel a fák roskadásig tömöttek, szívesen szedtem róla a már érő szilvát. 7 üveg lett.

Szörpöt csak nyáron iszunk, frissen, tehát kis adag készül. A bodza már régen elfogyott (4 üveg), citromos-gyömbéres szódát főztem párszor, és ami nagyon ízlett, az a levendulás sárgabarack. A lekvárhoz a barack héját forrázom és lehúzom, az ekkor keletkezett levet (vigyázat, kell a lekvárhoz is, ha hagyományos főzésű!) felfőztem pár ágacska levendulával és egy kevés cukorral. Néhány nap alatt elfogyott, ízlett mindenkinek, szívesen emlékszünk rá.

Készült még 8 üveg lecsó, amit az elmúlt években nem tettem el, de az idei szép paradicsomtermés meghozta a kedvemet.

Az üveg méretét  is szép lassan módosítottam az elmúlt években. Régen a 7 deciliteres volt a lekvárosüveg, idén már kivétel nélkül 3-4 deciliteres üvegekbe került. Ez elég egy süteményhez vagy pár szelet kenyérre, ettünk is, el is fogyott, és nincs bontott üveg tologatás ide-oda. A lecsót, az ecetes szilvát és a körtebefőttet viszont 7 deciliteres üvegbe tettem el.

Üveget nem szoktam venni, idén se volt rá szükség. Tavaly a barátnőm ellátott 370 ml-es üvegekkel, mert abból azért hiány volt, de úgy látom, ennyi fedezi a szükségleteinket. 

A celofánt szintén lecseréltem, idén már csak azokra az üvegekre került, amire nem találtam tetőt. A celofánnal nincs bajom, de a gumik már a dunsztolás alatt tönkremennek, ezért idén a dunsztból kivéve miden celofános üvegre került egy újabb gumi.
 
Az üvegek végre kényelmesen elférnek a polcon, én pedig megspóroltam magamnak egy csomó (felesleges) munkát.


Hamarosan jön a fonalas rész, az azért jóval rövidebb lesz.