A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyon. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 16.

A fokhagymás csiga nálunk biztos siker,

általában még langyosan elfogy. Sütöttem már vendégvárónak, azonnal elfogyott az egész, de a hétvégi ebéd részeként készülő csigából se szokott estére maradni. Ez egy ilyen recept. 


Fokhagymás csiga

hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
3 dl meleg víz
2 dkg élesztő
1 evőkanál olaj
1 szűk evőkanál só
1 kávéskanál frissen őrölt bors
5 dkg apróra vágott fekete olajbogyó

a töltelékhez:
10 dkg puha vaj
1 kávéskanál só
2-4 gerezd zúzott fokhagyma

Kimérem a lisztet, a sót és a borsot a dagasztó táljába, majd hozzáöntöm a vizet és az olajat. Belemorzsolom az élesztőt és megvárom, amíg a gép fényes tésztává dagasztja. Az olajbogyót csak a végén, kézzel dagasztom bele, majd hagyom, hogy a duplájára keljen.

A vajhoz keverem a sót és a fokhagymát, akkor jó, ha kenhető állagú. A tepsit kivajazom és a megkelt tésztát átgyúrom. 1/3-2/3 arányban elosztom, a kisebbiket a tepsi formájához és méretéhez igazítva úgy nyújtom ki, hogy a tepsibe téve pereme is legyen, a nagyobbikat pedig hosszúkás téglalappá nyújtom, rákenem a fokhagymás vajat és feltekerem.
Egyforma nagyságú csigákat vágok belőle és a lappá nyújtott tésztára rakom. A tészta alig tartalmaz zsiradékot, azt a vaj pótolja, de egy része kifolyik belőle, a tészta azért kell alá, hogy ezt felszívja. Az ropogós alja a legfinomabb! 


A csigákat duplájára kelesztem, majd pirosra sütöm. A recept szerint tojással is meg kellene kenni, de én nem szoktam. A rozmaringot szintén kihagyom a tésztából, szerintem az olajbogyó és a fokhagyma elég, ezt már nem kell turbózni. Aki nem bírja a fokhagymát, annak inkább a hajtoványt ajánlom, mint ennek a sajtos változatát, egyszer sütöttem felesbe, de fokhagyma nélkül éppen a lényege veszett el.

Stahl Judit receptje.

2011. szeptember 7.

A hétvégém elég sűrű volt,

több kerti munka időszerű volt már, ez szinte az egész hétvégét kitöltötte, de süti azért kell, mert az mindig jót tesz. Eddig azt hittem, csak a hideg és sötét télben dob fel egy kis édesség, de nem, a tikkasztó melegben is. A szilva adott volt, idén nekünk ugyan nem termett, de gyönyörűt kaptunk. A tészta elkészítése nagyon egyszerű, sem sok energiát, sem különösebb odafigyelést nem igényel.


Fordított szilvatorta

a tésztához:
1 dl cukor (ha valaki édesebben szereti, 1,5 esetleg 2)
1 dl olaj
1 nagy tojás
2,5 dl tejföl

3,5 dl rétesliszt
2 kávéskanál sütőpor

 a tetejére:
2-3 evőkanál cukor
1 kávéskanál fahéj
megmosott, kimagozott szilva
(1 púpos teáskanál étkezési keményítő)

Egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, az aljára szórtam a fahéjjal elkevert cukrot és a szilvákat a nyitott felükkel lefelé fordítva elrendeztem. Elég egy rétegben, több szilva több levet enged, a sok gyümölcs pedig nagyon nedvesít. Nedvesebb gyümölcs esetén egy púpos teáskanál étkezési keményítőt szitálok a gyümölcsre, ennyi már megfogja a levet, de nem lesz tőle gumis szerkezetű.

A nedves anyagokat egy habverővel összekevertem, habosítani nem kell, a sütőpor fogja megemelni a tésztát. Kimértem a lisztet és belekevertem a sütőport, majd simára kevertem a nedves összetevőkkel. Ráöntöttem a szilvára, simítottam rajta kicsit és közepes lángon tűpróbáig sütöttem (25-30 perc).

Sütés után levettem a gyűrűt a formáról, ráfordítottam a tortatálat és átfordítottam. Óvatosan lehúztam a papírt és hagytam hűlni. Én mindig azonnal kiveszem, mert így szoktam meg, de mivel a szilva alá nem került keményítő (kevesebb a leve, mint a meggynek, ribizlinek), kicsit hűlhet akár a formában is. A meggyes változata alá teszek egy kevés keményítőt, ott viszont a keményítő megkötése miatt azonnal ki kell fordítani a tortát.

A recept nagyon hasonlít a ribizlis mákos sütire, de teljesen más az íze. Kipróbáltam kevés mákkal, nem működik. Ez a sima, az a mákos. Ez meggyes és szilvás, az ribizlis.


Fűszer és lélek receptjét módosítottam kicsit, nagyon címkés.

2011. július 5.

Hogy a mák és a meggy

együtt nagyon finom, azt régóta tudom. Azt pedig, hogy a ribizli és a mák is, Ana ribizlis mákos süteménye* óta. Ez a süti nálunk nagyon népszerű, nagyon jól variálható, nagyon hamar elkészül, szóval ez is egy nagyon sütemény. Eredeti formájában én inkább kisebb tepsiben sütöm (20×25 cm), könnyebben és gyorsabban átsül, mint hasáb formában. A leírásban szereplő Akkor jó, ha kanállal kiemelve egy keveset, nem folyik le róla, hanem szépen megáll rajta a tészta instrukcióra tessék figyelni, itt a titok nyitja!


A süti egyetlen gyenge pontja szerintem a ribizli mennyisége. A rengeteg ribizlis morzsa után most jött az ötlet, alul sok ribizli, felül egy kevés tészta, ezzel hiba kiküszöbölve.


A sokribizlis változathoz pedig három sor ribizli, pár kanál cukor és két csapott teáskanál étkezési keményítő kell a tepsi aljára, a süti fele pedig felülre. Az étkezési keményítővel vigyázni kell, ha túl sokat használunk belőle vagy csomós marad, vagy gumi(cukor) állagú gyümölcsréteget kapunk. A legegyszerűbb, ha a ribizlire szánt cukrot először elkeverjük a keményítővel, majd ezt szórjuk a gyümölcsre.

Tepsiben sütve a sütés végén akár ki is lehet fordítani és úgy szeletelni, vagy kisebb tálkában sütve kanalazni. A kihűlt tészta szépen szeletelhető, némi porcukorral szebbé varázsolható.

Rétesliszt mindig legyen otthon, a ribizli mennyisége pedig szigorúan betartandó!


Ana bevallottan mákfüggő, krémsajtfüggő, és szerintem kekszfüggő is (bár lehet, hogy ezt is bevallotta, de nekem nem rémlik). Szakmabeli, aki megosztja velünk a csoki temperálásának apró részleteit és betekintést enged az alapanyagok beszerzésének nehézségeibe, mostantól pedig a megújult stahl.hu főszerkesztője. Nézzetek be hozzá, én mindig találok nála valamit.

Nagyon címke indul!

*A blog azóta megszűnt, úgyhogy beírtam a receptet.  

15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 egész tojás

175 g tejföl

30 dkg rétesliszt
5 ek. mák
1 csipet só
1 tk. sütőpor

1 marék ribizli

1-3 habosra kever, + tejföl, majd a száraz hozzávalókat belekeverjük, majd a ribizlit ízlés szerint alulra, felülre, keverve. Tűpróba.