Az idei tervem az, hogy kicsit átgondoltabban

szervezem az életemet és jobban beosztom a munkámat. Alaposabban átgondolom, mire van szükség, és megpróbálom a szükséges és a fontos dolgokat megcélozni. A legjobban talán a befőzésnél valósítottam meg az elképzeléseimet.

Tavaly egyértelművé vált, hogy a családi hagyományoknak megfelelő méretű befőzés ma már szükségtelen, ezért idén jobban átgondoltam, mit és mennyit kellene befőzni. A kerthez persze igazodni kell minden évben. Idén rengeteg szilva lesz, tavaly viszont egy gombócnyi mennyiséget sem lehetett összeszedni, pont mint a sárgabarackból.

Idén 4-5 üveg meggy és szederzselét főztem (ezek az ötperces lekvárok), meg 3 üveg málnát és 5 üveg ribizlit. A tavalyi hagyományos főzésű ribizliből maradt elég, így a többit inkább a hűtőbe tettem el, mint megfőztem.

A sárgabarack szépen termett, abból most 16 üveg lett, és a tapasztalatok alapján lehet, hogy ezt a mennyiséget két évre kell beosztani. Már kora tavasszal figyelem a barackfákat és néha már virágzáskor lehetett tudni, hogy a befőzés elmarad, ilyenkor egy gyors átcsoportosítással néhány üveg lekvár a legfelső polcra kerül. Ez a bevált technika nálunk.

Sok újítást a nyáron ezen a téren nem vezettem be. A bodzás alma még a nyár elején készült, és a tárkonyos körtelekvár receptjét is akkor találtam, de a körtére kicsit még várni kell. Az érő körtéből viszont készült 4 üveg befőtt, nem is emlékszem, mikor ettem utoljára körtebefőttet (barackot gyerekkoromban sokat, de már azt se teszek el).

Nagyon szeretem az ecetes szilvát, és mivel a fák roskadásig tömöttek, szívesen szedtem róla a már érő szilvát. 7 üveg lett.

Szörpöt csak nyáron iszunk, frissen, tehát kis adag készül. A bodza már régen elfogyott (4 üveg), citromos-gyömbéres szódát főztem párszor, és ami nagyon ízlett, az a levendulás sárgabarack. A lekvárhoz a barack héját forrázom és lehúzom, az ekkor keletkezett levet (vigyázat, kell a lekvárhoz is, ha hagyományos főzésű!) felfőztem pár ágacska levendulával és egy kevés cukorral. Néhány nap alatt elfogyott, ízlett mindenkinek, szívesen emlékszünk rá.

Készült még 8 üveg lecsó, amit az elmúlt években nem tettem el, de az idei szép paradicsomtermés meghozta a kedvemet.

Az üveg méretét  is szép lassan módosítottam az elmúlt években. Régen a 7 deciliteres volt a lekvárosüveg, idén már kivétel nélkül 3-4 deciliteres üvegekbe került. Ez elég egy süteményhez vagy pár szelet kenyérre, ettünk is, el is fogyott, és nincs bontott üveg tologatás ide-oda. A lecsót, az ecetes szilvát és a körtebefőttet viszont 7 deciliteres üvegbe tettem el.

Üveget nem szoktam venni, idén se volt rá szükség. Tavaly a barátnőm ellátott 370 ml-es üvegekkel, mert abból azért hiány volt, de úgy látom, ennyi fedezi a szükségleteinket. 

A celofánt szintén lecseréltem, idén már csak azokra az üvegekre került, amire nem találtam tetőt. A celofánnal nincs bajom, de a gumik már a dunsztolás alatt tönkremennek, ezért idén a dunsztból kivéve miden celofános üvegre került egy újabb gumi.
 

Az üvegek végre kényelmesen elférnek a polcon, én pedig megspóroltam magamnak egy csomó (felesleges) munkát.

Hamarosan jön a fonalas rész, az azért jóval rövidebb lesz.

A szezonnak lassan vége,

de a kamrapolcok már most tele vannak, idén nagyon jól ment a befőzés.

A sort az eper nyithatta volna, de az időjárás viszontagságait nem bírta, majd jövőre.

Az újfajta málnáról beszámoltam, nagyon ízlik, ezen felbátorodva idén a zselésítővel kísérleteztem.

Ribizli idén kétféle készült, a hagyományos zselét (hosszú főzés, passzírozás, cukor, dunszt) nagyon szeretjük, így főleg azt főztem, viszont kipróbáltam a zselésítős változatot is, friss és remegős, nagyon ízlik. Idén mag nélkül készült, jövőre lesz magos verzió is.

A meggy hagyományos befőzéséhez nem volt kedvem, a zselésítős változat viszont friss és a meggy eredeti ízét hozza, bár jövőre a zselésítővel kicsit óvatosabban bánok, a tasakon jelzettnél kevesebb is elég bele, inkább remegős legyen, mint kemény.
A meggyöntet mindenféle joghurthoz (ha marad télre) és fagyira szintén jó ötlet volt, ez biztosan marad a repertoárban.

A szeder érdekes eredményt hozott. Évek óta a hagyományos módon főzöm a lekvárt és passzírozom, mert nem szeretem maggal, most viszont kipróbáltam zselésítővel (frissen átnyomtam a szedret és a tasakon leírtak szerint főztem), és nem tudom eldönteni, hogy jó-e, ami annyit tesz, hogy idén elfogy, ehető, nem rossz, de a hagyományos vonalat fogom a jövőben folytatni.
Aztán a szezon végén valaki megkínált egy magos, zselésítős verzióval, és rájöttem, hogy a málnához hasonlóan csak át kell törni, jövőre így készítem. A hangsúly a hagyományos változaton lesz, de két-három üveg magos, zselésítős is tervbe van véve.

A sárgabarack sajnos szintén kimaradt, a tavaly főzöttből maradt pár üveg, azt kell beosztani a szezonban. A levendulás változatot nagyon szerettem volna kipróbálni, nem sikerült, viszont évek óta főzök csatnit ez alapján a recpet alapján, ami olyan alapos, hogy bármilyen csatninak neki lehet állni. A hagyományos befőzés bájáról itt sem szabad megfeledkezni: a sok alapanyagból a hosszú főzés eredményeképpen kevés üvegbe tölteni való marad, viszont nagyon finom!

Az idei év szenzációja számomra a citromos cukkinidzsem, szerintem csodálatos, ha jól sikerül. Az első változat tökéletes lett, de a kis mennyiség miatt mindössze két üveg, úgyhogy lelkesedésemben másnap egy újabb adagot készítettem.
A zöldségesnél nagyon megörültem, amikor megláttam a kb. 15 centis kis cukkiniket (mert idén cukkini se termett, katasztrófa!), hámozás után kettévágva viszont megállapítottam, ha kivágom a magház részét, nem marad belőle semmi, lereszeltem hát az egészet. A hibát valószínűleg itt követtem el, a magház részét ezentúl mindenképpen kivágom, mert ennek végül lett egy enyhe tök íze, ami már főzés közben is érződött az illatán, az első verziónál pedig se illatában, se ízében nem jelent meg a tök.
Próba még lesz, közepes, zsenge cukkini, kivágott magház és kicsit több citrom, nem is gondoltam volna, hogy a citrom húsa ilyen finom ízt tud adni! A második verzióba került egy kis gyömbér is, de meglepő módon semmi nem érződött, a következő adaghoz egy szép darab gyömbért veszek, citromos-gyömbéres dzsemet mindenképpen szeretnék.

A zakuszka is újdonság, bár főzés közben rájöttem, hasonlót már készítettem. Akkor a végeredmény padlizsános tésztaszósz lett, bár valami másnak indult, arra emlékszem, viszont semmi másra, így a recept a feledés homályába veszett. Ahány ház, annyi zakuszka, az enyémet a zöldséges pillanatnyi kínálata határozta meg (sok padlizsán, kevés paprika), jövőre igyekszem a recepthez igazodni.

A bazsalikomszirup nagyon fogy, végre bazsalikomom is bőven van, az újabb adag talán az ötödik lesz.

A szilvalekvár is megújult idén, korábban mindig sütőben készült, idén viszont nem termett szilvánk, a vásároltból viszont inkább főztem. Kétszer készült kisebb adag, az egyik szilva hagyományos volt, szinte azonnal pöfögni kezdett, a második kicsit levesebb volt, de besűrítettem, így az eredmény szinte azonos. Anyahajó szilvásgombóc ízű lekvárja nagyon megtetszett, két kisebb üveg készült is már egy nagyobb adagból kivéve, de nem fűszereztem elég bátran, újabb adag lesz ebből is.

Nem sok, mert már nincs se hely, se üveg.