2016. november 28.

Idén ismét megrendezik

a Kössünk Össze Jótékonysági Vásárt és Árverést. Megtisztelő volt a felkérésük, örömmel vállaltam, remélem, megtetszik valakinek a párnám!

Menjetek, nézelődjetek, vásároljatok!


A színeknek persze most sem tudtam ellenállni.


A minta színét sajnos nem adja vissza a kép, a szürkének és a kéknek egy mesés, télies, ünnepi árnyalata, szerintem pont ilyen alkalomra való.

2016. október 25.

A hagyományos menütervezés

számomra elképzelhetetlen, én általában körülnézek, mi van (otthon vagy a boltban), és abból választok. Van viszont a megtöltött mélyhűtő és a spájz, ami jó lenne, ha a tavaszra kiürülne, úgyhogy én főleg a meglévő készleteket igyekszem fejben tartani* Zöldbab, meggy, málna és ribizli van bőven a mélyhűtőben, lekvár a spájzban. Mit lehet ezekből főzni?

Zöldbab
Az ősz felfedezése a zöldbabfőzelék krumplis változatát. Semmi extra, csak adni kell a zöldbabhoz egy kis apróra vágott krumplit, így viszont össze lehet benne hozni a sárgát és a zöldet. A zöldbabnak ugyanis mindenki szerint fű íze van. Szerintem a sárgának, mások szerint a zöldnek. Ennek ezennel vége, a zöldbab tehát nem lesz probléma.

Meggy
A meggyes rétes még mindig a legkelendőbb, ezen nem is kell gondolkodni.

Málna
Sütibe ritkán teszem, főként lecsepegtetett natúr joghurthoz adom, így viszont télen nem nagyon fogy. Tavasz és napsütés kell hozzá, tehát esélyes, hogy ez lesz az utolsó, ami elfogy, vagy kellene egy új ötlet. Viszont idén nyáron jól fogyott, korábban eddig mindig a tél végén jöttem rá, hogy milyen sok van még. 

Ribizli
Kedvenc megjelenési formája a ribizlis morzsa, rendületlenül szeretjük, viszont mintha kicsit több lenne még mindig a hűtőben, mint amennyit meg tudunk enni. Az őszi kertalakítási akció keretében viszont megint megváltam pár tőtől, úgyhogy esélyes, jövőre ez már nem lesz probléma. 

Lekvár
Tényleg sok van, meg se számolom inkább hány üveg, de szerencsére fogy. Sokfélét főztem, így bőven van miből választani. Összeszedtem pár receptet, mi az, amihez nagyon fogy, ha éppen nem jut jobb eszembe, ezekből választok:
  • piskótatekercs - mostanában ritkábban volt, most megint előkerült, egy üveg lekvár pont kell bele
  • zabkása - próbáltam aszalványokkal, de nekem egy kis lekvárral a tetején ízlik a legjobban
  • linzertorta és mákvirág - pont a lassan főzött, pikáns ribizli maradt meg tavalyról, idén több linzert sütök, ja, és persze islert is
  • bukta - az elmúlt években alig sütöttem, pedig nagyon szeretjük, akár kéthetente is elfogyna

+1 méz
Idén annyi mézet kaptam, hogy évekig nem kell venni, úgyhogy idén már most elkezdődött a puszedli szezon. A régi receptemet felturbóztam egy kis gyümölccsel (aszalt és kandírozott is jó bele), és egy részét csokiba mártottam. Az elmúlt években karácsony előtt egy-két alkalommal sütöttem, szerintem idén jóval többször készül majd.


Az egy-egy dobozos készletet meg tényleg fel kellene írni (idén pl. rebarbara, sárgabarack), mert elfelejtem hogy van, ezért nem készül belőle semmi. 



*Jó lenne papíron vezetni, de nekem ez eddig sosem sikerült.

2016. október 19.

Úgy tűnik, minden évben bővül

valamivel a blog tematikája. Volt kezdetben a horgolás, aztán jött a kötés, a kertészkedés, majd a varrás. A háztartást már tavaly elkezdtem, most pedig jön az életem átszervezése. Ez egy ideje már kilépett az önkéntes körből, én meg próbálok nem úszni az árral. Sokat töprengtem, ezt a bukdácsolást megírjam-e, de egyszerűen kikívánkozik, úgyhogy tessék, lehet velem életet átszervezni vagy tanácsokat adni, minden megoldás érdekel.

Az idő mostanában a legkevesebb, úgyhogy kellene például a jobb időbeosztás. Na, ebben még nagyon sok a kérdőjel, de ha rájöttem hogy mi a titok nyitja, szólok.

Próbálok előre tervezni. Korábban nem nagyon voltak efféle terveim, mostanra meg rengeteg. Tudom hogy jövőre a házon mit szeretnék kijavítani, átalakítani, vagy miben kell fejlődnöm a munkám miatt. Csak nagy vonalakban, fejben, és a fő, hogy próbálom apró lépésekre lebontani. Mint például: a folyosót fel kell újítani. A lambéria leszedése nem gond, a tapétát is simán leszedem, nem nagy, kifestem én is, viszont a kábelzsinór a lambéria tetején van elvezetve. Utána kell néznem, hova lehet tenni, és ki fogja oda tenni.  A vásárolandók listára felírtam egy csillárt vagy lámpát, úgyhogy ha olyan helyen járok, körülnézek. A komódot és a fogast pedig nem ártana lefesteni. A bútorfestés egy újabb dolog, ami foglalkoztat, de ez most a fontossági sorrend végén van.

Feliratkoztam Via 30 napos rutinkiépítő tréningjére. Nem leszek soha FlyLady és a kontollmappa összeállítása is problémát okoz, de nagyon sokat tanultam tőle, és most próbálom a saját igényeimre, körülményeimre és egyéniségemre szabni.

A menütervezést például sikerült. Nem, nem tervezem meg hétvégén a következő hetet, és hónap elején sem az egész hónapot, de már tervezek. Legyen ez a következő bejegyzés?

Vagy a listaírás? Mert lassan már listát írhatnék arról, hogy miről írok, meg mi az, amit már tényleg össze kellene szedni. Sok van, és tényleg segít.

Egy újabb konmaris bejegyzéshez is lenne már elég témám, róla sem feledkeztem meg, nekem nagyon bevált.

2016. szeptember 26.

Nagyon örülök, hogy tavasszal nekiálltam

a rendszerezésnek, selejtezésnek, az otthonom is és az életem is rendezettebb volt később a kitörő káoszban, mint nélküle lett volna. Pont a legnagyobb zűrzavarban állapítottam meg, mennyivel egyszerűbb rendet tenni, elővenni valamit, vagy csak úgy általában, élni a mindennapokat. 

Az iratok átnézése nem volt egyszerű. Egyrészt egy halom irat volt a komódom egyik fiókjába bezsúfolva az utóbbi hónapokból, másrészt a meglévő mappák némelyike kissé káoszos volt. Az alapok jók voltak (pl. a munkaviszonyomhoz kapcsolódó papírok egyetlen mappában voltak), viszont elég sok (kevésbé fontosnak ítélt) irat kallódott a mappákban rendetlenül, szóval a rendszerezés volt a fő feladat.


A garanciális háztartási cikkek papírja nem kérdés, én viszont megtartottam a régebbi, de mai napig használt eszközökét is. Egyszerűen örülök neki, hogy tudom, valamit pl. 2009 óta használok. A memóriám ezen része ugyanis működésképtelen. Hogy pl. a csizmámat januárban vettem, azt tudom, de hogy hány éve, meg nem tudnám mondani. Örültem, amikor megtaláltam a blokkját, úgyhogy besoroltam a többi közé azt is. 

Eltettem még a banki egyenlegeket kezdő számlatulajdonos éveimből (öt év időtartam). Most nem nyitottam ki őket, mert nem volt időm elmerengeni (a fizetésem és a vásárlási szokásaim felett), de hátha lesz kedvem hozzá valamikor. Az elmúlt években elhanyagoltam, de mostantól mentem az újakat. Minden benne van, lényegében az életem lenyomata, tele hivatalos kifizetésekkel. 

Az orvosi papírok közül a fontosakat tettem el. Egy évekkel ezelőtti laborleletnek, amin apróbb eltérések vannak, nincs túl nagy jelentősége. 

A biztosítós és banki iratok közül eltettem mindent, ezt még át lehet nézni, nyilván nem mind fontos (éves hosszabbításra, befizetésre hívja fel a figyelmet). Nem nagy tömeg, és most nem volt annyi időm és energiám, hogy ezeket is figyelmesen átnézzem és eldöntsem, mi mehet és mi nem. 

Eltettem a szolgáltatók hírleveleit általában. Most volt váltás, a vízszolgáltató pl. elég fontos dolgokat szedett össze a hírleveleiben. Összegyűjtöm a havi számlákat, de sokáig nem őrzöm (előző év még igen). Átutalással megy, tehát a befizetést ott is tudom igazolni.

Nagyjából ezek azok, amik gyűlnek. Mappában rendszerezve tárolom őket (lefűzve vagy genotermbe), a korábbiakban minden elfér. A mappa tetejére ráírtam, hogy mi a tartalma (munkaviszony, egészség, bank, biztosítás, garancia, stb), így azonnal látom, melyik mappát kell kihúznom a kosárból. 

Remélem, a következő bejegyzésre nem kell egy hónapot várni. 

2016. augusztus 29.

Idén a kertben is a minimalizmusra hajtottam,

legalábbis az elvégzett munkát illetően. Volt sok meglepetés, váratlan helyzet (nem a kertben), úgyhogy örültem, ha a legfontosabb dolgokat meg tudtam csinálni. Végül minden jól sikerült, de közben azért volt pár nehéz pillanatom.

Haladtam közben mindennel, mert muszáj volt. Főztem sok lekvárt, a mélyhűtő is majdnem tele, a zöldbabnak már úgy kell keresni a helyet.

Az iratok rendezése is kész*. Új munkahely, új munkakör, nagyon más, mint eddig, és teljesen más időbeosztás, az otthonom és a kertem átalakítása közben az életemet is át kell alakítanom. Hetek óta az új rutinok kialakításán dolgozom**, és még eltart egy ideig. Kicsit még ülepednie kell a dolognak, aztán megírom a tapasztalataimat.

Addig is hoztam pár képet a kertből. A perui cseresznye levelei még mindig gyönyörűek és bársonyosak, meg se látszik rajta, hogy egész nyáron tűzte a nap.


A nyár elején meglepett a kolléganőm két babérral, nagyon örülök nekik. Mindkettő hozott pár levelet, remélem, a teleltetéssel sem lesz gond.


A paradicsom roskadozik, annyi zöld van raja, a sárgának pedig óriási sikere van. A hajnalka befutotta a kerítést, a nemrég vetett borsó kikelt, az édeskömény hízik. Várom az őszi esőt, az epret át kell ültetni.


*ezt majd megírom, 
**furán hangzik? legújabb haverom a mindenféle lista, voltak napok, amikor az előző nap lefirkantott feladatlistával éltem túl a másnapot, én, aki korábban még a bevásárlólistámat is elhagytam, mire a boltba értem

2016. augusztus 14.

Elkészült a harmadik roló is,

és ez már igazán könnyen ment. Négy szalagot varrtam rá, mégpedig úgy, hogy a sötétkék csíkra kerüljön. Van azonos színű cérnám, így csak egészen közelről látszik.


Az egyetlen változtatás, hogy az alsó léc fölött korábban teljes szélességben levarrtam az anyagot, ez egy plusz vízszintes csíkot jelentett, most az alsó felhajtásba függőlegesen egy 3 centis bevarrást csináltam, ez tartja oldalról. A fehér csíkon varrtam, alig látszik.


Függöny is készült hozzá a mellette lévő nagy ablakra. 

A farakásom lemászott a pincébe, nincs hol fotóznom, csak ezeket a részleteket tudom mutatni. 

A korábbiak pedig: itt a konyhai, ahol részletesen leírtam hogy készült, és itt a varrós szobába készült római roló egy könnyedebb anyagból.

2016. augusztus 1.

Idén a levendulapárna helyett apró

háromszögeket varrtam, ezzel egy újabb régi vágyam teljesült.



Az útmutatót itt találtam hozzá.

2016. július 21.

Kertről mostanában alig

ejtettem szót, pedig még megvan. A virágos is és a veteményes is.  

A málna és a ribizli bőven termett, meggy alig, sárgabarack meg csak annyi, amennyit frissen megettünk, egészen vasárnap délutánig, amikor átszólt a szomszéd, unja már hogy két napja lekvárt főz, vigyük a maradékot. Így lett mégis nyolc üveg sárgabarackunk. 

A legényrózsa nyílik most a virágok közül és a kardvirág, mindkettő színpompás és gyönyörű. 


A retek egész jól sikerült. Éppen bő diónyi lett a nagy meleg előtt, csak éppen rettentő csípős. Tavasszal vetek mindenképpen. 


A levendula szerintem a tavasszal szintén fázott, mert nem lett sem olyan magas, sem olyan sűrű, mint szokott, de nekünk ennyi is elég. Már varrom a párnácskákat. 

Júliusban zöldbabot vetettem és dughagymát, meg pár napja cukkinit. A nyár elején vetett csak vegetál. Virágot hoz ugyan, de nem terem. A dughagymát kaptam, éppen az eső előtt került a földbe, már bő 10 centis, remélem, szép lesz. A krumpli viszont kérdéses. Olyan semmilyen. Vagyis bármi lehet belőle. 

A paradicsomra még csak most kezd érni, rengeteg a zöld, nagyon várom. 


A perui földicsersznye alakul. A virága annyira szerény, hogy alig látni a sok zöld között, de már hozza a termést. 


Bársonyos, vastag, szabályos és nagyon szép levelei vannak. 


A szeder nagyon ígéretes, szintén most kezd érni. Roskadásig tele, kíváncsi leszek, mennyi érik be belőle. Remélem, idén dzsemet is tudok főzni. 

A bársonyvirág a nyár eleje óta szép, csigát alig látok, idén az sem pusztítja. A rózsák nagyon meghálálták az átültetést, soha ilyen gyönyörűek nem voltak még, mint idén. 


A dália tavasszal vissza lett vágva, hogy inkább bokrosodjon, mint felfelé nyúljon, úgyhogy csak most kezd nyílni, viszont tele van bimbóval. 

A mák minden várakozásomat felülmúlta. Későn vetettem, vacakul nézett ki, még jó, hogy nem csaptam ki. Párszor megfordult a fejemben, csak aztán hagytam inkább, hátha mégis megy valamire. 1,7 kg lett! 

A szilvára ráfér a drukk, messze még a szeptember, egy kis lekvár is jó lenne. 

2016. július 10.

Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha
A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 
A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 
A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 
Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!


Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.



Cipő
Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás
Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá
Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése
Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS
Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha
Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek
A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok
Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak
Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

2016. július 1.

Érdekes, hogy az olvasmányaimat mostanában

mennyire a véletlen határozza meg. Szécsi Noémi három könyve akadt a kezembe (konkrétan: a kezembe nyomta valaki hogy fogjam meg egy kicsit), és azonnal felkeltették az érdeklődésemet.


Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
A Finnugor vámpírral kezdtem, főhőse vámpír ugyan, de tisztára mintha egy mai fiatal lenne, aki próbál nem elveszni, megfelelni, beilleszkedni, csak közben csikorognak a fogaskerekek. A vámpír vonal teljesen élvezhető (mintha paródia lenne, nem olvastam vámpíros könyveket, úgyhogy ezt csak sejtem). Az elején kicsit döcögött, de aztán ráhangolódtam, a csattanója szédületes és imádtam a rengeteg nyelvi bravúrt és a humorát. Szécsi Noémi első könyve egyébként, és úgy tettem le, hogy lássuk a többit is!

Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Elég nagy a váltás, mert egy regény után életmód- és nőtörténet jött, de nem bántam meg, nekem ez a legjobbkor jött. Szakkönyv pedig ennél színesebb és érdekesebb aligha lehet. A két szerző ámulatra méltóan belőtte azt a pontot, ahol a könyv érdekfeszítő és színes, de még alapos (igen, tudományos). Magánélet, szülés, gyermeknevelés, társasági élet mind-mind egy fejezet, és mindezeket a sok rövid alfejezet bontja ki.
Az úrinő háztartása volt rám a legnagyobb hatással (olyanokra gondoljatok hogy leesett állam meg kikerekedett a szemem). Micsoda precíz logisztikával üzemelt a család! Fiatalok a fővárosban, szülők vidéken, egymást segítve (egy pesti fiatalasszony postán hazaküldte a szennyest, anyuka kimosatta a két mosógépben majd vissza; egy másik rendszeresen vágatott baromfit, kora délután, hogy még az aznapi postával elmenjen. Cserébe ment pár, vidéken nehezen (vagy sehogy) beszerezhető áru. 
A divat olyan gyorsan változott, hogy aki adott magára, legalább átalakította a ruháit. Ekkortájt jelent meg a varrógép, volt, aki a hálószobában varrt szenvedélyesen a családtagoknak, volt, aki közszemlére tette a szalonban. Általános volt, hogy a varrónő rendelésre érkezett, kiszabta a kívánt ruhát és a nehezebb részeket összeállította, majd a többi már a háziasszony feladata volt. Főzni legalább annyira tudni kellett, hogy a szakácsnő ne tudja becsapni a háziasszonyt, de persze volt, aki maga is szívesen főzött. A jó háziasszony naponta könyvelte még az aznap ebédhez kiadott alapanyagok mennyiségét is, és úgy általában, hihetetlen precizitással vezette a háztartás eseményeit.
Olvasás közben annyi kérdés merült fel bennem, hogy folytatnom kell a témát, ami azért sem lesz nehéz, mert a bibliográfiában több évre való olvasnivalót találtam. Némelyik ugyan már könyvritkaság, (szinte) lehetetlen beszerezni, de bőven akad hozzáférhető is, úgyhogy ha kedvem úgy hozza, szemezgetek belőle egy kis szünet után.

Agatha Christie: Sors-rejtekajtó
A Tommy és Prudence Beresford történeteket korábban mindig visszatettem a könyvtárban a polcra, most azonban a Sors-rejtekajtó hazajött velem. Christie négy történetet írt a főszereplő házaspárral, és ez a záró kötet, amelyben vidékre költöznek és házfelújítás közben érdekes dolgokra bukkannak. Mert persze egy kalandos életű pár végül egy olyan házat vesz meg, amiről hamar kiderül, kémhistória zajlott ott hajdanán. Rejtélyes és szövevényes a történet, meg persze nem árt vigyázni, mert bármi megtörténhet. A kémhistória szál nem igazán kötött le, de Tommy és Prudenc mentalitása, életmódja annál inkább, úgyhogy elhatározta, elolvasom a másik három történetet is, de most már időrendben.

María Duenas: Öltések közt az idő
Aki látta a minisorozatot, neki azért, aki nem, neki meg azért ajánlom a könyvet. A regényben minden megvan, ami egy izgalmas, fordulatos olvasmányhoz kell. Csipetnyi történelmi hűség, egzotikus város, politika, szerelem és keserű csalódás majd kényszerű talpra állás. Sira, a fiatal varrónő Madridból Tetuanba települ szerelmével, aki aztán becsapja, elhagyja és búcsúzóul még bűncselekménybe is keveri. Fiatal korától egy varrodában dolgozott, kitanulta a szakma minden fortélyát, majd egyedül és mindenkitől távol visszakanyarodik gyökereihez és divatszabóságot nyit. És hogy egy varrónő élete unalmas lenne? Á, dehogy! Olvassátok el vagy nézzétek meg.
A könyvet a film után azért érdemes elolvasni, mert a film pár, igencsak túlzó jelenete (pl. a váltók megszerzése) hiányzik belőle, helyette ott is életszerű megoldások vannak, a film meg egyszerűen csodálatos, a rendező, az operatőr és a jelmeztervező is remek munkát végzett.
És pont most ismétli a Duna vasárnap délutánonként!

2016. június 24.

Sokszor olyan kis dolognak is

nagyon tudok örülni, mint  például a tányéralátét. Nálunk régóta használatban van, bár korábban inkább csak egy nagy, félbehajtott textil volt. Amikor megláttam ezt az útmutatót, azonnal elhatároztam, varrok ilyet én is.


Az első inkább próbaverzió lett, mert végül a vékony vatelint is túl vastagnak találtam, másodjára azonban már a felvasalható vliessel próbálkoztam, és tökéletes lett. 

Ez a négy már ajándékba készült, és ugyan nem így indult, de aztán a mindegyik (kicsit) más verzió mellett maradtam, és nem bántam meg. Mindenki kedvére választhat. (Fent az egyik oldal, itt a másik.)


Tűzni is úgy tűztem, hogy nincs két egyforma, csak kicsit, hogy tartson, feldobja, de ne legyen túl sok. 

2016. június 14.

Nekem csak a könnyebbik fele jutott

a feladatnak, párnát kellett varrnom, a csipkét édesanyám horgolta.


És egy kis KonMarie - mire jó a gombgyűjtemény alcímmel.
Gomboláshoz a gyűjteményemből akartam választani négy különböző, de azért társítható gombot. Vagy húsz perc gombtologatás után feladtam és elővettem a kedvenc gombjaimat. Persze ebből sincs négy, kettesével adták vegyesen, de ez már nem akadály.

2016. június 8.

A sok eső májusban jót tett

a növényeknek, szépen zöldül (majdnem) minden a kertben. 


A virágok közül most az oroszlánszáj a legszebb, gyönyörű színei vannak. Látszik már a törökszegfű sora és a balkonládába vetett legényrózsa is nődögél a végleges helyén. A hajnalka most kezd futni, nagyon várom, hogy beszője a drótkerítést. 


A tavaly árnyékból átmentett apró kis zsálya gyönyörű dús lett*, és mellé végre tudtam venni a hagyományos, szürke változatból, lilát pedig kaptam, úgyhogy a zsályagyűjtést ezzel be is fejeztem. Tavaly nyár elején kaptam lestyánt, de akkoriban olyan meleg volt, hogy pár hét után eltűnt, azt hittem, feladta. Nem, tavasszal kihajtott, elég sovány, de talán őszre elbokrosodik. A csombor már szedhető és a félig elfagyott rozmaring is kezd magához térni. Szintén át kell telepíteni, úgy nézem, nincs jó helye. 


Az eper már leérőben, a málna most kezd érni, szinte minden nap le kell szedni, a ribizli pedig napról napra pirosodik. Szedni még nem lehet, talán a jövő hét végén. A levendula idén mintha kisebb lenne és ritkább, úgy látszik, a hűvös tavasz nem tett neki jót. És persze a gyümölcsfáknak se. Azt hittem, megúsztuk, látványos fagyás nem volt, viszont megfáztak a fák, úgyhogy szép apránként hullajtják a gyümölcsöket. Kérdés, hogy idén mennyi szilva és barack lesz. Pont a fagyok után voltunk túrázni, az Őrségben és a Vendvidéken a diónak még a hajtásai is lefagytak, nem tudom, milyen áron kínálják azt a keveset, ami lesz, vagy lesz-e egyáltalán. Azért talán máshol jobb a helyzet. 


A paradicsommal idén nem vagyok elégedett, jövőre kicsit változtatok a technológián. Mindig a paradicsomot várom a legjobban, és persze az üvegházi már bimbós, vagy akár apró paradicsomok is vannak rajta, de nálam még erre várni kell. Talán két hete ültettem ki a perui földicseresznyét, már hozza a következő levelet. 


Szóval sok minden van, aminek lehet már örülni, ugyanakkor a legjobban várt paradicsom és cukkinit(most kezd futni) még soká lesz szedhető. 

Az újabb kihívás is megvan. Annyira finom házi retket kaptam, hogy teljesen elámultam. Apró és lédús a bolti hatalmas és pudvás példányokkal ellentétben. Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, és annyira ízlett, hogy vetettem is gyorsan egy sort. Persze most már szedni kellene, úgyhogy sok esély nincs rá, de ha most nem, akkor vetek később is.

Még ecetes retek is lett, ezt a receptet próbáltam ki, és adtam hozzá koriandermagot, másnapra vicces pink színűre ázott a leve és nagyon finom lett. 


*ha leérett az eper, kiszedem mellőle az epret, ősszel még  alig volt pár ágacskája, bőven elfért az eperágyás sarkában.

2016. június 4.

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 


Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 


Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 


A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 


Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  


Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon. 

2016. május 28.

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés
Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      
Minden mindennel összefügg
De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 


Kis lépésekben haladok
Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás
A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 
 
Lista
Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 
Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 
A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

2016. május 26.

Végre elkészült a varrós szobába is

a római roló. Kicsit megakadt a projekt, mert elég nehezen választottam ki az anyagot, no nem ezt, mert ez nem volt kérdés, hanem azt, amiből végül mégsem lesz roló, maximum párnabelső.

Ez viszont nemcsak szép, praktikus is, a varrásnál sokat segített a geometrikus minta. Nagyon könnyű anyag, de elég is, az ablak előtt áll a cseresznyefa, így a varrógépet csak a tűző naptól kell megvédeni.

konyhaira négy, erre három szalagot varrtam, jó így is és úgy is.



Ez pedig az új karnis. Olyan könnyű az egész, hogy elég egy-egy ponton rögzíteni.



Nem ér le teljesen, de nem is baj. A konyhai egyébként ennél is rövidebb, de ott fűszernövények vannak az ablakban (ja, itt meg virágok, csak még nem tettem vissza őket), így kényelmesen elférnek.

2016. május 23.

Újabb olvasmányok,

és mivel elég lassan készült el a bejegyzés, hamarosan hozom a következő adagot. 



Margherita élete pont annyira nyugodt és unalmas, amennyire egy tinilányé csak lehet egy unalmas kisvárosban. Egy napon azonban a szomszéd üres telken hirtelen egy fura ház emelkedik ki a semmiből, és a benne lakó család lassan beférkőzik a mindennapjaikba, mégpedig annyira, hogy a családtagok már mással sem foglalkoznak, csak azzal, hogy hogy is tudnának megfelelni nekik. Az egyetlen kivétel ez alól Margherita, aki sehogy sem érti, mi folyik körülötte és miért fordul fel fenekestül a család addig hétköznapi módon folyó élete. A kérdés innentől már csak az, hogy vége lesz-e ennek a lassan kibontakozó őrületnek, és ha igen, hogyan. 

Adott a nagymama és a lánya, mindkettő varázserővel bír, csak éppen nagyon másféle. Ezt a másféleséget kell valahogy megérteni és elfogadni egy nyolcéves kislánynak, aki szintén nem átlagos. A nagymama mesél és mesél, majd egy idő után kiderül, minden mesében van valami az életből. Elza ezeken a meseszálakon indul el és térképezi fel a családját, keresi meg a barátokat, és ismeri meg az életet. Elvarázsolt, beszippantott, még jobban mint Ove, egyszerűen nem bírtam távolságot tartani.
Unalmasnak semmiképpen nem nevezném, de ha Churchill élete ilyen könyvben, akkor milyen lenne az enyém? Aprólékosan, kronologikus rendben végigveszi Churchill gyermek és ifjúkorát, a végén ott az első és második világháború, és tényleg, mintha lett volna valami köze hozzá, de sokkal több szó esett arról, hogy éppen hova költöztek, meg miért (elárulom, anyagi gondok). Szóval családtörténetnek is gyenge. Felszínes, távolságtartó és szinte közönyös. Nem is értem, hogy lehet így írni a 20. századi történelem ilyen fontos alakjáról!

A Churchill-dinasztia után azonnal keresnem kellett egy újabb Churchill életrajzot, hogy helyre álljon a világ rendje. Boris Johnson könyve végre igazi csemege. Színes, alapos és szenvedélyes. Kiemeli erényeit, elismeri gyengeségeit és felsorakoztatja azokat a tulajdonságokat, amiért ma kárhoztatják, és mindezt lenyűgöző részletességgel. 
Alaposan körbejárta Churchill életének minden fontos mozzanatát, mégpedig minden oldalról. A hős katonát, a jól fizetett újságírót (úttörő volt ebben a műfajban), írót, politikust, hadvezért, diplomatát. Az első pár fejezet laza, néhol szinte bulvárba (nem az bulvárlapok színvonalán lévő bulvárba) hajló, aztán alaposan bekeményít. Bepillantást nyerünk a brit politika működésébe, a birodalom hanyatlásába és mindezt úgy tárgyalja a szerző, mintha egy barátjának mesélné a történetet. Boris Johnson, igen, a most leköszönt londoni polgármester, akiről a legutolsó hír az, hogy megnyerte az Erdogant gyalázó limerick versenyt, az ezt megelőző pedig, hogy az EU-ból való kilépést támogatja. Kíváncsian várom, hogy alakul politikai karrierje! 

A két író 2008-ban találkozott először, levelezésük ez után kezdődött. Megtárgyalják az első benyomás fontosságát, a világgazdasági válságot, az emlékezet és feledékenység viszonyát, bőven kibeszélik a sportot (rám a legnagyobb hatással ez a téma volt, újra és újra visszatértek rá, újabb és újabb megvilágításba helyezték - hőskultusz, győzelem és vereség, csapat, esztétikum, sportágak kialakulása mind-mind előkerült), néha felbukkan egy-egy szakmai kérdés (a szereplők névadásáról írnak például, vagy az anyanyelvhez fűződő viszonyukról és annak jelentőségéről), a családi rituálé (a karácsonyi vacsora), barátság  és annyi minden más, hogy bőven sorolhatnám. Sok mindent egészen más megvilágításba helyeztek, mint ahogy általában tálalják, van, amit korábban nem értettem, most elfogadóvá váltam vele szemben. Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben. 

2016. május 16.

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik
Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás
Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz
Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás
Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!

2016. május 9.

A varrós eszközeim egy részének

sehogy sem találtam a helyét jó ideje, pedig volt már pár ötletem. 

Próbáltam elpakolni, de nem ment. Ha elpakoltam, később nem találtam. Szóval fix helye nem igazán volt mindennek, inkább csak eltüntettem, hogy ne legyen szem előtt. 

Próbálkoztam egy magas falú tálcával is. Karácsony környékén a sokféle anyagomat abban tároltam hogy kéznél legyen az apróságokkal együtt - olló, tűpárna, vonalzó -  de nem működött. A vágólapomnak meg egyszerűen nem találtam a helyét. 

Régebben volt a házban pár ehhez hasonló tároló, de bárhol volt is, funkcióját nem töltötte be, csak a káoszt fokozta. Hetek óta törtem a fejem, tényleg jó ötlet-e, de aztán csak hozzáfogtam és varrtam egy fali tárolót a varrós eszközeimre méretezve. Ami nem látszik, belül van egy hatalmas zseb a vágólapnak, ez az, ami miatt igazán kellett. A legtöbb fejtörést a rögzítés okozta: hova és hogyan rögzítsem? A varrós székem hátuljára akartam eredetileg, a mérete stimmelt és szerintem jól is mutatott volna, de a vágólap súlya miatt szépen rögzíteni nem tudtam, a teteje csúnyán húzódott. Hirtelen ötlet volt a szoknyatartó, átmenetinek szántam, de jónak tűnik. Egy újabb hirtelen ötlettel pedig a varrós asztalom oldalára akasztottam, ennél jobb helye pedig aligha lesz. 



Ha pedig valaki nem érti, mit keres a varrós eszközöknél két kötőtű, akkor elárulom, azzal fordítom ki a sarkokat.

2016. május 3.

A tavalyi túltermelés után úgy tűnik, idén

jobban belőttem a kívánt palántaszámot. 71 pohárban, 7 tejesdobozban és egy balkonládában várják a növendékek a kiültetést. A tejesdoboz, úgy tűnik bevált. Kevesebb föld kell bele, kisebb a helyigénye és könnyebben mozgatható. 

Bimbóskel
Idén először ültettem és valami hiba csúszott a rendszerbe. Napok alatt kibújt, pohárba tűzdeltem majd sárgulni kezdett. Az okát nem értettem, próbáltam utánanézni, van-e valami különleges igénye, de nem találtam semmit. Veszett fejsze nyelének véltem és kiraktam a teraszra. Jó két hét után magához tért, visszatért a színe és hozza az új leveleket. Kíváncsian várom, mi lesz belőle. 


Hajnalka
Idén nem egy, hanem 2-4 napot áztattam vízben a magokat, és valószínűleg ez a titok nyitja, mert tavaly alig lett pár szál, idén viszont úgy tűnik, a két zacskó minden szeme fejlődésnek indult. A második nap a szépen csírázásnak indult magokat ültetem csak pohárba (kettesével), aztán vártam a többivel, volt néhány kérdéses, de a negyedik nap úgy döntöttem, a szépek pohárba, a többi egy tejesdobozba kerül. Jövőre két tejesdoboz kell nekik.



Évekig kerestem a magot, most végre a Vaterán találtam, és az ára sem volt több, mint a közönséges magoké. Az igénye és a felhasználása kb. a paradicsommal megegyezik, az ízét meg meglátjuk. Egy cserépbe vetettem és vártam, vártam és vártam. Már ki akartam hajítani (erről ezennel ünnepélyesen leszoktam), mert három hét kellett neki hogy megmozduljon, míg végre zöldülni kezdett. Aztán meg alig fejlődött, de most végre megindult és látványosan fejlődik. 


Paprika és paradicsom
A paradicsom alig akart kibújni, a paprika meg először tényleg ki se kelt. Mostanra a paradicsom tűzdelve és szálasan is szépen fejlődik, a kápia viszont elég sovány. Most visszanéztem, tavaly is ezt csinálta, aztán csak lett belőle valami, igaz, csak őszre, de ehhez már a száraz nyári is hozzájárult.
Paradicsomból a szálasat idén korábban akarom kiültetni, van bőven, ha baj érné, tudom pótolni. 


Sóvirág, bársonyvirág, legényrózsa
A kinti bársonyvirág elfelejtett kikelni, úgyhogy ültettem tejesdobozba is, az persze három nap után megmutatta magát. A sóvirággal sem volt gond, gyorsan és szépen megindultak. Pár nap után mindkettőt két másik tejesdobozba tűzdeltem úgy, hogy az eredeti dobozt alaposan kiritkítottam. A képen a sűrűbb sóvirág a magvetéshez használt doboz, a ritkább a tűzdelt bársonyvirág. A legényrózsa egy balkonládában van, remélem, nem bánja a nagy sűrűséget.


A kertben meg persze mindig virágzik már valami. A sárgaviola az idei meglepetés, tavaly ültettem, bőven lett, úgyhogy átültetéskor elég sűrűn és sokat ültettem. Az illata bódító, a színeit pedig látjátok ti is. Minden nap rácsodálkoztam. 

2016. április 19.

Végre megtáltam

a tökéletes zsebet,


és végre nem felejtettem el bevarrni a szalagot.


Idővel minden a helyére kerül. 

A zseb varrásához itt találtam útmutatót