2016. május 23.

Újabb olvasmányok,

és mivel elég lassan készült el a bejegyzés, hamarosan hozom a következő adagot. 



Margherita élete pont annyira nyugodt és unalmas, amennyire egy tinilányé csak lehet egy unalmas kisvárosban. Egy napon azonban a szomszéd üres telken hirtelen egy fura ház emelkedik ki a semmiből, és a benne lakó család lassan beférkőzik a mindennapjaikba, mégpedig annyira, hogy a családtagok már mással sem foglalkoznak, csak azzal, hogy hogy is tudnának megfelelni nekik. Az egyetlen kivétel ez alól Margherita, aki sehogy sem érti, mi folyik körülötte és miért fordul fel fenekestül a család addig hétköznapi módon folyó élete. A kérdés innentől már csak az, hogy vége lesz-e ennek a lassan kibontakozó őrületnek, és ha igen, hogyan. 

Adott a nagymama és a lánya, mindkettő varázserővel bír, csak éppen nagyon másféle. Ezt a másféleséget kell valahogy megérteni és elfogadni egy nyolcéves kislánynak, aki szintén nem átlagos. A nagymama mesél és mesél, majd egy idő után kiderül, minden mesében van valami az életből. Elza ezeken a meseszálakon indul el és térképezi fel a családját, keresi meg a barátokat, és ismeri meg az életet. Elvarázsolt, beszippantott, még jobban mint Ove, egyszerűen nem bírtam távolságot tartani.
Unalmasnak semmiképpen nem nevezném, de ha Churchill élete ilyen könyvben, akkor milyen lenne az enyém? Aprólékosan, kronologikus rendben végigveszi Churchill gyermek és ifjúkorát, a végén ott az első és második világháború, és tényleg, mintha lett volna valami köze hozzá, de sokkal több szó esett arról, hogy éppen hova költöztek, meg miért (elárulom, anyagi gondok). Szóval családtörténetnek is gyenge. Felszínes, távolságtartó és szinte közönyös. Nem is értem, hogy lehet így írni a 20. századi történelem ilyen fontos alakjáról!

A Churchill-dinasztia után azonnal keresnem kellett egy újabb Churchill életrajzot, hogy helyre álljon a világ rendje. Boris Johnson könyve végre igazi csemege. Színes, alapos és szenvedélyes. Kiemeli erényeit, elismeri gyengeségeit és felsorakoztatja azokat a tulajdonságokat, amiért ma kárhoztatják, és mindezt lenyűgöző részletességgel. 
Alaposan körbejárta Churchill életének minden fontos mozzanatát, mégpedig minden oldalról. A hős katonát, a jól fizetett újságírót (úttörő volt ebben a műfajban), írót, politikust, hadvezért, diplomatát. Az első pár fejezet laza, néhol szinte bulvárba (nem az bulvárlapok színvonalán lévő bulvárba) hajló, aztán alaposan bekeményít. Bepillantást nyerünk a brit politika működésébe, a birodalom hanyatlásába és mindezt úgy tárgyalja a szerző, mintha egy barátjának mesélné a történetet. Boris Johnson, igen, a most leköszönt londoni polgármester, akiről a legutolsó hír az, hogy megnyerte az Erdogant gyalázó limerick versenyt, az ezt megelőző pedig, hogy az EU-ból való kilépést támogatja. Kíváncsian várom, hogy alakul politikai karrierje! 

A két író 2008-ban találkozott először, levelezésük ez után kezdődött. Megtárgyalják az első benyomás fontosságát, a világgazdasági válságot, az emlékezet és feledékenység viszonyát, bőven kibeszélik a sportot (rám a legnagyobb hatással ez a téma volt, újra és újra visszatértek rá, újabb és újabb megvilágításba helyezték - hőskultusz, győzelem és vereség, csapat, esztétikum, sportágak kialakulása mind-mind előkerült), néha felbukkan egy-egy szakmai kérdés (a szereplők névadásáról írnak például, vagy az anyanyelvhez fűződő viszonyukról és annak jelentőségéről), a családi rituálé (a karácsonyi vacsora), barátság  és annyi minden más, hogy bőven sorolhatnám. Sok mindent egészen más megvilágításba helyeztek, mint ahogy általában tálalják, van, amit korábban nem értettem, most elfogadóvá váltam vele szemben. Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben. 

6 megjegyzés:

Jucus írta...

Hú, de jó kis könyv ajánlót írtál!
A nagyis már rég listás nálam, csak még nem jutottam odáig és a Margherita Dolcevitához most nagy kedvet kaptam. Na, majd ha elfogytak a jelenlegi olvasnivalóim.
A Churchill-es olvasmányaid igazán komolyak, ezekhez nekem - azt hiszem - még nőnöm kell :o)

florentine írta...

Jucus, azt el is felejtettem, hogy a társkötete is megjelent már Itt járt Britt-Marie címmel. A Churchill könyvekkel jó ideig csak szemeztem (vagyis nem a konkrét könyvekkel, a témával), de most egyik jön a másik után.

Rita JG írta...

A második churchilleshez kedvet kaptam.
Bachmanntól olvastam a Britt-Marie-t, egész jó volt, írtam is róla a könyves blogomban.

florentine írta...

Rita, megtaláltam, köszi! Ez a könyves kávézó nagyon jó lehet, kár, hogy nálunk nincs.

Jucus írta...

Köszi!

KicsiKató írta...

Köszi, akkor a Backman könyvet mindenképp beiktatom!!