2011. augusztus 31.

A csíkos nagyinégyzet

mindig is a terveim között szerepelt, csak eddig nem volt alkalmam megvalósítani. Most azonban a FB-os kötős-horgolós csoport közös takarót készít jótékony célra, úgyhogy pár 15×15 cm-es blokkot horgolhattam kedvem szerint. Pár hete bukkantam rá Erin nagyszerű képes útmutatójára, így már a mintán sem kellett töprengeni, csak leülni és horgolni.


3,5-ös tű, Catania fonal, és a körbehorgolással pont méretes, ráadásul így összehorgoláskor nem jelent problémát az, hogy más technikával készült.




A szegélyt nem a fordulóban kezdtem, hanem az egyik oldalán, szerintem úgy szebben zárható a sor.


2011. augusztus 29.

Meggy és mák, könnyen és gyorsan,

körülbelül ezek a kulcsszavak. Kiadós, ez is fontos, és van benne egy csavar, 40 dkg reszelt cukkini (vagy bármilyen tök, csak zsenge legyen). Ez pont arra jó, mint a sárgarépa, szaftos lesz tőle a süti. Évek óta sütöm, megunhatatlan.



Tökös-mákos pompon

3 egész tojás
25 dkg cukor
2 dl olaj

35 dkg liszt
15 dkg darált mák
2 teáskanál sütőpor
1 kávéskanál szódabikarbóna

40 dkg reszelt tök
30 dkg meggy


A cukkinit meghámoztam, kivájtam a magját és lereszeltem, a meggyet egy szűrőben alaposan lecsepegtettem.

A tojást és a cukrot robotgéppel habosra kevertem, majd belecsorgattam az olajat. A lisztet, a mákot, a sütőport és a szódabikarbónát egy tálba szitáltam, összekevertem, majd hozzáadtam a tojásos masszához. Egy lyukas közepű fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a tököt (ez lazít a sűrű tésztán) és a meggyet. Lazán összeforgattam és egy nagy (35×35 cm), sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem.
Tűpróbáig közepes lángon sütöttem. Sütéskor arra kell ügyelni, hogy a cukkini nedvességtartalma miatt gyorsan nem lehet sütni, forró sütőben csak megég. Néhányszor ránéztem, a sütés végén kicsit visszavettem még pár percre a közepes hőmérsékletet is. 

A recept a barátnőm közvetítésével jutott el hozzám, a megyei napilapból származik, hagyományos őrségi sütemény.

2011. augusztus 25.

A Luna Lovegood sál negyedik sorában

előkészítjük az utolsó sor fodrait, a kagylók közé 5-8 láncszemet horgolunk. Ritkábban 5-öt és 8-at, gyakrabban 6-ot és 7-et, hogy az ívek kicsit lazábbak legyenek.

Ötödik sor:
a kagylók közötti íveket úgy horgoljuk végig egyráhajtásos pálcákkal, hogy bőven kitöltse (12-16 db), ettől lesz kicsit fodros. Elszórva három láncszemből álló pikót horgolunk a pálcák fölé. Ez lesz a leghosszabb sor, ehhez kell a legtöbb fonal, hosszabb sálnál akár egy egész gombolyag is.



Marcsi már elkészítette a sálat színátmenetes változatban és a hosszabb verzióra szavaz :-)

Mónika sálja:



A Luna Lovegood sál horgolásának előzménye itt olvasható

2011. augusztus 22.

Újabb Luna Lovegood sál

horgolásába fogtam, és megint el kellett gondolkodnom, hogyan is csináltam az előzőt. A minta közepéről nagyon jó grafikon van, de a fordulás és a sorváltás önálló feladat. Az előző horgolásakor nagyon sok visszajelzést kaptam, többen írtátok, hogy meg szeretnétek csinálni, úgyhogy most leírom azokat a részeket, amiről a grafikon hallgat.

Fonal:
eddig Cataniaból (illetve pont olyan mint a Catania) és Esti meséből horgoltam, az eredmény egész más lett. A Catania vastagsága határozott esést és jelenlétet biztosít. Egyszerűen érzem, hogy ott van a nyakamban, de ennek semmi hátránya nincs. Kendőnél ez már hátrány, de ennél a sálnál nekem pont erre van szükségem. A Barka fonalak közül talán a Gerlepárból és a Négy évszakból lehetne hasonlót kihozni.
Esti meséből egy pihe-puha és könnyed sál lett, súlytalan, de ez a súlytalanság nem ment a szépség rovására. A fonal hasonlóan vastagnak tűnik mint a Catania, látványra tehát hasonló, csak jóval könnyebb.

Tű:
a fonal vastagsága meghatározza a tűt, a Cataniahoz, Esti meséhez jó a 4-es, ha valaki másik fonalat választ, akkor a fonal vastagságának megfelelő tűt használjon, laza legyen a végeredmény.

Célszerű valami jelölőt használni. Aki nem köt és nincs kötésjelölője, választhat bármit, amivel nem teszi tönkre a fonal szerkezetét. Erre azért van szükség, mert a sorok nagyon hosszúak, könnyen le lehet bontani egy estét, én jártam már így.

A sál hosszúságát mindenki maga határozza meg. Ez két dologtól függ: a magasságtól és attól, ki mihez szeretné hordani. Én most egy őszi, rövidebb változatot horgoltam, ami nagyon jó bármilyen nyári felsőhöz, de blézerhez, vékonyabb őszi kabáthoz is. A grafikonon jól látszanak az egységek, úgy 35 egység kell egy ilyen sálhoz, ez kb. 175 cm. Az én eredeti sálam ennél hosszabb ( pont 2 m), de ennek az az oka, hogy fogalmam sem volt, mekkora lesz a végeredmény. Egy meglévő sálamat vettem alapul, amit kabát alatt hordok és egyszerűen túl hosszú lett, aminek eredményeképpen a sálamat háromszor kell a nyakam köré tekerni. Úgy két hónapba telt, mire rájöttem, hogyan lehet hordani, de amióta rájöttem, nagyon szeretem. A kezdő láncszem hosszúságához még úgy 12-14 centit kell hozzáadni, hogy megkapjuk a végleges méretet. Ha valaki végiggondolta, milyen sálat szeretne, akkor indulhat a horgolás :-)

Láncszemsor:
Egy nagyon jó hír következik: kezdő láncszemszám nincs. Miért? Mert a minta 10 láncszemenként ismétlődik, a megmaradt néhány láncszem visszabontható. És ami nincs a grafikonon, a forduló, vagyis a sál két vége, ehhez is kell még pár láncszem. Szóval kezdésként horgoljon mindenki egy olyan hosszú láncszemsort, amilyen hosszú sálat szeretne (vagy 12-14 centivel kevesebbet), az pont jó lesz. Arra kell csak ügyelni, hogy ne legyen túl laza, mert akkor a pálcák beleszúrása után szétesőnek fog tűnni.

Első sor:
magasítással indítunk, ami 7 láncszem (itt lesz később a forduló szem, ez 3 láncszem, és hogy legyen íve, ahhoz kell még 4). A grafikonról lemaradt a pálcák közötti láncszem, de ez olyan dolog, amire mindenki rájön magától is, aki már itt tart.


A vége felé azért már érdemes egy kicsit számolni, ha valaki az elején nem tette meg. A ötös egységeken felül (mert itt már a pálcákat számoljuk, ez a láncszemeknek pedig éppen a fele) a két végén én 3-4 pálcát szoktam hagyni. A mostani sálnál 3-3 pálcával számoltam, aztán az egyik végén mégis négy lett. De rossz megoldás ennél a sálnál egyszerűen nincs, a végén csak kicsit rugalmasabban kell kezelni a pálcák számát és kész. Semmi nem történik, ha mondjuk az utolsó egység csak négy pálca távolságra van egymástól, de akkor a kagylók közötti láncszemek számát is ehhez kell igazítani.

Ha megvagyunk a sor felével (felső rész), akkor jön a forduló, ami a grafikonról hiányzik. Az utolsó egyráhajtásos pálca után 3 láncszem, egy pálca ugyanabba a szembe, majd újabb 3 láncszem következik, amivel már le is fordultunk az eredeti láncszemsor aljára. 


Ismét egy egyráhajtásos pálca következik, még mindig ugyanoda (tehát az utolsó láncszembe összesen három egyráhajtásos pálca kerül 3-3 láncszemmel elválasztva). 


Leírni, elolvasni sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni. Gyerünk tovább, minden egyráhajtásos pálca alá kerül még egy egészen az elsőig.

A sor zárása:


Az utolsó egyráhajtásos pálca után három láncszem, majd a harmadik láncszembe öltve összekapcsoljuk a sort (visszaértünk a 7 láncszemhez).


A felesleges láncszemeket akár itt is vissza lehet bontani, vagy a végén. Egyesével lehet haladni, de itt már a kezdő láncszem fix, csak meg kell húzni a szálat és máris eldolgozhatjuk.

Második sor:
Három láncszem magasításnak, majd négy egyráhajtásos pálca kerül a fordulóba. Most alakítjuk ki az ívet, ami a végén van, a láncszemek száma attól függ, hányadik (3., 4. vagy 5.) pálcába kerül az első kagyló. A lényeg, hogy szép íve legyen.
 

A fordulót elhagyva minden ötödik egyráhajtásos pálcába egy öt pálcából álló kagyló kerül. Én a kagylók között nem négy, hanem öt láncszemet hagyok, ezzel a kagylók között laza marad a láncszemsor, itt már a jellegzetes pöndörödés elindul. Laza láncszemből elég négy is, ki hogy horgol. A lényeg, a kagylók lazán álljanak. És itt van szükségünk a jelölőre, mert fáradtabb estéken becsúszhat egy-egy négyes kagyló, de mivel a következő sorban a kagyló a középső egyráhajtásos pálcára kerül, nem lesz szép, bár igaz, nyakba tekerve nem fog látszani. A kagylókat lazán fűzve horgolunk a fordulóig.


A fordulás hasonló, három vagy négy pálcát hagyva is jó lesz és annyi láncszem legyen közte, hogy ívet formázzon. A végére egy kagyló, majd minden kagyló fölé egy újabb kagyló kerül:


Harmadik sor:
a második sorhoz képest csak annyi eltérés van, hogy a fordulóba több láncszemet horgolunk. Szép íve legyen, ennyi az egész.


Csütörtökön folytatjuk a negyedi és ötödik sorral, addig is jó horgolást mindenkinek!


Kiegészítés: a nyíl a sorzárás helyét mutatja. Kúszószemmel a középső pálcáig horgolunk, majd magasítunk és négy egyráhajtásos pálcával kialakítjuk az első legyezőt.



2011. augusztus 21.

Kukoricaprószát macskatiprással

először a Savaria Karneválon ettem, úgy öt éve. Régóta terveztem már, hogy sütök, enni nem ettem soha, gondoltam, megkóstolom, milyen is az. A receptjét azóta keresem.


Több alkalommal nekiálltam már, elolvastam számtalan receptet a neten is, szakácskönyvekben is. Az idei Művészetek völgye újabb lökést adott, a túracsapat tagjai nagyon lelkesen ették ugyanazt a prószát, amit a Karneválon is enni szoktam. A recept viszont kicsit más volt. A karneváli valamivel tömörebb, laposabb, rusztikusabb, a színe enyhén barnás volt, a völgyi egy kicsit magasabb és könnyebb, már-már sütemény jellegű, és néhány túrószemcse is felbukkant itt-ott. Nekem mindegy, melyik recept, de valamelyik kell, úgyhogy kísérletezésbe kezdtem.

Úgy tűnik, a prószának két típusa van: a  csak darából készülő, azt leforrázó, és az összekeverős változat. Amit ettem, az egészen biztos, hogy nem csak (kukorica)lisztből készült és valószínűleg az összekeverős változat volt.

Először duende receptjét próbáltam ki. Ez a leggyakrabban előforduló recept és Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek című könyvében is ez szerepel némi változtatással: duende liszt helyett darát használ. Finom, de nem ezt keresem. A szerkezete kicsit robusztusabb, mint a vásári és a színe csibesárga. Ez szerintem két dolgot jelent: a dara nagy részét le kell cserélni lisztre, viszont nem is csak kukoricalisztre, mert ezt a sárga színt valami más, valószínűleg némi teljes kiőrlésű liszt elfedi.

Amikor a receptben a dara háromnegyed részét lecseréltem kukoricalisztre, akkor már éreztem, ebből lesz valami. A múlt héten pedig a barátnőmnél rám mosolygott a szerencse. Az asztalán ott hevert a nagymamája receptfüzete, amibe nekem természetesen bele kellett lapoznom. Nemcsak kézzel írt, hanem újságból kivágott receptek is voltak benne szép számmal, köztük az aludttejes prósza. Ebben az aludttej mennyisége a duplája, túrót is ír, és csak kukoricalisztet használ*. Megsütöttem, finom, de a keresett recept valahol félúton van a kettő között. Összegyúrtam a két receptet és az eredménnyel elégedett vagyok, ez már-már a rusztikus változat.

Erika szerint - aki a legnagyobb drukkerem volt a kísérletezéskor, és minden fázisreceptet ki is próbált - aludttejjel jobb, de nála ez adott, nálam szervezést igényel. Duende lekvározási technikája nagyon praktikus, de csak folyós lekvárral működik. Ki fogom próbálni. 



Kukoricaprósza macskatiprással (15 szelet)

a prószához:
11 dkg kukoricaliszt
7 dkg kukoricadara
7 dkg Graham- vagy rozsliszt
1/2 kávéskanál só
1 csapott kávéskanál sütőpor

450 g kefir
1 egész tojás
125 g túró
1 evőkanál méz
3 dkg (liba)zsír vagy olaj

a macskatipráshoz:
bármilyen hagyományos készítésű lekvár

A liszteket és a darát kimérem és belekeverem a sót és a sütőport. Egy nagy tálban - akkora legyen, hogy később ebbe önthessem a lisztet - összekeverem az összes nedves anyagot: a kefírt, a túrót - elég egy villa hozzá - a tojást és a mézet, végül a megolvasztott zsír. Beleszitálom a lisztet és a kizsírozott vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe (29×32 cm) öntöm. A lekvár csak akkor kerül rá, ha már félig megsült, különben lesüllyed az aljára. Tűpróbáig sütöm, ez közepesen meleg sütőben kb. 25-30 perc.


Nálunk nagyon nagy a sikere, sós változatot is fogok sütni és számtalan ötletem van még, de ha valaki ismer másik receptet, van ötlete a völgyi változatra, örülnék ha megosztaná velem.


*Az újságból kivágott recept: 1 l aludttej, 1 tojás, 1 csomag túró, 50 dkg kukoricaliszt, só, pár kiskanál zsír vagy olaj és 1 pohár tejföl és 1 tojás keveréke a tetejére


A javított verzió itt olvasható

2011. augusztus 17.

A szokásos heti piacozásom

korán indul, meg lassan ősz van, úgyhogy a múlt héten a biciklim nyerge nedves volt még a harmattól, a nadrágom pedig fehér, ez veszélyes mutatvány, tudja mindenki, aki rendszeresen kerekezik. Még mielőtt biciklire pattantam volna visszamentem törlőrongyért, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és egyáltalán, miért nem horgoltam én már régen körbe azt a ronda fekete nyerget?!

 
Hogy ezzel nem találtam ki semmi újat, azzal tisztában voltam. Egyesek bármit képesek körbekötni/horgolni: fákat, oszlopokat, kerítést, autót és buszt, telefonfülkét. Na én csak egy nyeregsapit akartam, ami nagyon színes (ereszd el a hajam), elég vastag ahhoz, hogy megvédje a ruhámat (nagyi) és a jövő hétre elkészül. A szabásmintáról is gyorsan döntöttem: a nyereg hosszúkás alakját horgolom meg először, majd ezt addig magasítom, amíg az utolsó sorban egy gumival összefoghatóvá válik. Fonal: ehhez a Catania harsány színei kellenek!


Az utolsó sornál döntöttem úgy, hogy nem a négyzetek közé fűzöm be a gumit, hanem horgolok rá egy plusz sort láncszemekből és kispálcákból.


A gumit végül csak megcsomóztam, működik.


Azt meg kell állapítanom, hogy
- az unalmaskék bringámat nagyon feldobja :-)
- a mai reggelemet szintén,
- ez a nyereg nem éppen körbehorgolásra való, mert az oldalhosszúsága igencsak eltérő, de 12 sorral ezt a problémát is leküzdöttem.

Ezt az esküvői ruhát

meg kell mutatnom, álomszép! A Facebookon terjed, többen megosztották, de ezt mindenkinek látnia kell! Kriszta pedig rögtön belinkelte hozzá azt a képet is, ami megihlette Jilliant. Fantasztikus!
A zöld ruha álomszép, de a részleteket se hagyjátok ki, a képek kinagyíthatóak!

2011. augusztus 16.

A szeder idén gyönyörű,

rengeteg van belőle. Lekvárnak és turmixnak is kiváló.


A turmixhoz a szedret kicsit megfőzöm, majd ha kihűlt, átnyomom egy passzírozón, dobozokba adagolom és mehet a mélyhűtőbe. A turmix egyharmada szeder, kétharmada joghurt, jelképes mennyiségű cukrot vagy mézet szoktam tenni bele, reggelire most is, télen is nagyon finom. A szederfagyihoz is ezt használom, méricskélni nem nagyon szoktam, de a színe annak is hasonló.

Ha friss gyümölcsből készítem a tumixot vagy a fagyit, akkor a színe lila lesz, az íze pedig egy kicsit vadabb, amolyan erdei jellegű. Finom nagyon, de a téli tároláshoz inkább ezt a változatot ajánlom, mert jóval helytakarékosabb és a két hozzávaló összekeverésén kívül már nem sok dolgunk lesz vele. Zabpelyhes keksszel remek napindító!


2011. augusztus 13.

Bármerre nézek,

füzérekbe botlok. Van, aki a szülinapi partiját dobja fel vele, van aki a házát díszíti vele, és mindenkié más:-)

A Fércművek családban minden fiú kap szülinapi füzért, ha ötéves, akkor dínósat, viaszosvászonból. Gyorsabban készül, mint a horgolt, és nem ázik el. Ez azért nagy előny! Hatvanadik születésnapra pedig újságból készül. Ennél már csak az lenne viccesebb, ha a szülinapi újság híreinek darabkáit lehetne böngészni és nosztalgiázni fölötte. Egy varrott változathoz pedig leírás is olvasható a panyizsuzsi pont magazinban. Ne csak a leírást olvassátok el, a magazint is lapozzátok át, érdemes!

Ha a gyerek szereti a földrajzot, akkor csak egy kimustrált atlaszara van szükség és nagyon jópofa girlandot lehet belőle kreálni.

Felirat kellene? Megoldható. A Thomas aránylag egyszerű, az ifjú házasok felirat már kicsit megdolgoztat.

A szívemnek legkedvesebb girland persze horgolt. Tele van ugyan itthon minden virággal, de a falon azért még elférne egy ilyen.

2011. augusztus 7.

A meggyes-mákos-fahéjas székszoknya

kééész! A szobában ma lehetetlen volt fényképezni, így kivonultam vele a ház elé. 




És a szerencsés Kroton:



Minta: Nagyinégyzet, a kör Alice mandalája alapján
Fonal: Barka Gilice – Paprika, Henna, Puszedli, Medvebocs árnyalatok -
100 % pamut - 137  m/50g
: 4,0 mm
Súly: 306 g

2011. augusztus 6.

A retró valahogy nem hat rám,

ha ezt a szót hallom, a kapucíner szelet biztosan eszembe jut, más csak ha töröm a fejem. A pilleszéket semmiképpen nem sorolnám az emlékezetes dolgok közé, ráadásul mára nálunk a csúnya, de még jó lesz valamire dolgok közé került. A nagyra nőtt virágok alátétjeként mindenesetre tényleg remekül funkcionál, csak hát ronda. Ronda és körbehorgolható, tehát körbehorgoltam.
A szabásmintája nagyon egyszerű: alap egy kör, amit egy bizonyos pont után nem szaporítunk tovább, hanem a kellő hosszúságig horgolunk. Ennyi. Mostanában nagyit horgolok, ami ráadásul mindenre alkalmasnak tűnik, úgyhogy ez is nagyi. Az egyetlen kérdés számomra az volt, hogy a nagyi kör szaporításának mi a képlete. 

A Crochet with Raymond blog fejlécében csodálatos mandalára bukkantam, Alice-nak pedig jók a képei és leírások sorával kényeztet minket. Mivel az angolom még fejlesztés alatt van és a képről a minta simán leolvasható, így a szokásos módon jártam el: kép mentése másként, megjelenítés, papír és ceruza, számolás. 1-1-1, 2-2-2, 1-1-1, 1-1-1, 2-2-2. Kb. ezt firkantottam le egy cetlire, de a cetlik mindig eltűnnek és a képlet rejtett része a láncszem, amit csak sejteni lehet, úgyhogy inkább leírom szépen. Varga Gabi csodálatos terítőt horgolt belőle, nálunk nincs ekkora kör asztal, ilyet én csak akkor horgolok, ha valaki kér tőlem. A számok elsőre lehet, hogy furán hatnak, de mindjárt megmagyarázom, egyszerű ám!

Nagyi kör: 
1. sor: 1 (2) 1 (2)1 (2) (összesen 6 db nagyinégyzet)
2. sor: 2 (1) 2 (1) 2 (1) (összesen 12 db)
3. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 12 db)
4. sor: 1 (2) 1 (2)1 (2) (összesen 12 db)
5. sor: 2 (1) 2 (1) 2 (1) (összesen 24 db)
6. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 24 db)
7. sor: 1 (1) 1 (2) 1 (1) 1 (2) (összesen 24 db)
8. sor: 2 (1) 1 (1) 2 (1) (összesen 36 db)
9. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 36 db)
10. sor: 1 (2) 1 (1) 1 (1 ) 1 (2) (összesen 36 db)
11. sor: 2 (1) 1 (1) 1 (1) 2 (1) (összesen 48 db)
12. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 48 db)
13. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 48 db)
14. sor: 1 (1) 1 (1) 1 (1) (összesen 48 db)
15. sor: 1 (2) 1 (1) 1(1) 1 (2) (összesen 64 db)
16. sor: 2 (1) 1 (1) 1 (1) 2 (1) (összesen 64 db)
Amit körrel indítok, azt mindig hurokkal kezdem, itt most ebbe hat nagyinégyzet kerül két láncszemmel elválasztva. A leírásban az első szám azt jelenti, hogy a nagyi egyedül kerül-e a láncszembe (ez: 1), vagy dupla (ez: 2). A zárójelben lévő szám pedig a láncszemet jelenti. A 2-es, 5-ös, 8-as, stb. sorokban szaporítunk, de ahhoz, hogy ezekben szaporítani tudjunk, a láncszemeket meg kell előlegezni az 1-es, 4-es, 7-es sorokban.
A minta teljesen logikusan épül fel, ha megvan az első öt-hat sor, már látszik is, hol kell szaporítani. Fontos szabály, hogy a szaporítás fölött szaporítunk, tessék csak a képeket megnézni! A 14. sorban pedig van egy ugrás, az előző szakaszban csak két sor következett a szaporítás után (9.-10. sor), a 11. sor után már három. A szaporítás után mindig kicsit fodros lesz, aztán a következő sorokban szépen kisimul a horgolás.
Ugye milyen egyszerű?

Nekem a pilleszék méretei miatt egy kicsit módosítanom kellett a kör utolsó sorát, a 14. sorba kilenc duplát horgoltam, mert pont így esett a kör széle és a teljes szaporításra már nem volt szükség, valamennyi azonban mégiscsak kellett.


Az utolsó sor és a szálak eldolgozása van hátra, aztán jön az egész alakos fotó.

2011. augusztus 4.

Néha látok olyan munkákat,

amiket aztán meg kell néznem még párszor, annyira jók. Ezek gyakran nem is horgolások, néha varrás, néha kötés, néha csak egy darab anyag, de mind hatással vannak rám. Jó ezeket újra és újra megnézni, főleg, ha tudom, hol is láttam őket:-) Úgy döntöttem, összegyűjtöm a blog oldalsávjába, hogy egyszerűbb legyen néha végignézni őket.


 A kezdő nyolcasom:

Zelnice függönye fantasztikus. Szelíd és szolid.

Anyahajó mindig tud nekem újat mutatni. Itt a szegély az, ami lenyűgöz.

A szegély amúgy mostanában a gyengém. A legújabb kedvencem.

Színre szín, visszafogott változat, ahol a színes csíkokat egy semleges választja el. Szín-tan-tunika.

A pöttyös nálam mostanában nagyon nyerő, a táska meg úgy általában. A romantikus, a pöttyös és a csíkos pedig összehozható. Még mindig elámulok, pedig már párszor megnéztem.

Ez a táska a maga egyszerűségében egy csoda.
Girland, szív, színek. Nekem is kell.

Azt pedig, hogy ez a mamusz miért nem nekem jutott eszembe, nem is értem!