elgondolkodtam, mi az a tulajdonságom, ami sok gondot okoz, de
odafigyeléssel talán kezelhető lenne. Nem kellett sokat töprengenem ahhoz,
hogy megnevezzem: a halogatás. Hogy mi mindent lehet halogatni?
Meséljek?
- Felvenni az előszobában leesett
akármit (talán gyertyatartó akar lenni, de annak
használhatatlan, formája alapján dísztárgy, de inkább érdekes, mint
szép). Beesett a szekrény
mögé talán két hete, aggódtam, hogy eltörte a járólapot, mert hatalmasat
csattant, de szerencsére nem. Felvettem, kikukáztam (nem, az ég világon
semmi szükségem rá), és ha már elhúztam a komódot, felsöpörtem
mögötte. Két perc volt az egész.
- Adóbevallást akkor beadni, amikor már harmincadszor jut eszembe, hogy ideje lenne.
- Elrakni
valami apróságot végre a helyére. Nem okoz gondot, nem okoz
rendetlenséget, letettem, mert éppen sürgős volt valami más,
majd nagyon sokszor elmentem mellette anélkül, hogy a helyére tettem
volna.
- Megvarrni a zoknimat. Van egy csomó zoknim, így nem
gond, ha egy kihasználatlanul hever, viszont az a legcsíkosabb és
legnarancssárgább, úgyhogy talán nekiállhatnék.
Ahogy
elgondolkoztam azon, hogy mi mindent lehet halogatni, és közben
ez milyen rossz érzés, végiggondoltam azt is, mennyivel jobb lenne, ha
belátható idő alatt felvenném ami leesett, sorbanállás nélkül nyújtanám
be az adóbevallást, megstoppolnám végre a zoknimat, mert már a maci is előbújt. Több mint fél éve ügyelek rá és teszek ellene.
Pár példa arra, hogy mit nem halogattam mostanában:
- Ősz
végén a ruhatáramat nagyon gyorsan cseréltem. Vékonyak elrakva, téli
előszedve. Volt, hogy decemberig halogattam, mert amúgy nem szeretem
ezt sem, de közben minden nap utáltam, hogy még mindig nem csináltam meg.
- A karácsonyi képeslapokat nem az utolsó
előtti munkanapon adtam fel. Korábban úgy december elején szokott
eszembe jutni, aztán kezdődött a halogatás.
- Elővettem
végre a
csíkos takarót, átnéztem a maradék fonalat és rájöttem, már csak pár sor van hátra, mert ezzel a csíkozással a többi fonal már nem
használható, a maradékoknak pedig találtam más célt. Változatosabbat.
Nagyobb dolgok is vannak, hozok egy munkahelyi példát:
Minden
évben kell egy kb. 500 tételes listát produkálnom, itt persze nem maga a
lista a lényeg, az már csak az elvégzett munka adminisztrációs
változata, és a hozzá kapcsolódó munkát nagyon nem szeretem. A
legrosszabb esetben az év vége felé észbe kaptam, majd gyorsan megcsináltam.
Egyrészt szenvedtem, másrészt a munka minősége is megsínylette.
2016-os verzió:
Ha
elkap az ihlet (igen, elkap néha, mert ennek a munkának bizony van
értelme, és sok-sok előnye), olyankor nem fogom vissza magam, hanem
bővítem kicsit a listát. Idén már 86 tételes, szóval az év vége felé
(amikor egyébként is a szokottnál több munka van) biztos nem fogok
pánikolni, hogy jaj, ennek még neki sem álltam.
A
lista nagysága egyébként rám van bízva (húha, ez egy remek lehetőség,
hogy a végtelenségig halogassam), csak ha nem csinálom meg, a következő
évben már a dupláját kell. Szóval most már időben megcsinálom,
apránként, alaposabb vagyok és közben még örülök is neki.