2015. november 27.

A mák már akkora,

hogy kilátszik a földből. Nem viccelek, egyeléskor csak gugolva láttam a szálakat, most meg már az ágyás szélén állva is látszik a sor. Hogy ez mire elég, meglátjuk. Tavaly januárban ekkora volt (és nem decemberben nőtt meg, az biztos).

Az articsóka viszont gyönyörű! A nyáron alig nőttek valamit, de ősszel úgy belehúztak, hogy mára hatalmas, élénkzöld bokrokká fejlődtek, a sok tagolt levél széle pedig ezüstösen csillog. Mindez egy novemberi kertben, ahol már csak lombjukat vesztett bokrok, fák, felásott föld és gizgazos részek váltják egymást. Sajnálom, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.

Sóska már kevés, spenót viszont bőven volt egészen mostanáig, meg borsmustárt, tárkonyt és kaprot is lehetett még szedni. A tavasszal átültetett zsálya is megerősödött. 


A virágok közül pár kisebb* bársonyvirág tartotta magát egészen idáig. Lehet, jövőre vetek a nyár végén, mert már csak ez, és a margaréta virágzott az előkertben. A rózsák közül a  narancssárga hozott még egy-egy virágot, de ki már csak a vázában nyílt.

A nyáron a sok szépség között alig látszott az oroszlánszáj, most pedig ez az egyetlen színfolt a hátsó kertben. 


*a nyári csenevészek

2015. november 23.

Nekem 2015-ig kellett várnom,

hogy Jane Austent felfedezzem magamnak, de azonnal a kedvencek közé is került. 

Párszor már beleolvastam egy-egy regényébe, de aztán mindig kerestem valami mást helyette. Idén azonban, amikor újra a kezembe került a Büszkeség és balítélet, szinte le se tettem. Úgy faltam, mintha nem ismerném a történetét, pedig Simon Langton feldolgozását sokszor láttam. Folytattam az Értelem és érzelemmel, majd szembejött velem Jane Austen levelezése, és persze hogy lecsaptam rá.


Nagyon örültem, hogy némi bepillantást nyertem az életébe, de ez inkább csak apró ízelítő volt. Nővére, Cassandra ugyanis Jane halála után nagyon sok levelét megsemmisítette, és precíz nő lehetett, mert a hátrahagyott levelezés olyan tárgyilagos és távolságtartó, mintha Jane nem is a saját életéről írt volna. Ruhák átszabása és javítása, cselédek, háztartás, családtagok egészsége, születések, szomszédság, kötelező rokonlátogatások, ártatlan pletykák váltják egymást.

Alkalmanként két-három levelet olvastam, ezért elég sokáig tartott, és alaposan felkeltette a kíváncsiságomat. Innentől már kerestem a Jane Austenről szóló könyvet is.

Claire Tomalin Jane Austen élete lenyűgözően alapos és mindenre kiterjed. Hatszáz oldalon keresztül végigveszi családját és minden rokonát (bőven volt neki), szomszédságát, életének nemcsak főbb, hanem apróbb eseményeit is. Hihetetlen mennyiségben ontja az adatokat, az érdeklődésem azonban végig fennmaradt. Már az utolsó oldalaknál tartok, és szinte sajnálom, hogy csak ennyi. Vagy mégsem? Most ugyanis azt tervezem, elolvasom A mansfeldi kastélyt és a Meggyőző érveket, aztán talán újra belenézek, mert olyan tömény, hogy több olvasáson át kitart.

Tomalin könyvével párhuzamosan elolvastam a Szerelem és barátság című válogatást*, amiben Austen csonkán maradt, ifjúkori műveit gyűjtötték, és közben azt gondoltam, ha ez pár évvel korábban kerül a kezembe, biztos elhajítom. Kigúnyolta korát és minden olyan tradíciót, ami őt magát is gúzsba kötötte, és mindezt oly fiatalon, amikor szinte még fel se foghatta, milyen korlátozottak a lehetőségei.

Szóval Jane Austen még jövőre is velem marad.

*A Helikon most megjelent kötetét olvastam, teljesen más a tartalma, minta a Lazi által 2006-ban kiadott könyvnek, úgyhogy azt is elolvasom. 

2015. november 17.

Gondoltam, a varrógépem

már igazán megérdemelné azt a takarót, amit még tavaly augusztusban megígértem neki, úgyhogy végre hozzáfogtam. Valami színesre vágytam, de azért ennyire talán mégse. Kicsit sok lett a jóból, úgy érzem, úgyhogy végiggondoltam, legközelebb mit kellene változtatni.


Minta
A mintát egy nagy takarón láttam, azon ráadásul a csíkok egyszínűek, a hiba talán innen ered. Bár Eszteré is hasonló, igaz, nála vékonyabbak a csíkok és a csíkokat nem, csak az alapot tűzte.

Szegély
A szegély túl széles lett és túl hosszúak az egyes csíkok, ami még zsúfoltabbá teszi az egészet. Talán az egyik egyszínű anyaggal kellett volna szegni és legközelebb nem talpszélességen varrom le.

Tűzés
Szerintem rontott rajta, bár előtte nem fotóztam, így már nem tudom összehasonlítani. Túl sok, az biztos, és tovább zsúfolja az összhatást. Az egyszínű anyagon elüt a fehér tűzés. Talán mindegyiket a saját színével kellett volna tűznöm? Vagy az egyszínűt nem is szabadott volna, csak a mintás csíkokat?


Ja, és a dolog szépséghibája, hogy mértem ugyan, de közben optimista is voltam. A sárga anyagból ez volt a leghosszabb csík, amit ki tudtam szabni, így már a felénél tudtam, a varrógépre végül kicsi lesz. Mióta elkészült, a fotelom hátulján hever, lehet, hogy ott is marad.




A javított verzió már készül.

2015. november 8.

A hétvégi történetből meg kimaradt,

hogy mindeközben milyen jót játszottam az fb Pay It Forward Játék csoportjában. Először is lecsaptam egy filcbabára, majd az én felajánlásaim közül a táskára 2 perc alatt csapot le Dóra :-)

Dóra köt, és az éppen készülő köteményének szeretett volna egy táskát. Némi egyeztetés után eldőlt, milyen anyagból és mekkora legyen. A cél 35 cm széles, 15 cm mély és 25 cm magas táska volt jó hosszú füllel, hogy kényelmesen matathasson benne, miközben a vállán lóg*.


Két zsebe van egymással szemben, az egyikben el kell férnie a tűtartónak, ezért azt nem osztottam meg, így kapott egy gombos zárást. Az aljra pedig varrtam még egy merevítőt. Ezt ugyan külön nem fotóztam, de a prototípusát igen, amit a bento táskámhoz varrtam, ott meg tudjátok nézni. Egy műanyag lapot bevontam vatelinnel (a cipzár talppal könnyen le lehet varrni), majd a táska bélésével. A bento táskámnál nagyon jól bevált.



Szerdán postáztam, pénteken megérkezett, Dóra nagyon örült neki :-)

* az én sárga táskám hasonlóan hosszú füllel készült, a csípőmnél van a táska teteje és szerintem bevásárláshoz tökéletes

2015. november 2.

Szombat reggel benéztem a helyi

méteráruba, hogy a karácsonyi kínálatot megnézzem, jelentem, találtam szép anyagot és az egyik rögtön párna akart lenni.


Párnát még nem varrtam, így körülnéztem a Pinteresten, milyen megoldások vannak, végül a gombos mellett döntöttem. Csereberéltem ezeket a gombokat, így nincs három egyforma belőle, de a három különböző is megteszi.
Tervben volt, hogy a két anyag találkozására varrok pl. szalagot, de aztán lebeszéltem róla magam.


Szebb mint a régi. Sokkal...