2015. április 28.

Amióta ráakadtam erre a bájos videóra,

négyzeteket gyártok különböző verziókban (itt egy másik videó, nem old school, viszont jóval gyakorlatiasabb, és mindkettőből van mit tanulnia egy kezdőnek), mert maradék anyagom már most is van bőven. 


Ebből a lila-zöld kombinációból például tárolókat gyártottam még karácsonyra, négyet is, úgyhogy 32 négyzetem maradt. 


Meg akad mindenféle más is, amivel aztán lehet kísérletezni...


2015. április 23.

Az elmúlt években rengeteget kutattam

a Savaria Karneválon kóstolt kukoricaprósza receptjét (itt írtam róla először). Sok ismerőst megkérdeztem, minden szembe jövő receptkönyvbe belelapoztam, és főleg: sokat agyaltam azon, hogy mit kellene még változtatni rajta. A második verzió után tudtam (itt írtam róla), már csak valami apróság hiányzik.  


A korábbihoz képest elhagytam a darát (pedig az eredetiben tényleg volt valami szemcsés), növeltem a kefír mennyiségét és rizslisztre cseréltem a teljeskiőrlésű lisztet, vagyis bónuszként még gluténmentes is lett. Valószínűleg mindegyik változtatás hozzájárult kicsit, hogy ez már tényleg karneválira sikerüljön.


Egészen Karneváli Kukoricaprósza

2 bögre kefir (1 bögre 2,5 dl)
1/2 bögre tej
4 evőkanál olaj
1 egész tojás
3 evőkanál cukor
1 kávéskanál só (szűken mérve)

2 bögre kukoricaliszt
1 bögre rizsliszt
1/2 kávéskanál sütőpor
1 kávéskanál szódabikarbóna

A hozzávalók sorrendjében mindent egy tálba mértem és villával összekevertem. Sütőpapírral bélelt,  21×24 cm-es tepsibe öntöttem és forró sütőben 20-25 perc alatt világosra sütöttem (tűpróba). Két dologra kell ügyelni: összekeverés után azonnal a sütőbe kerüljön (mert a kefir hatására a sütőpor és a szódabikarbóna elkezd dolgozni) és ne süljön túl (a kevés zsiradék miatt kiszáradhat).

A gluténmentes sütis gyűjteményem itt érhető el.

2015. április 21.

A fotóim kétnaponta elévülnek,

de nem, többet nem csinálok, mutatom a hétvégi felvételeket.


A bársonyvirág már szinte bokrosodik, a szárzeller zelleresedik, bár a szára olyan csünt, hogy nem is értem, hogy bírja el ezt a sok levelet.
 

Az articsóka minden szeme kikelt, most van nyolc, meg a kertben öt (azt hittem, egy élte túl csak a telet), jövőre túltermelési válság lesz. Bár ezt még megelőzi a helyválság, növényenként 1 m2 az igénye, szóval hol is van ennyi üres helyem?


A paradicsom már a harmadik levélpárt hozza, a paprika viszont sehogy se akar fejlődni. A sóvirágot tűzdeltem a megüresedett balkonládába, majdnem harminc szál, ennyi virágból már a hegyre is jut.


A kertben virágzik az áttelelt borsmustár, hajt a levendula, sőt, az öt tavalyi telepítés is megmaradt, kivszett viszont az összes zsálya és még kérdéses, hogy az anyatő megmarad-e. Bimbós a medvehagyma és nagyon sok apró levele van, jövőre egy rengeteg lesz belőle. 

Elvirágzott a barackfa, virágzik az eper és a ribizli. Szépen megeredtek az átültetett rózsák, és tegnap felfedeztem az első csombort. Alig látszik ki a földből, de a levele már illatozik.
A talaj teteje száraz, eső nem esett a napokban, úgyhogy a felfogott esővízzel öntözgetem a borsót meg az új telepítéseket. 

2015. április 16.

Mostanában a táska foglalkoztat

a leginkább, úgy tűnik, ez lesz a következő nagyobb projektem.

Rengeteg minta és blogos útmutató van, egy bevásárlótáska, és egy válltáska mindenképpen kell, lehetőleg gyorsan :-) A bevásárló tűnik egyszerűbbnek*, valahogy mindig ennél a fazonnál kötök ki, variálni viszont bőven lehet.

A válltáskákat még böngészem, több esélyes van. Egyik, másik, harmadik.

Shannon projekttáskája pedig egy ujjgyakorlat. A narancssárga virágokhoz végre kaptam egyszínű anyagot, rögtön ki is próbáltam. Az útmutatóhoz képest annyi az eltérés, hogy a fület nem az elején, hanem utoljára varrtam össze.
Ez végül az egymásba csúsztatós változat, de akár össze is lehet varrni, és alul szépen eldolgozni, a lényeg, hogy ebben az esetben ajánlott kicsit hosszabbra hagyni szabáskor.


*csak ahhoz meg anyagom nincs

2015. április 7.

Sokáig csak paradicsomot vetettem

palántának, aztán tavaly jött a kísérleti fűszerpaprika, és most úgy tűnik, idén nincs megállás. Vetek, tűzdelek majd újabb magot vetek.

Paradicsom
Tavaly nagyon finom paradicsomokat kóstoltam, úgyhogy úgy döntöttem, a jól bevált San Marzanon kívül megpróbálkozom más fajtákkal is. Első alkalommal San Marzanot és Romust (sárga húsú, fürtös fajta) vetettem, majd Ökörszívet.
Magvetés: március 2. (Romus, San Marzano) és március 17. (Ökörszív)
Pikírozás: március 18. és március 30.


Paprika
A tavalyi fűszerpaprika után idén Kápiát és csilikeveréket vetettem. Melegigényes és a paradicsomnál jóval kényesebb. Úgy tűnik, le kellett volna fedni valamivel, hogy párás környezetet biztosítsak és a csírázáshoz a fényt sem igényli, jövőre erre figyelek. (Bár szerintem tavaly is az ablakban tartottam.)
A szárzellerrel egy balkonládába vetettem, de ez után a paprikát mindenképpen külön vetem.
Magvetés: március 17.
Pikírozás: a napokban


Szárzeller
Korábban soha nem vetettem, de kóstoltam már és nagyon ízlett, úgyhogy idén megpróbálkozom a termesztésével. A paradicsomhoz és a paprikához mérve nagyon apró a magja, próbáltam nem túl sűrűn vetni. Tejesdobozba pikíroztam, remélem, beválik. A pikírozás ugyan nem viselte meg, viszont nem állítom, hogy látványosan fejlődne.
Magvetés: március 17.
Pikírozás: március 30.



Bársonyvirág
Nemcsak szép, a fonalférgek ellen is ajánlott. Tavaly későn eszméltem, így vettem párat a paradicsomok közé, idén viszont magam vetettem. Néhány nap után ki is kelt, szép, erőteljes növekedésű. Szabadföldbe is ugyanakkor vetettem, az még hallgat, bár ilyen hideg és szeles időben nem is csodálkozom rajta.
Magvetés: március 26.
Pikírozás: április 4.

A legtöbbet az Ilkertje blogon tanultam a magvetésről, és a tűzdelésről, érdemes benézni oda, ez pedig egy korábbi bejegyzésem ebben a témában.

2015. április 5.

Húsvét táján ellep minden női magazint

és blogot a fessünk természetes anyagokkal, a spenóttól zöld, a lilakáposztától kék, a kurkumától sárga lesz. Kb. ennyi a leírás, és természetesen tesznek mellé egy mesés fotót, ami garantáltan photoshoppolt, mert a színek éppen menő árnyalatai pompáznak a képen.

Számtalan ilyen cikket olvastam már, de a technikai leírást rendre nélkülözik. Most egy olyan került a kezembe, ami azért megírta, legyen a víz fél liter, a káposzta három-négy levél, az ecet két evőkanál és kell bele só is.


A képen a kék az egyetlen sikerem az évek alatt. Technikája: felcsíkoztam pár káposztalevelet, vízzel felöntöttem, forraltam úgy 15 percet, majd beletettem a tojásokat, további 5 percet forraltam, lezártam, majd 6-8 órát benne hagytam. Az egyik szinte pöttyös lett, a másik nagy jóindulattal batikolt, a harmadik simán csak ronda, de legalább ez az egy sikerült.

Kurkumás volt a másik idei kísérlet, és már főzéskor nem értettem, hogy lesz ebből bármi is, merthogy a kurkuma nem oldódik a vízben. Ebbe a festőlébe került ecet is és só is. Forralás után leülepedett és ráült a tojásokra, de fél nap után sem volt semmilyen az eredmény, legalábbis a tojás nem, az üvegedényt viszont frankón megfogta, alapos sikálás után lett a régi.

Színeztem kávézaccal, kapott ugyan tényleg egy enyhe barna színt a tojás, de a végeredmény olyan lehangoló lett, hogy gyorsan beledobtam a hagymahéjas lébe, az végre megszínezte.

Színeztem spenóttal, a színét inkább nem látnám el jelzővel.

Szóval én vagy feladom, vagy valaki árulja el nekem legyen szíves, mit kell tennem, hogy a spenóttól harapnivalóan zöld, a kurkumától élénk sárga legyen a tojás. Na jó, nem olyan mint a megbűvölt képeken, de gusztusos, festett tojásként értelmezhető színt öltsön. A tojás héja ugyanis nem gyapjú. A konyharuhán is van ám kurkumás sárga folt, meg a a fűszerpaprika őrlésekor az asztalon a viaszosvásznat a paprika úgy megfogta percek alatt, hogy végül le kellett cserélni. Szóval tudok én festeni, csak a tojás nem jön össze. És az ecet nem a fixáláshoz kellene, utólag? Beavatáskor teszek a vízbe, ha az anyag engedi a színét. A hagymás főzőlevembe sose került, mégis szépek. Akkor most hogy is van ez?

És akkor a hagymahéjas festés:
Egy 900 grammos tejfölös doboz volt tele hagymahéjjal, és ehhez kb. 1 liter vizet öntöttem. Kék zománcú, a konyhát lassan elhagyó lábasban főztem, mert a hagymahéj a világos zománcú edényt is megfogja. A hagymahéjat főztem úgy negyed órát, majd félrehúztam és a tojásokat feltettem főni. A leveleket tojásfehérjével rögzítettem*, de ez csak akkor működik, ha forró a tojás héja. A leveleket (mikor mit találok, idén eper, rucola, turbolya) ecsettel bekentem tojásfehérjével, a forró, de szárazra törölt tojásra simítottam, elrendeztem, harisnyadarabbal rögzítettem, összekötöttem és a hagymahéjas lábasba tettem. A festőlé lepje el a tojásokat. Se ecet, se só, bár utóbbit a tojás főzővizébe mindig teszek. A tizenkét tojást két menetben festettem, 6-6 tojás fért el kényelmesen ennyi főzővízben.

A kékre főzött sárgáját igyekszem kerülni, de nem mindig sikerül. A tojást minél tovább főzzük, annál szárazabb, morzsálódó lesz a sárgája, és úgy tudom, hogy a fehérje és a sárgája határán képződő elszíneződés az ásványi anyagok kicsapódása. A tojást először csak forralásig főztem, hogy a héja átmelegedjen, lezártam, és egyesével, evőkanállal szedtem ki egy konyharuhára (ez támasztékként szolgált), mert kézben tartani és a leveleket ráragasztani elég nehéz. A hat tojással gyorsan végeztem és ment a meleg festőlébe, amit ekkor ismét feltettem forrni 1-2  percre. Három-négy órát hagytam a lében, szóval a tojás hűlésig meleg környezetben van, minél több a festőlé, annál esélyesebb a kékre főzés. A kurkumás tojásom kevés főzőlében volt, gyorsan hűlt, az szép narancssárga is maradt.

Kolleginák hasonló tapasztalatai: Annás és Hédi.

*nem, nem faragasztóval, ahogy most olvastam valamelyik cikkben!




2016.
az ismétlés, meg a tudás...


megfőztem a hagymahéjat, lehűtöttem, a gizgazokat hideg vízbe mártva rápréseltem a tojásokra, harisnyával rögzítettem, feltettem főni, forraltam 3 percet. lezártam, hűtöttem és így a közepe sem főtt túl!

2015. április 1.

A tűim mostanában csak heverésznek

céltalanul, nem kötök és nem horgolok, pedig két kisebb projektemet be kellene fejezni végre. Helyette inkább fiókokat rendezgetek, selejtezek, átszervezek, bár semmi nagy és jelentős dologra ne gondoljatok, nem az életemet, csak mondjuk a varrós részleget. De most valahogy ennyi energiám van. 

Varrogatok, ha kedvem úgy hozza. A sokadik uzsonnás táskánál tartok és most is tervezek kettőt, mert mindig eszembe jut valaki, aki talán örülne neki.


Hogy tovább is lépjek, mobiltokot varrtam. Az első verzió kicsi lett, mert maradék darabokból álltam neki, és mire minden élt összevarrtam, tűpárnányi nagyságúvá zsugorodott.

Második próbálkozásra már egész jó lett (a szélességét tökéletesen eltaláltam, és ez a legfontosabb) a tetejével viszont nem vagyok elégedett, kicsit hullámos lett. A színes gumiból készült fülnek és gombnak viszont nagyon örülök, és bár csak megfogtam az első szóba jöhető anyagot, a végén kiderült, telitalálat, most végre azonnal megtalálom a fekete telefonomat a fekete bélésű táskámban, legyen az bárhol is!

A palántáim napról napra gyarapodnak szám szerint is és méretben is. A paradicsom már szép, a szárzellert is tűzdeltem, hosszú csend után tegnap kibújt végre pár paprika, kárpótlásul viszont a bársonyvirág három nap alatt. Ha felszabadulnak a balkonládáim, vetek még virágmagokat, de erről hamarosan...