2015. október 27.

Egy hosszú hétvégébe

annyi minden belefér, ha süt a nap, hogy összeszedni is alig lehet.

Főleg a kertben voltam, a szederre például már nagyon ráfért a csinosítás. A rengeteg rászáradt gyümölcskezdeményt az őszi párás, nedves időben ellepte a szürkepenész, csak ebből két zsáknyit vágtam le, plusz a letermett vesszők. A mák kikelt, de olyan apró, hogy az egyeléssel még várni kell. Nem baj, helyette kiástam egy árnyékos helyen lévő ribizlit, közben letört róla egy fiatal rész, akkor már kerestem neki helyet, ahova elültethetem. Innentől meg már nem volt megállás, a régi tövek nagy részét lecseréltem. Közben törtem a fejem, a telek majdnem 20 éve a miénk, amikor először láttam őket, akkor sem voltak fiatalok, legalább 30 évesek lehetnek, de inkább több.

Elraktam a nyári ruháimat (vagyis a vékonyakat), és elővettem a télieket. Egy halogatós, nemszeretem feladatot is kipipáltam tehát. Sőt, kettőt, mert a spájzban is csináltam egy kis rendet. Összeszedtem az üres üvegeket, és a helyükre a magasabb polcokról vettem le lekvárt, savanyúságot. A száraztészta, rizs, hüvelyesek, aszalványok egy hatalmas ládában vannak, átnéztem, miből mennyi van, a tetejére tettem a megkezdett zacskókat, összerendeztem a hasonlókat és ellenőriztem a lejárati dátumokat. Most több a hely és gyorsabban megtalálom, amit keresek.

Szombaton Zirc környékén túráztunk. Dimbes-dombos, lankás arra a vidék, pont nekem való, és gyönyörű napsütéses időnk volt. A szánk be nem állt közben, öt nő, gondolhatjátok :-)

A kinti programokra sütöttem turbó kiflit és browniest, a hétre pedig tökmagos kenyeret.


Minden belefért, mondom én.

2015. október 23.

Legyen egyszerű fazonú, szürke

és a bélés oldja kicsit az egyszerűségét - gondoltam, amikor ezen a táskán törtem a fejem. Körülnéztem, melyik anyag jöhet szóba és milyen fazon, végül ez lett belőle.


A szürke vászonból már varrtam táskát (egyik és másik), a maradékból pont kijött még ez a fazon. A fülhöz és béléshez a csík pont annyi anyagot evett meg, mint a táska maga. Mindig meglep, hogy ezek a járulékos részek milyen anyagigényesek.


A pöttyös anyagot eredetileg nem táskabélésnek szántam, ezért csak 30 centit vettem belőle, ez a belül osztott megoldás viszont kijött belőle (egy 35 centis darab maradt, ez most a maradékos dobozban várja a sorsát). 

A hosszú pánthoz nekem ez a csatlakozás a legszimpatikusabb.


Születésnapi ajándék lett, a megajándékozott örült neki :-)

2015. október 18.

Az őszi kert elég vegyes

képet mutat. Lopva lehetett csak kimenni a kertbe, először a meleg, majd a szárazság miatt, most pedig több mint egy hete esik. 4-én ültettem végre mákot. Jó lett volna korábban, de nem volt eső, így sem a talajt előkészíteni, sem vetni nem lehetett.

A paradicsomot szintén október elején húzkodtam föl. Hatalmas, egészséges zöldje volt rengeteg apró paradicsommal, de ilyen időben termésre már nem számítottam. 


A rózsák szeptember végén magukhoz tértek, bőven hoztak virágot ismét, de ez az eső most elcsúfította őket. A dáliák is próbálják behozni a lemaradást, pedig lassan fel kell szedni. A gumósok nagy része már fedett helyen van, vagy leszáradóban a zöld rész, vagy már be is van dobozolva, hogy aztán a pincében várják a tavaszt. A büdöske még virít, a hajnalka már kevésbé, bár még tartja magát. Az estike szintén.


Bazsalikomot szeptember elején gyökereztettem, szépen bokrosodott, aztán most ellepte  valami, nem tudom, idén is kibírja-e a telet.

Az articsóka gyönyörű! Földkupac, avar, kéreg - kb. ezekkel takartam, remélem, jövőre találkozunk. A tavasszal igencsak pusztulásnak indult zsályából sikerült szaporítanom, sőt, egy szürkét vettem is a nyár végén, remélem, jól bírják az első telet.  Csili rengeteg lett, a füzérek már a konyhában száradnak.


Kérdés, milyen lesz az október vége és a november. A mákvetés után rengeteg eső esett, kellene még egy kis meleg, hogy meg tudjon erősödjni, különben nem bírja ki a telet.

2015. október 10.

A horgolás, majd a kötés úgy felemésztette a szabadidőmet,

hogy korábbi kedvenc időtöltésemre, az olvasásra egy ideig alig szántam időt. A kedv azonban nem hagyott el, csak alábbhagyott, hogy aztán ismét visszatérjen. Úgy tűnik azonban, ez az időszak sem volt hiába, egész máshogy választok ma már könyvet, nemcsak a egész, a részletek is érdekelnek.

Sokáig csak ötlet volt, hogy a kedvenc szerzőim életrajzával is megismerkedjek, de az utóbbi időben szinte maguktól találnak rám ezek a könyvek. 

Az első ilyen Agatha Christe Életem című memoárja volt. Tizenéves korom óta olvasom a könyveit, időnként előveszem őket és újraolvasom. Idén nyáron a vonatutakra mindig tőle vittem valamit, meg aztán ha egyet olvastam, kedvet kaptam egy másikhoz is. 

Az Életem kiolvasása után még hetekig eszembe jutott egy-egy részlete, teljesen a hatása alá kerültem. Nem kerestem ugyan további életrajzi könyvet, de a kezembe került az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című könyv, amiben aztán Jared Cade újságíró nemcsak arról az eltűnésről ír, amit Agatha Christie meg sem említ memoárjában, hanem végigveszi az életét is.

Annyi ellentmondás van a két könyvben, hogy muszáj feloldanom valahogy. Tervezem, hogy elolvasom Laura Thompson életrajzi könyvét és ha még mindig tart a lelkesedés, meg a kíváncsiság, akkor John Curran két könyvét. Curran Agatha Christie kéziratos hagyatékának feldolgozója, és az ajánló szerint rajongói sok feltett és fel sem tett kérdésre választ kapnak ezekből a könyvekből.

Aki pedig már rengeteg krimit olvasott, és magáról a műfajról is szeretne olvasni kicsit, Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek című könyvét ajánlom. Olyan jó a stílusa, hogy az ember észre sem veszi, hogy irodalomtörténetet olvas. A hatására el is olvastam pár nagy klasszikust, és kedvet kaptam például A nagy négyeshez, amit Christie a válását követő nagyon nehéz időszakában írt, és még ő maga is csak úgy emlegetett, hogy "az a rohadt könyv". 

Az életrajzát és Miklós Ágnes Kata könyvét ismerve már egész más lesz olvasni, vagy nem, mert tuti, hogy volt már a kezemben és letettem. Én ugyanis a letevős fajta vagyok, a könyvek nem azért vannak, hogy szenvedjünk tőlük, hanem hogy élvezzük. 

2015. október 4.

A bento doboz régi vágyam volt,

szeptemberben kaptam egyet, és nem is én lennék, ha erről nem a táskavarrás jutna eszembe. Hát persze, hogy másnap varrtam neki egyet.


Lemértem a dobozt és ahhoz igazítottam a méreteket. A bélés színével kapcsolatban voltak kétségeim, de ez az egy vízhatlan anyagom volt, és gondoltam, egy bento doboznak szánt táska bélése igazán lehetne vízhatlan. Mire elkészült, úgy döntöttem, jó lesz.

A pöttyös anyagból fél méterem van, kiszabtam a táskának való darabot (36×56 cm), majd a maradékot feleztem, ebből lett a füle. Ehhez a mérethez legközelebb azért kicsit rövidebb és kicsit szélesebb fület szabok. Vékony vatelint is varrtam bele, hogy a rázós bicikliúton (tele van repedéssel meg hibával) ne sérüljön a doboz.


Siettemben kimaradt a patent, de szélén varrhatóval később pótoltam. 

Bő két hete tesztelem, bevált!



Kiegészítés

Ez pedig az aljára utólag varrt merevítő. Műanyag lap, vatelin, bélés. A vatelint a cipzár talppal tudtam könnyen levarrni.