2015. október 10.

A horgolás, majd a kötés úgy felemésztette a szabadidőmet,

hogy korábbi kedvenc időtöltésemre, az olvasásra egy ideig alig szántam időt. A kedv azonban nem hagyott el, csak alábbhagyott, hogy aztán ismét visszatérjen. Úgy tűnik azonban, ez az időszak sem volt hiába, egész máshogy választok ma már könyvet, nemcsak a egész, a részletek is érdekelnek.

Sokáig csak ötlet volt, hogy a kedvenc szerzőim életrajzával is megismerkedjek, de az utóbbi időben szinte maguktól találnak rám ezek a könyvek. 

Az első ilyen Agatha Christe Életem című memoárja volt. Tizenéves korom óta olvasom a könyveit, időnként előveszem őket és újraolvasom. Idén nyáron a vonatutakra mindig tőle vittem valamit, meg aztán ha egyet olvastam, kedvet kaptam egy másikhoz is. 

Az Életem kiolvasása után még hetekig eszembe jutott egy-egy részlete, teljesen a hatása alá kerültem. Nem kerestem ugyan további életrajzi könyvet, de a kezembe került az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című könyv, amiben aztán Jared Cade újságíró nemcsak arról az eltűnésről ír, amit Agatha Christie meg sem említ memoárjában, hanem végigveszi az életét is.

Annyi ellentmondás van a két könyvben, hogy muszáj feloldanom valahogy. Tervezem, hogy elolvasom Laura Thompson életrajzi könyvét és ha még mindig tart a lelkesedés, meg a kíváncsiság, akkor John Curran két könyvét. Curran Agatha Christie kéziratos hagyatékának feldolgozója, és az ajánló szerint rajongói sok feltett és fel sem tett kérdésre választ kapnak ezekből a könyvekből.

Aki pedig már rengeteg krimit olvasott, és magáról a műfajról is szeretne olvasni kicsit, Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek című könyvét ajánlom. Olyan jó a stílusa, hogy az ember észre sem veszi, hogy irodalomtörténetet olvas. A hatására el is olvastam pár nagy klasszikust, és kedvet kaptam például A nagy négyeshez, amit Christie a válását követő nagyon nehéz időszakában írt, és még ő maga is csak úgy emlegetett, hogy "az a rohadt könyv". 

Az életrajzát és Miklós Ágnes Kata könyvét ismerve már egész más lesz olvasni, vagy nem, mert tuti, hogy volt már a kezemben és letettem. Én ugyanis a letevős fajta vagyok, a könyvek nem azért vannak, hogy szenvedjünk tőlük, hanem hogy élvezzük. 

2 megjegyzés:

Jucus írta...

De jó volt olvasni! Én is nagy olvasós vagyok, de nálam is meg kell osztani az időt: vagy kézimunka vagy olvasás...tényleg nem elég a 24 óra!
Agatha Christitől a kedvencem a Tíz kicsi néger és láttam az életéről a könyvet, érdekel (persze több száz könyv mellett) ez is.
Igazából én is úgy gondolom, hogy olyan kevés az idő, hogy tényleg le kell tenni azt az olvasmányt, ami "nem jön be" és akkor mást kell választani.

florentine írta...

Jucus, én úgy osztom meg mostanában, hogy elalvás előtt még olvasok kicsit(korábban végkimerülésig kötöttem/horgoltam), és úgy érzem, most a télen azért több időt szánok rá, mint az elmúlt teleken.