2016. március 30.

Amikor végre megkaparintottam,

két nap alatt olvastam el a Rend a lelke mindennek című könyvet. Hiteles, életszerű és nincs túlírva. Lássuk, mi ragadott meg a leginkább! 


Életmódváltás
Az alaphelyzetről, miszerint életmódot kell váltani, nem rendet tenni, engem nem kellett meggyőzni, tudtam magamtól is. Sőt, ez az életmódváltás már meg is volt, vagyis elindult, mert ez szerintem egy hosszú folyamat. Belátható időn belül a rendrakás/selejtezés végére fogok érni, és működik, mert számos területen (nemcsak fiókban, hanem életmódban is) fenn tudtam tartani a kezdeti állapotot. 

Rendet tenni csak egyszer szabad!
Stimmel. Ahol selejteztem, már nem gyűlik a kacat és nincs káosz.

Azt tartsuk meg, ami örömet okoz
Igen, nagy általánosságban így van. Meg van az a kategória, amin nem kell elgondolkozni: adóbevallást öt évig, hivatalos iratok, számlák. És kb. ennyi.

Semmi nem hiányzik
Tényleg nem, ezt már meg is állapítottam, amit selejteztem, többet nem keresem. 

Mindennek legyen helye
Ezt meg kell tanulnom, tényleg a legapróbb dolgoknak is legyen helye, mert ha nincs, akkor csak leteszem valahova, vagyis rendetlenség lesz és ha (majd valamikor) keresem, a hosszas keresés után vagy megtalálom, vagy nem.

"Még ha nem is vagyunk ennek tudatában, a holmijaink nagyon keményen dolgoznak értünk. Nap mint nap végzik a dolgukat, hogy megkönnyítsék az életünket."
Ezért cserébe Marie megbecsüli a holmijait. Mindennek van helye, tárolás közben a ruhái össze vannak hajtva/fel vannak akasztva, hogy pihenhessenek. Mindig megbecsültem a holmimat (pénzbeni értéküktől függetlenül) de azért még itt is van fejlődési lehetőség. 

Tartsd egy helyen, ami összetartozik
Ez rendkívül egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Viszont bevezetem. 

A szezonális ruhák elpakolása idejétmúlt szokás a légkondicionáló és a fűtés miatt
Ezt vitatom, rajtam otthon télen pulóver van, sőt, a munkahelyemen is. Ha valaki 25 °C fokot csinál télen, tegye, én nem fogok.

Könyvek
Marie szerint is a legnehezebb döntés, én viszont már évek óta csak a legszükségesebb és legfontosabb könyveket veszem meg, vagyis ezen a területen sincs nagymértékű beáramlás, rendben van. Ja, hogy mégse? Tizenegy könyvet még így is leemeltem a polcról. 

A könyvet elolvasva megállapítottam, három komoly gyengém van: a hazaérős rutin, a táskám és a ruhatáram. 

Hazaérős rutin
Egyszerűen lenyűgöző, ahogy leírja, mi nála a munka utáni hazatérős rutin. Hazaér, feltesz egy teát, átöltözik, lepakol, kipakol, és persze minden azonnal a helyére kerül. Mire lepakol/kipakol/átöltözik, iható a tea. Na, ez az azonnal a helyére kellene nekem, ez a titok nyitja. Nem részletezem a korábbi gyakorlatot, csak annyit, sürgősen változtatni akarok rajta. 

Válltáska
Hazatér, mindent kipakol és elteszi az aznap hordott táskáját. Nos, az a veszély, hogy én minden nap más táskával keljek útra, egyelőre nem fenyeget, és a munkám is más típusú, de az, hogy a nap végén kiürítsem a táskámból a csak aznap szükséges dolgokat, az nagyon meg kellene tanulnom. Legutóbb egy fontos számlát és egy banki tranzakciós papírt hurcoltam egész héten át, és persze itt az is veszély, hogy bárhol kiránthattam volna. 

Ruhatár
A szekrényem tele, de zömét nem hordom/nem szeretem, viszont eddig nem selejteztem, mert hátha még/egyszer felveszem. Nem fogom, ha viszont szelektálok, a ruháim kényelmesen elférnek és jobban átlátom az aktuális holmikat. Hamarosan szezonváltás, legkésőbb azzal egybekötve megcsinálom. A minimalisták már rádöbbentettek, nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Ez persze nehéz kérdés, de dolgozom rajta.)


És végül egy évek óta megfogalmazott probléma, aminek immár tudom a megoldását:

"A tény, hogy nem kell keresgélnünk, valójában felbecsülhetetlen értékű stresszoldó. A rendetlenség részben azért emészt fel bennünket, mert már azért is mindent át kell kutatnunk, hogy megtudjuk, hogy a keresett tárgy egyáltalán megvan-e, és sokszor nem is kerül elő, bármeddig keressük is."
Igen, ez a spájz! Tele, de selejtezni alig lehetne valamit, mert főleg különböző típusú élelmiszerek (lekvár, száraztészta, ecetek, konzervek, stb.) és konyhai eszközök vannak. A bármi előfordulhat bárhol típusú kijelentés azért nem igaz, de tény, hogy fix helye nagyon kevés dolognak van. Mindent oda teszek, ahol éppen van egy kis üresedés, és ez három zsúfolt polcot jelent. Ha keresek valamit, mindhármat át kell néznem, hogy megtaláljam, vagy feladjam a keresést. Az első kisebb átszervezés már megtörtént, a három fontos polcon ki vannak jelölve a helyek és csoportosítva vannak a holmik, most tesztelem a rendszert, és ha jön egy kis jó idő, átrendezem a többi polcot is. 

2016. március 25.

Szerintem minden rekordot megdöntöttem,

sapka ilyen sokáig még nem készült. Először nem tudtam eldönteni, hogy milyen fonalból kössem, úgyhogy volt pár tesztkötés mindenféle fonallal.


Aztán hogy hány szemmel kezdjem (fele már elkészült, amikor kiderült, hogy kicsi lett), lebontottam, majd a tetején a fogyasztás nem tetszett (középhangsúlyos, vagyis minden második sorban kettőt fogyaszt), ezért ismét bontottam.


Este 10-kor többet nem bontok, nem ment elsőre (ezzel a módszerrel bontottam, csak elcsúsztam a soron), majd második nekifutásra úgy a sapka fele maradt meg. Végül a fogyasztás után két ismétlő sort iktattam be, így pont jó a hossza és tetszik a teteje. Hurrá, őszre van új sapkám!


Minta: Schuyer by Jennifer Burke
Fonal: Drops Karisma 
Tű: 3.5 és 4.0

2016. március 22.

Fonalfalás, új technika,

gyakorlás, testre szabás, szóval ez a ruhácska (legalább) egy négy az egyben projekt volt. Fonalfalás, mert elfogyott mindkét szín, új technika mert fair isle mintát nem kötöttem még síkban (meg azt hiszem, nem is fogok többet), és testre szabás, mert persze a minta nem ehhez a babához készült. 


Az eredeti zöld cipőcske ehhez a rucihoz már nem passzol, így horgoltam hozzá azt is, a fejdíszhez viszont már nem maradt narancs (azért nem adom fel, kutatok még a dobozaimban, hátha egy virág még lesz belőle). 


A ruhácska mintáját itt találtam

2016. március 17.

A háztartás átszervezése

tovább folytatódik, és nagyon jó irányba halad, úgy érzem. 

Selejtezés
Ez a legfontosabb szerintem, apránként haladok. Mostanában az irataimat selejteztem például az adóbevallás kapcsán, és a kezembe került papírok felétől szabadultam meg. Vagy pár hete rendet tettem a komódomnak abban a kis fiókjában, amit egyéb fióknak is nevezhetnék (oda szórtam be mindent, amit máshova nem tudtam). Annyira tele volt, hogy már féltem kihúzni, és persze sose találtam meg benne semmit. Kb. 20% iratot és 30% ritkán használt kreatív cuccok tettem a helyére, 35% ment a kukába és maradt 15% szükséges holmi a fiókban. Heuréka, a hálószobámban van jegyzetlap! Több tömbnyi. Évek óta hiányoltam, legalul volt. 

Spájz
A kiürült üvegek már a pincében vannak (címke leáztatva, tetővel lezárva, papírdobozokban, hogy ne lepje a por), elég sok az üres hely, hamarosan átböngészem, mi maradt még. 

Mélyhűtő
Eredetileg december közepén akartam egy leltárt csinálni, de rájöttem, felesleges, tömve volt. Aztán a karácsony/újév kapcsán látványos volt a fogyás, majd januártól apránként csökken a készlet. Zöldbab, borsó, tök is már csak pár zacskónyi van, úgyhogy hamarosan ki lehet húzni a hűtőt meggyszezonig.

A barátnőmnél láttam egy rendrakásról szóló könyvet, pár lap erejéig beleolvastam, most várom, hogy kiolvassa, nagyon érdekesnek tűnik, ha tetszik, beszámolok róla. 

A képen pedig a bimbóskel, ami alig egy hét alatt bújt ki. A paradicsomok és a szárzeller még várat magára.

2016. március 10.

A tempóm ugyan nem a régi, de végre

ismét rendszeresen olvasok. Mostanában egyszerre többet, ami az elején zavart, de már kezdem megszokni. Rendszerint más műfajúak futnak egyszerre, és egy-egy este kedvem szerint választok, így fordulhat elő, hogy van amit napok alatt kiolvasok, mást viszont hetekig tologatok.

Maj Sjöwall - Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó, Gyilkos a háztetőn
Pár éve a skandináv krimi új színt hozott a krimikedvelők életébe. Az elején faltam Indriđason, Nesser és Nesbo könyveit, aztán valahogy telítődtem velük. Tavaly rábukkantam egy jóval korábbi cikkre, ami a mai skandináv krimi előfutárát mutatta be és nagyon kíváncsi lettem Maj Sjöwall és Per Wahlöö könyveire. Érdekes volt a sok mai író által a példaképnek tekintett elődöt olvasni és ismerősként üdvözölni egy-egy motívumot.

Az Agatha Christie-vonalat ott hagytam abba, hogy a Bűnös szövegek után kíváncsi lettem a legpocsékabbnak kikiáltott művére. A Nagy Négyes egy bűnszövetkezet, célja a fennálló társadalmi rend lerombolásával az anarchia előidézése és az egyeduralom, vezetője a világ legokosabb embere, aki történetesen kínai. Ez valóban nem Agatha Christie alaphelyzet. Poirot agyonhajszolt, rosszkedvű és borongós, mindenki élete folyton veszélyen van. A cselekmény gyakran paródiába illő és véget nem érő, értem már, miért emlegette az a rohadt könyv-ként Christie ezt a művét. Hetekig olvastam.

És hogy jöjjön végre valami jó is, elővettem a legjobb könyvének tartott Tíz kicsi négert. Valóban mesterien szövi a történet fonalát. Bűn és bűntudat, megbánás és tagadás, rettegés és gyanakvás mind sorra kerül. Három nap alatt kiolvastam.
Az elbeszélései viszont szintén nem nekem valók (bár néha úgy érzem, magát a műfajt sem szeretem). A Miss Marple című kötetét szintén hetekig olvastam, mindig bízva, hogy legalább egy élvezetes történetet találok, de nem sikerült, szerintem ezennel fel is adom, elbeszélést nem olvasok többet tőle.
A Mary Westmacott álnév alatt írt könyvei közül még nem olvastam semmit, legközelebb ezek közül választok.




Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Letehetetlen. A fájdalom, a magány, a veszteség és a legszeretettebb személy elvesztése sírva röhögős svéd regénybe csomagolva. Bár svédnek csak nagy ritkán tűnt, az egész olyan volt, mintha itt és most történne. Mondjuk a szomszédban. Tavaly év végén megjelent Backman második könyve, A nagymamám azt üzeni, bocs címmel, ez lesz a következő könyvem.

Jane Goodall: A remény magvai
Olyan ez a könyv, mint egy jó fűszerkeverék. Egy kis történelem, csipetnyi botanika, némi régészet, mellette ott a legújabb csúcstechnológia, de mindenből csak annyi, hogy ízelítőt adjon, és úgy, hogy mindenki megértse. A fejezetek java alig két-három oldal, úgyhogy egyik ámulatból estem a másikba. Minden sorát élveztem.

Zsolt Béla: Kilenc koffer
Betekintés az emberi lélek legsötétebb bugyraiba. Most adták ki újra, megláttam az ajánlóját, aztán derengeni kezdett, hogy egy laharcolt példány jó ideje várja, hogy kézbe vegyem. Napok alatt elolvastam, majd hetekig nem tudtam kiverni a fejemből. Vagy már nem is tudom soha.

Virginia Wolf: Mrs. Dalloway
Jó ideje nézegettem Virginia Wolf könyveit, és most valahogy kedvet is kaptam hozzá. A Mrs. Dalloway jó választás volt, kíváncsi vagyok a többire is.

Mindennapi krumplink
Volt már a kezemben pár csapnivaló tematikus szakácskönyv, de ez nem közéjük tartozik. A krumpliból tényleg bármit ki lehet hozni, és ezt alaposan körbe is járja a könyv. Engem két recept fogott meg igazán, a szalonnás gombóc sajtmártásban és a máktöltelék krumplival történő keverése. Hogy önmagában rendkívül tömény, ez kétségtelen, eddig általában kekszmorzsával és almával lazítottam, de kíváncsi vagyok a krumplisra is (25 dkg krumpli, 20 dkg mák, 15 dkg cukor, 10 dkg mazsola, 2 tojás).

2016. március 4.

Jó ideje szeretnék

kötni valamit saját kútfőből, csak úgy. Ez lett az első darab. 


A babát álmoDóra-tól nyertem a PIF csoportban, és még tart a lendület, úgyhogy hamarosan jön a következő ruhácska, hogy Virág babát lehessen öltöztetni.


A Barka Takaró maradékából készült, 26 g, 4.0 tű, felülről kezdve.