2016. március 30.

Amikor végre megkaparintottam,

két nap alatt olvastam el a Rend a lelke mindennek című könyvet. Hiteles, életszerű és nincs túlírva. Lássuk, mi ragadott meg a leginkább! 


Életmódváltás
Az alaphelyzetről, miszerint életmódot kell váltani, nem rendet tenni, engem nem kellett meggyőzni, tudtam magamtól is. Sőt, ez az életmódváltás már meg is volt, vagyis elindult, mert ez szerintem egy hosszú folyamat. Belátható időn belül a rendrakás/selejtezés végére fogok érni, és működik, mert számos területen (nemcsak fiókban, hanem életmódban is) fenn tudtam tartani a kezdeti állapotot. 

Rendet tenni csak egyszer szabad!
Stimmel. Ahol selejteztem, már nem gyűlik a kacat és nincs káosz.

Azt tartsuk meg, ami örömet okoz
Igen, nagy általánosságban így van. Meg van az a kategória, amin nem kell elgondolkozni: adóbevallást öt évig, hivatalos iratok, számlák. És kb. ennyi.

Semmi nem hiányzik
Tényleg nem, ezt már meg is állapítottam, amit selejteztem, többet nem keresem. 

Mindennek legyen helye
Ezt meg kell tanulnom, tényleg a legapróbb dolgoknak is legyen helye, mert ha nincs, akkor csak leteszem valahova, vagyis rendetlenség lesz és ha (majd valamikor) keresem, a hosszas keresés után vagy megtalálom, vagy nem.

"Még ha nem is vagyunk ennek tudatában, a holmijaink nagyon keményen dolgoznak értünk. Nap mint nap végzik a dolgukat, hogy megkönnyítsék az életünket."
Ezért cserébe Marie megbecsüli a holmijait. Mindennek van helye, tárolás közben a ruhái össze vannak hajtva/fel vannak akasztva, hogy pihenhessenek. Mindig megbecsültem a holmimat (pénzbeni értéküktől függetlenül) de azért még itt is van fejlődési lehetőség. 

Tartsd egy helyen, ami összetartozik
Ez rendkívül egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Viszont bevezetem. 

A szezonális ruhák elpakolása idejétmúlt szokás a légkondicionáló és a fűtés miatt
Ezt vitatom, rajtam otthon télen pulóver van, sőt, a munkahelyemen is. Ha valaki 25 °C fokot csinál télen, tegye, én nem fogok.

Könyvek
Marie szerint is a legnehezebb döntés, én viszont már évek óta csak a legszükségesebb és legfontosabb könyveket veszem meg, vagyis ezen a területen sincs nagymértékű beáramlás, rendben van. Ja, hogy mégse? Tizenegy könyvet még így is leemeltem a polcról. 

A könyvet elolvasva megállapítottam, három komoly gyengém van: a hazaérős rutin, a táskám és a ruhatáram. 

Hazaérős rutin
Egyszerűen lenyűgöző, ahogy leírja, mi nála a munka utáni hazatérős rutin. Hazaér, feltesz egy teát, átöltözik, lepakol, kipakol, és persze minden azonnal a helyére kerül. Mire lepakol/kipakol/átöltözik, iható a tea. Na, ez az azonnal a helyére kellene nekem, ez a titok nyitja. Nem részletezem a korábbi gyakorlatot, csak annyit, sürgősen változtatni akarok rajta. 

Válltáska
Hazatér, mindent kipakol és elteszi az aznap hordott táskáját. Nos, az a veszély, hogy én minden nap más táskával keljek útra, egyelőre nem fenyeget, és a munkám is más típusú, de az, hogy a nap végén kiürítsem a táskámból a csak aznap szükséges dolgokat, az nagyon meg kellene tanulnom. Legutóbb egy fontos számlát és egy banki tranzakciós papírt hurcoltam egész héten át, és persze itt az is veszély, hogy bárhol kiránthattam volna. 

Ruhatár
A szekrényem tele, de zömét nem hordom/nem szeretem, viszont eddig nem selejteztem, mert hátha még/egyszer felveszem. Nem fogom, ha viszont szelektálok, a ruháim kényelmesen elférnek és jobban átlátom az aktuális holmikat. Hamarosan szezonváltás, legkésőbb azzal egybekötve megcsinálom. A minimalisták már rádöbbentettek, nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Ez persze nehéz kérdés, de dolgozom rajta.)


És végül egy évek óta megfogalmazott probléma, aminek immár tudom a megoldását:

"A tény, hogy nem kell keresgélnünk, valójában felbecsülhetetlen értékű stresszoldó. A rendetlenség részben azért emészt fel bennünket, mert már azért is mindent át kell kutatnunk, hogy megtudjuk, hogy a keresett tárgy egyáltalán megvan-e, és sokszor nem is kerül elő, bármeddig keressük is."
Igen, ez a spájz! Tele, de selejtezni alig lehetne valamit, mert főleg különböző típusú élelmiszerek (lekvár, száraztészta, ecetek, konzervek, stb.) és konyhai eszközök vannak. A bármi előfordulhat bárhol típusú kijelentés azért nem igaz, de tény, hogy fix helye nagyon kevés dolognak van. Mindent oda teszek, ahol éppen van egy kis üresedés, és ez három zsúfolt polcot jelent. Ha keresek valamit, mindhármat át kell néznem, hogy megtaláljam, vagy feladjam a keresést. Az első kisebb átszervezés már megtörtént, a három fontos polcon ki vannak jelölve a helyek és csoportosítva vannak a holmik, most tesztelem a rendszert, és ha jön egy kis jó idő, átrendezem a többi polcot is. 

25 megjegyzés:

Flier Judit írta...


Tök jól összeszedted a lényegét! Én sajnos egy csomó mindent nem tudtam megcsinálni/végigvinni belőle, de ami nekem nagyon bejött, az a ruhák élére hajtogatva tárolása komódban, ezt nagyon megszerettem.
Ja, és én órákig kerestem kétségbe esve az éves bérleteimet, végül a táskámban találtam meg egy szakadt-gyűrt borítékban, amit hetekig hurcoltam magammal, tényleg csak mázli volt, hogy nem dobtam ki őket :)

florentine írta...

Judit, nekem nagyon betalált és nagyon jókor jött ez a könyv.

Ez az élére állítva tárolás is nagyon birizgálja a fantáziámat, a harisnyáimnál bevezettem, azóta nem turkálok a cipősdobozban (mert a cipősdoboz nekem is kedvencem), a komódban is be kellene azt hiszem.

A bérlet meg?! Ismerős, bár bérletem pont nincs...

aarkus írta...

Arra nincs recept ebben a tényleg szuper könyvben, hogy a családtagoknak hogy lehet kényszer és terror nélkül továbbadni a Tudást?

Ildiko Cserny írta...

Nagyon jol osszeszedted es en is vallom, hogy ezt igy kell es torekszem is ra, bar nem mindig tudom megvalositani, soooot :)
Es sajnos sokszor nalunk is a csaladtagokon bukik el a dolog...

Mamka írta...

Nekem az egyik legfontosabb,hogy legyen mindennek fix helye és ,hogy ODA rakjam a cuccot, ne pedig csak ledobjam. na,meg a szanálás....Ez folyamatos téma...

florentine írta...

aarkus, ez Marie számára is egy fontos probléma volt, ugyanis 5 éves kora óta szenvedélyesen pakolt, rendezkedett és selejtezett. és a családtagok holmiját is, akik aztán persze rájöttek a turpisságra és máris állt a bál. arra jutott, hogy ilyet soha többet, mindenki csak a sajátját. Marie nem írja, én meg sajnos nem tudok ehhez jó ötletet adni.

florentine írta...

Iliko, törekedni lehet, teljesen megvalósítani, hááát :-) viszont ha néhány problémás gócot felszámolók, jobban fogom érezni magam, ez biztos, és már ez is nagy eredmény. meg én sem/nem patikarendre/pinterestnappalira vágyom, ennél jóval hétköznapibbak az céljaim

florentine írta...

Mamka, valami ilyesmi a lényeg, tényleg!

MrsYarnart írta...

na, ezt a könyvet sürgősen megveszem magamnak! szerencsére én vagyok a legrendetlenebb a családban, így nem kell másokat tanítgatnom :D

florentine írta...

Éva, azért ez egy nagyon vicces alaphelyzet, úgy érzem :-DDD

Angyal Erika írta...

Köszönöm az ajánlót! Be kell szereznem ezt a könyvet, mostanában kezdtem el a selejtezést, és jól jönne hozzá egy ilyen segítség!

florentine írta...

Erika, nagyon szívesen, remélem, neked is sokat segít

lomaquilt írta...

A Te blogod alapján rendeltem meg a könyvet (holnap megyek érte)de már interneten láttam tőle praktikákat. Mostanában sok ilyen rendrakásos irás van és ez jó. Nekem akkor is sok mindenem volt (más szerint kacat, Anyám szerint klumpert)amikor még nem éltünk a fogyasztói társadalomban. Ez örök probléma és talán a szülőknek kellene a gyerekeknek példával tanitani. Pl. egy karácsonyi estén voltam, ahol mindenki bontogatta az ajándékait. A háziasszony egy zacskóba összegyüjtötte a szemetet, papirokat. A szép zacskókat (amit még lehet használni) szépen elpakolta. A Te leirásod is nagyon jó. Szóval a rendrakást tanulni kell, mégha nem is lesz mindenkinél ideális rend. Azt szoktam mondani, ha egy tündér kiakarja takaritani a lakásomat úgy nagyon szépre, mit csinálna a szivemhez nőtt apróságaimmal? A legszomorúbb, mikor a piacon látod egy lakás felszámolásából kijövő "kincseit". Na erre Te irjál könyvet! Gratulálok a jól megfogalmazott értelmezésedhez!

florentine írta...

lomaquilt, köszönöm szépen az elismerő szavakat és remélem, sok hasznos ötletet találsz benne!
Az ajándéktasakokat én is elteszem, ha semmi bajuk és továbbadom, újat keveset kell vennem. (A szép csomagolópapírokat már nem, sose használtam őket fel semmihez, hiába terveztem, csak gyűltek és gyűltek, egy idő után meg már csak bosszúságot okozott.)
Messze nem tartok a kincseknél szerencsére, ha csak a kacatnak bélyegzett holmikat dobom ki, én már akkor is jó leszek. Tegnap egy varrós fiókot selejteztem, rozsdás, régi fém csatok, sérült gombok, pár centis gumidarabok és ehhez hasonlók kerültek ki, meg a nagyanyám egyik tűpárnája, aminek nem tudom, milyen töltete van, de megkeményedett és nem lehetett már beleszúrni a tűt. Pontosan a fiók fele szemét volt, most viszont a cérnáim (két fagyisdoboznyi) beférnek a megüresedett helyre. KonMarie szerint ami örömet okoz, az maradjon, ez nálam sem kérdés. Felszámolásnál ami kikerül, az utódoknak már nem jelent semmit, más meg talán örül neki, én is rengeteg mindent hordtam haza, amit a mai napig szeretek.

lomaquilt írta...

Tegnap átvettem a könyvet és elkezdtem olvasni. (elég sok hasonló témájú könyv, blog, cikk van mostanában) Amit nemigen irt, de engem nagyon érdkele, hogy mit csináljak azokkal a dolgokkal ami nem kell nekem. Kidobni nem akarom, mert csak érték, hová kinek adjam? Pl.a köynyveket? Lassan 10 éve hogy lakás felújitást csináltunk és rövid idő alatt ki kellett költözni. Na akkor tudtam mit csináljak. Egy zsák szemét egy zsák máltai egy doboz, válogass. Ezzel az elvvel sokmindentől megszabadultam. De azóta megint felgyülemlett. Talán ezt a módszert kellene megint csinálni? Rosszabb: anyósom lakását kell felszámolni. Sajnálom a sok ágyneműt elajándékozni, kidobni stb. A legjobban a hajtogatási módszere fogott meg (sikerült videón megszerezni)

florentine írta...

lomaquilt, ez nagyon nehéz, az biztos. Az ajándékozást tudom javasolni. Egyik ismerősöm feltette a leválogatott könyvlistáját az fb-re, és aki kérte, megkapta. A feltételeket az elején közölte, a postázást pl. kizárta, ami érthető is. Ugyanezt láttam pár napja egy blogon.
Az ágynemű érték, ha jó minőségű, sokáig lehet használni. Én átnézném az enyémet, pár régit leselejteznék, helyére az anyóséból kerülhetne be újabb, a többit elajándékoznám.

Amit még tudok javasolni, a felhalmozódást próbáld elkerülni. Sok éve alig veszek könyvet, persze ehhez kell egy jó könyvtár is. Tavaly fonalat csak aktuális projekthez vettem a szükséges mennyiségben (korábban akciósan vásárolgattam, de már bánom, és ezért pl. leiratkoztam pár hírlevélről - nem csak fonalasról), anyagot 30-120 centit veszek, miből mi lesz, mennyit használok egyszerre. Van egy csomó szalagom, alig használom őket, többet nem veszek, esetleg aktuális varráshoz a szükséges mennyiséget. A felhalmozást sok területen leállítottam, szerintem csak így megy.
Ezek nagyon komoly döntések és minden mindennel összefügg. Nekem bevált, jó az irány, haladok tovább, apránként, hol a mélyhűtő gyarapításáról/apasztásáról, hol a fonal- vagy anyagvásárlásról van szó. Életmódváltás kell hozzá, különben jön a jojo-effektus, és megint ott áll az ember a sok holmival, és kezdődik minden előröl.

szibolya írta...

Oh, én is ugyanezt a példányt olvastam, felismertem a jelzetről :-)

A könyvben a dobj-ki-mindent szemlélet nem tetszett, mert az elajándékozás, ruhacserebere, adománybolt nála fel sem merül.
Nálunk leginkább a sok kreatív alapanyagom miatt van rumli, de mostanában sikerül csak abból alkotni, ami otthon van.

florentine írta...

szibolya, ez előfordulhat :-) Nekem fel sem tűnt, hogy mindent kidob. Talán mert bennem fel sem merült... A fonalasoknak pl. ott az adományozás (konkrét nagy akciókra is kértek fonalat+tűt hogy taníthassák az érdeklődőket), vagy oviba is szokták adni a maradékot valami alkotáshoz. Szóval olyan sok lehetőség van!

lomaquilt írta...

Végül annyira megfogott a téma, hogy elhatároztam, a blogomban én is hasonlóan feldolgozom. Egyenlőre a lemaradásaimat próbálom a blogirásban teljesiteni. Sajnos akinek hobbija van, annak igen sok mindene összegyűlik. Azelőtt sokat kötöttem. Miután a pulovereket "kinőttem" egy akció során elajándékoztam. A maradék fonalakat egy ismerösnek ajándékoztam, aki tudom, hogy részt vesz kötös akciókban (valamit bekötnek, horgolnak)De nekem a foltvarrás anyagainak rendszerezése jelent problémát. Köszönöm a sok jó tanácsot és majd időnként benézek.

florentine írta...

lomaquilt, kíváncsian várom a fejleményeket. majd figyelek :-)

Jucus írta...

Ebből van mit tanulnom! :o)
Én a mai napig el szoktam tenni a téli ill. nyári göncöket máshová...igaz, hogy akkor már lassan tehetem is vissza :o)
Könyvek? Hm...megfogadtam, csak akkor veszek újat, ha azt el is olvasom...az áruk is visszatart...meg van könyvtár, ahová vissza lehet vinni...én így sakkozom :o)

Juhmeli írta...

Sokat gondolok rád, nemcsak kert és kézimunka témában, hanem mostanában akkor is, mikor rendet próbálok tenni. Boldoggá tesz a tudat, hogy más is küzd ezzel, hogy másnak sem könnyű, másnak sem természetes. Gondoltam rád tegnap este is, amikor Ferivel a régóta ide-oda pakolgatott, utált kanapét cincáltuk ki vinnyogva-röhögve - 40 méteren keresztül - a ház elé, mert lomtalanítás van. Aztán hoztuk is vissza, mert akik el szerették volna vinni, azoknak nem fért be a kocsijába, bár hősiesen próbálták - Suzuki Swift - és megkértek, hogy tegyük el nekik péntekig. De egyébként tök felkészültem, és listát írtam, nehogy valami itt maradjon. És most nagyon örülök magamnak. És hétvégén már remélem a kocsi áll a garázsban, nem a kanapé.:)


Hajrá rend!



És tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot.

florentine írta...

Juhmeli, és miért nem? Én szoktam, bár tényleg általánosban tanították, de aztán számtalan helyen én is találkoztam vele, tetszett, használom. Ezt már nem osztályozzák :-)

Ah, ez a családi idill olyan ismerős! A vinnyogva-röhögve cincált bútor. Bár a beszólnak, hogy tegyük el még kicsit nem ismerős. Na majd ősszel, nálunk akkor van lomtalanítás.

Éppen készülök egy következő rendrakásos bejegyzésre, nagy dobásra ne számíts, csak a mit tudtam átültetni a gyakorlatban az eddigiekből témájúra. Szóval hajrá rend!

Juhmeli írta...

Tegnap cincáltuk végig megint az udvaron, végre megszabadultunk tőle. Hurrá!

Várom a fejleményeket.

florentine írta...

gondolom, nem fog hiányozni :-D