2011. május 18.

Az Őrség gyönyörű,

túrázni pedig jó. Évek óta járok túrázni egy kis csapattal, az őrségi túra pedig a kedvencünk. Hogy miért? Mert fantasztikus! A képek szerintem magukért beszélnek.
7.10-kor regisztráltunk Őriszentpéteren, megkaptuk a térképet és útra keltünk.


 Néhány perc után kiértünk a faluból és innentől utunk nagy része erdőn, mezőn át vezetett.


Ehhez hasonló kis hidakon többször átkeltünk.


A Szala menti tanösvényt érintve haladtunk tovább...


erdőn...


... mezőn.


Az őrségi falvak szeres településszerkezetűek, a falu központjában van néhány utca, majd körülötte szétszórtan helyezkednek el a házak. Kerítés ezeken a részeken általában nincs, kapu se mindig, de ha van jórészt így néz ki, ha nyitva van,


így pedig ha zárva.


A vendégházak, fogadók már várják a vendégeket.


Az egyik ellenőrzőpont, ahol a térképünket lepecsételték, a szalafői Pityerszer volt, itt szabadtéri falumúzeum található.

 

 


A Pityerszer melletti Felsőszer egyik udvarában pedig nagyon kedves életképet rendeztek be a házigazdák.




Itt az erdei ösvényt alaposan tönkretette egy traktor, de csak egy rövid szakaszon,


egy hirtelen irányváltás követően lombbal vastagon fedett ösvényen haladtunk tovább,


bár akadályok néha keresztezték utunkat. Hol kisebbek,


hol nagyobbak.


A regisztrációkor kapott térkép pontos és egyértelmű, ha valaki figyeli a jelzéseket, nem lehet eltévedni, 


de néha szemfülesnek kell lenni.


Ahol nem festett jelek voltak, ott is megoldották a problémát.


Idén a 30 km-es túrát tettük meg, összesen hat ellenőrzőponton haladtunk át, az utolsó, a hetedik pecsétet pedig a célállomáson, az őriszentpéteri iskolába kapuk. A túra legfontosabb feltétele egy kényelmes sportcipő. Semmi extra, semmi túrabakancs, csak egy kényelmes sportcipő! A túrára elég egy szendvics, némi sütemény vagy csokoládé és mindössze fél liter víz, mert a palackot több helyen is újra lehet tölteni, az ellenőrzőpontokon pedig hol kekszet, hol csokit, hol szódavizet adnak a szervezők. Az 50 km-es túrán Farkasfán a Tóka koccintóban, a 30 km-es távon a célállomáson a szervezők zsíros kenyérrel várják a túrázókat.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Gyönyörű fotók, jó kis reklám Őrségnek! Hétfőn lesz pár kérdésem ezzel kapcsolatban! :)

Névtelen írta...

Gyönyörű táj! Nekem eddig az Őrség mindig kimaradt a túracélok közül (kicsit távolabb lakom), de most igazán kedvet kaptam hozzá. Klasszak a fotóid! Prospektusba szántad? ;))

binoca

florentine írta...

A prospektushoz még el kell olvasnom a használati utasítást és pár ezer képet is csinálnom kell még, de remélem, alalkul.