A hétvégén a ribizli, hét közben pedig a meggy

adott sok munkát. A ribizli főleg a mélyhűtőbe került, meg pár üveg dzsemet főztem belőle (háromba került egy kis levendula is, jól passzolnak egymáshoz). A meggy ehhez képest végtelen történetnek tűnik. Hétfőn fagyasztó, kedden dzsem, szerdán fosztott meggy (ezt eddig nem próbáltam, de csak jó lehet), csütörtökön lepény. A meggymag sós vízben ázik, talán a ma lesz időm megtisztítani. Pénteken a levendulát gyűjtöttem be. Kötöttem pár csokrot, a java pedig szárad. 

 

Kedden 20 mm eső esett, és mivel nem jött utána kánikula, minden cseppje hasznosult. Már van apró főzőtök és cukkini, de úgy tűnik, sütőtök idén nem lesz. A málnának is  nagyon jót tett az eső és a kicsit hűvösebb idő miatt talán hosszabban terem.

Virít a cickafark, fut a hajnalka és bimbós a dália. Hamarosan lehet szedni törökszegfű magot, a bársonyvirágról szintén, gyönyörű! A tövek kiültetésekor (május közepén) kiszórtam a zacskóban maradt magokat egy rövid sorba, már bimbósak ezek is. Az esőt vártam, hogy szét lehessen ültetni. 

A tejes permetezésről több helyen olvastam, kipróbálom én is. Elsősorban a paradicsomra, de a literes adagból jut a kert többi növényére is. 

A jövő hét lazábbnak ígérkezik. 

A szezonnak lassan vége,

de a kamrapolcok már most tele vannak, idén nagyon jól ment a befőzés.

A sort az eper nyithatta volna, de az időjárás viszontagságait nem bírta, majd jövőre.

Az újfajta málnáról beszámoltam, nagyon ízlik, ezen felbátorodva idén a zselésítővel kísérleteztem.

Ribizli idén kétféle készült, a hagyományos zselét (hosszú főzés, passzírozás, cukor, dunszt) nagyon szeretjük, így főleg azt főztem, viszont kipróbáltam a zselésítős változatot is, friss és remegős, nagyon ízlik. Idén mag nélkül készült, jövőre lesz magos verzió is.

A meggy hagyományos befőzéséhez nem volt kedvem, a zselésítős változat viszont friss és a meggy eredeti ízét hozza, bár jövőre a zselésítővel kicsit óvatosabban bánok, a tasakon jelzettnél kevesebb is elég bele, inkább remegős legyen, mint kemény.
A meggyöntet mindenféle joghurthoz (ha marad télre) és fagyira szintén jó ötlet volt, ez biztosan marad a repertoárban.

A szeder érdekes eredményt hozott. Évek óta a hagyományos módon főzöm a lekvárt és passzírozom, mert nem szeretem maggal, most viszont kipróbáltam zselésítővel (frissen átnyomtam a szedret és a tasakon leírtak szerint főztem), és nem tudom eldönteni, hogy jó-e, ami annyit tesz, hogy idén elfogy, ehető, nem rossz, de a hagyományos vonalat fogom a jövőben folytatni.
Aztán a szezon végén valaki megkínált egy magos, zselésítős verzióval, és rájöttem, hogy a málnához hasonlóan csak át kell törni, jövőre így készítem. A hangsúly a hagyományos változaton lesz, de két-három üveg magos, zselésítős is tervbe van véve.

A sárgabarack sajnos szintén kimaradt, a tavaly főzöttből maradt pár üveg, azt kell beosztani a szezonban. A levendulás változatot nagyon szerettem volna kipróbálni, nem sikerült, viszont évek óta főzök csatnit ez alapján a recpet alapján, ami olyan alapos, hogy bármilyen csatninak neki lehet állni. A hagyományos befőzés bájáról itt sem szabad megfeledkezni: a sok alapanyagból a hosszú főzés eredményeképpen kevés üvegbe tölteni való marad, viszont nagyon finom!

Az idei év szenzációja számomra a citromos cukkinidzsem, szerintem csodálatos, ha jól sikerül. Az első változat tökéletes lett, de a kis mennyiség miatt mindössze két üveg, úgyhogy lelkesedésemben másnap egy újabb adagot készítettem.
A zöldségesnél nagyon megörültem, amikor megláttam a kb. 15 centis kis cukkiniket (mert idén cukkini se termett, katasztrófa!), hámozás után kettévágva viszont megállapítottam, ha kivágom a magház részét, nem marad belőle semmi, lereszeltem hát az egészet. A hibát valószínűleg itt követtem el, a magház részét ezentúl mindenképpen kivágom, mert ennek végül lett egy enyhe tök íze, ami már főzés közben is érződött az illatán, az első verziónál pedig se illatában, se ízében nem jelent meg a tök.
Próba még lesz, közepes, zsenge cukkini, kivágott magház és kicsit több citrom, nem is gondoltam volna, hogy a citrom húsa ilyen finom ízt tud adni! A második verzióba került egy kis gyömbér is, de meglepő módon semmi nem érződött, a következő adaghoz egy szép darab gyömbért veszek, citromos-gyömbéres dzsemet mindenképpen szeretnék.

A zakuszka is újdonság, bár főzés közben rájöttem, hasonlót már készítettem. Akkor a végeredmény padlizsános tésztaszósz lett, bár valami másnak indult, arra emlékszem, viszont semmi másra, így a recept a feledés homályába veszett. Ahány ház, annyi zakuszka, az enyémet a zöldséges pillanatnyi kínálata határozta meg (sok padlizsán, kevés paprika), jövőre igyekszem a recepthez igazodni.

A bazsalikomszirup nagyon fogy, végre bazsalikomom is bőven van, az újabb adag talán az ötödik lesz.

A szilvalekvár is megújult idén, korábban mindig sütőben készült, idén viszont nem termett szilvánk, a vásároltból viszont inkább főztem. Kétszer készült kisebb adag, az egyik szilva hagyományos volt, szinte azonnal pöfögni kezdett, a második kicsit levesebb volt, de besűrítettem, így az eredmény szinte azonos. Anyahajó szilvásgombóc ízű lekvárja nagyon megtetszett, két kisebb üveg készült is már egy nagyobb adagból kivéve, de nem fűszereztem elég bátran, újabb adag lesz ebből is.

Nem sok, mert már nincs se hely, se üveg.

A lekvárfőzés az a terület,

ahova nem sok újdonság tört be tartósan az elmúlt években. A Konyhaasztal Különleges lekvárok fórumát évek óta olvasom, egy-egy üveg erejéig kipróbáltam mindenfélét. Tettem a lekvárba csokit, fűszert, marcipánt, talán még banánt is, de az ízlésem ezen a téren mérhetetlenül konzervatív. Finom volt, elfogyott, ennyi.

Hagyományos ribizlizselé, baracklekvár, sütőben sütött szilvalekvár az alap, aztán ehhez jön a szeder, az eper. Pár éve főztem szőlőt is, nagyon finom volt, de megfelelő szőlőfajta hiányában nincs utánpótlás. Tavaly kibővült a repertoár málnalekvárral. A hagyományos, hosszan főzött után adtam egy esélyt a zselésítőnek, és szuper lett!

Pár hónapja működik a facebookon a Befőztünk! csoport, a tagok jobbnál jobb recepteket hoznak, de eddig mindössze a pitypang zselé csábított igazán, arról viszont lemaradtam. Aztán Zazálea jött a meggyizéjével, és elvesztem. Évek óta szedres joghurton élek és éppen a tavasszal fogalmaztam meg, hogy most már valami mást is ki kellene találni.

Hagyományos módon készült a joghurtba szánt meggyöntet is, csak sütőben sütve. A szilvalekvár nálunk mindig így készül, és a rebarbara-eper kombinációt is sütöm, gondoltam, a meggyel is teszek egy próbát. Az este 8 körül induló befőzéshez nagyon jó technika. Be lehet fejezni másnap reggel, ha van rá idő, vagy akár másnap este is. Most szólok, a zselésítős változathoz képest az így készült lekvár mennyisége elsőre sokkoló lehet, de ez a hagyományos befőzés bája. A fél kert elfér a spájzban.

Ha valakinek újdonság a sütőben sütés, nagyon szívesen leírom a technikáját, csak szóljon!

A hétvégi melegre való tekintettel pedig már készül a joghurtfagyi, természetesen meggyöntet lesz a tetején.

Környezeti tényezők vannak és nyomot

hagynak a kertben. Az éjszakai lehűlés, a perzselő nap, az aszály vagy a sok eső, ezek bizony kivédhetetlenek és akár percek alatt mindent tönkretehetnek. A kisebb károkat a természet általában gyorsan kiheveri, a nagyobbak esetén pedig csak a fejét foghatja az ember.

Május 17-én éjjel Pápa környékén megdőlt a korábbi hidegrekord, ez tőlünk úgy 30 km-re van, felénk is hideg volt. Nem panaszkodom, nálunk mindössze két paradicsomom fagyott el (vagy inkább: két paradicsomnak csípte meg a levelét), bár rejtély, hogy miért kettő. A négy nagy San Marzano közül kettő, a másik kettő közevetlenül mellette minden károsodás nélkül átvészelte a hideget, a szabadföldbe vetett szintén, és minden más is.

Így nézett ki fagykárosan, 

és ilyen lett. Kisebb ugyan, de szép.

A fejemet akkor fogtam, amikor megláttam a szomszéd kertjét. A kert végét minden évben két részre osztja, az egyik felébe krumplit, a másikba kukoricát és babot ültet. A babja, krumplija a május 17-i fagy után körülbelül úgy nézett ki, mint a fenti paradicsom, a kukoricája pedig sárgult. Szörnyű volt a látvány, azt hittem, elpusztul, de szerencsére gyorsan kiheverte és már szépen fejlődik a bab és újra zöld a kukorica.


Ennek a szegény meggyfának viszont nincs szerencséje (mondjuk nekünk se, de mi túléljük). Remélem, csak fagykár. A hegyen van, más ott sem fagyott el, ezt viszont mással nem tudom magyarázni. Betegséget nem látok rajt és biztos, hogy nem száradt el. Kíváncsian várom, kihajt-e.

A több hétig tartó felhőátvonulás után most végre esik. Eddig 30 mm esett és minden növény szinte kivirult. Más a színe a paradicsomnak és a bab hirtelen növekedésnek indult. Az először vetett borsó helyére édeskömény került, körülbelül negyedszer szórtam el bazsalikommagot, kaptam két paprika palántát (évek óta nem volt a kertben paprika) és végre egy csomó gazt kihúzkodtam.

A hétvégém elég sűrű volt,

több kerti munka időszerű volt már, ez szinte az egész hétvégét kitöltötte, de süti azért kell, mert az mindig jót tesz. Eddig azt hittem, csak a hideg és sötét télben dob fel egy kis édesség, de nem, a tikkasztó melegben is. A szilva adott volt, idén nekünk ugyan nem termett, de gyönyörűt kaptunk. A tészta elkészítése nagyon egyszerű, sem sok energiát, sem különösebb odafigyelést nem igényel.

Fordított szilvatorta

a tésztához:
1 dl cukor (ha valaki édesebben szereti, 1,5 esetleg 2)
1 dl olaj
1 nagy tojás
2,5 dl tejföl

3,5 dl rétesliszt
2 kávéskanál sütőpor

 a tetejére:
2-3 evőkanál cukor
1 kávéskanál fahéj
megmosott, kimagozott szilva
(1 púpos teáskanál étkezési keményítő)

Egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, az aljára szórtam a fahéjjal elkevert cukrot és a szilvákat a nyitott felükkel lefelé fordítva elrendeztem. Elég egy rétegben, több szilva több levet enged, a sok gyümölcs pedig nagyon nedvesít. Nedvesebb gyümölcs esetén egy púpos teáskanál étkezési keményítőt szitálok a gyümölcsre, ennyi már megfogja a levet, de nem lesz tőle gumis szerkezetű.

A nedves anyagokat egy habverővel összekevertem, habosítani nem kell, a sütőpor fogja megemelni a tésztát. Kimértem a lisztet és belekevertem a sütőport, majd simára kevertem a nedves összetevőkkel. Ráöntöttem a szilvára, simítottam rajta kicsit és közepes lángon tűpróbáig sütöttem (25-30 perc).

Sütés után levettem a gyűrűt a formáról, ráfordítottam a tortatálat és átfordítottam. Óvatosan lehúztam a papírt és hagytam hűlni. Én mindig azonnal kiveszem, mert így szoktam meg, de mivel a szilva alá nem került keményítő (kevesebb a leve, mint a meggynek, ribizlinek), kicsit hűlhet akár a formában is. A meggyes változata alá teszek egy kevés keményítőt, ott viszont a keményítő megkötése miatt azonnal ki kell fordítani a tortát.

A recept nagyon hasonlít a ribizlis mákos sütire, de teljesen más az íze. Kipróbáltam kevés mákkal, nem működik. Ez a sima, az a mákos. Ez meggyes és szilvás, az ribizlis.

Fűszer és lélek receptjét módosítottam kicsit, nagyon címkés.

Meggy és mák, könnyen és gyorsan,

körülbelül ezek a kulcsszavak. Kiadós, ez is fontos, és van benne egy csavar, 40 dkg reszelt cukkini (vagy bármilyen tök, csak zsenge legyen). Ez pont arra jó, mint a sárgarépa, szaftos lesz tőle a süti. Évek óta sütöm, megunhatatlan.

Tökös-mákos pompon

3 egész tojás
25 dkg cukor
2 dl olaj

35 dkg liszt
15 dkg darált mák
2 teáskanál sütőpor
1 kávéskanál szódabikarbóna

40 dkg reszelt tök
30 dkg meggy


A cukkinit meghámoztam, kivájtam a magját és lereszeltem, a meggyet egy szűrőben alaposan lecsepegtettem.

A tojást és a cukrot robotgéppel habosra kevertem, majd belecsorgattam az olajat. A lisztet, a mákot, a sütőport és a szódabikarbónát egy tálba szitáltam, összekevertem, majd hozzáadtam a tojásos masszához. Egy lyukas közepű fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a tököt (ez lazít a sűrű tésztán) és a meggyet. Lazán összeforgattam és egy nagy (35×35 cm), sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem.
Tűpróbáig közepes lángon sütöttem. Sütéskor arra kell ügyelni, hogy a cukkini nedvességtartalma miatt gyorsan nem lehet sütni, forró sütőben csak megég. Néhányszor ránéztem, a sütés végén kicsit visszavettem még pár percre a közepes hőmérsékletet is. 

A recept a barátnőm közvetítésével jutott el hozzám, a megyei napilapból származik, hagyományos őrségi sütemény.