A szezonnak lassan vége,

de a kamrapolcok már most tele vannak, idén nagyon jól ment a befőzés.

A sort az eper nyithatta volna, de az időjárás viszontagságait nem bírta, majd jövőre.

Az újfajta málnáról beszámoltam, nagyon ízlik, ezen felbátorodva idén a zselésítővel kísérleteztem.

Ribizli idén kétféle készült, a hagyományos zselét (hosszú főzés, passzírozás, cukor, dunszt) nagyon szeretjük, így főleg azt főztem, viszont kipróbáltam a zselésítős változatot is, friss és remegős, nagyon ízlik. Idén mag nélkül készült, jövőre lesz magos verzió is.

A meggy hagyományos befőzéséhez nem volt kedvem, a zselésítős változat viszont friss és a meggy eredeti ízét hozza, bár jövőre a zselésítővel kicsit óvatosabban bánok, a tasakon jelzettnél kevesebb is elég bele, inkább remegős legyen, mint kemény.
A meggyöntet mindenféle joghurthoz (ha marad télre) és fagyira szintén jó ötlet volt, ez biztosan marad a repertoárban.

A szeder érdekes eredményt hozott. Évek óta a hagyományos módon főzöm a lekvárt és passzírozom, mert nem szeretem maggal, most viszont kipróbáltam zselésítővel (frissen átnyomtam a szedret és a tasakon leírtak szerint főztem), és nem tudom eldönteni, hogy jó-e, ami annyit tesz, hogy idén elfogy, ehető, nem rossz, de a hagyományos vonalat fogom a jövőben folytatni.
Aztán a szezon végén valaki megkínált egy magos, zselésítős verzióval, és rájöttem, hogy a málnához hasonlóan csak át kell törni, jövőre így készítem. A hangsúly a hagyományos változaton lesz, de két-három üveg magos, zselésítős is tervbe van véve.

A sárgabarack sajnos szintén kimaradt, a tavaly főzöttből maradt pár üveg, azt kell beosztani a szezonban. A levendulás változatot nagyon szerettem volna kipróbálni, nem sikerült, viszont évek óta főzök csatnit ez alapján a recpet alapján, ami olyan alapos, hogy bármilyen csatninak neki lehet állni. A hagyományos befőzés bájáról itt sem szabad megfeledkezni: a sok alapanyagból a hosszú főzés eredményeképpen kevés üvegbe tölteni való marad, viszont nagyon finom!

Az idei év szenzációja számomra a citromos cukkinidzsem, szerintem csodálatos, ha jól sikerül. Az első változat tökéletes lett, de a kis mennyiség miatt mindössze két üveg, úgyhogy lelkesedésemben másnap egy újabb adagot készítettem.
A zöldségesnél nagyon megörültem, amikor megláttam a kb. 15 centis kis cukkiniket (mert idén cukkini se termett, katasztrófa!), hámozás után kettévágva viszont megállapítottam, ha kivágom a magház részét, nem marad belőle semmi, lereszeltem hát az egészet. A hibát valószínűleg itt követtem el, a magház részét ezentúl mindenképpen kivágom, mert ennek végül lett egy enyhe tök íze, ami már főzés közben is érződött az illatán, az első verziónál pedig se illatában, se ízében nem jelent meg a tök.
Próba még lesz, közepes, zsenge cukkini, kivágott magház és kicsit több citrom, nem is gondoltam volna, hogy a citrom húsa ilyen finom ízt tud adni! A második verzióba került egy kis gyömbér is, de meglepő módon semmi nem érződött, a következő adaghoz egy szép darab gyömbért veszek, citromos-gyömbéres dzsemet mindenképpen szeretnék.

A zakuszka is újdonság, bár főzés közben rájöttem, hasonlót már készítettem. Akkor a végeredmény padlizsános tésztaszósz lett, bár valami másnak indult, arra emlékszem, viszont semmi másra, így a recept a feledés homályába veszett. Ahány ház, annyi zakuszka, az enyémet a zöldséges pillanatnyi kínálata határozta meg (sok padlizsán, kevés paprika), jövőre igyekszem a recepthez igazodni.

A bazsalikomszirup nagyon fogy, végre bazsalikomom is bőven van, az újabb adag talán az ötödik lesz.

A szilvalekvár is megújult idén, korábban mindig sütőben készült, idén viszont nem termett szilvánk, a vásároltból viszont inkább főztem. Kétszer készült kisebb adag, az egyik szilva hagyományos volt, szinte azonnal pöfögni kezdett, a második kicsit levesebb volt, de besűrítettem, így az eredmény szinte azonos. Anyahajó szilvásgombóc ízű lekvárja nagyon megtetszett, két kisebb üveg készült is már egy nagyobb adagból kivéve, de nem fűszereztem elég bátran, újabb adag lesz ebből is.

Nem sok, mert már nincs se hely, se üveg.