2016. július 21.

Kertről mostanában alig

ejtettem szót, pedig még megvan. A virágos is és a veteményes is.  

A málna és a ribizli bőven termett, meggy alig, sárgabarack meg csak annyi, amennyit frissen megettünk, egészen vasárnap délutánig, amikor átszólt a szomszéd, unja már hogy két napja lekvárt főz, vigyük a maradékot. Így lett mégis nyolc üveg sárgabarackunk. 

A legényrózsa nyílik most a virágok közül és a kardvirág, mindkettő színpompás és gyönyörű. 


A retek egész jól sikerült. Éppen bő diónyi lett a nagy meleg előtt, csak éppen rettentő csípős. Tavasszal vetek mindenképpen. 


A levendula szerintem a tavasszal szintén fázott, mert nem lett sem olyan magas, sem olyan sűrű, mint szokott, de nekünk ennyi is elég. Már varrom a párnácskákat. 

Júliusban zöldbabot vetettem és dughagymát, meg pár napja cukkinit. A nyár elején vetett csak vegetál. Virágot hoz ugyan, de nem terem. A dughagymát kaptam, éppen az eső előtt került a földbe, már bő 10 centis, remélem, szép lesz. A krumpli viszont kérdéses. Olyan semmilyen. Vagyis bármi lehet belőle. 

A paradicsomra még csak most kezd érni, rengeteg a zöld, nagyon várom. 


A perui földicsersznye alakul. A virága annyira szerény, hogy alig látni a sok zöld között, de már hozza a termést. 


Bársonyos, vastag, szabályos és nagyon szép levelei vannak. 


A szeder nagyon ígéretes, szintén most kezd érni. Roskadásig tele, kíváncsi leszek, mennyi érik be belőle. Remélem, idén dzsemet is tudok főzni. 

A bársonyvirág a nyár eleje óta szép, csigát alig látok, idén az sem pusztítja. A rózsák nagyon meghálálták az átültetést, soha ilyen gyönyörűek nem voltak még, mint idén. 


A dália tavasszal vissza lett vágva, hogy inkább bokrosodjon, mint felfelé nyúljon, úgyhogy csak most kezd nyílni, viszont tele van bimbóval. 

A mák minden várakozásomat felülmúlta. Későn vetettem, vacakul nézett ki, még jó, hogy nem csaptam ki. Párszor megfordult a fejemben, csak aztán hagytam inkább, hátha mégis megy valamire. 1,7 kg lett! 

A szilvára ráfér a drukk, messze még a szeptember, egy kis lekvár is jó lenne. 

2016. július 10.

Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha
A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 
A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 
A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 
Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!


Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.



Cipő
Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás
Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá
Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése
Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS
Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha
Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek
A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok
Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak
Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

2016. július 1.

Érdekes, hogy az olvasmányaimat mostanában

mennyire a véletlen határozza meg. Szécsi Noémi három könyve akadt a kezembe (konkrétan: a kezembe nyomta valaki hogy fogjam meg egy kicsit), és azonnal felkeltették az érdeklődésemet.


Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
A Finnugor vámpírral kezdtem, főhőse vámpír ugyan, de tisztára mintha egy mai fiatal lenne, aki próbál nem elveszni, megfelelni, beilleszkedni, csak közben csikorognak a fogaskerekek. A vámpír vonal teljesen élvezhető (mintha paródia lenne, nem olvastam vámpíros könyveket, úgyhogy ezt csak sejtem). Az elején kicsit döcögött, de aztán ráhangolódtam, a csattanója szédületes és imádtam a rengeteg nyelvi bravúrt és a humorát. Szécsi Noémi első könyve egyébként, és úgy tettem le, hogy lássuk a többit is!

Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Elég nagy a váltás, mert egy regény után életmód- és nőtörténet jött, de nem bántam meg, nekem ez a legjobbkor jött. Szakkönyv pedig ennél színesebb és érdekesebb aligha lehet. A két szerző ámulatra méltóan belőtte azt a pontot, ahol a könyv érdekfeszítő és színes, de még alapos (igen, tudományos). Magánélet, szülés, gyermeknevelés, társasági élet mind-mind egy fejezet, és mindezeket a sok rövid alfejezet bontja ki.
Az úrinő háztartása volt rám a legnagyobb hatással (olyanokra gondoljatok hogy leesett állam meg kikerekedett a szemem). Micsoda precíz logisztikával üzemelt a család! Fiatalok a fővárosban, szülők vidéken, egymást segítve (egy pesti fiatalasszony postán hazaküldte a szennyest, anyuka kimosatta a két mosógépben majd vissza; egy másik rendszeresen vágatott baromfit, kora délután, hogy még az aznapi postával elmenjen. Cserébe ment pár, vidéken nehezen (vagy sehogy) beszerezhető áru. 
A divat olyan gyorsan változott, hogy aki adott magára, legalább átalakította a ruháit. Ekkortájt jelent meg a varrógép, volt, aki a hálószobában varrt szenvedélyesen a családtagoknak, volt, aki közszemlére tette a szalonban. Általános volt, hogy a varrónő rendelésre érkezett, kiszabta a kívánt ruhát és a nehezebb részeket összeállította, majd a többi már a háziasszony feladata volt. Főzni legalább annyira tudni kellett, hogy a szakácsnő ne tudja becsapni a háziasszonyt, de persze volt, aki maga is szívesen főzött. A jó háziasszony naponta könyvelte még az aznap ebédhez kiadott alapanyagok mennyiségét is, és úgy általában, hihetetlen precizitással vezette a háztartás eseményeit.
Olvasás közben annyi kérdés merült fel bennem, hogy folytatnom kell a témát, ami azért sem lesz nehéz, mert a bibliográfiában több évre való olvasnivalót találtam. Némelyik ugyan már könyvritkaság, (szinte) lehetetlen beszerezni, de bőven akad hozzáférhető is, úgyhogy ha kedvem úgy hozza, szemezgetek belőle egy kis szünet után.

Agatha Christie: Sors-rejtekajtó
A Tommy és Prudence Beresford történeteket korábban mindig visszatettem a könyvtárban a polcra, most azonban a Sors-rejtekajtó hazajött velem. Christie négy történetet írt a főszereplő házaspárral, és ez a záró kötet, amelyben vidékre költöznek és házfelújítás közben érdekes dolgokra bukkannak. Mert persze egy kalandos életű pár végül egy olyan házat vesz meg, amiről hamar kiderül, kémhistória zajlott ott hajdanán. Rejtélyes és szövevényes a történet, meg persze nem árt vigyázni, mert bármi megtörténhet. A kémhistória szál nem igazán kötött le, de Tommy és Prudenc mentalitása, életmódja annál inkább, úgyhogy elhatározta, elolvasom a másik három történetet is, de most már időrendben.

María Duenas: Öltések közt az idő
Aki látta a minisorozatot, neki azért, aki nem, neki meg azért ajánlom a könyvet. A regényben minden megvan, ami egy izgalmas, fordulatos olvasmányhoz kell. Csipetnyi történelmi hűség, egzotikus város, politika, szerelem és keserű csalódás majd kényszerű talpra állás. Sira, a fiatal varrónő Madridból Tetuanba települ szerelmével, aki aztán becsapja, elhagyja és búcsúzóul még bűncselekménybe is keveri. Fiatal korától egy varrodában dolgozott, kitanulta a szakma minden fortélyát, majd egyedül és mindenkitől távol visszakanyarodik gyökereihez és divatszabóságot nyit. És hogy egy varrónő élete unalmas lenne? Á, dehogy! Olvassátok el vagy nézzétek meg.
A könyvet a film után azért érdemes elolvasni, mert a film pár, igencsak túlzó jelenete (pl. a váltók megszerzése) hiányzik belőle, helyette ott is életszerű megoldások vannak, a film meg egyszerűen csodálatos, a rendező, az operatőr és a jelmeztervező is remek munkát végzett.
És pont most ismétli a Duna vasárnap délutánonként!