Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja.