2011. május 31.

Amarant színből

 és Cinege fonalból készült egy újabb, most születésnapi kendő.


A nagyinégyzet mintához Annás leírását használtam. A Cinege ugyan extra vékony fonal, de nagyinégyzettel horgolva aránylag tömör szerkezetet adott 3,5 -es horgolótűvel is, ezért már az elején kipróbáltam egy pár soros mintadarabon hogyan változik meg a blokkolás után a minta. Jóval lazább, szellős és puha lett, így egyértelmű volt, hogy blokkolni fogom ezt is.
Az egyszerű minta és egyszínű fonal szerintem kíván valami díszítést, ezért egyértelmű volt számomra, hogy valami szegélyt is horgolok rá. Mostanában nagyon sok sálon, kendőn láttam hosszan lelógó, apró virágban végződő díszítést, de néhány kísérlet után beláttam, ehhez nem illik. Végül egy két sorból álló kagylómintát horgoltam rá, ami formájában és méretében is jobban igazodik a kendőhöz.

Blokkolás előtt:


A kendő mérete a blokkolás előtt 120×67 cm volt. Első lépésként mindkét oldalát benedvesítettem, majd a blokkolás során végig nedvesen tartottam az egész kendőt. A blokkolást a kezdő szemnél, tehát a háromszög alapjának a közepén kezdtem, majd balra haladtam. A kezdő szemet pár tűvel rögzítettem, majd a bal kezemmel kifelé simítva meghúztam kicsit és ezzel a kézzel tartva szakaszonként kitűzve haladtam egészen a végéig. Az alap jobb oldalán folytattam ugyanezzel a módszerrel, mindig csak kicsit húztam meg, kitűztem, majd haladtam tovább.
Az alap kitűzése után a jobb oldali csúcson elindulva leereszkedtem a száron, rögzítettem a csúcsát és a csúcstól felfelé haladva az alapvonalig kitűztem a másik szárát is. Mindössze egy óra kellett hozzá és úgy 150 darab tű, a csúcsoknál használtam több tűt, az alapvonalon minden második sorba szúrtam egyet-egyet,  a szárakon pedig a kagylómintába. A kendő mérete a blokkolás utáni 150×103 cm lett.
A mintadarab blokkolásakor ugyan azt gondoltam, jóval nehezebb lesz ezt kitűzni, mint az All shawl-at, de tévedtem. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy egy blokkolásra alkalmatlan párnán próbáltam kitűzni, tehát nem a mintát nehéz kezelni, hanem rossz alapon próbáltam blokkolni.



A blokkolásról további fotók itt.

 
Minta: Nagyi kendő Annás leírása alapján
Fonal: Barka Cinege - amarant árnyalat -
100 % merino gyapjú - 233 m/50g
: 3,5 mm
Súly: 212 g


További képek:



2011. május 25.

Elkészültek a fogmosópoharak,

mert a határidő a legjobb múzsa. Április közepe óta többször elővettem őket, horgoltam rajtuk ezt-azt, de főleg: sokat tervezgettem, így amikor Krisztivel és Timtimivel megegyeztünk az időpontban, a fejemben már összeállt tervek pontos kivitelezése volt csak hátra.


Azt hittem, hogy a virágos rét lesz a legegyszerűbb, de aztán ezen dolgoztam a legtöbbet. Hogy nem úgy néz ki? Dehogyisnem! Erre mondják: letisztult. Úgy képzeltem, hogy a réten apró virágok vannak, meg úgy általában: apró akármik. Ennek megfelelően próbáltam minél kisebb virágokat horgolni, de először nem ment, aztán ment, de nem tetszett. Vettem rá apró virág alakú gyöngyöket, de végül nem tettem rá, szerettem volna rá venni apró katicát, mert ezen a réten katicák is röpködnek, de nem kaptam, vettem viszont két  kis békát, aztán a végső verzióra az sem került fel.
Catania fonalból apró, könnyed és légies virágot csak úgy lehet horgolni, hogy például egy nagy táskára tesszük, akkor azon apró és légies tud lenni, egy pici fogmosópoháron viszont semmiképp. Anyahajó tanácsa alapján horgoltam hímzőfonalból virágokat, sárga színátmenetes fonalból, nagyon szép, tényleg apró és légies kis virágok lettek, csak a Catania alapon nem mutat.
Volt még egy ötletem, amikor már azt hittem, ezen a réten egyetlen virág sem fog nyílni: pillangót kellene rá horgolni. Nagyot, ami repül, és tulajdonképpen ezzel az ötlettel nagyot léptem előre, mert korábban a fejemben minden apró akármi rásimult a pohárra, a pillangó szárnyai viszont kiléptek a térbe. Innentől már el tudtam fogadni, hogy egy virág kiléphet a térbe.
A virág, amit végül horgoltam rá, tengeri csillagnak indult, de a tengeri csillagot aztán nem használtam fel, viszont mire elkészültem vele, rájöttem, virágnak is szép. A lagúna színű tengeri csillagom az első kísérletre formás darab lett, aztán amikor a kezembe vettem a sárga fonalat, talán négyszer is nekiálltam, mire elkészültem vele. Kicsit kisebbet akartam, ott volt a hiba, mert az apró dolgok horgolása nekem nem megy.


Az autópályát gondolatban gyorsan kipipáltam, aztán mégse volt olyan egyszerű. Az eredeti koncepció maradt, de azért futottam pár kört. A szürke út és a felezővonal ugyan simán ment, de ez így nagyon szürke és nagyon lapos lett. Visszabontottam és horgoltam rá inkább kék eget, hogy színesebb legyen. A kisautót is ránézésre horgoltam, mint a virág alakú polipot, készült pár darab, de végül sikerült egy megfelelőt horgolni. Volt például kisebb verzió, de azon a kerék nem mutatott, meg volt kék, de aztán a kék ég miatt az se mutatott. Próbáltam még belevinni valami színt, vonalat, de sehogy nem ment például az ablak, illetve menni ment, csak szép nem lett, sőt hímezni is próbáltam, de az se tetszett. Aztán úgy döntöttem, a kevesebb néha több, a kisautó pedig kész.


A tengeren úszó hajó esetében pedig a tenger okozta a legtöbb problémát, sőt úgy általában is ez okozta a legtöbb problémát. Próbálkoztam mindenféle hullámmal, de aztán rájöttem, felesleges. A megoldás pedig milyen egyszerű! Egy érdekes kék szín, sok egyráhajtásos pálca és kész. Hullámok aztán mégis lettek, a tetején, mert a tengeren úszó hajó megfeneklett és tenger alatti világ lett. Az apró akármikről itt már letettem, a tengeri csillag szép lett, de a sima tengeren a sima csillag sehogy sem mutatott, gyöngyökkel akartam feldobni, mert egy tengeri csillag nagyon szép színes is tud lenni, de amikor rátaláltam erre a kis halacskára, tudtam, hogy itt a megoldás. És lett halacska, első blikkre, ha már a tengeren annyit dolgoztam. Csak fotózáskor tűnt fel, hogy a halacska csíkja ugyanaz a kék, mint a tenger, de ebbe a színbe beleszerettem, és mivel először volt a halacska, aztán a sokadik, immár egyszínű tengert is lecseréltem valami szebb és élénkebb színre, így végül azonos színű lett mindkettő. Kicsit nagy, de szépen úszik.



Egy éves a wondrlandig,

Eszter pedig játékot hirdet, gyönyörű nyári sálat lehet nyerni. Kicsit bohókás és nagyon bájos darab, kedvenc színem és fonalam de már nem kapható, remélem, én nyerem meg!

2011. május 24.

A Barka Fonal játékot hirdet,

egész nyáron fonalat lehet nyerni, galériába nevezni a TarkaBarka Nyár keretében. Újdonság a szuper vastag Spagetti és a kukoricából készült Tengeri, és amit én nagyon vártam, a már ismert fonalak is több színben kaphatóak!

A bodzaszörp akkor lesz finom,

ha a bodzavirág éppen csak kinyílt, szép és üde, eső nem mosta, szél nem fújta. Ez pedig itt egy nagyszerű recept, a siker garantált.
 

Bodzaszörp

35 dkg bodzavirág megtisztítva
3,5 l víz
1 kezeletlen citrom felszeletelve
6 dkg citromsav
1,5 dkg szalicil
2,5-3,5 kg cukor
A hűtőben pár hétig eláll szalicil nélkül is. A receptben eredetileg 3,5 kg cukor szerepel, szerintem 2,5 kg is elég bele. 2-3 nap áztatás után lehet leszűrni.
 
Binocától kaptam a receptet.

2011. május 23.

Horgoltunk (is)...

Krisztivel a délelőttünk lazán telt, ennek eredménye délig egy hurok, a magasítás és egy darab egyráhajtásos pálca.


Délután aztán Timtimi is csatlakozott hozzánk és belehúztunk. Kicsit gyakorolni kell és majd blokkolni, de ebből girland lesz!


Színek meg mindenütt...




2011. május 22.

Holnap Krisztivel és Timtimivel

nagyi háromszögeket horgolunk, hogy aztán girland legyen belőle. Horgolunk, dumálunk, házat dekorálunk. Kriszti már tanult horgolni, de kb. úgy van vele, mint én voltam a kötéssel, az egy sima, egy fordított vég nélküli gyakorlásában semmi fantáziát nem látva töröltem a memóriámból, Timtimi viszont szokott horgolni, de nagyinégyzettel még nem próbálkozott.

Körülnéztem a blogokon hogy ötleteket merítsek, gyönyörű girlandokat találtam. Sokféle megoldás van, és mindenkié más.

A háromszög lehet egyszínű, mint ahogy Carina csinálta, de ő minden színből, sőt minden árnyalatból csak egyet horgolt, aztán ezeket összehorgolva egy csodálatos szivárványt kapott.

Vagy lehet a színekkel játszani, mit ahogy Alice tette, horgolt egy színből, egy szín három árnyalatából és három különböző színből is girlandot.

No és ott van Loretta girlandja, haladóknak. Hat méter szépség!

A háromszöget ugyan lehet felülről lefelé is horgolni, de mi maradunk a körbehorgolós verziónál.

Meg van még például szív alakú girland is, Lucy egyszínűt horgolt, Julia viszont ezt még körbe is horgolta, nekem nagyon tetszik.

Az összehorgolás is többféle lehet, simán rövidpálcákkal, vagy mint Carina, a négyzetek között láncszemekkel kiegészítve még díszíthetjük is a girlandot. A lehetőségek száma tehát kb. végtelen, de az biztos, jóval több, mint amennyit képesek leszünk megvalósítani.

És egy kis kitérő, mert ezt meg kell mutatnom, annyira szép, a Nähkitz-en a legújabb bejegyzésben igazi nyári, színpompás girland látható. 

Mi most kezdésként maradunk az alapoknál, egyszínű háromszögeket fogunk horgolni, hogy a színváltással se kelljen törődni, egyszínűt, de sokfélét, viszem a teljes Catania és Capri készletemet
 

és hogy tervezgetni is tudjunk, viszem a színmintáimat is. A fényképen a színek egy-egy árnyalattal sötétebbek, mint a valóságban, ami feketének látszik, az csokibarna.


Kísérlet képen horgoltam pár háromszöget. Alcie nagyon jól leírta a blogjában, az ő mintáját követtem. Nagyimintás háromszöget akkor kapunk, ha a sarkoknál a megfelelő számú láncszemmel kapcsoljuk össze a két összetartozó négyzetet. A háromszögeket lehet három és lehet hat négyzettel kezdeni.

Három négyzettel kezdve így néz ki:


A láncszemek száma pedig a következő:
1. sor: 3-3 láncszem minden négyzet között
2-3. sor: 3 láncszem a fordulóba, 1-1 láncszem a négyzetek között
4. sor: 4 láncszem a fordulóba, 1-1 láncszem a négyzetek között

Hat négyzettel kezdve így néz ki:


A láncszemek száma pedig a következő:
1. sor: 3 láncszem a fordulóba, 2 láncszem a négyzetek között
2. sor: 4 láncszem a fordulóba, 2 láncszem a négyzetek között
3-4. sor: 2 láncszem a fordulóba, 1 láncszem a négyzetek között

Holnap tehát horgolunk, én készültem, viszek tűt, fonalat, sütit, remek lesz!

2011. május 21.

Nálunk ez tubica,

eredetileg pedig acma, vagy puha török zsemle, de az acmát nem tudom, hogy ejtsem, a zsemle meg nem jön a számra, mert ebben semmi zsemlés nincs. Puha, foszlós, inkább kalács jellegű péksütemény, napokig finom, frissen főleg magában, vagy pár csepp tökmagolajjal. Az eredetihez képest kicsit kevesebb cukorral sütöm, így se nem édes, se nem sós a végeredmény.


2008. augusztusában tette fel Maci a blogjára, azóta kevés olyan hét volt, amikor nem sütöttem. Az eredeti recept szerint a tészta nekem mindig nagyon lágy lett, így aztán egy idő után kicsit változtattam a számokon, de a végeredmény semmiben nem tér el az eredetitől. Az első alkalomtól fogva fele részben Graham liszttel sütöm, nagyon jó ízt ad neki. A Graham liszt szemcsemérete jóval nagyobb, mint a sima teljes kiőrlésű liszté, így a végeredmény is más.
A lisztekkel kísérletezni kell, ha nincs helyben jó minőségű. Én szerencsés vagyok, a helyi malom finomlisztje kiváló, Graham lisztjük szintén, ezért is használok Graham lisztet és nem mást. Tavaly volt pár hét, amikor nem kaptam, kipróbáltam többféle lisztet (Spar Natur Pur, DM, Vitamill), de a végeredmény tömörebb lett és az íze sem volt az igazi. Ha tehát a tubica tömör állagú, tessék más liszttel próbálkozni, vagy csak fehér lisztet használni, mert kicsi, kemény, jellegtelen ízű péksüteményt nem érdemes sütni, azt venni is lehet.

Tubica vagy puha török zsemle

20 dkg finomliszt
20 dkg Graham liszt
1,5 dkg friss élesztő
1 kávéskanál sütőpor
2 evőkanál cukor
1 teáskanál só

1 dl tej
1 dl olaj
1 dl natúr joghurt
1 egész tojás

1 teáskanál szezámmag
1 teáskanál lenmag

A robotgép keverőtáljába szitáltam a kétféle lisztet, rászórtam a sütőport, a cukrot, a sót, rámorzsoltam az élesztőt (évek óta nem futtattam fel élesztőt semmibe). Egy mérőpohárba kimértem a tejet, megmelegítettem, majd hozzáöntöttem az olajat és a joghurtot. A tojást egy kis csészében felvertem és úgy egy evőkanálnyit a csészében hagyva szintén a mérőpohárba öntöttem. Az egy evőkanálnyi a kenéshez elég, így nincs maradék fehérje vagy maradék fél tojás. A mérőpohárban ezeket összekevertem, majd a liszthez adtam és géppel dagasztottam.

Akkor jó, ha a tészta állaga a dagasztás végén egy kicsit lágy és átgyúráskor kissé az ujjunk hegyére ragad, mert kelesztéskor a szerkezete megváltozik, így később már lisztezés nélkül is lehet vele dolgozni. Szerintem ez az állag a titok nyitja. Ha kicsit lágy, akkor én általában 1-2 evőkanál réteslisztet adok hozzá, de finomliszt is jó, a lényeg, hogy dagasszuk még a korrigálás után is, ne csak összekeverjük, ezt a tésztát szépen ki kell dolgozni, hogy foszlós és puha legyen.

Egy Bosch MUM robotgépem van, 2008 áprilisa óta hetente kétszer-háromszor használom, nagyon elégedett vagyok vele. Aki sokat süt, annak nagyon tudom ajánlani, bőven megéri az árát!

Az élesztő mennyiségétől és a folyadék hőmérsékletétől függően hagytam kelni, aztán formáztam. A kelesztés után átgyúrtam, majd először négy részre, a negyedeket pedig három-három részre osztottam. Minden darabot egyenként átgyúrtam és sorba raktam, így mindig azzal dolgoztam, amit legkorábban gyúrtam át vagy formáztam. A formázást több lépésre bontottam, mert amikor először sütöttem az augusztusi melegben, az első darab már kelni kezdett, mire az utolsót befejeztem, így viszont az egyes műveletek között kicsit pihen a tészta, ami szintén jót tesz neki.


A cipókat rúddá sodortam, először csak fele hosszúságúra,


aztán a legelsőt újra kézbe véve már hosszúra sodortam.


A formázáshoz először félbehajtottam,


majd a bal kezemmel tartottam és a jobb kezemmel megtekertem (fotózáskor kicsit visszaugrott),


és végül feltekertem.


Magas falú, zománcos tepsiben sütöm, mert én úgy szeretem, ha összeérnek, mint a bukta, így az utolsó pár darab sem szárad ki.


A tepsiben hagytam kelni, majd amikor a duplájára kelt, megkentem a maradék tojással és megszórtam némi len- és szezámmaggal.


Közepesen meleg sütőben 30-35 percig sütöttem.

2011. május 18.

Az Őrség gyönyörű,

túrázni pedig jó. Évek óta járok túrázni egy kis csapattal, az őrségi túra pedig a kedvencünk. Hogy miért? Mert fantasztikus! A képek szerintem magukért beszélnek.
7.10-kor regisztráltunk Őriszentpéteren, megkaptuk a térképet és útra keltünk.


 Néhány perc után kiértünk a faluból és innentől utunk nagy része erdőn, mezőn át vezetett.


Ehhez hasonló kis hidakon többször átkeltünk.


A Szala menti tanösvényt érintve haladtunk tovább...


erdőn...


... mezőn.


Az őrségi falvak szeres településszerkezetűek, a falu központjában van néhány utca, majd körülötte szétszórtan helyezkednek el a házak. Kerítés ezeken a részeken általában nincs, kapu se mindig, de ha van jórészt így néz ki, ha nyitva van,


így pedig ha zárva.


A vendégházak, fogadók már várják a vendégeket.


Az egyik ellenőrzőpont, ahol a térképünket lepecsételték, a szalafői Pityerszer volt, itt szabadtéri falumúzeum található.

 

 


A Pityerszer melletti Felsőszer egyik udvarában pedig nagyon kedves életképet rendeztek be a házigazdák.




Itt az erdei ösvényt alaposan tönkretette egy traktor, de csak egy rövid szakaszon,


egy hirtelen irányváltás követően lombbal vastagon fedett ösvényen haladtunk tovább,


bár akadályok néha keresztezték utunkat. Hol kisebbek,


hol nagyobbak.


A regisztrációkor kapott térkép pontos és egyértelmű, ha valaki figyeli a jelzéseket, nem lehet eltévedni, 


de néha szemfülesnek kell lenni.


Ahol nem festett jelek voltak, ott is megoldották a problémát.


Idén a 30 km-es túrát tettük meg, összesen hat ellenőrzőponton haladtunk át, az utolsó, a hetedik pecsétet pedig a célállomáson, az őriszentpéteri iskolába kapuk. A túra legfontosabb feltétele egy kényelmes sportcipő. Semmi extra, semmi túrabakancs, csak egy kényelmes sportcipő! A túrára elég egy szendvics, némi sütemény vagy csokoládé és mindössze fél liter víz, mert a palackot több helyen is újra lehet tölteni, az ellenőrzőpontokon pedig hol kekszet, hol csokit, hol szódavizet adnak a szervezők. Az 50 km-es túrán Farkasfán a Tóka koccintóban, a 30 km-es távon a célállomáson a szervezők zsíros kenyérrel várják a túrázókat.