bőven és rendszeresen terem, így egy család szükséglete könnyen megtermelhető, ráadásul nagyon egészséges is (erről részletesen pl. a
Házipatika ír).
Nálunk a meggy után a ribizli a legfontosabb gyümölcs, nagy mennyiségben teszem el télire. A hagyományos (hosszan főzött) ribizliíz és a levendulás zselé mellett nagyon sok kerül leszárazva a fagyasztóba. A
belőle készült morzsát szerintem nem lehet megunni, és a
rote grützének is jó alapanyaga.
Éves gondozás
A rügyfakadás után igényli a legtöbb gondoskodást, a levélfoltosság, rozsda, lisztharmat ellen főleg ekkor kell permetezni.
Metszeni szintén tavasszal ajánlott, az idős vagy elhalt ágak eltávolításával laza, szellős bokrot érdemes kialakítani. Korábban nem metszettem rendszeresen, csak 4-5 éve, azóta szebbek a
bokrok. Hosszú távon metszés nélkül elöregednek és tönkremennek.
Sekélyen gyökeresedik, ezért ügyelni kell arra, hogy talajművelésnél ne sérüljön!
Szaporítása
Kiskertben könnyen szaporítható tőosztással vagy bujtással (erről r
észletesen itt lehet olvasni) és gyorsan termőre fordul.
Fajta
A kerti kb. 15 éve lett telepítve, a hegyen pedig 20 évnél is idősebbek a bokrok. Két különbséget látok köztük: a hegyi erőteljesebb növekedésű (vagyis több metszést igényel), és a fürtje tömörebb (vagyis nehezebb megfogni a tövét szedéskor).
A hegyi kicsit apróbb (és szerintem kicsit gazdagabb az íze), a kerti talán nagyobb szemű, és a fürtjei lazábban, de egyformán jó az ízük és bőven teremnek. Szüretelni úgy érdemes, hogy a fürtöt egyben szedjük le, így jobban bírja a szállítást, tárolást és nem enged levet mosáskor.
A törzses változatot személy szerint nem szeretem, több odafigyelést igényelnek (egres van).
Ez az otthoni. Amire ügyelni kell, hogy kevesebb hajtása van ugyan, de jóval hosszabbak, így a termés súlya a földig húzza őket, ezért ezeket visszametszettem. Tavaly kicsit jobban megritkítottam, mint szoktam, így idén valamivel kevesebb termésre számítok, de nekünk azért elég lesz.
Ilyen a hegyen. Zömökebb és a termés úgy két héttel későbbi, mint az otthoni.
Ez pedig a fekete. Nagyon értékes gyümölcs, főként szörpöt készítenek belőle. Gondozása a piroshoz hasonló. A bokor ritkásabb és jellegzetes illata van már a levelének is.
Nagyon sok jót írnak róla, de arra felhívnám a figyelmet, hogy vérnyomáscsökkentő hatású (a cikk csak a leveléből készült teát írja, tapasztalatom szerint a bogyó is!). Nagyon karakteres az íze, magában áfonya helyett szívesen használom, vagy kis mennyiséggel ízesítem főleg a piros ribizlis és az almás süteményeket.