A ribizli kevés gondoskodást igényel,

bőven és rendszeresen terem, így egy család szükséglete könnyen megtermelhető, ráadásul nagyon egészséges is (erről részletesen pl. a Házipatika ír).

Nálunk a meggy után a ribizli a legfontosabb gyümölcs, nagy mennyiségben teszem el télire. A hagyományos (hosszan főzött) ribizliíz és a levendulás zselé mellett nagyon sok kerül leszárazva a fagyasztóba. A belőle készült morzsát szerintem nem lehet megunni, és a rote grützének is jó alapanyaga.

Éves gondozás
A rügyfakadás után igényli a legtöbb gondoskodást, a levélfoltosság, rozsda, lisztharmat ellen főleg ekkor kell permetezni.
Metszeni szintén tavasszal ajánlott, az idős vagy elhalt ágak eltávolításával laza, szellős bokrot érdemes kialakítani. Korábban nem metszettem rendszeresen, csak 4-5 éve, azóta szebbek a bokrok. Hosszú távon metszés nélkül elöregednek és tönkremennek.
Sekélyen gyökeresedik, ezért ügyelni kell arra, hogy talajművelésnél ne sérüljön!

Szaporítása
Kiskertben könnyen szaporítható tőosztással vagy bujtással (erről részletesen itt lehet olvasni) és gyorsan termőre fordul.

Fajta
A kerti kb. 15 éve lett telepítve, a hegyen pedig 20 évnél is idősebbek a bokrok. Két különbséget látok köztük: a hegyi erőteljesebb növekedésű (vagyis több metszést igényel), és a fürtje tömörebb (vagyis nehezebb megfogni a tövét szedéskor).
A hegyi kicsit apróbb (és szerintem kicsit gazdagabb az íze), a kerti talán nagyobb szemű, és a fürtjei lazábban, de egyformán jó az ízük és bőven teremnek. Szüretelni úgy érdemes, hogy a fürtöt egyben szedjük le, így jobban bírja a szállítást, tárolást és nem enged levet mosáskor.

A törzses változatot személy szerint nem szeretem, több odafigyelést igényelnek (egres van).

Ez az otthoni. Amire ügyelni kell, hogy kevesebb hajtása van ugyan, de jóval hosszabbak, így a termés súlya a földig húzza őket, ezért ezeket visszametszettem. Tavaly kicsit jobban megritkítottam, mint szoktam, így idén valamivel kevesebb termésre számítok, de nekünk azért elég lesz.

Ilyen a hegyen. Zömökebb és a termés úgy két héttel későbbi, mint az otthoni.

Ez pedig a fekete. Nagyon értékes gyümölcs, főként szörpöt készítenek belőle. Gondozása a piroshoz hasonló. A bokor ritkásabb és jellegzetes illata van már a levelének is. 
Nagyon sok jót írnak róla, de arra felhívnám a figyelmet, hogy vérnyomáscsökkentő hatású (a cikk csak a leveléből készült teát írja, tapasztalatom szerint a bogyó is!). Nagyon karakteres az íze, magában áfonya helyett szívesen használom, vagy kis mennyiséggel ízesítem főleg a piros ribizlis és az almás süteményeket.