2012. március 30.

Még tavaly nyáron kezdtem el

horgolni ezt a kendőt, horgoláspróbának indult, aztán pár sor után kiderült, ez bizony kell nekem! Akkor először nem volt elég fonalam, aztán mire megérkezett, már késő ősz volt, de most újra itt a jó idő és jöhetnek a csodás vízszínek. A Cheche óta szeretnék egy rojtos, bojtos kendőt, most ez a vágyam is teljesült.


A négyzetek között egy-egy láncszem van, a középvonalnál pedig kettő, valamint az ajánlottnál 0.5 számmal nagyobb tűvel horgoltam, ezért a kendő lágy esésű és laza lett, nyakba tekerve se sok vagy vastag. A minta egyszerűsége miatt mostanában késő este vettem elő, amikor figyelni már képtelen voltam egy-egy mintára, de kedvem még volt horgolni, még így is elég gyorsan elkészült.



Minta: Nagyinégyzet
Fonal: Barka Kabala - Mediterrán árnyalat -
100 % pamut - 180 m/50g
: 4.0 mm
Súly: 210 g

2012. március 28.

És a mosogatórongy még mindig

mos. Na ez kb. úgy hangzik, mint egy vacak reklám, de jobbat írjanak a kreatívok. Kicsit elszíneződött, amiben nagy szerepe volt, hogy megsikáltam vele egy olyan tepsit, ami még a nagyanyámé volt, és ha már azt sütőpapír nélkül nem használom, akkor talán a mosirongyommal se kellett volna nekiállni. A fonal szerkezetileg bírta ugyan, de foltos lett, ami azért szép lassan kopik, nemsokára olyan lesz, mint újkorában:-) Sérülés semmi, de arra mindig ügyelek, hogy a kés élét, reszelő élét nem ezzel tisztítom.

Az eredeti ajánlásban szereplő kezelési útmutató szerint ugyan 30°C-on és kíméletesen mosható kézzel és géppel, de mosogatni nyilván nem kézmeleg vízben mosogatok, tehát a meleg vizet jól bírja. A fehérítés a színének nem tesz jót, ez egyértelmű, szükség szerintem nincs is rá. A gépi szárítás, vasalás, vegytisztítás egy mosogatórongynál nem nagyon jön szóba. Gépben még nem mostam, a kísérlet kedvéért már terveztem, de mindig elmaradt, nem látom igazán szükségét.
A mosogatás végén minden alkalommal átmosom tiszta vízben mosogatószerrel, kicsavarom és a mosogató szélére teszem, hogy meg tudjon száradni. A száradást pl. a hasonló fürdőszobai kesztyűknél azért ajánlják, mert a nedves közegben tudnak megtelepedni benne a baktériumok, és ettől pl. büdösödik. Arra tehát ügyelni kell, hogy két használat között kiszáradjon, de ha ez működik, akkor tartós lesz. A zsírosodás problémát felvetette valaki, az enyém egyáltalán nem zsírosodik.
November közepe óta használom, most már négy hónapos, és még mindig nem fordult meg a fejemben, hogy le kellene cserélni, arra, hogy ilyen jól bírja a strapát, nem is számítottam. És a mosirongy erényeinek taglalása végén egy új távlat: a nemezelt edényfogó. Nagyon tetszik az ötlet!


Ez pedig már a harmadik, immár rizsmintával keretezett (hurrá!) és lyukacsos (csipkének azért nem nevezném) mosogatórongyom. Néhány hibát itt is elkövettem, látszik is. Rögtön az első, hogy azt hittem, az öt sor egyenlő az öt szemmel, vagyis hogy a kezdő öt sor és a mosogatórongy oldalán lévő öt szem arányos lesz. A második hiba, hogy az öt páratlan, tehát ott nem kezdhettem volna a mintát.


Rizsmintánál ugyan nem lőttem nagy bakot, mivel a színe és a visszája egyforma, viszont ez volt az alapvető oka, hogy végül fordítva láncoltam le. Észrevettem ugyan a hibát, hogy a visszája van felém, és a ficak (a felszedett szemek vége/a fonal eleje ami kötés közben ficánkol, a szakszót nem tudom) sincs jó helyen, de este 11 óra körül úgy döntöttem, hogy be akarom fejezni és egy mosogatórongy esetében a leláncolás iránya nem kardinális kérdés. A Kötősuliban viszont erre is van megoldás, a leláncolásnak is két iránya van, na már ezt is tudom!

Szóval ebben a hónapban kipipálhatom a rizsmintát, aminek a gyakorlása többszörösen is hasznosnak bizonyult, a csipkekötés alapjait, a szemfelszedést és az öt tűvel kötést. A következő hónapban az alapok gyakorlása következik, most úgy tervezem.

2012. március 25.

Ez a kacagány leginkább egy kísérlet

volt, kíváncsi voltam, hogy ami jól mutat képen, divatfotón, az vajon nekem is beválik-e. Bevált, úgyhogy lesz folytatás. Meleg és vastag lett, hűvös időben nagyon jó lesz, a melegebb estékre pedig már egy másikon töröm a fejem, az talán kötött lesz.


A kép és egy kevés instrukció után mentem a saját fejem után, de végül is jó lett. A szabásvonalán kellene egy kicsit finomítani, másodjára az ujját kisebb szemszámmal indítanám, és nem csak könyöknél kezdeném szaporítani, hanem az elejétől folyamatosan, először csak pár szemet, aztán könyéktől erősebben.

A szemfelszedés hihetetlenül egyszerű, öt tűvel kötni pedig egyáltalán nem nehéz, bár még van mit gyakorolnom. Az első passzé kicsit hullámos, kicsit ferde, másodszorra a némi gyakorlatnak köszönhetően már egyenletesebb lett.Eredetileg úgy terveztem, hogy mindkét passzé mályva lesz, de az első után olyan kevés fonal maradt, hogy a másik sehogy se jött volna ki belőle, ezért a két szín.
A lila passzé utolsó két sorában a 3.5-ös tűről 2.5-es tűre váltottam, főleg, mert az első kicsit hullámos lett. Már amikor a második készült, akkor is látszott, hogy szebb lesz, de gondoltam, megpróbálom, ez amúgy is egy kísérlet. A változás nem látványos, de valószínűleg ez is jót tett neki. 
Fonalfaló projektnek indult, végül 54 g fonalam maradt.


Fonal: Dora 250 m/100g 100% akrill
: 3.5 mm  
Súly: 254 g

Az előzmény itt olvasható.

2012. március 22.

Anyukám ezzel a mellénnyel

zárja a kötős évadot. Csomagolja a fonalait, kötőtűit, innentől a kert fontosabb. Én próbálom megosztani az időmet, jusson erre is, arra is, ez elég nehéz, az eper, a borsó és a málna nem vár.


És Ti? Elcsomagoljátok a fonalakat, vagy nyáron is csattognak a tűk? Netán lopva egy kicsit, mert a nyári darabok amúgy is gyorsan megvannak? Esetleg borsófejtés közben fejben köttök, horgoltok tovább?

A mellény mintája egy pár évvel korábbi Fürge Ujjakból származik, ez már a harmadik darab. Az első nekem készült, tavaly a barátnőm is kapott egyet, ez pedig Anyukám barátnőjének készült.


2012. március 18.

Ez a minta nagyon megdolgoztat,

meg ki is fog rajtam, de én nem hagyom!


Először a Kötés bibliájában kerestem mintát, amivel a gyakorolhatom a csipkekötés alapjait, de mindegyik túl bonyolult volt. A visszája sem csupán fordított, hogy legalább az legyen egy kis pihenő, a színén pedig a ráhajtások között volt egy kis cifrázás, gyakran pár szem rizsminta, azt nagyon jó hogy megtanultam, nem győzöm hangsúlyozni. Ja, és lyuk egy szál se, sehol.

Aztán látva a kínlódásomat, anyukám kisegített és előkötött nekem pár sort, csupa lyuk (ráhajtás) és a visszája csak fordított. Először lyukak sehol, gondoltam, még mindig túl szorosan kötök. Aztán a harmadik sorban már tudtam, valamit rosszul csinálok, így odaült mellém. A színe még rendben, aztán kiderült, a visszáján a ráhajtást rosszul vettem le, a következő sor már csupa lyukacsos lett.
Pár sor után már szabályosabb is volt, de a minta valahogy nem ment. A lyukak rendben, de az elrendezés nem stimmelt, a szemek is eltűntek valahogy és megdőlt. Az első munkám így néz ki.


Aztán kisírtam a mintát, mert hátha csak látnom kell, de még mindig nem sikerült. A sokadik kísérletre, meg a kép alapján rájöttem, ez ilyen. Nekem a balra dőlő jobban tetszik, már megy is (dől is és a szemszám is állandó, ez utóbbin nem keveset dolgoztam), de nem tudom, mi a minta leírása.
Annyit kötöttem és bontottam, hogy már a színén meg tudom állapítani az első pár szem után, hogy merre fog dőlni, ha rossz, azt a pár szemet vissza is tudom szedni, csak képlet nincs. Valaki elárulja nekem, mi ennek a mintája?



Az eredeti minta:
1. sor: 1 sima, * 2 szemet simán összekötünk, 1 ráhajtás, * 1 sima
3. sor: 1 sima, * 1 ráhajtás, 2 szemet simán összekötünk, * 1 sima
páros sorok: fordított

2012. március 13.

Kötős tudásomat

kisebb darabokon próbálom továbbfejleszteni, hogy haladjak is, ezért kinéztem a barkás mosirongyokat, de már a szegélyen elakadtam. A Jucuu által kitalált mosogatórongyokat nagyon szép rizsminta keretezi, de nem tudtam úgy megkötni azt a pár sort, hogy ne lett volna benne hiba. 

És hogy miért? Mert a rizsmintában minden pont fordítva van, mint a korábban kötött egyszerű mintákban. A szemek első ránézésre össze-vissza állnak, és erre a szem fordítottját kell kötni. Egy sima, egy fordított, majd a visszáján a simára fordított, és a fordítottra sima kerül.


Az első pár sorban ugyan káosznak tűnt az egész, de szép lassan megláttam benne a rendet. Ha 28 szemből áll egy sor, akkor ez nem is olyan sok. Minden bontást beleszámítva összesen úgy két mosogatórongynyit kötöttem, a másodikat, ami végül el is készült, már öröm volt kötni, ráadásul  az egymás mellett álló sima és fordított szemeket már nagyon jól meg tudom különböztetni. 
Nagyon szép, kissé tömör, aprólékos minta, megéri foglalkozni vele!


És hogy folytassam a sort, kipróbáltam a már begyakorolt minták váltogatását is, na ez se ment olyan egyszerűen, mint gondoltam. A lusta után harisnyát kezdeni még hagyján (az első sorban sima, a harmadikban már fordított sima), de aztán az egy sima, egy fordított patentmintánál már figyelni kellett (és fordított simát kötni), majd a patentminta után minden szemet hátulról vettem le a színén (fordított sima), de itt még csak megfordulnak a szemek és nem látni a mintát, de a következő sorban már igen. Az egyik váltásnál az egész sort rosszul kötöttem le, de a szemeket már én szedtem vissza, ez már egészében az én munkám. 


2012. március 10.

Ami ebben a kacagányban megfogott,

az az egyszerűsége. Némi horgolás, egy kis passzé és kész!

Egy színből terveztem, aztán amikor beletúrtam a fonalas dobozomba, a kezembe akadt ez a fonal. Az első vásárlásom volt, remek mamuszokat horgoltam belőle, aztán eltettem. Mivel 10 dkg-os a gombolyag, bőven maradt még belőle. Először azt hittem, a rózsaszín, a mályva és a lila némi bézzsel elég lesz, aztán a fél ujja körül rájöttem, semmiképpen, ekkor elővettem a két zöldet is.


A kezdeti 62 szemet a könyék környékén elkezdtem szaporítani és úgy 25 soron keresztül 72-re szaporítottam, így egészen enyhe ívet kapott. A horgolás része kész, még össze kell varrni, és jöhet a passzé, meg a szemfelszedés. Újabb kötős lecke.



A csíkos dolgok horgolásában a színváltást szeretem a legjobban. Egy újabb szín, és minden megváltozik. A pisztácia önmagában is szép, bár kissé fakó volt, aztán amikor a málna után elővettem, olyan volt, mintha felkapcsolták volna a villanyt. A spenót gombolyagban nagyon sötét volt, csak a boltban tűnt jó ötletnek megvenni, de ezek mellett a színek mellett egészen megszelidült, közben pedig új fényt adott a többi színnek.

Eddig 234 g Dóra fonal, a hossza 118 cm, két szín elfogyott, ami fonal marad, azzal pedig az elejét díszítem.


És a minta, amit kitaláltam hozzá. A telített sorok mind páratlan számúak, erre jó ügyelni a hasonló mintánál.


Nagyszerű darab lesz a késő esti ágyban olvasáshoz, hűvös időben.

2012. március 8.

Finom, gyorsan elkészíthető, megunhatatlan

és csokis. A recept még Stahl Judit első korszakából való, nála Brownies néven szerepel, bár szerintem ez (csak) egy csokis süti, de mindegy, a lényeg, hogy finom. Vagy hogy gyors, vagy hogy csokis. Mikor melyik. Néha még szülinapi torta helyett is megsüthető.


Nagyon csokis süti

15 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor 
3 nagy tojás 
1 evőkanál vanília esszencia vagy rum vagy brandy
1 evőkanál frissen facsart narancslé

1 teáskanálnyi instant kávé 
15 dkg liszt 
1 teáskanálnyi sütőpor
3 dkg cukrozatlan kakaópor 

15 dkg étcsokoládé apróra darabolva
1 marék aprított dióbél

Először a vajat olvasztom meg, így biztos nem lesz forró, mire sorra kerül, aztán minden más hozzávalót kimérek (száraz hozzávalók egy tálba), aprítok (dió, csoki), előveszek (tojás), ha minden a kezem ügyében van (a sütőpapírral kibélelt tepsi is), a munka felével végeztem. 
A tojást és a cukrot robotgéppel összekeverem és hozzáadom az olvasztott vajat, végül a vanília esszenciát és a narancslevet majd ha már ez is egynemű, beleszitálom a száraz hozzávalókat és spatulával vagy fakanállal összekeverem, az utolsó mozzanatként pedig a csokidarabokat is beleforgatom. Sütőpapírral bélelt tepsibe (21×25 cm) simítom és rászórom a diót. Közepes lángon a süti vastagságától függően kb. 20 percig sütöm, a lényeg, hogy ne száradjon ki. A teljes átsülés előtti percben ki kell venni, mert akkor finom, ha ragad némi csokis massza a beleszúrt tűre. 


Stahl Judit: Gyorsan, valami finomat! 

Köszönöm mindenkinek,

aki velem játszott. Végül hatvankilenc nevet írtam össze, ez rengeteg, nagyon örülök, hogy ilyen sokan vagytok, olvastok, és egyáltalán: kíváncsiak vagytok a horgolós-kötős kalandozásaimra.

A sorsolás a random.com segítségével történt, és a sok-sok névből a lista élére

Anice

neve került.

Gratulálok Anice, tiéd a virágos sál!




Hamarosan jövök egy sütivel, mert már volt aki hiányolta, aztán folytatódik a móka, horgolok, sőt már kötök is. Lassan.

2012. március 5.

Ma egy éves a Színre szín

és köszönöm mindenkinek, aki velem tartott. Nagyon örülök, hogy itt vagytok, olvastok, hozzászóltok a bejegyzéseimhez, ötleteket adtok, bíztattok.
Köszönöm Adélnak, hogy a blogját olvasva ismét horgolótűt ragadtam, Eszternek, hogy blogírásra ösztönzött, és mindenkinek, aki hozzászólásaival, bejegyzéseivel inspirált.


Az egy éves blogszülinapra horgoltam egy virágos sálat, narancssárgát, mert már itt a tavasz.


Ha szeretnéd megnyerni, csak egy megjegyzést kell hagynod ennél a bejegyzésnél,
  1. ha a Színre szín rendszeres olvasója vagy,
  2. vagy ha a bloglistádban szerepel a blogom,
  3. ha pedig a Facebookon követsz, tetszikeld az ehhez tartozó Facebookos bejegyzést, és esetleg írj egy hozzászólást is (az oldalon, nem a Színre szín Florentinre).

Aki a felsoroltak közül több feltételnek is megfelel, többször fog a neve szerepelni a sorsoláson.

Jelentkezni március 7.-én éjfélig lehet.

2012. március 2.

A mamusz számomra megunhatatlan,

mindig szívesen horgolok egy újabbat, de közben már a következőn jár az eszem. Ezt a mamuszt már régen kinéztem magamnak, a rózsaszín-barna párosítás pedig a szívem csücske, így csak a fonalkeresés volt hátra.


Catanián kívül nem volt más kéznél, úgyhogy ezen sem kellett sokat töprengenem. A kontraszt kicsit nagyobb, mint szeretném, vagy egy árnyalattal erősebb rózsaszín, vagy egy árnyalattal lágyabb barna kellett volna, de majd legközelebb. Kicsit mohó voltam, nagyon akartam a rózsaszínt, két sorral kevesebb kellett volna, úgy kecsesebb lenne, de ezt már nem adom!

A mamusz horgolásáról korábban már írtam, most azonban kicsit változtattam rajta. Nem szerettem, hogy az orr fölötti rész csíkos lesz az oda-vissza horgolástól, ami hangsúlyos már csak azért is, mert az orr a körbehorgolás miatt még szép, aztán jön a sok-sok csík.


Most minden sor egyráhajtásos pálca fölé egy sor kispálcát horgoltam, így olyan, mintha a sorokat megnyújtottam volna ugyan, de a színe-visszája csíkosság megszűnt.



Minta: Mary Jane slippers, itt írtam róla
Fonal: Catania 100% pamut, 125 m/50 g
: 3.0 mm
Súly: 62 g


Csütörtök este befejeztem a mamusz horgolását, pénteken pedig megnyertem egy csodaszép házi cipőt, úgyhogy hamarosan lesz egy Milim Fashion cipőm is! Cili blogját régen olvasgattam, nagyon sokoldalú, a cipőivel viszont teljesen levett a lábamról! Blogot már nem nagyon ír, de Facebook oldalára rendszeresen felteszi az újabb cipőit, bámulatosak! Gondolom, nem nehéz kitalálni, milyen színben kértem?!