Rengeteg tervezéssel kapcsolatos

cikket és blogbejegyzést olvastam az elmúlt kb. három évben. A sok-sok tanács, ötlet egy részét megfogadtam, egy részén elgondolkodtam, egy részét pedig azonnal elvetettem. Volt köztük blog, cikk, tanácsadó portál, bármi, ami szembe jött velem, elolvastam. Az egyik blog amihez viszont többször visszatértem, az urban:eve. A Házi feladatok, emlékek és rajzok bejegyzés, amiben Via leírja a kezdeteket nekem nagyon jó indító volt, és Az időbeosztás hat mítoszával szerintem a fején találta a szöget. Ajánlom a 30 napos rutinkiépítésős tréninget is. Ha a tanácsok egy része nem is aktuális, felépít egy rendszert, magát a folyamatot mindenképpen érdemes követni. 

Hogy én miért tervezek, ennek két oka van: egyrészt mert rájöttem hogy ha a céljaimat, terveimet, feladataimat rendezem, nagyobb esélyem van, hogy megvalósulnak.

Másrészt mert az előzetes döntéshozatal nagyon sok terhet levesz a vállamról azáltal, hogy nem adott pillanatban kell döntenem egy problémáról vagy lehetőségről. Ez utóbbira Hyrum Smith könyvében olvastam egy nagyon jó példát: összeállította a személyes alkotmányát, amiben lefektette a számára legfontosabb értékeket, mégpedig rangsorolva, így ha egy zsúfolt héten mindössze pár óra szabadideje van, akkor nem kérdés, hogy azt a családja körében fogja eltölteni, és nem pl. teniszezni megy, mert a család számára a listán jóval előrébb van, mint a sport. Vagyis az előzetesen meghozott döntések (nála ez a személyes alkotmány) később a döntési helyzetekben jó útmutatóul szolgálnak. 

Így a döntések egy részét (amennyit csak lehet) nem az adott szituációban hozom meg, hanem korábban. Hogy én 5-kor felkelek és kimegyek a hegyre, ez meg nálam egy tipikus példa, mert én hajnali 5-kor aludni szoktam, nem dönteni bármiről is. Ha este eldöntöm hogy menni kell, beállítom az órát, megyek. Egyébként biztos nem.

Tervező

Ha tervezőt keres az ember, mindig a Bullet Journalba ütközik. Praktikus és jó, de persze ebből is csak azt vettem át, ami nekem kell. Itt olvasható egy magyar nyelvű bemutatása: Bullet Journal, avagy a minimalista határidőnapló. Angol nyelven pedig nagyon jó listaötleteket lehet olvasni, ezekből is merítettem (a felhasználónév és jelszó lista például szerintem életmentő).

Az enyém nagyon egyszerű. Sehol egy rajz, várható vagy mért hőmérséklet (írjátok be a Pinteresten, fantasztikus, milyen szépek vannak, én viszont török basát se tudok rajzolni). A naptáram heti beosztású, ez nálam alapvető, lássam egybe a hetet, és nagyon jó hogy most olyat találtam, aminek van havi összesítője hónap elején. A havi tervezőm egy kockás füzet, az egyik oldalán a napok beosztása táblázatosan és némi hely, hogy beírjam, amit szükséges, a szemben lévő oldalon pedig sorakoznak a teendők, nagyjából tematikusan, meg ahogy eszembe jut.

Áprilisban még tudtam tervezni, ott szerepelt pl. a horgolt füzér (elkészült), csibék és nyulak varrása húsvétra (csibék rendben, nyulak jövőre), az anya lányai táskák (elkészültek, bár eredetileg karácsonyra terveztem), spájz polcok borítójának cseréje (elkészült), bútorfestés (megkezdtem a csiszolást).

A következő havi névnaposoknak, születésnaposoknak mindig van egy külön kocka, lehet pipálni, ha beszereztem az ajándékot, vagy ötletelni ha még nem. Itt még volt mélyhűtött étel, ehhez pedig ételötleteket gyűjtöttem, így gyorsabban fogytak el az utolsó adagok. 

Májusban is hasznát vettem a tervezőnek (pl. befejezni végre a festést a sok-sok csiszolás után), júniustól viszont a kert annyi feladatot adott, hogy csak a következő napok feladatait láttam előre. Augusztustól kevesebb a munka a kertben, újra jöhet a felújítás. Ismét elővettem a lefestendő bútorokat (a sok csiszolás rengeteg időt vesz el, így mostanában nem lesz több, csak a legszükségesebb). Szeptemberben pedig remélem sorra kerül a házfelújítás projekt: előszoba, konyha, fürdőszoba, ami belefér. A célok rég megvannak, mostanában folyamatosan ötleteltem, mit és hogyan lehetne, aztán amit tudok, megvalósítok. Októbertől ismét jöhetnek az egyebek (kötés, horgolás, varrás), és lehet hosszabb távra tervezni. Karácsonykor pedig nagy segítség, tavaly nagyon jól összeszedtem és meg is valósítottam majdnem mindent, amit elterveztem. Ajándékok, ehhez alapanyagok ha én készítem, időtartam, ami alatt elkészül, menü, stb. A tavalyi 9 rúd bejglimet pl. nagyon jól megszerveztem: alapanyagok összeírása (a vaj pl. nehogy elfogyjon más sütihez, mert a bejgli mindig az utolsó süti amit megsütök), előkészítés (90-90 dkg mák és dió megdarálása előtte estékre elosztva, mert végig dolgoztam), előző este krumplit főzni (ha elfelejtem, időveszteség, mert nemcsak meg kell főzni, ki is kell hűlnie). 

Időtervezés

Ez a legeslegnehezebb. Mindenhol azt tanácsolják, a feladatokhoz tervezzünk időhatárokat, időtartamot, de a postán egyszer negyed órát állok sorba, máskor háromnegyed órát. És ki tudja, mennyi kb. 10 m² PVC felszedése? Lehet, hogy könnyen feljön, lehet hogy sehogy se akar. Ez a legnehezebb és csúszáskor bizony lépni kell: a következő feladatot átugrom, vagy teljes áttervezés jön? 

Prioritások és rugalmasság

Próbálom meghatározni, mi fér bele a mindennapokba, mire van energiám. Ez is nagyon nehéz, mert le kell mondani dolgokról, el kell halasztani pl. jövőre egy-egy felújítást, ami már nem fér bele. Az előszoba-konyha-fürdőszoba hármasból pl. valószínűleg az előszoba lesz az első, le kell szedni a lambériát és kifesteni, felszedni a pvc-t, meglátom, milyen alatta a járólap, és van egy tisztítandó nyers mészkő fal is, ami tuti jobban nézne ki, ha le lenne tisztítva. Vegyileg? Mechanikusan? És ez mennyi idő?

A fürdőszobában idén már csak a falfestés fér bele némi polccsinosítással (le akartam cserélni, de kb. egy év keresgélés után úgy döntöttem, lefestem a régit, mert nem és nem kapok sehol), és a konyha egy részén lambéria van (csak a konyhabútor felett az északi falon, nem nagy), ezt jó lenne lefesteni, de valószínűleg itt is a falfestés lesz az első, lambéria lehet hogy csak jövőre, a konyhabútor hosszú távú cél. Hogy mindezeket fejben összerakni mennyi idő és energia? Sok. Az ajtófestés is hosszútávú cél, tíz van, el kellene kezdeni valamikor pl. az előszobaival, ha már azt megcsináljuk. Még idén lefessek egyet-kettőt vagy hagyjam jövőre? Ezt akkor döntöm el, ha látom, mennyit haladok a többivel. Szóval igyekszem a feladataimat rugalmasan kezelni, ha az egyiket valami miatt nem tudom megcsinálni, jön a következő.

Úgy összességében: időt kell hagyni mindenre. A tervező kipróbálására és folyamatos igényekhez igazítására (nekem kb. 1 év kellett hozzá), a tervezésbe is bele kell jönni, de érdemes, mert nagyon hasznos.

Illusztrációként pedig hozom a stencilemet, mert a polc és az éjjeliszekrény festésével végre végeztem, ez lesz a következő bejegyzés.

A életem átszervezéséről a legnehezebb írni,

ezért is halogattam olyan sokáig. Hogy miért? Mert annyira személyre szabott, hogy sokszor éreztem úgy, ezzel az információhalmazzal nem tud más mit kezdeni. Vagy mégis? Vagy az is jó, ha összefoglalom magamnak és leírom, hogy lássam, hol is tartok?  Legyen! 

Funkcióváltás/selejtezés

Nagyon sok apró pontja van az otthonomnak, amit nemcsak átnéztem és selejteztem, de próbáltam tematikájában is átszervezni. 

Fűszerpolc: az elmúlt évek gyűjtögetésének köszönhetően elég sok apró üveget gyűjtöttem össze és apránként ezekbe az üvegekbe kerültek át a fűszerek. Átnéztem a meglévőket, pár üveget kivettem, mert nem használt fűszerek voltak benne (kb. 5 üveg), és csak egy új, az őrölt babérlevél került a repertoárba. A ritkábban használt fűszereket újabban nem teszem üvegbe, így ezek kevesebb helyet foglalnak (a képen jobbra fent).

Március elején kikerült a házból egy hatalmas szekrény (inkább szekrénysor), a helyére egy feleakkora került, ezt persze egy újabb alapos selejtezés előzte meg.

Átrendeztem a mosogató alatti részt, mert kaotikus volt a helyzet. Már csak két szemetes (vegyes és papír) és tisztítószerek vannak ott. Átlátható, rendezett lett a végeredmény, az egyebek új helyre költöztek (kuka, pince). 

Decemberben kikerült a fürdőszobából egy szekrény (szekrénynek tűnő tárgy), helyette lett egy komód (ami szép is), jóval nagyobb, most minden olyan holmi belefér, aminek a fürdőszobában a helye (vagyis hely szabadult fel máshol).

 

Sok ilyen hely van, apró pontok, de fontosak, hiszen naponta szembesülök velük, és mindig van egy soron következő, aminek az átalakítását tervezem.

Előkészítés

Amit tudok, előkészítek, főleg a reggeli feladatokhoz, nekem ez a gyenge pontom. Este dobozolom a másnapi ebédet, szétszedem a kávéfőzőt és a mosogató szélén hagyom, hogy reggel már csak tölteni kelljen. A reggelit ha lehet, előkészítem. Kora reggeli sütéshez (vagy bármi más feladathoz) kikészítem, amit csak lehet: hozzávalókat kimérem, gépet előveszem, tepsit előkészítem. Nekem ez nagyon bevált, időt és főleg: sok-sok energiát spórolok meg vele.

BuJo/naptár/háztartási napló

Korábban tervezőt, határidőnaplót nem használtam, egyértelmű volt, hogy ezen változtatnom kell. A Pinterest rengeteg ötletet ad, de valahogy minden út a Bullet Journalhoz vezet (itt egy alapos cikk ami bemutatja). Az alapvetésével, miszerint minden egy helyen legyen, nem értek egyet, úgyhogy én két részre bontottam, a táskámban hordok egy apró határidőnaplót (napi dolgok, határidők, elintézendők, hivatalos ügyek, bevásárlás) és bevezettem egy háztartási tervezőt, ami viszont a BuJo elvein alapul.
Ebben szedtem össze külön-külön listában a jelszavakat, a családi alkalmakat (névnap, születésnap, évforduló), hosszútávú terveket (házzal kapcsolatos javítás, alakítás, tervezett nagyobb vásárlások), takarítási feladatokat. A havi tervező részbe beírom az aktuális hónapra tervezett feladatokat, menüötleteket és minden hónapban megnézem, a következő hónapban milyen családi alkalomra lehet számítani, illetve van-e ott már valami fontos feladat.

Sokkal hatékonyabb, mint gondoltam. Rengeteg apró, sokáig halogatható feladat már időben elkészül.

Digitális szemét

Ez korábban reménytelen feladatnak tűnt, de itt is nagyrészt a nem növelem tovább a szemetet taktikát alkalmazom. A gmail-ben felcímkéztem a leveleimet, így most tematikusan csoportosítva tárolom, és jóval többet törlök, mint korábban. Az asztal tartalmát átnéztem és mappába rendeztem. A letöltött fájlokat rendszeresen törlöm, így már ez a rész is átláthatóbb. A fényképeknél is letöltéskor erősen szelektálok, mert a régiekből törölni szinte reménytelen. Már most jobb a helyzet, mint reméltem.

Lesz még pl. időgazdálkodás, ruhatár, fontossági sorrend. Hozom, ha érdekel bennetek! 

A hagyományos menütervezés

számomra elképzelhetetlen, én általában körülnézek, mi van (otthon vagy a boltban), és abból választok. Van viszont a megtöltött mélyhűtő és a spájz, ami jó lenne, ha a tavaszra kiürülne, úgyhogy én főleg a meglévő készleteket igyekszem fejben tartani* Zöldbab, meggy, málna és ribizli van bőven a mélyhűtőben, lekvár a spájzban. Mit lehet ezekből főzni?

Zöldbab

Az ősz felfedezése a zöldbabfőzelék krumplis változatát. Semmi extra, csak adni kell a zöldbabhoz egy kis apróra vágott krumplit, így viszont össze lehet benne hozni a sárgát és a zöldet. A zöldbabnak ugyanis mindenki szerint fű íze van. Szerintem a sárgának, mások szerint a zöldnek. Ennek ezennel vége, a zöldbab tehát nem lesz probléma.

Meggy

A meggyes rétes még mindig a legkelendőbb, ezen nem is kell gondolkodni.

Málna

Sütibe ritkán teszem, főként lecsepegtetett natúr joghurthoz adom, így viszont télen nem nagyon fogy. Tavasz és napsütés kell hozzá, tehát esélyes, hogy ez lesz az utolsó, ami elfogy, vagy kellene egy új ötlet. Viszont idén nyáron jól fogyott, korábban eddig mindig a tél végén jöttem rá, hogy milyen sok van még. 

Ribizli

Kedvenc megjelenési formája a ribizlis morzsa, rendületlenül szeretjük, viszont mintha kicsit több lenne még mindig a hűtőben, mint amennyit meg tudunk enni. Az őszi kertalakítási akció keretében viszont megint megváltam pár tőtől, úgyhogy esélyes, jövőre ez már nem lesz probléma. 

Lekvár

Tényleg sok van, meg se számolom inkább hány üveg, de szerencsére fogy. Sokfélét főztem, így bőven van miből választani. Összeszedtem pár receptet, mi az, amihez nagyon fogy, ha éppen nem jut jobb eszembe, ezekből választok:

• piskótatekercs - mostanában ritkábban volt, most megint előkerült, egy üveg lekvár pont kell bele
• zabkása - próbáltam aszalványokkal, de nekem egy kis lekvárral a tetején ízlik a legjobban
• linzertorta és mákvirág - pont a lassan főzött, pikáns ribizli maradt meg tavalyról, idén több linzert sütök, ja, és persze islert is
• bukta - az elmúlt években alig sütöttem, pedig nagyon szeretjük, akár kéthetente is elfogyna

+1 méz

Idén annyi mézet kaptam, hogy évekig nem kell venni, úgyhogy idén már most elkezdődött a puszedli szezon. A régi receptemet felturbóztam egy kis gyümölccsel (aszalt és kandírozott is jó bele), és egy részét csokiba mártottam. Az elmúlt években karácsony előtt egy-két alkalommal sütöttem, szerintem idén jóval többször készül majd.

Az egy-egy dobozos készletet meg tényleg fel kellene írni (idén pl. rebarbara, sárgabarack), mert elfelejtem hogy van, ezért nem készül belőle semmi. 

*Jó lenne papíron vezetni, de nekem ez eddig sosem sikerült.

Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 

Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 

Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 

A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 

Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  

Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon. 

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés

Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      

Minden mindennel összefügg

De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 

Kis lépésekben haladok

Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás

A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 

 

Lista

Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 

Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 

A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

A háztartás átszervezése

tovább folytatódik, és nagyon jó irányba halad, úgy érzem. 

Selejtezés

Ez a legfontosabb szerintem, apránként haladok. Mostanában az irataimat selejteztem például az adóbevallás kapcsán, és a kezembe került papírok felétől szabadultam meg. Vagy pár hete rendet tettem a komódomnak abban a kis fiókjában, amit egyéb fióknak is nevezhetnék (oda szórtam be mindent, amit máshova nem tudtam). Annyira tele volt, hogy már féltem kihúzni, és persze sose találtam meg benne semmit. Kb. 20% iratot és 30% ritkán használt kreatív cuccok tettem a helyére, 35% ment a kukába és maradt 15% szükséges holmi a fiókban. Heuréka, a hálószobámban van jegyzetlap! Több tömbnyi. Évek óta hiányoltam, legalul volt. 

Spájz

A kiürült üvegek már a pincében vannak (címke leáztatva, tetővel lezárva, papírdobozokban, hogy ne lepje a por), elég sok az üres hely, hamarosan átböngészem, mi maradt még. 

Mélyhűtő

Eredetileg december közepén akartam egy leltárt csinálni, de rájöttem, felesleges, tömve volt. Aztán a karácsony/újév kapcsán látványos volt a fogyás, majd januártól apránként csökken a készlet. Zöldbab, borsó, tök is már csak pár zacskónyi van, úgyhogy hamarosan ki lehet húzni a hűtőt meggyszezonig.

A barátnőmnél láttam egy rendrakásról szóló könyvet, pár lap erejéig beleolvastam, most várom, hogy kiolvassa, nagyon érdekesnek tűnik, ha tetszik, beszámolok róla. 

A képen pedig a bimbóskel, ami alig egy hét alatt bújt ki. A paradicsomok és a szárzeller még várat magára.

A minimalisták című könyv olvasása után

elgondolkodtam, mi az a tulajdonságom, ami sok gondot okoz, de odafigyeléssel talán kezelhető lenne. Nem kellett sokat töprengenem ahhoz, hogy megnevezzem: a halogatás. Hogy mi mindent lehet halogatni? Meséljek?

- Felvenni az előszobában leesett akármit (talán gyertyatartó akar lenni, de annak használhatatlan, formája alapján dísztárgy, de inkább érdekes, mint szép). Beesett a szekrény mögé talán két hete, aggódtam, hogy eltörte a járólapot, mert hatalmasat csattant, de szerencsére nem. Felvettem, kikukáztam (nem, az ég világon semmi szükségem rá), és ha már elhúztam a komódot, felsöpörtem mögötte. Két perc volt az egész.

- Adóbevallást akkor beadni, amikor már harmincadszor jut eszembe, hogy ideje lenne.

- Elrakni valami apróságot végre a helyére. Nem okoz gondot, nem okoz rendetlenséget, letettem, mert éppen sürgős volt valami más, majd nagyon sokszor elmentem mellette anélkül, hogy a helyére tettem volna.

- Megvarrni a zoknimat. Van egy csomó zoknim, így nem gond, ha egy kihasználatlanul hever, viszont az a legcsíkosabb és legnarancssárgább, úgyhogy talán nekiállhatnék.

Ahogy elgondolkoztam azon, hogy mi mindent lehet halogatni, és közben ez milyen rossz érzés, végiggondoltam azt is, mennyivel jobb lenne, ha belátható idő alatt felvenném ami leesett, sorbanállás nélkül nyújtanám be az adóbevallást, megstoppolnám végre a zoknimat, mert már a maci is előbújt. Több mint fél éve ügyelek rá és teszek ellene. 

Pár példa arra, hogy mit nem halogattam mostanában:

- Ősz végén a ruhatáramat nagyon gyorsan cseréltem. Vékonyak elrakva, téli előszedve. Volt, hogy decemberig halogattam, mert amúgy nem szeretem ezt sem, de közben minden nap utáltam, hogy még mindig nem csináltam meg.

- A karácsonyi képeslapokat nem az utolsó előtti munkanapon adtam fel. Korábban úgy december elején szokott eszembe jutni, aztán kezdődött a halogatás.

- Elővettem végre a csíkos takarót, átnéztem a maradék fonalat és rájöttem, már csak pár sor van hátra, mert ezzel a csíkozással a többi fonal már nem használható, a maradékoknak pedig találtam más célt. Változatosabbat. 

Nagyobb dolgok is vannak, hozok egy munkahelyi példát:

Minden évben kell egy kb. 500 tételes listát produkálnom, itt persze nem maga a lista a lényeg, az már csak az elvégzett munka adminisztrációs változata, és a hozzá kapcsolódó munkát nagyon nem szeretem. A legrosszabb esetben az év vége felé észbe kaptam, majd gyorsan megcsináltam. Egyrészt szenvedtem, másrészt a munka minősége is megsínylette.

2016-os verzió:

Ha elkap az ihlet (igen, elkap néha, mert ennek a munkának bizony van értelme, és sok-sok előnye), olyankor nem fogom vissza magam, hanem bővítem kicsit a listát. Idén már 86 tételes, szóval az év vége felé (amikor egyébként is a szokottnál több munka van) biztos nem fogok pánikolni, hogy jaj, ennek még neki sem álltam.

A lista nagysága egyébként rám van bízva (húha, ez egy remek lehetőség, hogy a végtelenségig halogassam), csak ha nem csinálom meg, a következő évben már a dupláját kell. Szóval most már időben megcsinálom, apránként, alaposabb vagyok és közben még örülök is neki.

Ti halogattok? Na és mit?

Adél a témáról épp a napokban írt hasonlót.

Amikor a csomagolópartiról olvastam

A minimalisták című könyvben, azt hittem, én ilyet soha. Pedig de, vagyis majdnem, ráadásul évek óta! Csak nem tudtam, hogy ez a csomagolóparti. A munkahelyemen minden év augusztusában le kell csupaszítanom a hatalmas íróasztalomat, de teljesen. 

Korábban egyszerűen összecsomagoltam mindent, elraktam szem elől, aztán amikor lehetett, az összes kacatot, már nem aktuális iratokat és mindent, ami ott parkolt már egy ideje, szépen visszaraktam. Idén viszont rájöttem, ez maga a csomagolóparti, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és az asztalom tartalmának 90% nem került vissza az elmúlt négy hétben. 

A maradékot átnéztem, ami még kell, a helyére került (ami nem az íróasztalom teteje), a többit pedig kidobtam. A fiókjaimat is átnéztem, az arány hasonló, az ott lapuló dolgok túlnyomó többsége vagy a helyére, vagy a kukába került. Mostantól pedig ügyelek, hogy ne halmozódjon fel újabb kupac. Időnként átnézem, mi parkol nálam, és ha szükséges, marad, ha nem, a helyére kerül.

És van még pár újabb minimalista apróságom. 

Anyagok vásárlása és felhasználása terén már ügyesebb vagyok, nem halmozok (hm. mondjuk olyan mértékben, mint a fonalaknál). A levendulapárnák például a táskák leeső csíkjaiból készültek, így a régi darabok az utolsó centiig elfogytak. És ha belegondolok, nagyon sok olyan anyagom van, amit már elhasználtam. Az anyagmaradékokat ebben a dobozban tárolom és itt nézek körül először, ha  apró darabra van szükségem.

A mélyhűtő aktuális készletének apasztásában is előre léptem a nyáron. A meggyet eddig mindig elfelejtettem, pedig abból mindig sok van, tehát sok helyet is foglal. Gyümölcsleves készült persze párszor eddig is nyaranta, de zöme télre maradt, ami viszont nem jó. Süteménybe sok volt a maradék, gyümölcslevest pedig télen nem főzök. Idén a meggyes rétes volt a varászszó, a nagy melegben gyorsan elkészült, a helyére pedig idén tök, szilva és barack került. A málna is fogy, csak a ribizli alig. Gyümölcslevesbe csempésztem néha pár marékkal, de a nagy részéből zabpelyhes morzsa lesz a télen. Kíváncsi vagyok, a mélyhűtőt mikor tudom kihúzni. Idén a meggyszezon előtt egy hónappal, remélem, jövőre ennél korábban.

Nem vagyok nagy dokumentáló, és az idén már kísérletet sem tettem arra, hogy számoljam, hány meggy, ribizli vagy tök került be a mélyhűtőbe, sokkal fontosabb, hogy mi és mennyi van mondjuk decemberben, amikor már jó esetben megfogyatkozott, és hogy lehet a maradékkal úgy gazdálkodni, hogy minél előbb elfogyjon. Szóval majd decemberben (be)számolok.

Az ajándékvásárlás szintén nehéz kérdés. A legdrágább az utolsó pillanatban vásárolt, ráadásul olyankor már bármit megveszek. Általában ha meglátok valami ajándéknak valót, megveszem, elteszem, aztán ha jön az alkalom, már csak be kell csomagolni. Amióta előkerült egy kinőtt állatfigurás papucs, már fix helye van az előre megvásárolt ajándékoknak, és ezzel pl. a hova is tettem a sztorikockát elnevezésű keresőakció is megszűnt. Izgalmas volt, elismerem, de hiányozni nem fog. Nálunk most szezon van, szeptember, október születésnap, november névnap. A szeptemberiek már megvannak és ha megyek valahova, nyitott szemmel járok, remélem, időben be tudok szerezni mindent.

Találkoztatok már Joshua Fields Millburn

nevével? Pár hete egy újságcikket olvastam a minimalista életformával kapcsolatban és a cikk úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy rögtön el is olvastam A minimalisták című könyvét.

Joshua 30 éves korára leszámolt az Amerikai Álommal (költs többet, mint amennyit keresel) és kialakított egy ezzel szöges ellentétben álló életformát. Kilépett a cégtől, ahol már addig is szép karriert futott be és az ezt követő években a jóval kevesebb jövedelméből elég gyorsan felszámolta adósságait és teljesen új elvek szerint szervezte át az életét.

Ne egy amerikai típusú megmondókönyvre, hanem egy memoárra számítsatok. A gyerekkorát szerintem kicsit bő lére eresztette, de azt túlélve kifejezetten élvezetes írás. Röviden talán ezzel az idézettel tudnám bemutatni milyen is ez az élet:

Már nincsenek olyan dolgaim, amelyek nem képviselnek értéket az életemben. Minden ruhámat hordom, minden edényemet használom, minden egyes vagyontárgyamat élvezem, mert szándékosan csak azokat tartottam meg, amelyeknek funkciójuk van a a mindennapokban. Minden más eltűnt. Mindannyian különbözőek vagyunk, így ami számomra értéket jelent, az nagyon különbözik attól, ami valaki más életében képvisel értéket.

Nézzetek be hozzá, itt az otthona, szerintem sok mindent elárul róla.

A könyvet olvasva hamar rájöttem, ezt az utat járom már egy ideje, csak eddig nem tudtam hogy minimalista vagyok.

Évek óta nem hatnak rám a reklámok, nincs tele a fürdőszobám kozmetikumokkal, a tisztítószerek javát rég ecetre és szódabikarbónára cseréltem, a fogyasztási cikkeimet akkor cserélem le, amikor már nem üzemképesek, amit lehet, javíttatok. Sok mindent használtan veszek (és még évekig használom), a telefonom mindig a legolcsóbb és kártyás, mert keveset használom, alap kábelcsomagom van (és a tévém se mai darab), soha nem volt számomra jutalom hogy megvehettem valamit (nem is értem mi a jutalom abban, ha én fizetem ki?). A ruhatáramat már jó ideje úgy bővítem, hogy hozzám illő ruhát veszek és nem a divat az elsődleges szempont.

És pár dolog, amit a könyvet elolvasva fogalmaztam meg magamnak a jövőre vonatkozóan:

• A kertben megtermelt élelmiszerekből igyekszem a lehető legtöbbet frissen felhasználni (most pl. minden süti málnás vagy meggyes és leginkább a cukkinit várom, rengeteg étel van, amibe fel lehet használni). A fagyasztót - ha már teleraktam - többet nyitogatom a tél elején, mint szoktam, hogy ne áprilisra, májusra ürüljön ki, szerintem lehet az akár február is. 
• Kicsit fáraszt már a gyűjtögetés. Mostanában pl. állandóan méteráruba és rövidáruba rohangálok. Hol ez, hol az hiányzik éppen, de igyekszem mindenből annyit venni, amennyi szükséges, és ez néha már egész jól sikerül. Tanulható, csak gyakorolni kell egy kicsit. Így viszont nem kell rakosgatni a maradékot, amit aztán később pl. nem találok vagy elfelejtem hogy van, és veszek másikat. 
• Nem spájzolok és nem halmozok. Ezt elég sokszor el kell mondani magamnak, de alakul. Sütéshez, főzéshez kelléket az elmúlt 2 évben pl. nem nagyon vettem, előtte pedig folyton vágytam valami tálra, sütőformára, eszközre, de a javát alig használom. 
• Szimpatikus a könyvtára és az elv, hogy az olvasás a fontos és nem a vásárlás. Ő továbbadja az újonnan megvásárolt könyveket, én könyvtárba járok és rukkolázok. Évek óta csak a számomra leginkább fontos könyveket veszem meg, gyűjteni már nem gyűjtöm őket, a meglévő könyveimet viszont át kellene fésülni, szerintem jó pár feleslegessé vált. 
• Joshuának nincs kertje és nagyon úgy tűnik, soha nem is volt köze hozzá. Szívesen megkérdezném, van-e olyan területe az életének, ahol nem tud minimalistaként élni, mert akármennyit is gondolkodom, a kert az, ahol képtelen vagyok bármilyen minimalista irányelvet meghatározni. Ki ne szeretne még valami szép virágot (most sem férek már el, de azért csak találok neki helyet), új zöldséget, korábban sosem használt fűszernövényt csak a kihívás és a kíváncsiság miatt?

És hogy ki mindenki minimalista még? Olvassátok el Thomas Jefferson 10 pontját, én igencsak meglepődtem rajt.