Találkoztatok már Joshua Fields Millburn

nevével? Pár hete egy újságcikket olvastam a minimalista életformával kapcsolatban és a cikk úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy rögtön el is olvastam A minimalisták című könyvét.

Joshua 30 éves korára leszámolt az Amerikai Álommal (költs többet, mint amennyit keresel) és kialakított egy ezzel szöges ellentétben álló életformát. Kilépett a cégtől, ahol már addig is szép karriert futott be és az ezt követő években a jóval kevesebb jövedelméből elég gyorsan felszámolta adósságait és teljesen új elvek szerint szervezte át az életét.

Ne egy amerikai típusú megmondókönyvre, hanem egy memoárra számítsatok. A gyerekkorát szerintem kicsit bő lére eresztette, de azt túlélve kifejezetten élvezetes írás. Röviden talán ezzel az idézettel tudnám bemutatni milyen is ez az élet:

Már nincsenek olyan dolgaim, amelyek nem képviselnek értéket az életemben. Minden ruhámat hordom, minden edényemet használom, minden egyes vagyontárgyamat élvezem, mert szándékosan csak azokat tartottam meg, amelyeknek funkciójuk van a a mindennapokban. Minden más eltűnt. Mindannyian különbözőek vagyunk, így ami számomra értéket jelent, az nagyon különbözik attól, ami valaki más életében képvisel értéket.

Nézzetek be hozzá, itt az otthona, szerintem sok mindent elárul róla.

A könyvet olvasva hamar rájöttem, ezt az utat járom már egy ideje, csak eddig nem tudtam hogy minimalista vagyok.

Évek óta nem hatnak rám a reklámok, nincs tele a fürdőszobám kozmetikumokkal, a tisztítószerek javát rég ecetre és szódabikarbónára cseréltem, a fogyasztási cikkeimet akkor cserélem le, amikor már nem üzemképesek, amit lehet, javíttatok. Sok mindent használtan veszek (és még évekig használom), a telefonom mindig a legolcsóbb és kártyás, mert keveset használom, alap kábelcsomagom van (és a tévém se mai darab), soha nem volt számomra jutalom hogy megvehettem valamit (nem is értem mi a jutalom abban, ha én fizetem ki?). A ruhatáramat már jó ideje úgy bővítem, hogy hozzám illő ruhát veszek és nem a divat az elsődleges szempont.

És pár dolog, amit a könyvet elolvasva fogalmaztam meg magamnak a jövőre vonatkozóan:

• A kertben megtermelt élelmiszerekből igyekszem a lehető legtöbbet frissen felhasználni (most pl. minden süti málnás vagy meggyes és leginkább a cukkinit várom, rengeteg étel van, amibe fel lehet használni). A fagyasztót - ha már teleraktam - többet nyitogatom a tél elején, mint szoktam, hogy ne áprilisra, májusra ürüljön ki, szerintem lehet az akár február is. 
• Kicsit fáraszt már a gyűjtögetés. Mostanában pl. állandóan méteráruba és rövidáruba rohangálok. Hol ez, hol az hiányzik éppen, de igyekszem mindenből annyit venni, amennyi szükséges, és ez néha már egész jól sikerül. Tanulható, csak gyakorolni kell egy kicsit. Így viszont nem kell rakosgatni a maradékot, amit aztán később pl. nem találok vagy elfelejtem hogy van, és veszek másikat. 
• Nem spájzolok és nem halmozok. Ezt elég sokszor el kell mondani magamnak, de alakul. Sütéshez, főzéshez kelléket az elmúlt 2 évben pl. nem nagyon vettem, előtte pedig folyton vágytam valami tálra, sütőformára, eszközre, de a javát alig használom. 
• Szimpatikus a könyvtára és az elv, hogy az olvasás a fontos és nem a vásárlás. Ő továbbadja az újonnan megvásárolt könyveket, én könyvtárba járok és rukkolázok. Évek óta csak a számomra leginkább fontos könyveket veszem meg, gyűjteni már nem gyűjtöm őket, a meglévő könyveimet viszont át kellene fésülni, szerintem jó pár feleslegessé vált. 
• Joshuának nincs kertje és nagyon úgy tűnik, soha nem is volt köze hozzá. Szívesen megkérdezném, van-e olyan területe az életének, ahol nem tud minimalistaként élni, mert akármennyit is gondolkodom, a kert az, ahol képtelen vagyok bármilyen minimalista irányelvet meghatározni. Ki ne szeretne még valami szép virágot (most sem férek már el, de azért csak találok neki helyet), új zöldséget, korábban sosem használt fűszernövényt csak a kihívás és a kíváncsiság miatt?

És hogy ki mindenki minimalista még? Olvassátok el Thomas Jefferson 10 pontját, én igencsak meglepődtem rajt.