A életem átszervezéséről a legnehezebb írni,

ezért is halogattam olyan sokáig. Hogy miért? Mert annyira személyre szabott, hogy sokszor éreztem úgy, ezzel az információhalmazzal nem tud más mit kezdeni. Vagy mégis? Vagy az is jó, ha összefoglalom magamnak és leírom, hogy lássam, hol is tartok?  Legyen! 

Funkcióváltás/selejtezés

Nagyon sok apró pontja van az otthonomnak, amit nemcsak átnéztem és selejteztem, de próbáltam tematikájában is átszervezni. 

Fűszerpolc: az elmúlt évek gyűjtögetésének köszönhetően elég sok apró üveget gyűjtöttem össze és apránként ezekbe az üvegekbe kerültek át a fűszerek. Átnéztem a meglévőket, pár üveget kivettem, mert nem használt fűszerek voltak benne (kb. 5 üveg), és csak egy új, az őrölt babérlevél került a repertoárba. A ritkábban használt fűszereket újabban nem teszem üvegbe, így ezek kevesebb helyet foglalnak (a képen jobbra fent).

Március elején kikerült a házból egy hatalmas szekrény (inkább szekrénysor), a helyére egy feleakkora került, ezt persze egy újabb alapos selejtezés előzte meg.

Átrendeztem a mosogató alatti részt, mert kaotikus volt a helyzet. Már csak két szemetes (vegyes és papír) és tisztítószerek vannak ott. Átlátható, rendezett lett a végeredmény, az egyebek új helyre költöztek (kuka, pince). 

Decemberben kikerült a fürdőszobából egy szekrény (szekrénynek tűnő tárgy), helyette lett egy komód (ami szép is), jóval nagyobb, most minden olyan holmi belefér, aminek a fürdőszobában a helye (vagyis hely szabadult fel máshol).

 

Sok ilyen hely van, apró pontok, de fontosak, hiszen naponta szembesülök velük, és mindig van egy soron következő, aminek az átalakítását tervezem.

Előkészítés

Amit tudok, előkészítek, főleg a reggeli feladatokhoz, nekem ez a gyenge pontom. Este dobozolom a másnapi ebédet, szétszedem a kávéfőzőt és a mosogató szélén hagyom, hogy reggel már csak tölteni kelljen. A reggelit ha lehet, előkészítem. Kora reggeli sütéshez (vagy bármi más feladathoz) kikészítem, amit csak lehet: hozzávalókat kimérem, gépet előveszem, tepsit előkészítem. Nekem ez nagyon bevált, időt és főleg: sok-sok energiát spórolok meg vele.

BuJo/naptár/háztartási napló

Korábban tervezőt, határidőnaplót nem használtam, egyértelmű volt, hogy ezen változtatnom kell. A Pinterest rengeteg ötletet ad, de valahogy minden út a Bullet Journalhoz vezet (itt egy alapos cikk ami bemutatja). Az alapvetésével, miszerint minden egy helyen legyen, nem értek egyet, úgyhogy én két részre bontottam, a táskámban hordok egy apró határidőnaplót (napi dolgok, határidők, elintézendők, hivatalos ügyek, bevásárlás) és bevezettem egy háztartási tervezőt, ami viszont a BuJo elvein alapul.
Ebben szedtem össze külön-külön listában a jelszavakat, a családi alkalmakat (névnap, születésnap, évforduló), hosszútávú terveket (házzal kapcsolatos javítás, alakítás, tervezett nagyobb vásárlások), takarítási feladatokat. A havi tervező részbe beírom az aktuális hónapra tervezett feladatokat, menüötleteket és minden hónapban megnézem, a következő hónapban milyen családi alkalomra lehet számítani, illetve van-e ott már valami fontos feladat.

Sokkal hatékonyabb, mint gondoltam. Rengeteg apró, sokáig halogatható feladat már időben elkészül.

Digitális szemét

Ez korábban reménytelen feladatnak tűnt, de itt is nagyrészt a nem növelem tovább a szemetet taktikát alkalmazom. A gmail-ben felcímkéztem a leveleimet, így most tematikusan csoportosítva tárolom, és jóval többet törlök, mint korábban. Az asztal tartalmát átnéztem és mappába rendeztem. A letöltött fájlokat rendszeresen törlöm, így már ez a rész is átláthatóbb. A fényképeknél is letöltéskor erősen szelektálok, mert a régiekből törölni szinte reménytelen. Már most jobb a helyzet, mint reméltem.

Lesz még pl. időgazdálkodás, ruhatár, fontossági sorrend. Hozom, ha érdekel bennetek! 

Úgy tűnik, minden évben bővül

valamivel a blog tematikája. Volt kezdetben a horgolás, aztán jött a kötés, a kertészkedés, majd a varrás. A háztartást már tavaly elkezdtem, most pedig jön az életem átszervezése. Ez egy ideje már kilépett az önkéntes körből, én meg próbálok nem úszni az árral. Sokat töprengtem, ezt a bukdácsolást megírjam-e, de egyszerűen kikívánkozik, úgyhogy tessék, lehet velem életet átszervezni vagy tanácsokat adni, minden megoldás érdekel.

Az idő mostanában a legkevesebb, úgyhogy kellene például a jobb időbeosztás. Na, ebben még nagyon sok a kérdőjel, de ha rájöttem hogy mi a titok nyitja, szólok.

Próbálok előre tervezni. Korábban nem nagyon voltak efféle terveim, mostanra meg rengeteg. Tudom hogy jövőre a házon mit szeretnék kijavítani, átalakítani, vagy miben kell fejlődnöm a munkám miatt. Csak nagy vonalakban, fejben, és a fő, hogy próbálom apró lépésekre lebontani. Mint például: a folyosót fel kell újítani. A lambéria leszedése nem gond, a tapétát is simán leszedem, nem nagy, kifestem én is, viszont a kábelzsinór a lambéria tetején van elvezetve. Utána kell néznem, hova lehet tenni, és ki fogja oda tenni.  A vásárolandók listára felírtam egy csillárt vagy lámpát, úgyhogy ha olyan helyen járok, körülnézek. A komódot és a fogast pedig nem ártana lefesteni. A bútorfestés egy újabb dolog, ami foglalkoztat, de ez most a fontossági sorrend végén van.

Feliratkoztam Via 30 napos rutinkiépítő tréningjére. Nem leszek soha FlyLady és a kontollmappa összeállítása is problémát okoz, de nagyon sokat tanultam tőle, és most próbálom a saját igényeimre, körülményeimre és egyéniségemre szabni.

A menütervezést például sikerült. Nem, nem tervezem meg hétvégén a következő hetet, és hónap elején sem az egész hónapot, de már tervezek. Legyen ez a következő bejegyzés?

Vagy a listaírás? Mert lassan már listát írhatnék arról, hogy miről írok, meg mi az, amit már tényleg össze kellene szedni. Sok van, és tényleg segít.

Egy újabb konmaris bejegyzéshez is lenne már elég témám, róla sem feledkeztem meg, nekem nagyon bevált.

Nagyon örülök, hogy tavasszal nekiálltam

a rendszerezésnek, selejtezésnek, az otthonom is és az életem is rendezettebb volt később a kitörő káoszban, mint nélküle lett volna. Pont a legnagyobb zűrzavarban állapítottam meg, mennyivel egyszerűbb rendet tenni, elővenni valamit, vagy csak úgy általában, élni a mindennapokat. 

Az iratok átnézése nem volt egyszerű. Egyrészt egy halom irat volt a komódom egyik fiókjába bezsúfolva az utóbbi hónapokból, másrészt a meglévő mappák némelyike kissé káoszos volt. Az alapok jók voltak (pl. a munkaviszonyomhoz kapcsolódó papírok egyetlen mappában voltak), viszont elég sok (kevésbé fontosnak ítélt) irat kallódott a mappákban rendetlenül, szóval a rendszerezés volt a fő feladat.

A garanciális háztartási cikkek papírja nem kérdés, én viszont megtartottam a régebbi, de mai napig használt eszközökét is. Egyszerűen örülök neki, hogy tudom, valamit pl. 2009 óta használok. A memóriám ezen része ugyanis működésképtelen. Hogy pl. a csizmámat januárban vettem, azt tudom, de hogy hány éve, meg nem tudnám mondani. Örültem, amikor megtaláltam a blokkját, úgyhogy besoroltam a többi közé azt is. 

Eltettem még a banki egyenlegeket kezdő számlatulajdonos éveimből (öt év időtartam). Most nem nyitottam ki őket, mert nem volt időm elmerengeni (a fizetésem és a vásárlási szokásaim felett), de hátha lesz kedvem hozzá valamikor. Az elmúlt években elhanyagoltam, de mostantól mentem az újakat. Minden benne van, lényegében az életem lenyomata, tele hivatalos kifizetésekkel. 

Az orvosi papírok közül a fontosakat tettem el. Egy évekkel ezelőtti laborleletnek, amin apróbb eltérések vannak, nincs túl nagy jelentősége. 

A biztosítós és banki iratok közül eltettem mindent, ezt még át lehet nézni, nyilván nem mind fontos (éves hosszabbításra, befizetésre hívja fel a figyelmet). Nem nagy tömeg, és most nem volt annyi időm és energiám, hogy ezeket is figyelmesen átnézzem és eldöntsem, mi mehet és mi nem. 

Eltettem a szolgáltatók hírleveleit általában. Most volt váltás, a vízszolgáltató pl. elég fontos dolgokat szedett össze a hírleveleiben. Összegyűjtöm a havi számlákat, de sokáig nem őrzöm (előző év még igen). Átutalással megy, tehát a befizetést ott is tudom igazolni.

Nagyjából ezek azok, amik gyűlnek. Mappában rendszerezve tárolom őket (lefűzve vagy genotermbe), a korábbiakban minden elfér. A mappa tetejére ráírtam, hogy mi a tartalma (munkaviszony, egészség, bank, biztosítás, garancia, stb), így azonnal látom, melyik mappát kell kihúznom a kosárból. 

Remélem, a következő bejegyzésre nem kell egy hónapot várni. 

Idén a kertben is a minimalizmusra hajtottam,

legalábbis az elvégzett munkát illetően. Volt sok meglepetés, váratlan helyzet (nem a kertben), úgyhogy örültem, ha a legfontosabb dolgokat meg tudtam csinálni. Végül minden jól sikerült, de közben azért volt pár nehéz pillanatom.

Haladtam közben mindennel, mert muszáj volt. Főztem sok lekvárt, a mélyhűtő is majdnem tele, a zöldbabnak már úgy kell keresni a helyet.

Az iratok rendezése is kész*. Új munkahely, új munkakör, nagyon más, mint eddig, és teljesen más időbeosztás, az otthonom és a kertem átalakítása közben az életemet is át kell alakítanom. Hetek óta az új rutinok kialakításán dolgozom**, és még eltart egy ideig. Kicsit még ülepednie kell a dolognak, aztán megírom a tapasztalataimat.

Addig is hoztam pár képet a kertből. A perui cseresznye levelei még mindig gyönyörűek és bársonyosak, meg se látszik rajta, hogy egész nyáron tűzte a nap.

A nyár elején meglepett a kolléganőm két babérral, nagyon örülök nekik. Mindkettő hozott pár levelet, remélem, a teleltetéssel sem lesz gond.

A paradicsom roskadozik, annyi zöld van raja, a sárgának pedig óriási sikere van. A hajnalka befutotta a kerítést, a nemrég vetett borsó kikelt, az édeskömény hízik. Várom az őszi esőt, az epret át kell ültetni.

*ezt majd megírom, 
**furán hangzik? legújabb haverom a mindenféle lista, voltak napok, amikor az előző nap lefirkantott feladatlistával éltem túl a másnapot, én, aki korábban még a bevásárlólistámat is elhagytam, mire a boltba értem

Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés

Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      

Minden mindennel összefügg

De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 

Kis lépésekben haladok

Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás

A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 

 

Lista

Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 

Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 

A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik

Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás

Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz

Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás

Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!

Amikor végre megkaparintottam,

két nap alatt olvastam el a Rend a lelke mindennek című könyvet. Hiteles, életszerű és nincs túlírva. Lássuk, mi ragadott meg a leginkább! 

Életmódváltás

Az alaphelyzetről, miszerint életmódot kell váltani, nem rendet tenni, engem nem kellett meggyőzni, tudtam magamtól is. Sőt, ez az életmódváltás már meg is volt, vagyis elindult, mert ez szerintem egy hosszú folyamat. Belátható időn belül a rendrakás/selejtezés végére fogok érni, és működik, mert számos területen (nemcsak fiókban, hanem életmódban is) fenn tudtam tartani a kezdeti állapotot. 

Rendet tenni csak egyszer szabad!

Stimmel. Ahol selejteztem, már nem gyűlik a kacat és nincs káosz.

Azt tartsuk meg, ami örömet okoz

Igen, nagy általánosságban így van. Meg van az a kategória, amin nem kell elgondolkozni: adóbevallást öt évig, hivatalos iratok, számlák. És kb. ennyi.

Semmi nem hiányzik

Tényleg nem, ezt már meg is állapítottam, amit selejteztem, többet nem keresem. 

Mindennek legyen helye

Ezt meg kell tanulnom, tényleg a legapróbb dolgoknak is legyen helye, mert ha nincs, akkor csak leteszem valahova, vagyis rendetlenség lesz és ha (majd valamikor) keresem, a hosszas keresés után vagy megtalálom, vagy nem.

"Még ha nem is vagyunk ennek tudatában, a holmijaink nagyon keményen dolgoznak értünk. Nap mint nap végzik a dolgukat, hogy megkönnyítsék az életünket."

Ezért cserébe Marie megbecsüli a holmijait. Mindennek van helye, tárolás közben a ruhái össze vannak hajtva/fel vannak akasztva, hogy pihenhessenek. Mindig megbecsültem a holmimat (pénzbeni értéküktől függetlenül) de azért még itt is van fejlődési lehetőség. 

Tartsd egy helyen, ami összetartozik

Ez rendkívül egyszerűnek tűnik, de korántsem az. Viszont bevezetem. 

A szezonális ruhák elpakolása idejétmúlt szokás a légkondicionáló és a fűtés miatt

Ezt vitatom, rajtam otthon télen pulóver van, sőt, a munkahelyemen is. Ha valaki 25 °C fokot csinál télen, tegye, én nem fogok.

Könyvek

Marie szerint is a legnehezebb döntés, én viszont már évek óta csak a legszükségesebb és legfontosabb könyveket veszem meg, vagyis ezen a területen sincs nagymértékű beáramlás, rendben van. Ja, hogy mégse? Tizenegy könyvet még így is leemeltem a polcról. 

A könyvet elolvasva megállapítottam, három komoly gyengém van: a hazaérős rutin, a táskám és a ruhatáram. 

Hazaérős rutin

Egyszerűen lenyűgöző, ahogy leírja, mi nála a munka utáni hazatérős rutin. Hazaér, feltesz egy teát, átöltözik, lepakol, kipakol, és persze minden azonnal a helyére kerül. Mire lepakol/kipakol/átöltözik, iható a tea. Na, ez az azonnal a helyére kellene nekem, ez a titok nyitja. Nem részletezem a korábbi gyakorlatot, csak annyit, sürgősen változtatni akarok rajta. 

Válltáska

Hazatér, mindent kipakol és elteszi az aznap hordott táskáját. Nos, az a veszély, hogy én minden nap más táskával keljek útra, egyelőre nem fenyeget, és a munkám is más típusú, de az, hogy a nap végén kiürítsem a táskámból a csak aznap szükséges dolgokat, az nagyon meg kellene tanulnom. Legutóbb egy fontos számlát és egy banki tranzakciós papírt hurcoltam egész héten át, és persze itt az is veszély, hogy bárhol kiránthattam volna. 

Ruhatár

A szekrényem tele, de zömét nem hordom/nem szeretem, viszont eddig nem selejteztem, mert hátha még/egyszer felveszem. Nem fogom, ha viszont szelektálok, a ruháim kényelmesen elférnek és jobban átlátom az aktuális holmikat. Hamarosan szezonváltás, legkésőbb azzal egybekötve megcsinálom. A minimalisták már rádöbbentettek, nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Ez persze nehéz kérdés, de dolgozom rajta.)

És végül egy évek óta megfogalmazott probléma, aminek immár tudom a megoldását:

"A tény, hogy nem kell keresgélnünk, valójában felbecsülhetetlen értékű stresszoldó. A rendetlenség részben azért emészt fel bennünket, mert már azért is mindent át kell kutatnunk, hogy megtudjuk, hogy a keresett tárgy egyáltalán megvan-e, és sokszor nem is kerül elő, bármeddig keressük is."

Igen, ez a spájz! Tele, de selejtezni alig lehetne valamit, mert főleg különböző típusú élelmiszerek (lekvár, száraztészta, ecetek, konzervek, stb.) és konyhai eszközök vannak. A bármi előfordulhat bárhol típusú kijelentés azért nem igaz, de tény, hogy fix helye nagyon kevés dolognak van. Mindent oda teszek, ahol éppen van egy kis üresedés, és ez három zsúfolt polcot jelent. Ha keresek valamit, mindhármat át kell néznem, hogy megtaláljam, vagy feladjam a keresést. Az első kisebb átszervezés már megtörtént, a három fontos polcon ki vannak jelölve a helyek és csoportosítva vannak a holmik, most tesztelem a rendszert, és ha jön egy kis jó idő, átrendezem a többi polcot is. 

A háztartás átszervezése

tovább folytatódik, és nagyon jó irányba halad, úgy érzem. 

Selejtezés

Ez a legfontosabb szerintem, apránként haladok. Mostanában az irataimat selejteztem például az adóbevallás kapcsán, és a kezembe került papírok felétől szabadultam meg. Vagy pár hete rendet tettem a komódomnak abban a kis fiókjában, amit egyéb fióknak is nevezhetnék (oda szórtam be mindent, amit máshova nem tudtam). Annyira tele volt, hogy már féltem kihúzni, és persze sose találtam meg benne semmit. Kb. 20% iratot és 30% ritkán használt kreatív cuccok tettem a helyére, 35% ment a kukába és maradt 15% szükséges holmi a fiókban. Heuréka, a hálószobámban van jegyzetlap! Több tömbnyi. Évek óta hiányoltam, legalul volt. 

Spájz

A kiürült üvegek már a pincében vannak (címke leáztatva, tetővel lezárva, papírdobozokban, hogy ne lepje a por), elég sok az üres hely, hamarosan átböngészem, mi maradt még. 

Mélyhűtő

Eredetileg december közepén akartam egy leltárt csinálni, de rájöttem, felesleges, tömve volt. Aztán a karácsony/újév kapcsán látványos volt a fogyás, majd januártól apránként csökken a készlet. Zöldbab, borsó, tök is már csak pár zacskónyi van, úgyhogy hamarosan ki lehet húzni a hűtőt meggyszezonig.

A barátnőmnél láttam egy rendrakásról szóló könyvet, pár lap erejéig beleolvastam, most várom, hogy kiolvassa, nagyon érdekesnek tűnik, ha tetszik, beszámolok róla. 

A képen pedig a bimbóskel, ami alig egy hét alatt bújt ki. A paradicsomok és a szárzeller még várat magára.

Amikor a csomagolópartiról olvastam

A minimalisták című könyvben, azt hittem, én ilyet soha. Pedig de, vagyis majdnem, ráadásul évek óta! Csak nem tudtam, hogy ez a csomagolóparti. A munkahelyemen minden év augusztusában le kell csupaszítanom a hatalmas íróasztalomat, de teljesen. 

Korábban egyszerűen összecsomagoltam mindent, elraktam szem elől, aztán amikor lehetett, az összes kacatot, már nem aktuális iratokat és mindent, ami ott parkolt már egy ideje, szépen visszaraktam. Idén viszont rájöttem, ez maga a csomagolóparti, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és az asztalom tartalmának 90% nem került vissza az elmúlt négy hétben. 

A maradékot átnéztem, ami még kell, a helyére került (ami nem az íróasztalom teteje), a többit pedig kidobtam. A fiókjaimat is átnéztem, az arány hasonló, az ott lapuló dolgok túlnyomó többsége vagy a helyére, vagy a kukába került. Mostantól pedig ügyelek, hogy ne halmozódjon fel újabb kupac. Időnként átnézem, mi parkol nálam, és ha szükséges, marad, ha nem, a helyére kerül.

És van még pár újabb minimalista apróságom. 

Anyagok vásárlása és felhasználása terén már ügyesebb vagyok, nem halmozok (hm. mondjuk olyan mértékben, mint a fonalaknál). A levendulapárnák például a táskák leeső csíkjaiból készültek, így a régi darabok az utolsó centiig elfogytak. És ha belegondolok, nagyon sok olyan anyagom van, amit már elhasználtam. Az anyagmaradékokat ebben a dobozban tárolom és itt nézek körül először, ha  apró darabra van szükségem.

A mélyhűtő aktuális készletének apasztásában is előre léptem a nyáron. A meggyet eddig mindig elfelejtettem, pedig abból mindig sok van, tehát sok helyet is foglal. Gyümölcsleves készült persze párszor eddig is nyaranta, de zöme télre maradt, ami viszont nem jó. Süteménybe sok volt a maradék, gyümölcslevest pedig télen nem főzök. Idén a meggyes rétes volt a varászszó, a nagy melegben gyorsan elkészült, a helyére pedig idén tök, szilva és barack került. A málna is fogy, csak a ribizli alig. Gyümölcslevesbe csempésztem néha pár marékkal, de a nagy részéből zabpelyhes morzsa lesz a télen. Kíváncsi vagyok, a mélyhűtőt mikor tudom kihúzni. Idén a meggyszezon előtt egy hónappal, remélem, jövőre ennél korábban.

Nem vagyok nagy dokumentáló, és az idén már kísérletet sem tettem arra, hogy számoljam, hány meggy, ribizli vagy tök került be a mélyhűtőbe, sokkal fontosabb, hogy mi és mennyi van mondjuk decemberben, amikor már jó esetben megfogyatkozott, és hogy lehet a maradékkal úgy gazdálkodni, hogy minél előbb elfogyjon. Szóval majd decemberben (be)számolok.

Az ajándékvásárlás szintén nehéz kérdés. A legdrágább az utolsó pillanatban vásárolt, ráadásul olyankor már bármit megveszek. Általában ha meglátok valami ajándéknak valót, megveszem, elteszem, aztán ha jön az alkalom, már csak be kell csomagolni. Amióta előkerült egy kinőtt állatfigurás papucs, már fix helye van az előre megvásárolt ajándékoknak, és ezzel pl. a hova is tettem a sztorikockát elnevezésű keresőakció is megszűnt. Izgalmas volt, elismerem, de hiányozni nem fog. Nálunk most szezon van, szeptember, október születésnap, november névnap. A szeptemberiek már megvannak és ha megyek valahova, nyitott szemmel járok, remélem, időben be tudok szerezni mindent.