A minimalisták című könyv olvasása után

elgondolkodtam, mi az a tulajdonságom, ami sok gondot okoz, de odafigyeléssel talán kezelhető lenne. Nem kellett sokat töprengenem ahhoz, hogy megnevezzem: a halogatás. Hogy mi mindent lehet halogatni? Meséljek?

- Felvenni az előszobában leesett akármit (talán gyertyatartó akar lenni, de annak használhatatlan, formája alapján dísztárgy, de inkább érdekes, mint szép). Beesett a szekrény mögé talán két hete, aggódtam, hogy eltörte a járólapot, mert hatalmasat csattant, de szerencsére nem. Felvettem, kikukáztam (nem, az ég világon semmi szükségem rá), és ha már elhúztam a komódot, felsöpörtem mögötte. Két perc volt az egész.

- Adóbevallást akkor beadni, amikor már harmincadszor jut eszembe, hogy ideje lenne.

- Elrakni valami apróságot végre a helyére. Nem okoz gondot, nem okoz rendetlenséget, letettem, mert éppen sürgős volt valami más, majd nagyon sokszor elmentem mellette anélkül, hogy a helyére tettem volna.

- Megvarrni a zoknimat. Van egy csomó zoknim, így nem gond, ha egy kihasználatlanul hever, viszont az a legcsíkosabb és legnarancssárgább, úgyhogy talán nekiállhatnék.

Ahogy elgondolkoztam azon, hogy mi mindent lehet halogatni, és közben ez milyen rossz érzés, végiggondoltam azt is, mennyivel jobb lenne, ha belátható idő alatt felvenném ami leesett, sorbanállás nélkül nyújtanám be az adóbevallást, megstoppolnám végre a zoknimat, mert már a maci is előbújt. Több mint fél éve ügyelek rá és teszek ellene. 

Pár példa arra, hogy mit nem halogattam mostanában:

- Ősz végén a ruhatáramat nagyon gyorsan cseréltem. Vékonyak elrakva, téli előszedve. Volt, hogy decemberig halogattam, mert amúgy nem szeretem ezt sem, de közben minden nap utáltam, hogy még mindig nem csináltam meg.

- A karácsonyi képeslapokat nem az utolsó előtti munkanapon adtam fel. Korábban úgy december elején szokott eszembe jutni, aztán kezdődött a halogatás.

- Elővettem végre a csíkos takarót, átnéztem a maradék fonalat és rájöttem, már csak pár sor van hátra, mert ezzel a csíkozással a többi fonal már nem használható, a maradékoknak pedig találtam más célt. Változatosabbat. 

Nagyobb dolgok is vannak, hozok egy munkahelyi példát:

Minden évben kell egy kb. 500 tételes listát produkálnom, itt persze nem maga a lista a lényeg, az már csak az elvégzett munka adminisztrációs változata, és a hozzá kapcsolódó munkát nagyon nem szeretem. A legrosszabb esetben az év vége felé észbe kaptam, majd gyorsan megcsináltam. Egyrészt szenvedtem, másrészt a munka minősége is megsínylette.

2016-os verzió:

Ha elkap az ihlet (igen, elkap néha, mert ennek a munkának bizony van értelme, és sok-sok előnye), olyankor nem fogom vissza magam, hanem bővítem kicsit a listát. Idén már 86 tételes, szóval az év vége felé (amikor egyébként is a szokottnál több munka van) biztos nem fogok pánikolni, hogy jaj, ennek még neki sem álltam.

A lista nagysága egyébként rám van bízva (húha, ez egy remek lehetőség, hogy a végtelenségig halogassam), csak ha nem csinálom meg, a következő évben már a dupláját kell. Szóval most már időben megcsinálom, apránként, alaposabb vagyok és közben még örülök is neki.

Ti halogattok? Na és mit?

Adél a témáról épp a napokban írt hasonlót.