Lassan egy éve lesz, hogy kötni kezdtem,

és mostanában vettem észre, hogy egyre jobban megy. Pontokba szedtem a tapasztalataimat. 

Tempó

Először azt vettem észre, hogy javul a tempóm. Az egyre szaporodó sorok bizony ösztönzően hatnak.

Ráhajtás

Ez volt az egyik mumus, a körben kötés sokat segített, ott egyszerűbbnek tűnik. A gond az volt, hogy a feltorlódott szemeket, szálakat nem tudtam elválasztani/megkülönböztetni egymástól, és ha rosszul vettem le, később már nem tudtam javítani a hibát. Már biztosabban nyúlok a ráhajtásnál a szálhoz, és a kisebb hibákat is tudom kezelni. A mentőöv pedig nagyon jól vizsgázott, főleg a cserebere nyakmelegítőnél.

Leláncolás

A Presentnél voltam először elégedett, ott jöttem rá, hogy a jobb tűn lévő szemet úgy 1 centisre kell nyújtani ahhoz (ez persze főleg a fonal vastagságától függ) hogy végül szépen kifeküdjön a sor. Mintától függően fordított (ez inkább befelé fordul és alig látszik) vagy sima szemmel láncolok le (kifelé fordul), ahogy szebb.

Hibák kezelése

Lényegesen több a tapasztalatom, már bátrabban és ügyesebben szedem vissza a szemeket.

Fonalválasztás

Ez persze nemcsak a kötés miatt, hanem az elmúlt évek tapasztalata alapján alakul. A fonal alapvetően meghatározza a munka eredményét, érdemes jól átgondolni és kötéspróbát csinálni több tűmérettel.

Kísérletezés

Nagyon hasznos, hogy ugyanazt a mintát többször megkötöttem. A Present nyakmelegítőnél a szemek és a sorok számával variáltam, a Shroom sapkánál pedig a kötőtűvel. Jó, ha az ember látja, hogyan alakul a minta, a tömörség és a méret, ha megváltozik valamelyik tényező.

Méretezés

Ha az ember valami méretre készülő holmit köt, ott minden szem számít. Az első sapkám teljes siker és ez szintén ösztönöz!

Januárra pulcsit tervezek, most pedig csipkét kötök, úgyhogy innen folytatjuk!