A lekvárfőzés az a terület,

ahova nem sok újdonság tört be tartósan az elmúlt években. A Konyhaasztal Különleges lekvárok fórumát évek óta olvasom, egy-egy üveg erejéig kipróbáltam mindenfélét. Tettem a lekvárba csokit, fűszert, marcipánt, talán még banánt is, de az ízlésem ezen a téren mérhetetlenül konzervatív. Finom volt, elfogyott, ennyi.

Hagyományos ribizlizselé, baracklekvár, sütőben sütött szilvalekvár az alap, aztán ehhez jön a szeder, az eper. Pár éve főztem szőlőt is, nagyon finom volt, de megfelelő szőlőfajta hiányában nincs utánpótlás. Tavaly kibővült a repertoár málnalekvárral. A hagyományos, hosszan főzött után adtam egy esélyt a zselésítőnek, és szuper lett!

Pár hónapja működik a facebookon a Befőztünk! csoport, a tagok jobbnál jobb recepteket hoznak, de eddig mindössze a pitypang zselé csábított igazán, arról viszont lemaradtam. Aztán Zazálea jött a meggyizéjével, és elvesztem. Évek óta szedres joghurton élek és éppen a tavasszal fogalmaztam meg, hogy most már valami mást is ki kellene találni.

Hagyományos módon készült a joghurtba szánt meggyöntet is, csak sütőben sütve. A szilvalekvár nálunk mindig így készül, és a rebarbara-eper kombinációt is sütöm, gondoltam, a meggyel is teszek egy próbát. Az este 8 körül induló befőzéshez nagyon jó technika. Be lehet fejezni másnap reggel, ha van rá idő, vagy akár másnap este is. Most szólok, a zselésítős változathoz képest az így készült lekvár mennyisége elsőre sokkoló lehet, de ez a hagyományos befőzés bája. A fél kert elfér a spájzban.

Ha valakinek újdonság a sütőben sütés, nagyon szívesen leírom a technikáját, csak szóljon!

A hétvégi melegre való tekintettel pedig már készül a joghurtfagyi, természetesen meggyöntet lesz a tetején.